VROSFEJLDS A KZPKORI MAGYARORSZGON Az eurpai jellegtpus vrosok
- Slides: 31
VÁROSFEJLŐDÉS A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON
Az európai jellegű/típusú városok kialakulása: a XII. ás a XIV. század első harmada között Okok: n létrejön a települési hálózat a Kárpát-medence teljes területén, n az addig gyepűként használt hegyvidéki, erdős területeken is; n az erdőirtások következménye: új mezőgazdasági területek alakulnak ki, az árucsere élénkül, új piaci körzetek és központok, n az árutermelés növekedése, a pénzgazdálkodás kialakulása, a társadalmi munkamegosztás összetettebbé válása
A bányászat szerepe n n a XIII. század végéig: sóbányászat, majd: színesérc-bányászat: ezüst (Selmec, Radna), új központok: Gölnic, Rozsnyó, Besztercebánya; arany: Rudabánya, Jászó, Offenbánya, Zalatna
A külkereskedelem szerepe ►a külkereskedelem hagyományos irányai (Nyugat: német; Délkelet: Bizánc), Dél (Itália) mellé ► újak is kirajzolódnak: Északnyugat (Csehország), Észak (Lengyelország) ––– a várostelepítések meghatározó elemévé válik
Esztergom n egyházi és királyi központ, hosszú ideig az ország úthálózatának csomópontja
Fehérvár n királyi székhely, szakrális központ és püspöki székhely
Óbuda, Buda n Az előbbi királyi székhely, az úthálózat központja n A IV. Béla által alapított város a XIII. század közepétől királyi székhely, az „ország közepe”
A városi jog Városi jog: a minta sokáig a fehérvári jog volt: Nagyszombat, Nyitra, Győr, Sopron n A leglényegesebb városprivilégium: n a vámmentesség n majd: országos vásártartás joga (Buda, 1387; Sopron, 1344; Kassa, 1347; Beszterce [Erdély], 1353) n
A városok szerkezete és külső képe ►erődítésfal (városfal), várszerű mag (Besztercebánya, Selmecbánya, Kolozsvár), „vár”, „óvár”, a város plébániatemploma; u a telepített városok: tervezettek u szabályos négyszög alakú piactér, u derékszögű utcahálózat u piacutcás főtengely – két városfél jött létre szabályos utcahálózattal: Korpona, Lőcse, Kolozsvár, Beszterce
Bányászat, bányavárosok u Az Anjou-korban (a XIV. században) a színesércek közül fontosabbá vált az arany (Károly Róbert aranyforintja miatt), új bányák, bányavárosok (Aranyosbánya, Nagybánya, Körmöcbánya) u a bányavárosok számára a mintát a selmeci jog jelentette
VÁROSOK A XIV-XV. SZÁZADBAN n n A XIV. század végén: kb. 25 város közöttük verseny és együttműködés is – peres ügyeik összehangolása – pl. a szepesi szász jog a budai jog válik az elfogadottá és elterjedtté (Nagy) Lajos, 1374: külön városi (fellebbviteli) bíróság megszervezése, Szepesi Jakab vezetésével – a későbbi tárnoki bíróság elődje (a tárnokmesterhez lehetett fordulni másodfokon)
A városi munkamegosztás o jelentős a mezőgazdasági termelés aránya, gabonatermelés, majd szőlőtermesztés és bortermelés, borászat (Sopron, Buda, Kassa [Zemplén, Hegyalja], Eger, Pécs) o A XV. század elején: a gazdálkodás 20 -30% -át teszi ki az ipar, terjednek a céhek, illetve a funkcionális szerepük is növekszik
A városkép o A városkép változásai szorosan összefüggnek a polgárság felső rétegének (a patríciusoknak) a törekvéseivel: o templomépítészet: a jelentős plébániatemplomokat sokáig csak átépítették, bővítgették, majd a XV. században az eredeti, „régi” templomot lebontották, és újat építettek helyette (gótikus, illetve késő gótikus stílusban); o városháza, o vásárcsarnok
A középkori magyar városfejlődés csúcspontja: a XV. század eleje Zsigmond király 1405 áprilisában a szabad királyi városok (civitasok) és a mezővárosok (oppidumok) követeivel kéthetes tanácskozást tartott, célja az volt, hogy előkészítse a városi decretum kiadását. l Zsigmond (1387 -1437) városfejlesztő intézkedései l Nürnbergi Márk (budai polgár, az uralkodó legfontosabb tanácsadója városi kérdésekben) szerepe l árumegállító jog kiterjesztése – sokáig csak Buda [az ország keleti részére vonatkozóan] és Kassa rendelkezett ezzel a városprivilégiummal, újak: Bártfa, Lőcse, Nagyszombat, Pozsony, l
A középkori magyar városfejlődés csúcspontja: a XV. század eleje l árumegállító jog kiterjesztése – sokáig csak Buda [az ország keleti részére vonatkozóan] és Kassa rendelkezett ezzel a városprivilégiummal, újak: Bártfa, Lőcse, Nagyszombat, Pozsony, Sopron – „nehogy egyetlen város haszna és gyarapodása érdekében egész országunk közösségét érje kár és hátrány” (Zsigmond király városi decretumából, 1405)
A középkori magyar városfejlődés csúcspontja: a XV. század eleje la mezővárosok (oppidumok) fejlődésének elősegítése – Zsigmond a budai jogot osztogatja jó néhány mezővárosnak, ezzel kívánja megkönnyíteni „igazi” várossá válásukat
A mezővárosok • a mezővárosok (oppidumok) fejlődésének elősegítése – Zsigmond a budai jogot osztogatja jó néhány mezővárosnak, ezzel kívánja megkönnyíteni „igazi” várossá válásukat • A mezővárosok (oppidumok) • átmeneti településtípus, közép-európai jelenség, • „óriásfalvak”, nagy terület és külső határ, viszont nemcsak mezőgazdasági termelés (gabonatermesztés, nagyállat-tartás), hanem specializálódott kézműves-ipar is,
A mezővárosok • nincs városfal, inkább csak palánk, kerítés határolja, • függés egy földbirtokostól, • városi kiváltságaik között sokáig csak a hetivásár tartásának joga szerepelt, • a XV. század elejétől kapja meg egy részük az országos vásártartási jogot, • kisebb piackörzet, • sűrűbb mezőváros-hálózat.
Köszönöm a figyelmet! Jó munkát kívánok az esszé megírásakor…