Tanul szervezet szervezeti tanuls 2 ea A tanul

Tanuló szervezet, szervezeti tanulás 2. ea A tanuló szervezetek környezete, tudástársadalom, tanuló gazdaság

A tudás közgazdasági jellemzői • Stiglitz szerint - „A tiszta közjavaknak két döntő tulajdonságuk van. • Először is, használatuk adagolása nem valósítható meg. Másodszor, használatuk adagolása nem is volna tanácsos, célszerű. ” (Stiglitz 2000. ) Tehát „egyrészt nem célszerű a kizárás (a jószág nyújtása egy további fogyasztó számára zérus határköltséget igényel), másrészt nem valósítható meg a kizárás. - A kutatás eredményeként elért tudás rendelkezik az első tulajdonsággal, s gyakran a második tulajdonsággal is. • Stiglitz ez alapján rámutat, hogy a tudomány eredményei kétfélék lehetnek: – „ahol a kutatás terméke szabadalmaztatható, a K+F a közjavak két tulajdonsága közül csak az egyik tulajdonsággal rendelkezik (hiszen a szabadalom azt biztosítja, hogy ki lehet másokat zárni a felhasználásából). – ahol a kutatás terméke sem az információk visszatartásával, sem szabadalmaztatással nem védhető le, s ahol mások könnyen utánozhatják a fejlesztést, ott a K+F teljesíti a tiszta közjószágok valamennyi lényeges tulajdonságát. ” (Stiglitz 2000. ) – Ha a K+F által elért információk „továbbadása ingyenesen történne, akkor senkinek sem érné meg új tudást létrehozni. Ezért a kormányzatnak vagy támogatni kell a tudás létrehozását a K+F közvetlen támogatása révén, vagy gondoskodnia kell arról, hogy a tudást létrehozó egyének vagy vállalatok valamilyen módon pénzügyi kompenzációt kapjanak ilyen teljesítményükért. ”

A tudás kategóriái • a tények ismerete (know-what), • az okok ismerete (know-why), • az út ismerete (know-how), • a megfelelő személyek ismerete (know-who).

A tudás kategóriái – A tények ismerete • a tények ismerete (know-what) - ezt nevezzük információnak, – jellemzője, • • kisebb egységekre bontható, rendszerezhető, csoportosítható, továbbítható. – A számítógép használata óriásira megszerezhető információk tömegét, növelte a – Az egyénnek meg kell találnia és ki kell választania a számára szükségeseket.

A tudás kategóriái – Az okok ismerete • az okok ismerete (know-why), - alapelvek és törvények ismerete. – Nagy jelentősége van a • • • természettudományokban, számos iparágban, a technológia fejlesztésében, tájékozódásban jogi, politikai és társadalmi kérdésekben. – E tudás megszerzéséhez elengedhetetlen a befektetés a tudományok és a közoktatás fejlesztésébe, – a képzésben pedig nélkülözhetetlen a kísérletezés, a terepmunka, a tapasztalatszerzés.

A tudás kategóriái – Az út ismerete • az út ismerete (know-how) - elvégzéséhez szükséges szakértelem. – A képességek és a készségek fejlesztésével sajátítható el, és minden gazdasági tevékenységben óriási szerepe van. – A tudás legbonyolultabban átadható válfaja. • A szakértelmet a legnehezebb mások által is használható információvá alakítani, hiszen elsajátítása folyamán is szüntelenül változik a tartalma. • Van elméleti és gyakorlati része, • nemcsak egyénekben, hanem közös területen működő csoportokban is kifejlődhet

A tudás kategóriái – A személyek ismerete • a megfelelő személyek ismerete (know-who) - a tudásformák megszerzésének a szociális összefüggései – egyre fontosabbá válik a termelésben és az említett három tudásfajta megszerzésében is. – Az információkhoz jutás és a szociális kapcsolatok tartoznak a körébe. Vannak ugyan hozzáférhető adatbázisok, de nem elég ismerni az információ forrásait, annak érdekében, hogy összetettebb, hálózatba rendeződő tudás jöjjön létre, feltétel a személyes kapcsolat valakivel, akinek a tudásában bízhatunk, aki segít az eligazodásban. – A gazdaságban és a versenyszférában sok múlik azon, hogy megtalálják az adott feladathoz a megfelelő személyt. – Rendszerint itt sem elegendő a szaktudás, a munka világában is szerepet kap a bizalom, a megbízhatóság, az emberi tulajdonságok. – Ez a tudásfajta magában foglalja a társas kapcsolatokra való készséget, a kommunikáció és az együttműködés képességét is.

A tudás jellemzői • Mindebből következik, köztulajdon. hogy nagyon kevés tudás tökéletesen – Pl. a tények ismerete kategóriába tartozó tudás is elérhetetlen azok számára, akik nem férnek hozzá az információk forrásaihoz a számítógép hiánya, vagy a területi, helyi hátrányok, esetleg az anyagi helyzet miatt, vagy azért, mert nem tudnak kapcsolatba lépni a szükséges társadalmi csoporttal, intézménnyel. – az egyénnek sokat kell befektetnie ahhoz, hogy célszerűen használja, és az információk megértéséhez szükséges alapismereteket megszerezze. • De kevés az a tudás is, amely hosszú távon is teljesen magántulajdon maradhat. – Még a leginkább saját, egyéni tudást, a szakértelmet, az út ismeretét is megosztják egymással az emberek, a mester a tanítványával, a szülő vagy nagyszülő az utódaival, és a kollégák, csoportok, testületek, szakmabeliek is legalább törekednek erre. • A tudás részben magán-, részben közvagyon, olyan (társadalmi) tőke, amely társadalmi, kulturális és technikai feltételek függvényében alakul ki és gyarapszik. – Ez az alapja annak, hogy az államok többsége támogatja, némelyik teljesen magára is vállalja a tudás magszerzésének, közvetítésének feladatát.

Társadalmi tudáskészlet • Minden országnak, közösségnek van olyan közös tudáskészlete, amely a történelem folyamán alakult ki, az amely beépül oktatás tartalmába és jellemző a módszereire. • Minden (legtöbb) társadalom arra törekszik, hogy a tudás közvetítése szervezett és könnyen hozzáférhető legyen, mert ez a közös szellemi tőke növekedésének, az egész ország sikerességének alapfeltétele. • A tudás közvetítése többnyire kódolt formában, szervezett keretek között történik, fiatalok számára az iskolában, később számos más formában tankönyvek, dokumentumok és más írásos anyagok segítségével. • A szaktudást, a hozzáértést, amely a munka világában ma a legfontosabb a boldoguláshoz, az elismertséghez, nehéz sémákba szorítani.

Tudás – innováció – gazdasági fejlődés • A globális gazdaság hosszú távú, dinamikus fejlődésének feltétele, hogy az emberek mind nagyobb többsége hozzájusson a szellemi tőkéhez és felhasználja azt. • Ez a felismerés vezetett arra, hogy a „tudásipar” egyre jelentősebb termelő ágazattá vált. • A közgazdaságtan új elméletei szoros kapcsolatot tételeznek fel a tudás mennyiségének növekedése és a gazdasági fejlődés között - ezért úgy vélik, hogy a további növekedés alapja az oktatásba és a kutatásba való befektetés. • A tudás létrehozásának eredménye a gazdaságban az innováció. - Más szóval az innováció inputja a tudás, a készségek, a szakértelem. • Megfordítva: a tudás akkor gyarapodik, ha alkotóelemeit (input), a készségeket és a szakértelmet minél többet használják. Tehát az innováció is input, táplálja, fejleszti a már meglévő tudást és készségeket.

Háborúk, helyreállítási periódusok és emberi tőke

Az endogén növekedéselméletek • Lucas, Romer • A tudás olyan tényező, melynek határhaszna (határterméke) növekvő • Lehetséges okok: – A tudás nem zárható el tökéletesen – A tudás termelése maga is tudás-intenzív • Következmények: – Nincs kiegyenlítődés – Az előny önmagától tovább növekszik

Tanuló szervezet, tanuló gazdaság • A termelési folyamatban a vállalatoknál egyre inkább leépül a belső hierarchia, jellemzően a tanuló szervezet lép a helyébe. • A hagyományos vezetői magatartás elavul, helyette főszerephez jut a gyakorlati ismeret, a műszaki elméleti tudás, az információk gyűjtése, továbbítása, kezelése, a piac szervezése, a marketing, a tárgyalási képesség, az üzletkötés „művészete”. • A jövő egyik nagy feladata, hogy az iskolák az ilyen termelési egységekhez hasonló „tanuló szervezetekként” működjenek. • A tanulás – egyfelől az egyén innovációja, ismeretek, készségek és szakértelem elsajátítása, amellyel sikeresebben érheti el a saját vagy annak a szervezetnek a céljait, amelynek tagja. – A rejtett készségek elsajátítása azonban mindig társadalmi folyamat, másokkal való interakcióban megy végbe, vagyis a tanulás egyéni és társadalmi folyamat is egyszerre. – Az így megszerzett tudás társadalmi tőke, a közösség felelőssége, hogy minél szélesebb kör számára elérhetővé tegye és folyamatosan megújítsa. Ez nemzedékről nemzedékre gazdagítja a társadalmat, sikeressé teheti az országot. • Ha a társadalom nem tesz meg mindent a hátrányos helyzetűek lemaradása ellen, akkor a tanuló gazdaság gyengíti a társadalmi kohéziót, polarizálódást idéz elő, a leszakadók nagy száma sújtja a munkaerő-piaci helyzetet, elakad a szellemi tőke megújulása, mindez nehezíti a gazdaság és az ország sikerességét. Ennek megfékezése az oktatási rendszer feladata.

Az iskola szerepe a tanuló társadalomban A gazdaság számos új követelményt támaszt az oktatás iránt. • A tanulókat a gyorsan változó szakmai életre kell felkészíteni. • A gazdasági siker és a társadalmi kohézió feltétele a másokkal való interakciókon keresztüli tanulás. • A lassabban haladó tanulóknak biztosítani kell a feltételeket ahhoz, hogy részt vegyenek, beilleszkedjenek a gazdasági tevékenységekben és a társadalom életében. • Az egész életen át tartó tanulás érdekében meg kell szervezni a felnőttképzés széles választékát. • A társadalmi tőke növeléséhez való hozzájárulás morális kérdés is, ezért növekszik a nevelés felelőssége. • Az oktatás és a nevelés eredményessé tétele nem várható el egyedül az oktatási intézményektől. Új munkamegosztásra és együttműködésre van szükség a termelő ágazatok, a magánszektor, valamint a tanulás régi és új helyszínei között. • A gazdaság egyes területein eltérőek a szükséges ismeretek és készségek és az ennek megfelelő tanulási körülmények. Ezért sokszínűvé kell alakítani a közoktatást, fel kell tárni a specializált oktatás iránti konkrét igényeket, és ennek érdekében fejlesztésre szorul az oktatáskutatás is.

A tudás megszerzése az oktatási ágazatban Az emberek egész életükben nemcsak iskolai körülmények között, hanem szabadidejükben, munka közben és otthon is tanulnak, saját céljaikhoz, életvitelükhöz igazítják a tanulást. Az oktatási rendszernek alkalmazkodnia kell ehhez. • az emberek egyre gyakrabban változtatnak munkahelyet, esetleg szakmát, egyes készségek gyorsabban elavulnak. Ez teszi szükségessé, hogy a munkahelyeken folyó oktatás kiegészítse az iskolait - ez megváltoztathatja a hagyományos iskola funkcióját és struktúráját. • Az oktatóknak szükségük van az információs és kommunikációs technológiai készségekre - az IKT kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat a formális oktatás számára • a tudás egy része gyorsan elavul, • az oktatási szolgáltatások választéka bővül, a szélesedik a felnőtt- és a távoktatás, az IKT. • A posztszekunder intézmények széles ügyfélkörre számíthatnak, - a tudás minősége is változatossá válik, az „ügyfélkör” igényei szerint. Fenntartásukból lassan kiszorul a kormányzat, így a minőségbiztosítás is más lesz • Elmosódnak a határvonalak a formális és informális tanulás, a szakmára való felkészülés, a szabadidős tevékenységek, az iskola és más közösségek, az élet és az iskola között. Az iskola, a munkahely és az otthon között szorosabb kapcsolat alakul ki. Az iskolák többfunkciós, sok korcsoportot kiszolgáló, könnyebben használható, hosszabb nyitvatartási idővel működő közösségi tanulási központokká fejlődnek, rugalmas munkarendjükbe bevonják a háztartásokat, a munkahelyeket, a civil szervezeteket, és tanulási hálózatba szerveződnek. • az iskolák ki kell vegyék részüket az erkölcsi és állampolgári nevelésből, készítsenek fel a felnőtt élet kötelességeire és jogaira, a közösségi együttélés szabályaira, a törvények betartására, a társadalmi rend és a szociális kohézió fenntartására vagy kiépítésére. • Az oktatási intézmények működését új elvi alapokra kell helyezni, átalakítva struktúrájukat és kultúrájukat.

Tanuló gazdaság – Hálózatok – Tudásmenedzsment • A tanuló gazdaság jelenlegi szakaszának egyik fő ismérve a tudás alapú hálózatok létrehozása, amelyek lehetnek lokálisak vagy országhatárokon átívelők. – Cégek, kutatóintézetek, -csoportok, tanuló szervezetek számára létfontosságú lehet a tudás megosztottságának felszámolása, a hálózatok elérése, az információs infrastruktúra kiépítése. – Többek között a hálózatok szervezése is a tudás menedzselésének feladata. – Azokban az iparágakban, amelyekben a szakértelem erősen megosztott, az innováció alapja az egyes szervezetek és csoportok közötti hálózatok kialakítása és az együttműködés. Ezzel alkalmassá teszik az egyes csoportokat a gyors tanulásra, az erőforrások rugalmas felhasználására, a külső és a belső szakértelem összehangolására. • A tudás menedzselése egy intézmény szellemi tőkéjének feltárása, fenntartása, fejlesztése és legjobb kihasználása a kitűzött célok érdekében.

A TUDÁSALAPÚ TÁRSADALOM GAZDASÁGI ALAPVETÉSEI • Mindig léteztek olyan szervezetek és intézmények, amelyek képesek voltak a tudás előállítására és terjesztésére: a középkori céhektől a XX. század elején létrejött óriási vállalatokig, a cisztercita apátságoktól a XVII. századtól kezdődően megjelenő tudományos akadémiákig. • Mára a tudás-előállítás felgyorsult – A változás lényege, hogy korábban nem látott, egyre nagyobb sebességgel zajlik a tudás előállítása és felhalmozása, és elértéktelenedése. – Ez a tendencia, amely többek között a tudományos és a technológiai fejlődés ütemének gyorsulásában mutatkozott meg, számos váratlan fejleményhez vezetett, és sok új kihívást eredményez, bár szektoronként sokszor eltérően. – A változás előőrseként új típusú szerveződések, tudásalapú közösségek jelentek meg. Ezek olyan hálózatok, amelyek különböző, akár konkurens szervezeteknél dolgozó egyénekből állnak, ám közös céljuk az új tudás előállítása és publikálása. E közösségek tagjai folyamatosan fejlesztik kollektív szaktudásukat, a gazdaság egészének változását mozdítják elő

A modern gazdaság hajtóereje 1 • Mára már közhelyszerűen elfogadott gazdaságpolitikai tény, hogy ha egy ország ásványi kincsekben szegény, a munkaerőlétszáma csökken, s a külföldi működő tőke beáramlás is lassul, akkor csak az emberi szellem marad, mint kiaknázható fejlődési forrás. Az emberi tőke és az innováció. • „A sikeresen modernizálódó kis országok gazdasági fejlődésük során eljutottak vagy eljutnak a » termelési tényezők vezérelte növekedéstől « (vagyis, amikor a munkaerővel, a földdel, a nyersanyagokkal vagy a tőkével való ellátottság határozta meg a szakosodást) a » beruházások vezérelte növekedésen « keresztül (ahol a gazdaság tőkefelhalmozási képessége és tőkeellátottsága a meghatározó tényező a versenyképesség szempontjából) az » innováció vezérelte növekedésig, « ahol a verseny képességjavulás fő forrása a belföldi K+F és az innovációs tevékenység. ” (Kiss Judit, 2001)

A modern gazdaság hajtóereje 2 • A XX. századtól a gazdasági növekedés egyre nyilvánvalóbb jellemzője, hogy az összes termelő vagyonon belül növekszik az immateriális tőke relatív súlya, és a szellemi javak a GDPben is növekvő arányt mutatnak (Abramovitz–David, 2000). • Az immateriális tőke két fő kategóriába sorolható: – az egyik csoportba tartoznak a tudás előállítását és terjesztését szolgáló befektetések (a képzéssel, az oktatással, a K+Ftevékenységgel, az információval és a koordinációval kapcsolatosak); – a másik csoportot pedig az emberi tőke egészségi állapotának megőrzésére irányuló befektetések alkotják (egészségügyi kiadások). • Az Egyesült Államokban az immateriális tőkeállományra (tudás-előállításra és az emberi tőkére) fordított befektetés aktuális mértéke már az 1960 -as évek végétől meghaladja a tárgyi tőkeeszközökét (fizikai infrastruktúra és berendezések, készletek, természeti erőforrások).

A FIZIKAI ÉS A SZELLEMI TEVÉKENYSÉG RÉSZARÁNYÁNAK ALAKULÁSA AZ ÉRTÉKTEREMTÉSBEN mennyiség SZELLEMI TEVÉKENYSÉG FIZIKAI TEVÉKENYSÉG Történelmi idő

A domináns tevékenységgé az innováció válik, amelynek négy forrása egyre fontosabb tényező Az áttörések elérésének négy fő forrása van. 1. Az első a szabályos, (a termékek és szolgáltatások előállításától „elszigetelt” és „védett” formában megvalósuló) off-line kutatási és fejlesztési munka. 2. A második az on-line tanulás, amely során az egyének a tevékenység által tanulnak (learning by doing), általában képesek kiértékelni a tanultakat és a jövő kihívásainak megfelelően finomítani tudásukat. Sok szakmában ez a tudás előállításának egy rendkívül hatásos formája lehet. 3. A harmadik a technológiai rendszerek moduláris felépítéséből adódó potenciális előnyök teljes körű kihasználásán keresztül vezet. 4. A negyedik pedig az IKT-alapú rendszerek „feltalálása” és fejlesztése, ami lehetőséget ad a tevékenységek újraélesztésére.

A tudás eszközeinek forradalma • digitális korszakba való belépés – – – – – a tudás- és információgyártás Az 1950 -es években megjelenik a számítástechnika Ez az internet térhódításával kap igazán szárnyra az információhoz és a tudáshoz távoli helyszínről való hozzáférés írott szövegek és más digitalizálható tartalmak (zene, képek) is továbbíthatók tudásrendszerekhez való távhozzáférés tudásrendszereken való távoli munkavégzés (pl. kísérletek végrehajtását távolról); interaktív tanár-diák kapcsolat - távoktatást (teleoktatás) egyetemes könyvtár használatát asztali számítógépeken keresztül. • Az elmúlt 15 évben óriási fejlődés – a tudás gazdaság munkaköreiben - a kutatók, tanárok, diákok, újságírók, dokumentumkezelők, építészek, tervezők és mérnökök; a kutatáson, valamint az adatok és bizonyítékok összehasonlításának, értelmezésének képességén alapuló munkakörök – orvostudomány, jog –; a könyvtárak, archívumok és múzeumok vezetői stb. – az emberi tőke növekvő súlya

Tudásalapú közösségek mint a gazdasági változás mozgatórugói • Tudásalapú tevékenységek akkor jönnek létre, amikor több ember, az információs és kommunikációs technológiákat felhasználva, összehangolt erőfeszítéseket tesz az új tudás közös előállításáért (azaz létrehozásáért és cseréjéért). • Ez általában három fő elemet feltételez: – egy közösség számos tagja összefog az új tudás kitermelése és újratermelése érdekében (diffúz innovációs források); a – közösség „nyilvános” teret biztosít a tudás cseréjéhez és áramoltatásához; – intenzíven használják az új infokommunikációs technológiákat az új tudás kodifikálására és továbbítására. • Tudásintenzív közösség, amelyben a tagok többsége részt vesz a tudás előállításában és újratermelésében. – egy ilyen közösség nyilvános (vagy félig nyilvános) teret alkot, ahol a közösen használt fogalmak és terminológiai konvenciók radikálisan lecsökkentik a tudás kodifikációjának és terjesztésének költségeit; – a terminológiai konvenciók lehetővé teszik, hogy az infokommunikációs technológiák hatékonyabban áramoltassák az új ismereteket.

A tudásintenzív közösségek jellemzői és „erényei” Tudásintenzív közösségek pl. tudományos közösségek, bizonyos vállalatközi közösségek (kutató konzorciumok), orvoscsoportok stb. A tudásintenzív közösségek erényei: • – a tudás bővülését felgyorsítják a rekombináció, a transzponálás és a szinergiateremtés lehetőségei; • – a tudásbázis nagy része kodifikált, ami nagyobb tároló és kommunikációs kapacitást eredményez, és új kognitív megközelítések kifejlesztését teszi lehetővé; • – garantált a minőségellenőrzés, mert a közösség minden tagja képes újratermelni, tesztelni és bírálni az új tudást; • – jellemző a hatékonyság állandó növekedése, ami azt jelenti, hogy mivel mindenki hozzáférhet a megtermelt tudáshoz, nem fogják ugyanazokat a dolgokat újra feltalálni; • – fokozódik a tanulás hatékonysága azáltal, hogy mások tudásának újratermelésén keresztül az egyén „megtanulni”; • – lehetővé vált a tevékenységek térbeli átrendezése és a virtuális közösségek létrehozása, mivel a tudást immár kevésbé költséges mozgatni, mint a tagokat.

A tudásközösségek mint a gazdasági változás mozgatórugói • A tudástársadalom fejlődésével többek között azt tapasztalhatjuk, hogy a hagyományos szervezetekbe beépülnek azok, akik valamely „külső” tudásközösséggel fenntartott kapcsolatuk miatt még értékesebbek az őket alkalmazó szervezetek számára. – Pl: a privát szektorbeli más-más cégeknél dolgozó mérnökök csoportja, amelynek tagjai megosztják tudásukat és a „szakmai titkokat” egy kölcsönösségen alapuló hálózat keretein belül (von Hippel). – a nagy gyógyszeripari cégek által alkalmazott tudósokat, akik szakfolyóiratokban publikálnak, és szoros kapcsolatban állnak az egyetemeken dolgozó tudóskollégákkal (Cockburn et al. , 1999); – együttműködési projektek az ugyanazt a technológiát (például szoftvert) használó, különböző helyeken, akár konkurens cégeknél dolgozó személyek között, azért, hogy munkájukban alkalmazni tudják a fejlettebb technológiát. • fennáll a konfliktus veszélye az új tudást saját kizárólagos tulajdonukként kezelő magáncégek és a kifejezetten a tudásmegosztás céljából létrejött tudásközösségek között. • A tudásközösség egy törékeny építmény, mert íratlan szabályokra épül (kölcsönösség, nyíltság). Ha a tagok elvesztik a képességüket vagy az elkötelezettségüket arra, hogy e szabályokat betartsák, és inkább egyéni érdekeik előmozdítására törekszenek a piac együttműködést elutasító szabályai szerint, a tudásközösség gyorsan széthullhat.

TUDÁSALAPÚ ÉLETSTÍLUS ALAPJAI ÉLETEN ÁT TÖRTÉNŐ TANULÁS INFORMÁCIÓ ORIENTÁLTSÁG GLOBÁLIS SZEMÉLYI KÉPESSÉGFEJLESZTÉS

Néhány megválaszolatlan kérdés • Szükség van-e „új készségekre és képességekre” ahhoz, hogy napjaink tudásalapú gazdaságba bekapcsolódjunk? – az információs technológiák használatához szükséges jártasságon kívül léteznek bizonyos (soft) követelmények, mint csapatmunka, kommunikációs és tanulási készségek, – DE ezek nem újak • A piaci munka visszatér az otthonba? – a tudásmegosztásra, a távoli hozzáférésre és a csapatmunkára, valamint a nagy területeket átfogó szervezési és koordinációs feladatokra alkalmas technológiai képességek rendelkezésre állnak, így egyre többen választják az otthoni munkavégzést – DE számos tevékenységet nem lehet pusztán virtuális eszközökkel irányítani. A személyes jelenlét és a társasági összejövetelek által kiváltott spontaneitás és versengés a jövőben is kiemelt szerepet kapnak. A közvetlen, személyes találkozások akkor is fontosak, amikor az érzéki észlelés olyan formáit segítik elő, amelyre az elektronikus interakciók keretében nincs mód.

• Az információhoz és a tudásalapokhoz való hozzáférés Kihívások – napjainkban is még korlátozott a tudásgazdasághoz való hozzáférés, és egyenlőtlenségek vannak a különböző országok és társadalmi csoportok között. • A tudás egyenlőtlen – s időben heterogén - fejlődése a különböző ágazatokban • A szellemi tulajdonhoz való jogot védelmezzük vagy a tudás köztulajdon jellegét? • Új bizalmi problémák? (A csalás, a hamisítás és a színlelés – az interneten átadott tudás valódisága, eredetisége) • Az emlékezetétől megfosztott társadalom – ha a kodifikált tudásrendszer kiegészítő elemeire nem fordítunk kellő figyelmet (a nyelvezetek kontinuitása, azoknak a programoknak a megtartása, amelyek lehetővé teszik a régebbi fájlokhoz való hozzáférést), akkor fennállhat a veszély, hogy a társadalom emlékezete helyrehozhatatlanul megváltozik – de mit is kell megőrizni • Széttöredezett tudás: hogyan lehet újra összerakni? – Az új technológiák nem fogják automatikusan megoldani a tudás integrálásának kérdését. • A tudásalapú gazdaságtól a tudásalapú társadalomig – A tudásalapú gazdaság tudásalapú társadalommá fejlődése a tudásintenzív közösségek elterjedésétől függ

A tudásalapú gazdaságtól a tudásalapú társadalomig A tudásalapú gazdaság tudásalapú társadalommá fejlődése a tudásintenzív közösségek elterjedésétől függ. A „tudástársadalom” csak akkor válik valósággá, ha egyre több, a különböző kognitív területek széles skáláját lefedő, tudásalapú közösség jön létre, amelyek magukba foglalják a téma iránt érdeklődő szakértőket, közönséges információfelhasználókat és a még gyakorlatlan diákokat. Ezek hiányában a tudástársadalom csak egy lehetséges jövőről szóló vízió.

A posztindusztriális korszak - az ipar háttérbeszorulását s a - szolgáltatások kiterjedését hozza magával. Ez az elmozdulás a gazdaság és a társadalom számos folyamatára hatással van. A változások egyik meghatározó mozgató rugója a szolgáltatásoknak az ipari termeléstől jelentősen különböző jellege: „a szolgáltatások • nem tárgyiasultak, • nem választhatók szét, • változékonyak és • romlandók” (Kotler 2002) A szolgáltatásoknak számos más olyan sajátossága is van, amely az indusztriális korszakhoz képest jelentős változást jelentenek: • decentralizáltak, szétszórtak, sokszínűek • a munkaerő vándorlás lelassul • a kereslet mennyisége és minősége a fogyasztók erősen differenciált és szubjektív igényeitől függ • ezek miatt nehezen tervezhető mind kapacitását, mind tartalmát tekintve. A posztindusztrializálódás radikálisan megváltoztatja a fejlett országok társadalmi szerkezetét is. • - az ipari munkásság eltűnőben van, miközben • - az alkalmazotti réteg egyre nő, a középrétegek kiszélesednek

Tudástársadalom a félperiférián - Magyarország A hozzánk hasonló méretű országokban és nemzetgazdaságokban a tudásalapú társadalommodellek kialakításának három jól elkülönülő modellje figyelhető meg (Tamás Pál 2007): - A függőségi modell - A kutatásintenzív modell - KKV innovációs övezeti háló modell

A függőségi modell • Legjobb mintája Izrael és talán Írország. • Az ezt a modellt kiépítő ország egy különlegesen fontos nagy nemzetközi játékos (ez lehet az amerikai gazdaság, kutatási szektor és esetleg az amerikai politika is) leágazása, bizonyos értelemben leányvállalata. • Szakmai nyelvhasználatában, szakmai ethoszában, kapcsolati hálóiban, a tőkemozgásban elsősorban ehhez közvetlenül kötődik és szakosodva a nagy rendszer, vagyis esetenként akár a patrónus gazdaság-társadalom speciális feladatainak megoldásában is részt vesz. • Működésmódját, feladatait igen nagymértékben az ebből a központból közvetlenül érkező impulzusok hatására alakítja. • Önmaga nagyvállalatokat nem fejleszt, de a patrónusgazdaság vállalatai helyeznek ki oda részlegeket. • Kutatási rendszere lényegében nem is nemzetközi kooperációs partnerként, hanem belső közreműködőként vesz részt a patrónus alaphálózatainak működésében. • Egy korai XIX–XX. századfordulós környezetben valahogy így működhetett a német gazdaság és tudomány viszonylatában a magyar kutatás és gazdaság is.

A kutatásintenzív modell • az ország erőforrásainak jelentős összpontosításával igen komoly, nemzetközileg is markánsan látható tudományos potenciált építenek ki, s ez a potenciál azután biztosítja, hogy az illető ország gazdasága a legélenjáróbb nemzetközi innovációs teljesítmények környékén működjön és az ország szerény méreteitől függetlenül, a nemzetközi technológiai változások frontvonalában helyezkedjen el. • Ez a holland, svéd vagy a finn modell. • Mindhárom nemzeti rendszert meghatározza, hogy az országban korábbi nemzeti vállalatokból kinőtt multinacionális cégek működnek csúcstechnológiai ágazatokban. • E szerkezetből következően természetesen a Nokia, a Philips vagy az Ericson bázisához kapcsolódva a helyi fejlesztés ugyanakkor globális nagyvállalati stratégiák része.

KKV innovációs övezeti háló modell • A harmadik modell a hálózati kis- és közepes vállalati innovációs övezeteké. • Ilyen volt a XIX–XX. század fordulóján Szászország vagy Thüringia. • Ilyennek minősíthető 1945 után Közép-Olaszország és az utolsó évtizedekben mindvégig Dánia. • Itt kisebb vállalatok, fejlesztőközpontok és egyetemek olyan sajátos bizalmi hálózatai alakulnak ki, amelyek az azokban megjelenő emberi tapasztalat, társadalmi tőke és helyi tudás éltet, és amelyek így is nemzetközi piacképesek. • A leírások szerint e hálózatokat elsősorban nem a kutatás, hanem egyfajta rugalmas megfelelés kényszere a felhasználó igényeihez mozgatja

És Magyarország? • Az első modell Magyarország számára a jelenlegi geopolitikai térben lényegében nem alternatíva. – Hiába kerültünk az EU kapuin belülre, a következő tíz évben sem generálódnak olyan kulturális és kommunikációs készségek kellő mértékben az országban, hogy az ír vagy izraeli modellhez hasonló megoldásokban kezdjünk gondolkozni. • A magyar kutatóértelmiség a '80–'90 -es években sok vonatkozásban a holland–finn modellt mutatta fel (s részben szorgalmazza ma is) követendő példaként. – Az eddigi hivatkozások kétségtelenül sikeresek voltak abban az értelemben, hogy rávették az államot, ha a vállalati érdeklődés ideiglenesen vissza is esett, legalább a kormányzat ne hagyjon fel a kutatás támogatásával. – E modell pátosza szükségszerűen a jövőben is hasznosítható lesz, de éppen a tudásintenzív nagyvállalati anyaközpontok hiányából következően mégsem lehet nálunk komolyan a következő évtizedben egy a holland–finn modellhez közeli magyar változat felépítésére gondolni. • Mindebből következően, aligha marad más lehetőség, mint a középolasz, dán hálózati minta kombinálása egy olyan kísérlettel, amely a multinacionális nagyvállalatok intellektuálisan szegény kihelyezett telepeit kísérli meg technológiai fejlesztésekkel kiegészíteni.

Köszönöm a figyelmet!