Morfmatrtnet Tvek smagyar s magyar kor Ttpus 1

Morfématörténet Tövek Ősmagyar és ómagyar kor

Tőtípus 1. egyalakú Példa Tőváltozatok Tipikus végződés ír, tanul, ad, mind mássalhangzóra végződik (c, dzs, h ty, zs kivételével bármire) 2. st~s és szt~sz változatú fest, éleszt (kb. 120 –t végű ige) fest-, fes-; éleszt-, élesz- szt re végződnek (kivétel: fest) csak felszólító módban tűnik el a –t (fessed, élessz) 3. t~s változatú vitat, alkot, siet, üt (kb. 600 –t végű ige) vitat-, vitas-; alkot, alkos-; siet-, sies; üt-, üs- rövid magánhangzó + t (kivétel: lát, bocsát) csak felszólító módban tűnik el a –t (alkoss, vitass) 4. hangzóhiányos igényel, csörög, zörög, ugrik (kb. 300 két vagy több szótagú ige, sok képzett) igényel-, igényl-; csörög-, csörg-; zörög-, zörg-; ugor-, ugr- d, g, l, m, r és z hangra végződ hetnek 5. csupán v-s fő, lő, nyű, ró, sző (csak ez a 6 van) fő-. föv-; lő-, löv-; nő-, növ-; nyű-, nyüv-; ró-, rov; sző-, szöv- csak ez a 6 ige végződik szótári tőalakjában magánhangzóra a szótári tő egytagú, a melléktő rövid mgh jú és v re végződik 6. sz-es vált. -ú tesz, vesz, lesz, hisz, visz, eszik, iszik (csak ez a 7 van) tesz-, té-, tev-; vesz-, vé-, vev; lesz, lé-, lev-; hisz-, hi-, hiv, hív-; visz-, viv-; esz-, é-, ev-; isz-, iv mind palatális hangrendű és egy szótagú (a felszólító mód jele itt –gy, ami néha megnyúlik: higgyen) négy tőváltozatuk van: ~ sz es (szótári alak/tő) ~ hosszú mgh s ~rövid mgh s ~v s 7. sz-es és d-s fekszik, alszik, nyugszik, (menekedik, esküszik, átmenetek a két csoport között) feksz-, feküd-, fekv-, fek-; alsz-, alud-, alv-, al-; nyugsz-, nyugod, nyogv-, nyug-; ebben a csoportban négy tövük van az igéknek: sz es, d s, v s, és egy puszta mássalhangzós tő alkuszik, cselekedik, dicsekedik, gyanakodik, haragszik, növeke dik, tolakodik, törekedik (csak ez a 13 van, mind ikes ige) alkusz-, alkud-, alkuv-; cseleksz-, cseleked-, cselekv-; dicseksz-, dicseked-, dicsekv-; gyanaksz -, gyanakod-, gyanakv-; stb. ebben a csoportban három tőváltozat van: sz es, d s és v s, (a puszta mássalhangzós tőváltozat nem jelenik meg) 8. sz-es és d-s változatú dulakodik, furakodik, gazdagodik, gyarapodik, hidegedik, kerekedik, lerészegedik, marakodik, megbetegedik, megelégszik, melegedik, mosakodik, öregedik, tanakodik, telepedik, ülepedik, vastagodik, verekedik, veszekedik, vetekedik (csak ez a 20 van) dulaksz-, dulakod-; furaksz-, furakod; gazdagsz-, gazdagod-; gyarapsz-, gyarapod-; hidegsz-, hideged-; kereksz-, kereked-; lerészegsz-, lerészeged-; maraksz-, marakod-; megbetegsz-, megbeteged-; megelégsz-, megeléged-; melegsz-, meleged-; stb. ebbe a csoportba 20 ikes ige tartozik, mind képzett szó, csak abban különböznek a v s sz es és d s tőváltozatoktól, hogy nincs v s tövük, sz es tő csk közvetlenül személyragok előtt fordul elő (kijelentő mód jelen idejében), a többi esetben a d s tő szerepel 9. sz-es és z-s változatú igyekszik, emlékszik, szándékszik (csak ez a 3 van) igyeksz-, igyekez-, igyekv-; emléksz-, emlékez-; szándéksz-, szándékoz- csak az igyekszik alaknak van v s töve, a többinek nincs 10. n-es változatú megy, jön, van (csak ez a 3 van) megy-, men-, me-, mé-; jön-, jöv-, jö; van-, vagy-, vol-, val rendhagyó tövek, csak azért kerültek külön csoportba, mert van n es változatuk is a 4 között (a jön jő- változata már kiveszett…) többalakú: v s vá lt oz at ú

Példák Tőváltozatok Tipikus végződés Tőtípus magánhangzós hajó, kávé, kópé, csokoládé, bogyó, cipó, áru, bú, cipő, golyó, betű, kesztyű, stb. 1. egyalakú középső vagy felső nyelvállású magánhangzó (+ az –é, tyú, tyű végződésűek tyú, tyű mind ide tartoznak) bizonyos relatív tövek is ide tartoznak (pl. : é birtokjelre, i birtoktöbbesítő jelre végződőek) bármilyen mássalhangzóra vég ződhetnek a relatív tövek nagy része ide tartozik, külön csoportot alkotnak a –h végű tövek, (csak írásban egyalakúak) a névszótövek 70% a ilyen mássalhangzós asztal, ház, kar, láb, motor, pad, sör, stb. többalakú 2. hangzóhiányos változatú iker, bátor, malom, halom, ezer, árok, csokor, verem, tücsök (kb. 210 van) iker-, ikr; bátor-, bátr-; malom-, iker-, ikr-; bátor-, malm-; halom-, halm-; ; malm-; halom-, halmezer-, ezr; árok-, árkárk-; ; ezer-, ezr-; árok-, csokor, csokr- a torlódó msh csoport egyik eleme lehet: cs , g, k, l, r, j, eleme lehet: cs, g, k, l, r, j, m, n, ny , sz sz, z m, n, ny, ebbe a csoportba tartozik minden –alom/ elem , dalom// –alom/ elem, delem képzős származék is 3. hangzóhiányos, hangátvetéses kehely, pehely, teher (csak ez a 3 van) kehely-, kelyh; pehely-, pelyh-; ; kehely-, kelyh-; pehely-, teher-, terh 4. tőbelseji időtartamot váltakoztató kéz, nyár, agár, jég, fazék híd, kút, lúd, rúd, út (kb. 70 tő tartozik ide) kéz-, kez; nyár-, nyar-; agár-, kéz-, kez-; nyár-, agar-; jég-, jeg; fazék-, agar-; jég-, jeg fazekhíd-, híd; kút-, kutkut-; lúd-, ludlud-; ; híd-, híd-; kút-, rúd-, rud ; út-, ututrúd-, rud; út-, az első csoportban a 3. személyű birtokos személyjel a rövid változatú tőhöz járul, a másodikban pedig a szótári tőhöz (nyara , a szótári tőhöz (nyara, hídja) 5. tővégi időtartamot váltakoztató fa, eke, búza, borda, körte, teke, barna, alma, epe (a tövek 25% a ide tartozik) fa-, fá; eke-, ekéeké-; búza-, búzá-; ; fa-, fá-; eke-, borda-, bordá; körte-, borda-, bordá-; körte-, körté-; teke-, teké-; barna körté-; teke-, teké-, barná- az összes –a és –e végű szó ide tartozik (és néhány –a, e végű relatív tő is) 6. véghangzóhiányos változatú borjú, fiú, gyapjú, varjú, ifjú, hosszú, könnyű, lassú, szörnyű borjú-, borj ; fiú-, fi-; gyapjú-, borjú-, borj; fiú-, fi-; gyapjú-, gyapj-; varjú, varj-; ifjú, gyapj-; varjú, varjifj-; ú és –ű végződésű főnevek és melléknevek tartozik ide 7. hangszínt és időtartamot váltakoztató ajtó, apró, első, erdő, erő, esz tendő, idő, kettő, külső, mező, tető, tüdő, velő, vessző, vő, zászló (csak ez a 16 van) ajtó-, ajta; apró-, apra-; első-, ajtó-, ajta-; apró-, else-; erdő-, erde-; erő-, else-; erdő-, erdeere-; esztendő-, esztende; ere-; esztendő-, esztende-; idő-, ide-; kettő-, kette-; külső-, külse; mező-, külső-, külse-; mező-, meze-; stb. a szótári alak utolsó hangja kö zépső nyelvállású hosszú ó, ő , ami a hosszú ó, ő, ami a melléktőben alsó nyelvál lású rövid a, e hanggá változik (ó~a, ő~e) 8. változatlan tőhangzójú mű, bő (csak ez a 2 van) mű-, műv; bő, bővbővmű-, műv-; bő, 9. időtartamváltakoztató ló, kő, tő, cső, szú, fű, nyű, lé (csak ez a 9 van) ló-, lov; kő-, kövköv-; tő-, tövtöv-; cső-, ló-, lov-; kő-, csöv-; szú-, szuv-; fű-, füvfüvcsöv-; szú-, szuv; nyű-, nyüv-; lé-, lev- mind mássalhangzóra végződnek

Alapnyelvi örökség: - A szótő rövid magánhangzóra végződik (tővéghangzó) - A szótő nem változott, minden szó egyalakú volt Változás az ősmagyarkor elején - A tővéghangzók elkezdenek záródni, a 13. sz. elejére végleg eltűnnek - Ha mégis megmaradt a tővéghangzó, akkor már volt szó végén és más a toldalék előtt TÖBBALAKÚ TÖVEK alakulnak ki

Többalakú tövek: Eredetileg: A tővéghangzó alsó vagy középső nyelvállású volt. A tőtől függően veláris vagy palatális. A szóban első szótagi hangsúly → felgyorsult beszédtempó → felső nyelvállású lett a tővéghangzó, sokszor labializálttá vált. Pl. hala > halu, keze > kezü loβa>loβu

Ha tővéghangzó után toldalék áll: Primér toldalék = kezdettől fogva jelen vannak nyelvünkben = egyetlen hangból, főleg msh. -ból állnak (pl. -s melléknévképző, -k többesjel) szótő tővéghangzó primér toldalék

Változás: szótő Mássalhangzós toldalék előtt: tővéghangzó primér toldalék Testes (szekundér) toldalék A primér toldalék magához vonja a tővéghangzót, s vele együtt alkot toldalékot. Magánhangzós toldalék esetén: szótő tővéghangzó primér toldalék (félhangzó) Diftongust alkotnak (pl. halai ‘hala vkinek’)

A 13. századig: - A tővéghangzók eltűnnek a nyelvből - Az i utótagú diftongus monoftongizálódott hosszú mgh. lett belőle Egyes szavaknak három tőalakjuk lett. Tőszó Msh. -s toldalék: Mgh. -s toldalék: Hala Halá Kéz Kezem Kezé Csonka tő Tővéghanzó megőrződik A tővégh. beleolvadt Teljes tő a toldalékba: lappangó teljes tő.

4. tőalak: a tővéghangzó egy mássalhangzóból álló toldalékhoz odavonódik: Hala + n >halo – n >hal- on Csonka tő : teljes tő váltakozás: bizonyos esetekben a szónak a csonka töve mutatkozik meg, máskor a tővégi vokálist megőrző teljes töve, máskor pedig valamely átmeneti tőalak. Pl. hal, kéz.

Mássalhangzóra végződő tövek: Pótlónyúlás: Ahol a tővéghangzó eltűnt → megnyúlt a tőbelseji magánhangzó. Pl: kezü → kéz (kézben, kézből) DE!!!! Ahol a tővéghangzó megmaradt → ott a tőbelseji mgh. is rövid maradt. Pl. kezem, kezek.

Kétnyíltszótagos tendencia = három vagy több szótagú szavaknál a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesett. Pl: Álomot > álmot Koromos > kormos Forogott > forgott Ezek a szavak tővéghangzó nélküli csonka tövükben tartalmazzák a tőbelseji mgh. -t: Álom, korom, forog.

-re vagy -re végződő tövek: A szóvégi és Félhangzóvá vokalizálódik Új tőtani típust hoz létre: diftongusra végződő tövek csoportját A diftongusok monoftongizlálódnak Ezzel létrejön a magánhangzóra végződő tövek csoportja: Pl. ló, kő, idő, nő stb.

Módosult hangalakú csonka tövek: az eredetileg -re vagy -e végződő szavak tovább rövidültek, míg elérték a ma ismert alakjukat. Van eredetileg -re vagy -e végződő töveknek egy csoportja, amely máig egyalakú: ezek hosszú magánhangzóra végződnek. Pl. háború. Van az egyalakú, mgh. -ra végződő szavaknak egy csoportja, amelyiknél a szóvégi vokális megrövidül. De – ha toldalékot kap: megőrzi hosszú mgh. -s alakját. Pl. kapu - kapút Hangzórövidítő tövek

A és spiráns hangzóközi helyzetben kiesett Hiátus keletkezik 1. , v: lovak 2. , > j: mezeje 3. , Két egymás mellé került mgh, azonos hang hosszú mgh: pl. idén, bírák Így alakultak ki a v-s tövek és a mező-mezeje típusú tövek. Az -re végződő tövek újabb kategóriát hoztak létre: borjú-borjas típust.

Új szavak beilleszkedése: Mássalhangzóra végződő jövevényszó Mássalhangzóra végződő tövekhez kerül. Jellemző - a csonka tő: teljes tő váltakozás. - Analógia hatására ejtéskönnyítő funkciójú tővéghangzót kapnak egyes toldalékok előtt.

A nem -re és -re, hanem egyéb msh-ra végződő jövevényszók egy része: Változatlan tőbelsejű: pl. kender, ács (török) Hangzónyújtó: pl. szél – szeles (török) szekér – szekerek (iráni) Egyes jövevényszók: eredeti alakjukban mássalhanagzótorlódásra végződnek. Ejtéskönnyítő mgh. -t kapnak: kopr kapor

Magánhangzóra végződő idegen szavak: Ha az adott korban van még tővéghangzó, akkor besorolható az adott típusba. A 14. századtól -a/-e végűek hangzórövidítők lesznek: paródia – paródiát. A többiek hosszú vagy rövid mgh. -ra végződő egyalakú tövek: pl. csokoládé. Ha az idegen szó tővégi mgh. -ja a magyar hangrendszerben nincs meg Hanghelyettesítés Pl. a magyarban szó végi helyzetben nincs o, ezért ó-val helyettesítjük.

ÓMAGYAR KORI VÁLTOZÁSOK Három hosszú magánhangzó: É>e -Í>i Már az ősmagyar korban megrövidült a szó végén. (Hangzórövidítő tövek) Á>a A korai ómagyar korban rövidültek meg. Ada – adának (Időtartam-váltakoztatás. )

Mássalhangzóra végződő tövek: -Változatlan tőbelsejűek (pl. hal) Változó tőbelsejűek Hangzótoldók Hangzónyújtók Víz - vizet Korom kormos A korom – kormos típusú töveken a kétnyíltszótagos tendencia érvényesült. Egy szó csak tővéghangzóval együtt lehetett ilyen hosszú – csonka tőben megmaradt az elvesztett tőbelseji mgh. : hangzóvesztő tövek.

Kiesett tőbelseji mgh. Tővéghangzó eltűnése Msh. -torlódás Eljtéskönnyítő mgh. betoldása Hangzótoldó tövek

Ómagyar kor végi sajátos tőtípus Eredetileg csonka tövükben msh. -ra, vagy -re vagy hra végződtek Egyre több főleg egy szótagú szavakban eltűnt az és a h. DE! szó végén megmaradt a h. Így jöttek létre a h-s tövek

Magánhangzóra végződő tövek: Ha a szóalakot lezáró msh. vagy Előbb-utóbb magánhangzós végű lett. Pl. Lo lou ló Toldalék nélküli alakjukban magánhangzóra végződnek: Pl. kapu, háború, ló, mező, borjú stb.

A hiátustöltés módjai: 1. Korai ómagyar kor elejére kialakultak a v-s tövek 2. Több szótagú szavaknál kétnyíltszótagos tendencia 3. A több szótagú v-s tövek nagy részének szóvégi mgh. -ja megrövidült v - - kiesik hiátus j (névszóknál)

Összeolvadás és analógia: A hiátus megszűnhet összeolvadással is: Kiesik szóközépi helyzetben a és a ha a két szomszédossá vált mgh. azonos volt, összeolvadt. Analógia: a nyelv alapvető gazdaságosságra és egyszerűségre törekszik. Az analógia ezt a célt szolgálja. Igyekszik valamilyen szempontból hasonló nyelvi elemeket egyformára alakítani. Az analógia célja az egyalakúság.

Névszótövek az ómagyar kor végén: többalakú egyalakú Mgh. -ra végződő Rövid mgh. -ra végződő a. , v-s tövek Hosszú mgh. -ra végződő b. , mezőmezeje Hangzórövi dítő: alma almát c. , idő - idén Msh. -ra végződő -Változó tőbelsejű -Változatlan tőbelsejű -h-s tövek

Igetövek az ómagyar korban: Többalakú tövek Mgh. -ra végződők Típusba nem sorolhatók -v-s tövek -j-vel váltakoztató v-s tő: fú-fúj Msh. -ra végződő -Változatlan tőbelseji -Változó tőbelseji Pl. megy, van