Vllalati kormnyzs s felels vllalatirnyts 6 Szeminrium A

Vállalati kormányzás és felelős vállalatirányítás 6. Szeminárium A hatékony kormányzás intézményi feltételei a 21. században

A demokrácia evolúciója n n n Demokrácia 1. 0 – athéni demokrácia: közvetlen, mindenkire kiterjed (kivéve a nőket és a rabszolgákat) + sorsolás és cserépszavazás) Demokrácia 2. 0 – új kor: törvények hatalma és intézményes hatalommegosztás, de csak kevesek beleszólása Demokrácia 3. 0 – 18. és 19. század: „néphatalom” és képviseleti demokrácia, de alapjában véve kevesen választanak, Demokrácia 4. 0 – 20. század: általános választójog, egymást ellenőrző intézmények sokasága, polgári szabadságjogok szélesülnek Demokrácia 5. 0 – 21. század: csökkenő képviseleti demokrácia + növekvő decentralizálás + e-governance + deliberatív demokrácia + közvetlen demokrácia

A történelmi trend n n n Az európai történelem az újkortól kezdve a középkorból örökölt alapvetően a kizsákmányoló (extraktív) intézményrendszer folyamatos lebomlása és a befogadó (inkluzív) intézmények leterjedését és megerősödését mutatta. Ez az átalakulás a különböző eseti és véletlen körülmények hatására többféle fejlődési pályán zajlott le: Angliában és Észak-Európában a társadalmi csoportok folyamatos érdekharcának eredményeként az alkotmányos monarchiák evolúciója ment végbe. Franciaországban a forradalmak és ellenforradalmak egymás követő ütemében, sodródva, Poroszországban és Ausztriában a felvilágosult uralkodó irányításával ment végbe az átalakulás. Amerikában pedig a jogászok alkottak egy józan-észnek megfelelő, és működőképes megoldást, a képviseleti demokráciát, majd folyamatosan finomították és módosították.

Az intézmény-rendszer változásának politikaelméleti koncepciói USA: Egy működőképes megoldás bevezetése, majd annak fokozatos tökéletesítése a képviseleti demokrácia segítségével Politika-elméleti alapok: Madisson, Hamilton, Pain, Anglia: A kialakult pártok folyamatos küzdelme a alkotmányos monarchia feltételei között, és fokozatos eltolódás Politika-elméleti alapok: Hobbes, Hume, Consent Kontinens Egy tökéletes társadalom kigondolása, majd annak vagy forradalommal, vagy egy „történelmi személység” vezényletével az megvalósítani Politika-elméleti alapok: Rousseau –egyik oldalon Hegel, Nietsche – a másikon

A hatalommegosztás intézményei a 20. században Különböző országok, a hatalommegosztás - történelmi hagyományaik által is befolyásolt - kifinomult és egymáshoz csiszolódott rendszerét működtetik. n Így van a mindenkori Kormány, és annak a különböző hatalmi jogosultságú vezetője, van a Parlament, a maga ellenzékével. n Van azután az Államelnök (vagy másutt a Király), van az Alkotmánybíróság. Van a független Nemzeti Bank, és független Állami Számvevőszék. n Vannak azután intézmények - KSH, és a MTA - amelyek gyűjtik, rostálják, és a nyilvánosság elé tárják a társadalom állapotára vonatkozó ellenőrzött információkat. n Ott vannak a független munkaadói és munkavállalói szervezetek, a tulajdonosi és üzleti szervezetek, akik a mögöttük álló társadalmi csoportok érdekeire tekintettel egy „Kerek-asztal” mellett azon vitatkoznak, mennyi legyen a minimálbér. n És persze ott van a média, amely közreadja a tényeket és a véleményeket attól függetlenül teszik-e ez vagy sem, bármelyik hatalomnak, főként pedig, a főhatalomnak.

A felelős kormányzás legfontosabb alapelvei n n n n A jogkörök átruházásának átgondolt megvalósítása, Fékek és ellensúlyok létesítése és működtetése, A szakszerű döntéshozatal biztosítása, A felelősség/elszámoltathatóság biztosítása, Az átláthatóság érvényesítése, Az összeférhetetlenség biztosítása, Az ösztönzők átgondolt, összehangolt és rendszerű alkalmazása

Problémák a 20. század végén n n n A választók növekvő érdektelensége, Az állam növekvő mérete és befolyása, , Nehezen átlátható és komplex döntések sokasága, A szabálykövetés visszaszorulása, a bizalom csökkenése, A „megvásárolhatóság” felerősödése, A befolyásolhatóság és kiszámíthatatlanság előidézte lavinaszerű jelenségek

Új helyzet teremtődött a 21. században (1) A választók egy jelentős részének ismeretei – ezt többnyire tudják is magukról – nem teszi lehetővé hogy megítélje a felvetődő komplex problémákat és hajlamos lesz szakértőkre bízni, vagy legalább is belenyugszik abba, ha a döntés helyette meghozzák, Ugyanakkor egy másik része - az információk könnyebb hozzáférhetősége és a magasabb képzettsége miatt - éppenséggel képes volna közvetlenül beleszólni közösséget érintő döntésekbe. A kérdés az, ki milyen következtetést von le ebből a kettősségből? Vannak akikben felvetődik a „cenzusok” újra-bevezetésének gondolata,

Mire következtessünk ebből? n n n Az egyik lehetőség (a pozitív olvasat): hagyjuk békén a választót, és intézzük helyette úgy az ügyeket, mint a nyugdíjas szülőkről gondoskodó gyermek, mondván, úgysem érti miről van szó, ne is izgassuk fel őt, A másik lehetőség (a negatív olvasat): amikor nekünk (értsd a politikusnak) kell, akkor izgassunk fel, késztessük arra, hogy arra szavazzon, amire mi akarjuk, esetleg tartsuk állandóan felajzott állapotban, A harmadik lehetőség: decentralizáljunk és engedjük meg, hogy az emberek olyan közösségeket hozzanak létre, amilyent akarnak, de hívjuk fel a figyelmüket, hogy felelősek is döntéseikért.

Miként tekintünk az átlag-választóra A konzervatívok a társadalom egy jelentős részét éretlennek és tudatlannak tekintik, és ebből a megközelítésből a jogok valamilyen módszerrel történő szűkítését vezetik le (Ilyen volt - az Alkotmánybíróság által teljesen indokoltan elkaszált - „szabadság-szűkítő” regisztrációs törvényét) Maga a probléma azonban reális. Pedig a regisztráció nem szükségképpen ördögtől való. A valóságos kérdés, vajon használhatnánk-e a regisztrációt nem „szabadság-szűkítő” hanem éppen „szabadság-bővítő” módon? Vagyis, a tapasztalatok szerint sokak számára kényelmetlen részvétel vajon nem alkalmazható-e éppenséggel ösztönzőként, ha plusz jogokat kapcsolunk hozzá?

Demokrácia 5. 0 verzió: az Internet korszak ígérete Újra feléled a közvetlen demokrácia Gyorsan megszerveződhetnek az emberek, Gyorsan létrehozható egy mozgalom és az szervezhető, finanszírozható, és információval látható el, Döntően a Internet adta technológia bázisán lehetővé vált, hogy a polgár közvetlenül nyilvánítsa véleményét és közvetlenül ellenőrizze a képviselőit illetve a tevékenységüket… Lehetővé válik olcsón és gyorsan sőt, a racionális döntés feltételeit kialakítva népszavazásokat tartani.

Két alapkérdés 1. Milyen új modelljei, eszközei, bukkannak fel a demokráciának? Ez arra utal, hogy az internet és a viselkedési közgazdaságtan által kínált új lehetőségek, milyen új eszközök alkalmazását teszik lehetővé 2. Milyen evolúciós pályái léteznek a demokráciának a 21. században? Ez arra utal, hogy a Fukuyama új könyvben felvetett kérdésre – mivel kezdjük – a történelem milyen pályára állítja az országokat?

A demokrácia modelljei A demokráciának alapvetően két - egymástól viszonylag elkülönülő - modellje létezik: amelyek jellegzetes történelmi logika szerint követték egymást: az autokratikus, a képviseleti, n Autokratikus „demokrácia”: ez egy felvilágosult uralkodó, paternalista rendszere, amely mindent a „nép” érdekében, de minél kevesebbet a „nép” által tesz, n Képviseleti demokrácia: a polgárok meghatározott és a 20. század végén kevés korlátozással mindenkire kiterjedő csoportja közvetlenül választ képviselőket, majd a döntéseket azok hozzák meg, a nép nevében, a nép felhatalmazására támaszkodva/hivatkozva működtetik a demokráciát, n Ezekhez képest kevéssé terjedtek el a korábban meglevő, de csak egyedi esetekben alkalmazott közvetlen, és deliberatív demokrácia.

Demokrácia 5. 0 verzió: az Internet korszak ígérete Az internet lehetővé teszi, hogy gyorsan megszerveződhetnek az emberek, Gyorsan létrehozható egy mozgalom és az szervezhető, finanszírozható, és információval látható el, bár gyorsan is eshet szét, Döntően a Internet adta technológia bázisán lehetővé vált, hogy a polgár közvetlenül nyilvánítsa véleményét és közvetlenül ellenőrizze a képviselőit illetve a tevékenységüket… Lehetővé válik olcsón és gyorsan sőt, a racionális döntés feltételeit kialakítva népszavazásokat tartani (Amazon Mechanical Turk)

A demokrácia 21. századi modelljei n n n Közvetlen demokrácia: a polgárok a felvetődő kérdések eldöntésének jogát maguknak tartják fenn, amelyet egy olyan népszavazás keretében hozzák meg, amely mindenki számára nyitott, de csak érdeklődéstől függően résznek részt a polgárok. A döntés eredménye kötelező a működtető adminisztráció számára. Deliberatív demokrácia: a polgárok egy szűkebb csoportja, akik vállalják, hogy hajlandók rendszeresen viszonylag sok időt a közösségre fordítani, összejönnek és a felmerülő kérdéseket nyilvánosan megvitatják, és bizonyos kérdésekben döntéseket hoznak, ami kötelező a választott/kinevezett képviselők számára, Ebben az összefüggésben érdekes az „illiberális” demokrácia kérdése, délibábja, esélye.

A demokrácia típusai a 21. században Csekély Jelentős Képviseleti demokrácia Jelentős Deliberatív demokrácia Decentralizált rendszerek és a regisztráción alapuló jogok demokráciája „Finoman” befolyásolt polgárok demokráciája Közvetlen demokrácia Csekély Az állampolgár motiváltsáa, hogy a köz ügyeivel foglalkozzon Az állampolgár képessége és érettsége, hogy a köz ügyeivel foglalkozzon

A demokrácia különböző irányai 1. 2. 3. 4. 5. 6. A hagyományos képviseleti demokrácia, A libertárius paternalizmus (nudge) demokráciája, A vitán alapuló közvetlen demokrácia A regisztráción és plusz munkán alapuló közvetlen demokrácia, A hagyományos közvetlen demokrácia Decentralizálás (Angliai körzeti bűnmegelőzési felelős választás)

A finom befolyásolás: választás-tervezés (1) n n n A választás-tervezési(choice architecture) módszere egy sajátos befolyásolási filozófiára utal, amely nem parancsokkal és utasításokkal vagy közvetlen (pénzügyi) kényszerekkel irányítja a választást, hanem enyhe ösztökéléssel. Ez a módszer – elvileg - alkalmas arra, hogy bármely „befolyásoló” – üzleti vállalkozó, politikus, vagy egy állami intézmény döntéshozója – úgy megformálja a döntési helyzetet, amelyben a szabad akarattal rendelkező döntéshozó bár szabadon dönt, mégis választása mégis egybeesik azzal, amit neki „előírtak”. Magát a választás-tervezés kifejezést R. Thaler és C. Sunstein honosította meg a Nudge - különös címmel – megjelent könyvükben. (R. Thaler – C. Sunstein. Nudge. Improving Decisions About Health, Wealth, and Happyness. Yale Univ. Press. 2008)

A finom befolyásolás választás-tervezés (2) A módszer jelentőségét az adja, hogy az élet egyre több területén, mind több szervezet – sokszor a szóban forgó egyén tudta nélkül – alakít ki a szabad választást leszűkítő helyzetet. Ez a helyzet nem szükségszerűen áll szemben a döntéshozó érdekeivel. Sőt, előfordul, hogy éppen az ő érdekét szolgálja. A választás-tervező saját szempontjai alapján – amelyről úgy véli neki vagy éppen nekem ez az érdekem – úgy formálja meg a döntési helyzetet (vagyis, biztosítja, hogy milyen interpretációban jut elém a döntési alternatíva, mikor és hogyan veszem észre, milyen formában jut tudomásomra, milyen alternatívákkal tudom összevetni stb. ), hogy döntésem kiszámíthatóan az lesz, amit ő szeretne. Ez a befolyásolás többnyire csak csekély beavatkozást jelent. Nem írnak elő nekem semmit, nem kényszerítenek, nem köteleznek, vagy parancsolnak valamit, mégis nagy valószínűséggel azt teszem, amit a választás-tervező előír a számomra.

Libertárius paternatizmus n n n Az egyik lehetséges befolyásolási stratégiát libertárius paternalizmusnak nevezik. A „szabadság-megőrző” döntési modellnek tekintett libertárius paternalizmus igyekszik fenntartani, esetleg szélesíteni az emberek választási lehetőségeit, miközben észrevétlen módon úgy formálja meg a döntési helyzetet – többnyire az egyén tudta és ezért beleegyezése nélkül – hogy választása végső soron saját érdekét szolgálja. Vagyis, miközben megadják számára, sőt szélesre nyitják a választási lehetőségek körét, egyben arra ösztönzik, noszogatják – enyhe, puha, szinte észrevehetetlen behatásokkal ráveszik - hogy ösztönszerűen a saját érdekében álló lehetőséget válassza. A módszert egyre kiterjedtebben alkalmazza az üzlet és a politika, ezért célszerű működésmódját és alkalmazásának etikai feltételeit elemezni.

Mit jelent a libertárius? n n n A libertárius kifejezés egy olyan politikai filozófiára vonatkozik, amely olyan feltételek kialakítására törekszik, amelyekben az emberek általánosságban véve szabadon megtehetik azt, amit akarnak. Olyan beavatkozást támogat és ösztönöz, amelyek eredményeként az emberek választási lehetőségeinek száma bővül, és választási szabadságuk is nő, A libertárius beállítottságú egyén meg akarja könnyíteni az embereknek, hogy saját útjukat járják, szélesíteni akarja a választási lehetőségek körét, és nem akarja meggátolni az embereket abban, hogy élni tudjanak és akarnak szabadságukkal.

Mit jelent a paternalizmus? n n A paternalista sokféle megfontolásból elfogadja, sőt kívánatosnak tartja, hogy az embereket választásukban vagy döntéseikben befolyásoljuk. Ez durvább esetben azt jelenti, előírjuk, enyhébb esetben rávegyük, hogy azt válasszák, amit valaki – a tekintély, a szülő, a hivatalok, az állam – az ő érdekében állóként jónak tekint. A paternalista amellett érvel: jogos sőt kívánatos, hogy az embereket – akik sokszor meggondolatlanok és tudatlanok - saját érdekükben rávegyük arra, előírjuk nekik, hogy olyant egyenek, olyant olvassanak, úgy viselkedjenek, úgy éljenek, amelyet a bölcsebbet számukra megfelelőnek ítélnek, mert az egészséges, erkölcsös, boldog stb. életet tesz lehetővé a számukra.

Mi a libertárius paternalizmus? n n A libertárius paternalizmus a paternalizmusnak egy enyhe, viszonylagosan puha, kevéssé erőszakosan beavatkozó változata, amely nem akadályozza meg a választást, nem is szűkíti a választási lehetőségeket, pusztán jól érzékelhetően felkínál bizonyos választási lehetőséget. A nudge, olyan enyhe, gyengéd noszogatást, szinte észrevétlen lökdösést jelet, amellyel valakit óvatosan bizonyos irányban terelünk, finoman ösztökélünk valami felé. Nem hozza meg az emberek helyett az adott döntést, nem írja elő mit egyél, vagy nem tiltja meg a fogyasztását, de úgy rendezi el a döntési helyzetet, hogy szinte automatikusan a kívánatost fogják az ember választani. Vagyis, elképzeli, hogy mi volna jó az embereknek, és – enyhén befolyásolva - afelé tereli őket

Deliberatív demokrácia: motiváció-ösztönző Ha az embereket bevonják a döntésbe, ha lehetőséget kapnak élet-, és munka-körülményeik formálására, akkor motivációjuk növelhető. Ne tekintsünk szélsőségesen a világra, ne tételezzük fel, hogy mindenki vagy teljesen érdektelen, vagy mindenki hajlandó önfeláldozó módon közösségi munkára. Induljunk ki abból, sokfélék vagyunk, és vannak közöttünk olyanok – talán nem is kis számban – akik, hajlandók időt és figyelmet fordítani a társadalomra. Készek a saját közösségük támogatására, részt vennének a helyi társadalom céljainak megvalósításában, ha – ösztönzésként - plusz jogokat kapnának. Ezt a hajlandóságukat pedig ki is fejeznék a felkínált előzetes regisztráció elfogadásával. Ennek alapján hajlandónak mutatkozhatnak három új területen „társadalmi munkában” közreműködni a közösségi feladatok meghatározásában.

A deliberatív demokrácia kérdőjelei n n A vitatkozó demokráciával szemben azonban több fontos ellenérv szokott felvetődni: a vitából nem szükségképpen a legjobb döntés emelkedik ki. Gyakori, hogy szakértők kicsiny csoportja hatékonyabb és magasabb minőségű döntést tud hozni, mint sok ember vitája, Ez csak azért tűnik így, mert a polgárok sokaságát nem megfelelően tájékoztatják, vagy maguk sem megfelelően tájékozódnak. És érdeklődő polgárok, még ha nem is készítették fel őket a politikusok, sőt akkor igazán képesek hatékonyan és a közösség érdekében állóan eldönteni kérdéseket. A kísérletek azt mutatják, hogy a tájékozott polgárok sokasága ha megfelelő intézményes formákat kialakították, akkor képesek hatékonyan döntéseket hozni. Az „Amazon Mechanical Turk” módszere

A decentralizálás lehetőségei: az 2012 november 15én lezajlott angliai választás intézményi háttere

Mit is jelent mindez? n n n A „Bűnmegelőzési megbízottak” jogot kapnak arra, hogy kinevezzék, szükség esetén elbocsájtsák a rendőrfőnököt. Hasonlóképpen felelősek lesznek azért, hogy beszámoltathassák a helyi rendőrséget, meghatározzák a költségvetés felosztását, és meghatározzák a helyi prioritásokat, annak alapján mit tekintenek a helyi polgárok a legfontosabbnak, mitől félnek leginkább. Lehetőséget kapnak egyben feladatuk lesz, hogy a bűnözés helyi áldozataival kapcsolatot teremtsenek segítsenek nekik, és a velük való konzultáció alapján határozzák meg a speciális helyi követelményeket és prioritásokat. A rendőrfelügyelő persze megtarthatja a közvetlen kontrollt a rendőri erők felett. A Bűnmegelőzési megbízottak Bizottsága lép majd a jelenlegi hatóság helyébe, és folyamatosan ellenőriz, és összekötő kapcsolatként funkcionális a helyi lakosok és a rendőrség között.

A második kérdés: a politika evolúciója n n n n F. Fukuyama új könyve: Political Order and Political Decay: From the French Revolution to the Present. A fő gondolat: a végkifejlet attól függ, vajon az erős és jólszervezett és részrehajlás nélkül dolgozó állam i bürokrácia jön-e előbb létre és csak utána történik meg az általános választójog kiterjesztése, vagy fordítva, általánossá válik a választójog, és a pártok az állami koncon versengve igyekeznek kisajátítani az állami forrásokat. Az előbbi út: Skandinávia és Németország. Az utóbbi út: Olaszország és Görögország, Átmeneti út: USA, ahol a 19. század klientizmus és korrupció, majd a 20. század elején a középosztály megtisztítja az államot. A tanulság: fontos az út és a sorrend, ahogyan az egyes országok elérik a fejlett társadalmat. Nagy veszélyek leselkednek a felszabadulókra!! Részben ez magyarázza Szingapúr és Jamaika különbségét, és erre tekintettel vetődik fel a kérdés: vajon Kína vagy India útja a gyümölcsöző-e?

Az európai társadalmak történelmi sikere A tradicionális társadalmak „kézi vezérlésével” szemben Európában „intézményi vezérlés” valósult meg. Az ösztönszerű segítő-készségen, a hatalom közvetlen beavatkozásán, illetve a vallások útmutatásainak helyébe a racionális elveken és a hatalommegosztáson alapuló intézmények léptek. Az idők folyamán azután a történelmileg különböző fejlődési pályát befutó államok intézményi berendezkedése egyre közelebb került egymáshoz. Eltérő „előéletük” ellenére a modern társadalmak gazdasági és politikai rendszere egyre növekvő számú elemzés bizonyítja - mind hasonlóbbakká vált. Vagyis a politika birodalmában is igazzá válik Tolsztoj mondása: „Minden boldog család egyforma, minden boldogtalan a maga módján az”

Ugyanakkor újra felbukkan a „hanyatlás” gondolata n n n F. Fukuyama - még pusztán elvi lehetőségként utal a dicsőség múlandóságára: ”Korántsem biztos – írja - hogy ha egy társadalom a történelem egy pillanatában sikeres, ez mindig így is marad, hiszen a politikai hanyatlás jelensége bármikor bekövetkezhet. ” N. Ferguson - a „Nyugat” jövőjében féleérthetetlenül kételkedő gondolatokkal fejezi be művét. „Minden múlandó. Az egykor hivalkodó emlékművek is romként végzik. Korábbi vívmányaink lehangoló relikviáin átfúj majd a szél”. D. Acemoglu és J. Robinson - nem általában a „Nyugat”, hanem az egyes konkrét nemzetek kudarcának okait elemezték, de könyvükben a csőd bekövetkeztének – nagyon is valóságos - forgatókönyvét rajzolják fel. Az egyes nemzetek balsorsának okát nem a történelmi véletlenekben, hanem az uralkodó elit mohóságában és ostobaságában fedezték fel.

A történelmi siker kiegészítő feltételei n n n F. Fukuyama 2014 szeptemberben megjelent új könyve „Political Order and Political Decay. From French Revolution to the Present” - azzal foglalkozik, hogy az egyes országok sorsát nemcsak az határozza meg, hogy rátérnek-e egyáltalán a történelmi „főútvonalra”. Alapvető szerepe van annak, hogy a társadalmak milyen sorrendben teremtik meg a fejlődéshez szükséges intézményeket? Válasza: a jövőt döntően befolyásolja, vajon a „nép” előbb demokráciát „kap”, vagy előbb a hatékonyan és átláthatóan működő államot épít ki az adott társadalom. Történelmileg jobban jártak az „északiak” - Németország és skandinávok - akik előbb hatékony bürokráciát alakítottak ki, mint a „déliek” - Görögország és Olaszország - akik előbb az általános választójogon alapuló demokráciát teremtették meg. Ez komoly gondokat okozott a rendszerváltóknál.

A fejlődés fő-, és mellék-útvonalai n n A főútvonal: kizsákmányoló (extraktív) – befogadó (inklúzív) Két mellék-, vagy „kerülő”-útvonal: egyéni jogok és demokrácia (a törvények hatalma, és a felelős állam nélkül): Jamaica (India? ) Törvények hatalma és felelős állam, „a demokrácia és az egyéni jogok nélkül): Szingapúr (Kína? )

A politikai rendszerek osztályozása Magas Megkérdőjelezhetetlen tekintélyű uralkodó és rendszerének racionális uralma Hatékony demokrácia Racionális autokrácia Svájc Felelős kormányzás, át-láthatóság, rész-vétel, racionális döntéshozatal Singapore Káosz, zűrzavar A törvények hatalma Franciaország Alacsony Szaudi Arábia Magyarország Kína Románia Venezuela Zimbabwe Despotikus autokrácia Alacsony Jamaica Nem hatékony demokrácia Magas Egyéni polgári jogok mértéke Oligarchiák harca a politikai arénában

Fukuyama helyesbít: még nincs itt a történelem vége, csak Dániáig kell eljutni! n n n A fő gondolat: a végkifejlet attól függ, vajon az erős és jólszervezett és részrehajlás nélkül dolgozó állam i bürokrácia jön-e előbb létre és csak utána történik meg az általános választójog kiterjesztése, vagy fordítva, általánossá válik a választójog, és a pártok az állami koncon versengve igyekeznek kisajátítani az állami forrásokat. Az előbbi út: az „északi pálya”: Skandinávia és Németország. Az utóbbi út: a „déli pálya”, Olaszország és Görögország, Átmeneti út: USA, ahol a 19. század klientizmus és korrupció, majd a 20. század elején a középosztály megtisztítja az államot. A tanulság: fontos az út és a sorrend, ahogyan az egyes országok elérik a fejlett társadalmat. Nagy veszélyek leselkednek a felszabadulókra!! Részben ez magyarázza Szingapúr és Jamaica különbségét, és erre tekintettel vetődik fel a kérdés: vajon Kína vagy India útja a gyümölcsöző-e?

Fukuyama helyesbít (2) n n n Észak – erős és átlátható, jól szervezett – bürokratikus szabályok és törvények által vezérelt – állam, és csak a végén a tömeg-demokrácia Délen – előbb a tömegdemokrácia, vagy legalább is ehhez képest elmarad a jól szervezett és törvénykövető állam, ezért azután amikor kiterjed a demokrácia, elindul a harc az állam birtoklásáért, az oligarchiák Az USA esetét átmenetnek látja: 19. végéig oligarchiák hatalma, a 20. századtól jól szervezet és bürokratikusan működtetett állam, Ez abból a szempontból érdekes, mert úgy tűnik, Európa több régióra bomlik, amelyek működésmódja számottevően eltérő lehet. Eredetileg ez a gondolat, Szűcs Jenő Európa három régiója – Nyugat-Európa, Kelet-Európa és a kettő közötti „kompországok” térsége – dolgozatából kerül be a köztudatba.

Magyarország „pályája” a rendszerváltást követően Magas A törvények hatalma Megkérdőjelezhetetlen tekintélyű uralkodó és rendszerének racionális uralma Alacsony Racionális autokrácia Hatékony demokrácia Singapore Svájc Felelős kormányzás, átláthatóság, rész -vétel, racionális döntéshozatal Franciaország 96 Szaudi Arábia 02 90 Magyarország Kína 14 Zimbabwe 85 08 Románia Oligarchiák harca a politikai arénában Venezuela Jamaika Despotikus autokrácia Alacsony Nem hatékony demokrácia Magas Egyéni polgári jogok mértéke

Magyarország lehetséges elmozdulásai a politikai térben Nagy A felelős kormányzás mértéke Megkérdőjelezhetetlen tekintélyű uralkodó és rendszerének racionális uralma Racionális autokrácia Hatékony demokrácia Felelős kormányzás, átláthatóság, részvétel, racionális döntéshozatal Magyarország Despotikus autokrácia Nem hatékony demokrácia Oligarchiák harca a politikai arénában Kicsi Alacsony A versengő demokrácia lehetősége Magas

A Piketty és Fukuyama legfontosabb figyelmeztetései n n A 20. század úgy köszönt be, hogy a patrimóniális társadalom tovább él: hatalmi csoportok, oligarchiák, nemesi családok birtokolták a vagyont, a hatalmat és féltékenyen őrizték hatalmukat. De a 20. század váratlan más irányba indult. Piketty: az egyenlőtlenség váratlanul csökkeni kezd a 1910 -es évektől. Különböző okok miatt – világháború és annak finanszírozása és félelem a bolsevizmustól és a fasizmustól – magas adókat vezetnek be. Ám ez a trend újra fordult 1980 -tól! Fukuyama: a korábbi patrimóniális rendszer megtörik. Nem viszik tovább hatalmukat a oligarchiák és vagyonos családok, a középosztály magához ragadja a hatalmat. A 20. század végén azonban újraéled a patrimóniális rendszer! A 21. század alapvető kihívása: újra nőni kezd az egyenlőtlenség és erre támaszkodva a felső 1% visszaállíthatja a patrimóniális társadalmat.

A 21. század változó politikai modellje A 20. század gazdasági modellje fokozatosan formálódott ki: először a termelő kitalálta mi kell a vevőnek és kifejlesztette és piacra dobta azt, Majd a marketinges igyekezett a fogyasztóra rátukmálni a korábban kitalált és előállított terméket, A 21. században gyakran, bár nem mindig, a termelő és a fogyasztó együtt hozza létre a terméket és vesz részt a szolgáltatás előállításában. Ehhez hasonlóan, a 20. század elején az elit csinálta a politikát, figyelte mi kell annak a csoportnak, amelyet képviselt, Majd a 20. század második felében teljesen kifejlődött a képviseleti demokrácia, az elit által kifejlesztett politikát rátukmálják a választóra. A 21. század politikai modellje, hogy a politika csinálója és a politika alanya együtt és közösen alkotják meg a politikát

Miben egyedi Európa? n n A választ Európát a többi civilizációtól, alapvetően megkülönböztető környezet-típus adja meg. Európa lényege a sokféleséget, az újítás lehetőségét, a tanulásra és alkalmazkodásra való ösztönzöttséget, és a mobilitást biztosító evolúciós környezet! Ez teremtett olyan egyedi feltételeket, amely kedvezett a befogadó típusú intézmények terjedésének. Nyomás nehezedett az aktorokra az új átvételére, lehetőség nyílott azok módosítására, kipróbálására, és továbbfejlesztésére. Egyben kényszer volt, hogy a kultúrák egymástól tanulva, önmagukat építsék egyre feljebb. Eközben folyamatosan erősödött a befogadói intézmények az evolúciós logikája: jöhetnek létre kulturálisújítások, bárki alkalmazhatta és továbbfejleszthette ezeket. Ezek közül a versenyképességre szelektáló környezet „választja ki” a legsikeresebbeket, ám ezeknek újra és újra meg kell méretni magukat. A siker forrása tehát az a környezet, amely folyamatos adaptációra kényszeríti a társadalmat.

A környezet/változási képesség szerinti „rezsim-típusok A válaszadási képesség: modell × eszköz Nagy A minta felismerhetetlen = Kísérletezés A minta folyamatosan változik = Stratégia Edge of the chaos Kicsi A kihívás mértéke: előre-jelezhetőség × nagyság Kicsi A környezeti változás zajszerű = véletlen séta és sodródás A minta nem változik alapvetően = Hagyomány és rutin Afrikát a szeszély vezérli, Ázsiát a hagyomány kormányozza, Európát a törtvények irányítják. Linné

A globalizáció következményei: Az üzleti környezet alapvetően átalakul Sok tényező, n Gyorsan változó tényezők n Összefonódó tényezők, n Hosszú távon ható és veszélyeket rejtő tényezők, A következmény: globális rendszer billenékeny lesz, és kritikus állapot létrejötte valószínűsíthető n

A történelmi szakasza: a globális társadalom körvonalai n n n A 20. század végén új szakasz kezdődik: a keynes-i rendszer 1945 - 1980 között arra vezet, hogy nincs önálló, és egymástól független szabályozás. A nemzetgazdaságok áthatják egymást, egyre gyorsabban fonódik össze és alakul ki a komplex és szorosan csatolt rendszer. Ebben más típusú szabályozás és viselkedés lehetséges, mint amit addig megszokott, A komplexitás és szorosan csatoltság új szintje: a hiperkonnektivitás, Az Új struktúra szabályozási következménye (Conan-Ashby tétel) Az egyenlőtlenség új növekedése és az újra-oligarchizálódás (Fukuyama és M. Weber és Piketty – globális patrimóniális társadalom) A globális korlátozottság, felmelegedés (mint a globális problémák jele) A globális társadalom kialakulásának trendjei

A globalizáció következményei: a döntéseket és piacot vezérlő értékek újszerűek n n Éles a globális (civilizációs) értékek és a helyi értékek, szokások, szimbólumok összeütközése, Éles a rövid-, és a hosszú-távú érdekek összeütközése Felerősödik az etikai mérlegelés szerepe, A fenntarthatóság követelménye,

Beköszönt az „edge of the chaos” korszaka A 21. századba átlépve a gazdaság hirtelen a „káosz szélén” – „edge of the chaos” - találja magát. A változások sebessége, a rendszerek komplexitása eléri azt a szintet, hogy a környezet rendezettsége, kiszámíthatósága megszűnőben van, és egyre kaotikusabban zajlanak a folyamatok. A szervezetek a lehetőségek és a válságok között egyensúlyozva keresik a fejlődés útját. Emiatt fokozatosan felértékelődik: n A méretek kezelésének készsége és a dinamika megőrzése (a felelős kormányzás, a stratégiai változás kezelése), n A „megfőtt béka szindróma” leküzdésének módja (benchmarking), n A krízis-érzékenység, a válság – külső és belső - időben történő felismerése (A. Growe: Csak a paranoid él túl. ),