A modern s a posztmodern vrosfejlds szakaszai dr

A modern és a posztmodern városfejlődés szakaszai dr. Jeney László egyetemi docens jeney@elte. hu Terület és településfejlesztés III. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2018/2019, I. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Központ

A modern urbanizáció története: nagyvárosi agglomerációk kifejlődése 2

1. Agglomerálódás n n n Modern urbanizáció 1. szakasza = tömörülés Agglomerálódás, modern urbanizáció 1. szakaszának egyéb (helytelen) nevei – Urbanizáció? : nem szerencsés, ha önmaga része (urbanizáció 1. szakasza) – Városrobbanás? : széttartó (centrifugális) helyett összetartó (centripetális) erők jellemzik Agglomerálódás 4 tényezője: 1. Általános demográfiai robbanás (nem csak városokban) – Anglia, 1750– 1850: 6 18 millió – Fro. , 1800– 1900: 27 39 millió – No. , 1800– 1900 : 23 56 millió n 1. 2. „Push” tényező: mg. gépesítése vidéki munkakerőfelesleg „Pull” tényező: gyáripar városi munkaerőigény Urbanisztika technikai hátterének fejlődése (→nagyvárosi infrastruktúra)

Az agglomerálódás előmozdítója: az ipari forradalom n Fordizmus: nagyobb termelőegységek létrejötte – Társadalmilag: mg-ból iparba áramlás (foglalkozási átrétegződés) – Földrajzilag: faluból városba áramlás (népesség térbeli koncentrációja) n Előnyei lakossági szempontból – Bőséges munkahelykínálat – Magasabb és stabilabb bérek – Széleskörű szolgáltatások (oktatási és kulturális intézmények, kisker. stb. ) megléte n Előnyei vállalati szempontból – – – Bőséges szakképzett munkaerőkínálat Kooperációs lehetőségek, beszállítók, innovációs előnyök (kutatás stb. ) Olcsóbb és jobb infrastruktúra (pl. közlekedés) Fogyasztópiacok közelsége Nagyobb termelékenység (pozitív externáliák) felértékelődő kutatási irányzat (új gazdaságföldrajz, P. Krugman)

Ipari forradalom és agglomerálódás terjedése Európában n ÉNy DK-i irányú diffúzió n Első modern nagyvárosok Ny-Eu-ban: London, Párizs – XVIII. sz. : Anglia – XIX. sz. közepe: Ny-Eu – XIX. sz. vége: É-, K-Köz-, D-Eu É-i része – XX. sz. első fele: D-Eu – XX. sz. közepe: K -Eu, Balkán n Ókori urbanizáció épp fordított volt: DK ÉNy Adatok forrása: népszámlálások

Európa a modern nagyváros bölcsője n n n Európa élre tör Anglia elsődlegessége: 1. ország, ahol városlakók aránya 50%< Eu-iak a 100 ezer fő feletti városokból – 1800: Eu 21/ világ 65 – 1900: Eu 148/ világ 301 n London – XVIII. sz. : 1. modern nagyváros (500 e<) – XIX. sz. : 2 mió felett – 1850– 1920: VR 1. – Világ első 8 mió feletti megapolisza Az európai nagyvárosok száma a Föld 25 legnépesebb nagyvárosi agglomerációja között

Agglomerálódás 2 fázisa 1840 1929 n Fázisai 1. Korai: csak a város növekszik 2. Érett: beköltözések elővárosi övezetbe is összenő a várossal város közigazgatási határának kibővítése n Nagy-London területének beépítése ma Budapest példája – 1873: Pest + Buda + Óbuda = Budapest – XX. sz. eleje: erőteljes elővárosi fejlődés – 1900– 1907: villamosvonalak kiépülése Újpestre, Rákospalotára, Kispestre, Erzsébetfalvára – 1908: már Nagy-Budapest gondolata – 1937: Közmunkák Tanácsa törvényi hatásköre 22 elővárosi településre is – 1950 január 1: mai Nagy-Budapest

Az agglomerálódás árnyai n Szervetlen, gyors, spontán városfejlődés nem kívánt negatív mellékhatások – – – Túlzsúfoltság: back-to-back lakóházak Slum-ok (nyomornegyedek) Zöld területek hiánya Környezetszennyezés (szmog) XIX. sz. eleje Liverpool munkásnegyedei: születéskor várható élettartam 16 év – Közművek hiánya – Kolerajárvány – 1832: London 5000, Glasgow 2800 áldozat – Bűnözés

Településpolitikai, urbanisztikai válaszok az agglomerálódás árnyaira 1. 2. Legolcsóbb: új városrendezési és -építészeti törvények, szabályok Modern kor városépítészetének reakciója – Athéni Charta 1933 – modern stílus – Le Corbusier (1887– 1965) – Sűrű vízszintes beépítés helyett: felfelé terjeszkedés + több zöldterület – Szocialista országok sajátosságai: lakótelepek időbeli késéssel (Ny-on ekkor már nem épülnek újak), zöldterületek nélkül (hiba) Havanna lakótelep (Bp. ) az 1970 -es évekből

Településpolitikai, urbanisztikai válaszok az agglomerálódás árnyaira 3. Legdrágább: új városok létrehozása a nagyvárosok tehermentesítésére („tervezett” szuburbanizáció) – London (Hatfield, Milton Keynes), Párizs (Cergy-Pontoise) – Robert Owen – New Lanark – Ebenezer Howard (1848– 1928) – kertváros mozgalom, 1885. : Garden Cities and Town Planning Association, 1898. : „Garden Cities of Tomorrow”, megvalósult kertvárosok Londontól É-ra: Letchworth (1903), Welwyn (1920) – Szocialista országok sajátosságai: iparosítási célból: szocialista városok Új szocialista iparvárosok Kelet-Közép-Európában A Londontól 32 km-re fekvő Welvyn főutcája

2. szakasz: szuburbanizáció n n n Spontán szuburbanizáció: sokkal jellemzőbb mint a tervezett szuburbanizáció Angolszász elnevezés: exurbanizáció XX. századig a városfejlődés ≈ városnövekedés – Városok társ–gazd-i jólétének javulása együtt járt a területi és/vagy népességnövekedésükkel prosperáló városok nagyobbra nőhettek – Népességfogyás általában katasztrófához kötődött (háború, természeti csapás, járvány) n XX. sz. (csak a fejlett világban) : városfejlődés ≠ városnövekedés – Nagyvárosok elágazó népesedési pályái egyesek népessége nőtt, másoké csökkent – Az urbanizáció újabb szakaszai indultak meg (≈ városok evolúciója) – A szakaszok lehatárolásának alapja: a város és az elővárosi övezet népességszámának alakulása n Város népességszám-növekedése lelassul, majd fogy, elővárosi öv népesedik

Szuburbanizáció n Időbeli megjelenés – Fejlett világ: 1920– 1970 -es évek – Kelet-Közép-Európa: csak 1970 -es évektől (letelepedés korlátozása a városban) n Relatív dekoncentráció – Városlakók kiköltözése, de közvetlen elővárosi zónába (aggl. egésze tovább népessedik) n Mozgatórugói – Elégtelen lakókörnyezet a városban gazdagok kiköltözése (felfelé vándorlás) – Közlekedési infrastruktúra fejlődése lakóhely–munkahely nagyobb térbeli különválása n Városok terjeszkednek 1. Korai fázis: eleinte kötöttpályás tömegközlekedés (HÉV, zónázó vonatok), részben autópályák: városok sugaras terjeszkedése 2. Érett fázis: később személygépkocsi (Ford T-modell sokak számára elérhető): sugarak közötti területek is beépülnek a területek

Városok helyett városi agglomerációk n n n Eltér az agglomerálódástól: elővárosi övezetbe városból költöznek ki, nem kívülről be Öntudatos kiköltözők elővárosi övezetet nem csatolhatják a városhoz Agglomeráció részei – Közigazgatási értelemben vett város (városmag, központi város ≠ belvárossal) – Elővárosi övezet (szuburbia) – köznyelvben helytelenül gyakran csak ez az agglomeráció n Agglomeráció társadalmi–gazdasági és településszerkezete átalakul – – Sugárutak szerepe felértékelődik Elővárosi övezet: főleg lakófunkció, ritkább beépítés, zöld területek Intézmények városban maradnak, fenntartásuk városra marad „Legjobb adófizetők” költöznek ki,

Statisztikai agglomeráció n Agglomerációk elnevezései – – – n FUR / FUA: Functional Urban Region / Agglomeration LUZ: Larger Urban Zone SMA: Standard Metropolitan Area Verdichtungsraum: sűrűsödési tér Kompakt város Jellemzői 1. Folyamatos beépítés 2. Ált. max. 1 óra ingázási idő 3. Nagyváros munkaerőpiaci, oktatási vonzása

Agglomeráció kialakítása n Terjeszkedés belülről kifelé – Agglomerálódás: város bekebelezi az elővárosi övezetét (közigazgatási határ kibővítése) – pl. 1950: Nagy-Budapest – Szuburbanizáció: elővárosi övezet kiterjedhet n Budapest csak statisztikailag nő tovább, közigazgatásilag már nem – 1970 -es évek: Budapesti agglomeráció kialakítása 45 településből (maga Bp. is része) – 1997: Budapesti agglomeráció kibővítése 78 településre – Ma: Budapesti agglomeráció ≈ Budapest + Pest megye (de nem teljesen azonos)

Településegyüttesek a KSH szerint n Kialakult agglomeráció (4) – Budapest, Győr, Miskolc, Pécs n Agglomerálódás valamely stádiumában lévő agglomerálódó térségek (3) – Balaton, Szombathely, Zalaegerszeg n Kevésbé szorosan összefonódó nagyvárosi településegyüttesek (15) – Békéscsaba, Debrecen, Eger, Kaposvár, Kecskemét, Nyíregyháza, Salgótarján, Sopron, Szeged, Székesfehérvár, Szekszárd, Szolnok, Tatabánya, Veszprém

A posztmodern városfejlődés szakaszai 17

3. Dezurbanizáció n Kiköltözés egyre nagyobb távolságra – Elővárosi övezet helyett távolabbi falusias térségek felértékelődése – 1970 -es évek: először USA, majd Ny-Eu n n Brian Berry (1976): „counterurbanization” = kontravagy ellenurbanizáció Abszolút dekoncentráció – Dekoncentráció: kiköltözés – Abszolút: népesség és munkahelyek száma agglomeráció egészében csökken

A dezurbanizáció okai n Fejlett országok, 1970 -es évek: világgazdasági paradigmaváltás (posztfordizmus) – 3. világ versenye, környezettudatosság, szakszervezetek, olajárobbanás, új nyersanyagok n Hagyományos ipari termelés válsága (snowbelt ↔ sunbelt) – Zsúfolt, szennyezett modern nagyvárosi agglomerációk, ipari régiók népességmegtartó ereje csökken, taszítóbbá váltak: lakosság + vállalatok számára – Falusias, érintetlen térségek vonzereje fölerősödik n n n Mozgatórugója: új közlekedési és kommunikációs technológiák elterjedése (mobiltelefon, e-mail, internet): a munkavégzés elszakadhat a városoktól Központi város „slum”-osodása K-Köz-Eu sajátosságai: csak 1990 -es évektől – Kiegészül a dezindusztrializáció: a mesterségesen felduzzasztott ipar leépülése – Korábbi időszakban megindult a város „slum”-osodása – Demográfiai hullámvölgy az egész országban, igy dezurbanizáció célterületén is

A dezurbanizációban részt vevő kétféle személyiségtípus 1. Az infokommunikációs eszközöket (internet, wifi, skype, msn, e-mail, facebook stb. ) használó ember – Nem szükséges napi szinten ingázni a városba – Ők valójában a virtuális térben a városban maradnak 2. A városi technikától a természetbe „menekülő” ember – Saját generátor, passzív ház n Mindkét típus nagyon tudatos

Az urbanizáció 4. szakasza: a reurbanizáció n n Relatív koncentráció „Vissza a városba” folyamat zajlik – 1980 -as évek közepétől: nagyvárosi régiók népességszám csökkenése megáll n n A központi városmag egyes részein ismét népességnövekedés következik be 241 európai agglomerációból (FUR) ismét növekedést találtak a központi városmagban – 1975– 1981: még csak 22%-nál – 1980– 1991: már 47%-nál

Reurbanizáció feltételei az új típusú várospolitika n Közszféra felismeri, hogy a nagyvárosok nem számíthatnak a neoliberális államra saját forrásokat kell föllelni, amelyek a „sunbeltben” hiányoznak 1. Ingatlan- és történelmi épületállomány jelentette vonzerő, értékek és lehetőségek 2. Humántőke lehetőségei n Aktív ingatlangazdálkodás és városfelújítás (városrehabilitáció) – Belvárosi slumok „megtisztítása” (fizikailag és társadalmilag) – XXI. századi közművek, közlekedési hálózat kiépítése – Kialakul és megerősödik a városmarketing (a „város eladása”): befektetők felhajtása, telkek értékesítése n Public–private partnership (3 P) vállalkozási forma elterjedése (köz–magán partnerség)

1980 -as évek eleje: 1. városrehabilitációs projektek n Emblematikus város: London – Speciális városfelújító társaságok megjelenése (NBr: Urban Development Corporations) – Dokk-negyed: Canary Wharf n Később: – – Birmingham Berlin Hamburg Amszterdamban: Waterfront Program – New York: Harlem – Budapest: Középső Ferencváros (Corvin negyed)

Központi városok újranépesedésének emberi oldala n n „Slum”-ok helyett felújított belvárosok „Dzsentrifikáció” – Hagyományos nagyvárosi miliőhöz erősen vonzódó új társadalmi réteg – Fiatal, egyedülálló, magasan képzett, jól kereső, színesebb életre vágyók megjelenése (yuppie: young urban professional) n Egyre hangsúlyosabb a vendégmunkások beáramlása – Inkább a nagyvárosokat részesítik előnyben

5. Posztszuburbanizáció n n Többen vitatják, hogy létezik Szuburbanizáció: kiköltözők még megtartják városi munkahelyüket ingázás Posztszuburbanizáció: később munkahelyek (ipar, szolgáltatások) is megjelennek az elővárosi övezetben, a központi városban csökken a számuk (egyesek ezt helytelenül dezurbanizációnak tekintik) Ipar szuburbanizációjának módjai 1. Kiköltözés a városközpontból 2. Zöldmezős beruházás – Jellemzője: posztfordi kisszériás, high-tech ipar, kkv-k + „just in time” beszállítók (szemben a korábbi agglomerálódással: fordista nagy szériás nagyipar) n Szolgáltatások szuburbanizációja – Nagy térigényű, vevőorientált ágazatok (pl. kis- és nagykereskedelem) – Logisztika, irodai funkció – Szabadidős tevékenységek (vidámpark, állatkert, Disneyland)

A városfejlődési szakaszok szerinti nagyvárostípusok Európában 26

Cedric Price várostipológiai modellcsoportjai 1. Premodern (tradicionális) – ókor, középkor: lágytojás modell – Város egyértelmű határokkal rendelkezett (városfal) 2. Modern – ipari forradalom: tükörtojás modell – Város szétterült – Funkciók körkörösen vagy szektorálisan fogták körül a középkori városcentrumot 3. Posztmodern: rántotta modell – Szuburbia: egyszerű alvóvárosokból városrégió alközpontjai – Központi szerepköröket töltenek be (pl. egyetem, turisztikai események, látnivalók) – Gödöllő a 2011 -es magyar EU elnökség: fontos nemzetközi találkozók otthona

Három jellegzetes történelmi várostípus Európában antik város ókori Róma: ER 1, VR 1, első milliós város fejlett városi civilizáció utána hanyatlás: népvándorlás, kora középkor feudális város középkori Konstantinápoly: ER 1 – részben eu-i, VR 1 kisebb városok, elmaradott városi civilizáció utána: feudalizmus válsága, agrárkrízis, háború, pestis agglomerálódás ipari forradalomtól, London: ER 1, VR 1, első 8 milliós nagyvárosok tömeges megjelenése ma ER 1. : Moszkva szuburbanizáció USA 1910 -es évektől, Nagy-Britannia: 1940 -es évek dezurbanizáció USA 1970 -es évektől, Európa 1980 -as évektől tradicionális város modern város posztmodern reurbanizáció Európa (London) 1980 -as évektől város posztszuburbanizáció Fejlett világ napjainkban

Városi agglomerációk népességszámának változása Agglomerálódás Elővárosi övezet

Városfejlődési szakaszok a népességszám változása alapján Városfejlődési szakasz Népességszám változása Város Elővárosi övezet Periféria 1. Agglomerálódás Növekedés! Csökkenés Növekedés Csökkenés! 2. Szuburbanizáció Növekedés Csökkenés! Növekedés! Csökkenés 3. Dezurbanizáció Csökkenés! Növekedés Csökkenés Növekedés! 4. Reurbanizáció Növekedés! Csökkenés 5. Posztszuburbanizáció Csökkenés Növekedés belső átendeződéssel Csökkenés

Városnövekedési szakaszok tanulságai n Egyre kevesebb tömegeket mozgat meg – Agglomerálódás: sokmillió, reurbanizáció: néhány ezer, posztszuburnaizáció: nincs jelentős mozgás n Vezető, mértékadó kontinens – Befelé tartó mozgások szakaszai (agglomerálódás, reurbanizáció): először Európában – Kifelé tartó mozgások szakaszai (szub-, és dezurbanizáció): először Észak-Amerikában n Folyamat dinamikája: – Először agglomerálódás – Utána szuburbanizáció – Utána dez-, re és posztszuburbanizáció is lehet n n Városokban egyszerre több is lehet párhuzamosan Be lehet kategorizálni városokat, melyik a mértékadó (eredő vektor) – (Sokszor helytelenül országokat is bekategorizálnak)

Fogalmak, információs és módszertani kérdések n Kutatási kérdések 1. Egységesek-e az európai nagyvárosok népesedési pályáik tekintetében? 2. Milyen karakteres növekedési típusok rajzolódnak ki? 3. Vannak-e térségspecifikus jegyek a növekedésben? n Vizsgálatok térbeni és időbeni kiterjedése – Vizsgált térség: csak EU (nem egész Európa) – Vizsgált időszak: XX. század közepétől (ekkortól ágaznak el a növekedési pályák) jelenkorig n Vizsgálat „alanyainak” lehatárolása, bevont nagyvárosok: – Népességszám alapján (500 ezer fő felett) – Elővárosok nélkül – Ha valaha elérte ezt a népességszámot

Felhasznált nagyvárosi népességadatok forrása 1. Város történeti népességszáma (lehetőleg népszámlálások vagy évtizedfordulók idején): Populstat honlapja – Tagállamok hivatalos statisztikái (nem saját becsült adatok) – Ha időközben kibővítették a nagyvárosok határát: mai területükre vonatkozó adatok a múltban is 2. Város jelenkori (2007 -es) becsült/továbbszámított népességszám: World Gazetteer (megszűnt) vagy City Population honlapja

A nagyvárosok átlagos évi népességszámváltozása 1950 -től évtizedenként n n n 1950 -es évek: gyorsabb növekedés 1970– 1990 es évek: fogyó népesség 2000 után: újra növekedés

1950– 1960 n n Szinte mindenhol növekedés Csökkenés csak a Brit-szigeteken Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

1960– 1970 n A fogyás kiterjed Ny-Köz-Eu-ra is (Hollandia, Németország, Ausztria) Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

1970– 1980 n n A csökkenés továbbterjed Belgiumra, Fro-ra É-Olo-ra, É-Eu-ra Csak az elmaradottabb perifériákon nőnek – Írország, Mediterráneum, szocialista országok Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

1980– 1990 n Megjelenik a vasfüggöny vonala a városnöv-ben – Tőkés Eu: csökkenés (kiv. É-Eu: országon belül É–D-i migráció) – Szoc. Eu: növ. (kiv. Bp): korlátozottabb mobilitás, motorizáció, autópályák hiánya Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

1990– 2000 n Alapvetően megfordul a kép – K-Köz-Eu csökken: szuburbanizáció mellett nemzetközi vándorlás is (pl. Riga, Vilnius) – Fejlett Eu-ban néhol újra növekedés (főleg London): reurbanizáió + vendégmunkások Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

2000 után n n Fejlett Eu: alig van csökkenés K-Köz-Eu: alig van növekedés Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

A nagyvárosok népesedésük alapján elkülönülő klaszterei klaszter elemszám nagyvárosok 1 17 Amszterdam, Bécs, Berlin, Birmingham, Brüsszel, Drezda, Glasgow, Hága, Leeds, Lipcse, Lisszabon, Liverpool, London, Lyon, Manchester, Rotterdam, Sheffield 2 13 Bréma, Dortmund, Duisburg, Düsseldorf, Essen, Frankfurt, Göteborg, Hamburg, Hannover, Helsinki, Párizs, Stockholm, Stuttgart 3 2 Dublin, Valencia 4 3 Szófia, Vilnius, Zaragoza 5 13 Budapest, Bukarest, Köln, Krakkó, Lódz, Málaga, Palermo, Poznan, Prága, Riga, Sevilla, Varsó, Wroclaw 6 11 Athén, Barcelona, Genova, Koppenhága, Madrid, Marseille, Milánó, München, Nápoly, Róma, Torino Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

A klaszterek átlagos évi népességszámváltozása Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

A klaszterek földrajzi elhelyezkedése Forrás: népszámlálások és World Gazetteer alapján saját számítások

Vizsgálatok megújítása n n n Vizsgált térség: immár egész Európa az Urálig (EU helyett) Vizsgált időszak kierjesztése: 2015 -ig (2007 helyett) Vizsgálatba bevont nagyvárosok száma ugyanolyan módszerrel 59 -ről 99 -re nőtt

A nagyvárosok 1950– 2015 közötti népesedésük alapján elkülönülő klaszterei klaszter elemszám Nagyvárosok 1 42 Astrakhan, Bucharest, Cracow, Dnipropetrovsʿk, Donetsk, Dublin, Homjelʿ, Izhevsk, Kazan, Kharkiv, Kiev, Krasnodar, Lʿviv, Málaga, Moscow, Mykolayiv, Nizhniy Novgorod, Odesa, Orenburg, Palermo, Penza, Perm, Poznań, Rīga, Rostov-na-Donu, Saint Petersburg, Samara, Saratov, Sevilla, Sofia, Tula, Ulyanovsk, Valencia, Vilnius, Volgograd, Voronezh, Warsaw, Wrocław, Yaroslavl, Zagreb, Zaporizhzhya, Zaragoza 2 15 Amsterdam, Berlin, Birmingham, Dresden, Glasgow, Leeds, Leipzig, Liverpool, London, Lyon, Manchester, Rotterdam, s-Gravenhage, Sheffield, Vienna 3 31 Athens, Barcelona, Bremen, Brussels, Budapest, Cologne, Copenhagen, Dortmund, Duisburg, Düsseldorf, Essen, Frankfurt, Genoa, Göteborg, Hamburg, Hanover, Helsinki, Lisbon, Łódź, Madrid, Marseille, Milan, Munich, Naples, Oslo, Paris, Prague, Rome, Stockholm, Stuttgart, Turin 4 6 Chişinău, Kryvyy Rih, Lipetsk, Minsk, Ryazan, Ufa 5– 6– 7 1– 1– 1 Belgrade + Tolyatti + Naberezhnyye Chelny Forrás: népszámlálások és City Population (2015) alapján saját számítások

A klaszterek átlagos évi népességszámváltozása Forrás: népszámlálások és City Population (2015) alapján saját számítások

A klaszterek földrajzi elhelyezkedése Forrás: népszámlálások és City Population (2015) alapján saját számítások

A klaszterek és súlypontjaik földrajzi elhelyezkedése Forrás: népszámlálások és City Population (2015) alapján saját számítások

Az európai nagyvárosok átlagos távolsága klasztereik geometriai középpontjaitól cos D = sin j. A sin j. B + cos j. A cos j. B cos (l. B-l. A)

A nagyvárosok a népességszám-változások 5 dimenziós terében mért távolsága a legközelebbi szomszédjuktól klaszterenként cos D = sin j. A sin j. B + cos j. A cos j. B cos (l. B-l. A)

A klaszterek térségspecifikusságának mérése GIS-támogatással Forrás: népszámlálások és City Population (2015) alapján saját számítások