Filozfiatrtnet Blcsszeknek Bevezets a filozfiba 12 Immanuel Kant

Filozófiatörténet Bölcsészeknek / Bevezetés a filozófiába 12. Immanuel Kant az észhasználat határairól Kocsis László / Pete Krisztián

Immanuel Kant (1724– 1804) • A filozófiatörténet egyik legnagyobb hatású gondolkodója. • A poroszországi Königsbergben (ma: Kalinyingrád) született és egész életében ott dolgozott és élt. • A kritikai filozófia és a német idealista filozófia megteremtője. • Fő művei: § 1781/1787, A tiszta ész kritikája § 1788, A gyakorlati ész kritikája § 1790, Az ítélőerő kritikája

Hume és Kant • Kantot saját bevallása szerint Hume ébreszti fel „dogmatikus szendergéséből”. Dogmatikus az észhasználat, amikor túlmegy a lehetséges tapasztalat határain. • Hume az okságról: az ész által nem alapozható meg az ok-okozat kapcsolatának fogalma. A képzelőerő az asszociáció törvényét alkalmazza az ideákra → megszokás (hasonlóság és téridőbeli kapcsolatok) alapján kialakuló szubjektív szükségszerűséget objektív szükségszerűségként tünteti fel. Az ok és okozat között feltételezett szükségszerű kapcsolatot kivetítjük a világra. • Kant arra ébredt rá, hogy nem csak az okság fogalma az egyetlen, amelynek révén az értelem a priori (a tapasztalattól függetlenül) gondolja el a tárgyak egymáshoz való viszonyait, hanem a metafizika teljes egészében ilyen fogalmakból áll. • Hume-mal szemben a fogalmakat nem a tapasztalatból vezette le, hanem a tiszta észből eredeztette.

Fontos fogalmi megkülönböztetések • Analitikus ítéletek azok, amelyek állítmányai burkoltan már benne vannak az alany fogalmában. („Minden test kiterjedt. ”) Az analitikus kijelentések igazságáról egyedül az alany és állítmány fogalmai, valamint az ellentmondás elve döntenek, amit Kant a formális logika alapelvének tekint. • Szintetikus ezzel szemben valamennyi nem-analitikus ítélet, tehát mindazok a kijelentések, amelyek igazsága nem állapítható meg pusztán az ellentmondás elvével, vagy bármilyen más logikai szabály alapján. („A testnek súlya van. ”) • Az érzéki tapasztaláson alapuló ismeret a posteriori. (kontingensek) • A tapasztalattól független ismeret a priori. (szükségszerűek)

Fogalmi párosítások • A szintetikus ítéletek gyarapítják az alanyról való tudásunkat, míg analitikus ítéletek esetén az állítmány csak magyarázza az alanyt. • Az analitikus/szintetikus és az a priori/a posteriori fogalmi párok elméletileg négyféle módon kombinálhatók: 1. a posteriori analitikus ítéletek, 2. a priori analitikus ítéletek, 3. a posteriori szintetikus ítéletek, 4. a priori szintetikus ítéletek. • A fenti kombinációk közül (1) nem lehetséges, (2) és (3) vitán felül áll. És (4) az a priori szintetikus ítéletek fogalmilag lehetségesek.

A nagy kérdés • Hogyan lehetséges a metafizika mint tudomány? § A metafizika tisztán fogalmakon alapuló, és ennek köszönhetően tapasztalattól független, vagyis a priori jellegű vizsgálódás. § Ha a metafizika tudomány, akkor ismeretbővítőnek, vagyis szintetikusnak kell lennie. § Hogy lehetséges-e ismeretbővítés minden tapasztalat előtt, ez dönti el a metafizika mint tudomány sorsát. • Hogyan lehetségesek a priori szintetikus ítéletek? § Matematikai ítéletek: pl. „ 7 + 5 = 12”

Kant a tiszta ész kritikájáról • Az ész „legfáradságosabb munkája” önmaga megismerése. Ehhez egy ítélőszék felállítására van szükség: ez az ítélőszék a tiszta ész kritikája. • „Ám ezen nem a könyvek és rendszerek kritikáját értem, hanem az ész egyáltalán mint ész képességének kritikáját, ama törekvésének vonatkozásában, hogy minden tapasztalattól függetlenül ismereteket szerezzen, ideértve bármiféle metafizika lehetséges vagy lehetetlen voltának eldöntését, továbbá mind forrásainak, mind terjedelmének és határainak – elveken alapuló – meghatározását. ”

Transzcendentális filozófia • „Transzcendentálisnak nevezek minden ismeretet, mely nem magukkal a tárgyakkal foglalatoskodik, hanem a tárgyakra irányuló megismerésünk módjával, amennyiben ez a megismerés a priori lehetséges. ” • Kant transzcendentális vizsgálatnak nevezi azt, amivel az a priori szintetikus ítéletek lehetőségét kutatja. Ezzel a megismerés ama feltételeit keresi, amelyek minden objektív megismerést megelőznek, és amelyek szerinte csak a szubjektumban lehet adva. • A transzcendentális filozófia, amely szükségképp megelőz minden metafizikát. § Transzcendentális esztétika: az érzékelőképesség a priori elveit magában foglaló tudomány. § Transzcendentális logika: a tiszta gondolkodás elveit tartalmazó tudomány.

Transzcendentális esztétika: a tér • A geometria a tér tulajdonságainak a priori tudománya. A geometria tételei Kant szerint szükségszerűek. • A térről azért tudunk ismereteket szerezni, mert a tér fogalmához szemlélet is kapcsolódik. Na de miféle szemlélet ez? • Tiszta szemléletnek, avagy a priori szemléleti formának kell lennie, amely azzal, hogy a tárgyak bármiféle észlelése előtt jelen van bennünk, lehetővé teszi, hogy közvetlenül szemléljük azokat. • A tér empirikusan reális, transzcendentális értelemben ideális: a tér csak a lehetséges külső tapasztalat tárgyaira vonatkoztatva létezik. • A tér se nem abszolút (Newton), se nem relatív (Leibniz).

Transzcendentális esztétika: az idő Nem észlelhetnénk sem az egyidejűséget, sem az egymásutániságot, ha nem rendelkeznénk a priori módon az idővel mint szemléleti formával. • Minden jelenség időbeli: vagy egyidőben léteznek, vagy egymás után. Az idő minden lehetséges jelenség általános feltétele, és mint ilyen nem küszöbölhető ki. (A tér csupán minden külső szemlélet formája. ) Miért? • Mivel minden képzet belső állapotunkhoz tartozik, és az idő semmi egyéb, mint a belső érzék (önmagunk és valamennyi belső állapotunk) szemléleti formája, ezért minden jelenség egyáltalán mint jelenség a priori feltétele (közvetlenül a belső tapasztalati jelenségeké és közvetve a külsőké). • Az idő hasonlóan a térhez se nem abszolút (Newton), se nem relatív (Leibniz), továbbá empirikusan reális, de transzcendentális értelemben ideális. • Továbbá: az idő mint szemléleti forma alapján konstruáljuk a számfogalmakat. Az idő tudománya az aritmetika. •

Transzcendentális logika • „A transzcendentális logikában elkülönítjük az értelmet (miként a transzcendentális esztétikában az érzékelést), és gondolkodásunknak csupán azt a részét emeljük ki megismerésünkből, melynek forrása kizárólag az értelemben található. Ám e tiszta ismeretek használata azon a feltételen alapul, hogy a tapasztalatban tárgyak vannak adva nekünk, melyekre alkalmazhatjuk őket. Mert szemlélet nélkül tudásunknak nincsen tárgya, és így tökéletesen üres marad. ” • Minden ismerethez szükség van egyrészt fogalmakra, amelyeket a lehetséges tapasztalat tárgyaira alkalmazzunk, és nem különben szemléletre vagy képzetre, amelyek tartalmat adnak a fogalmainknak. • A szemlélet és a fogalom egymásra vannak utalva, egymás nélkül nem léteznek: „Tartalom nélkül üres a gondolat, fogalom nélkül vak a szemlélet. ”

Amikor az ész túlmegy minden tapasztalaton: a tiszta ész fogalmai • • • A tiszta ész fogalmai, amelyeket Kant transzcendentális ideáknak is nevez jut el az értelem az önmagával való teljes összhangra. Ez a feltétlen: minden tapasztalat hozzájuk tartozik, de maguk soha nem lehetnek a tapasztalat tárgyai Az ész a feltétlent ugyan tudja gondolni, de nem tudja megismerni. A feltétlen keresésekor az ész három eszmét talál: (1) a feltétlen mint a gondolkodó szubjektum abszolút egysége (a racionális pszichológia tárgya); (2) a feltétlen mint a jelenségek totalitása (a transzcendentális kozmológia tárgya); (3) a feltétlen mint a gondolkodás valamennyi tárgyának végső egysége, azaz Isten (a természetes teológia tárgya). • • Kant azt bizonyítja, hogy noha ezek az eszmék az ész működésének feltételei, a valóságos (empirikus) világban nem érvényesek: nem dönthetjük el pl. , a valóságban létezik-e Isten, csak azt, hogy az emberi megismerés úgy működik, hogy feltételezi Isten létét. Ha ezeket az eszméket tárgyként értjük, az önellentmondáshoz vezet. A tévedés eredete nem hibás okoskodás vagy szofisztika, hanem az ész természetében rejlik. Ezért a tévedés csak az és a megismerés kapcsolatának kritikus vizsgálatával mutatható ki.

Kant kopernikuszi fordulata • „Mostanáig feltételezték, hogy ismereteinknek mindig tárgyakhoz kell igazodniuk; ám e feltételezés következtében megbukott minden kísérlet, hogy fogalmak útján, a priori megtudjunk valamit a tárgyakról, és bővítsük ismereteinket. Próbáljuk hát meg egyszer, nem jutunk-e messzebbre a metafizika feladatainak terén, ha feltesszük, hogy a tárgyaknak kell ismereteinkhez igazodniuk, ami jobban megfelel a követelménynek, hogy a priori tudással rendelkezhessünk róluk. ” • Két-világ elmélet: jelenségek világa és a magában való dolgok (Dinge an sich) világa • A lényeg: amiről tudásunk lehet azok a lehetséges tapasztalat tárgyaként adott jelenségek (phaenomena) világa, a magában való dolgokról (noumena), azon kívül, hogy vannak és valamilyen módon afficiálják elménket semmit sem tudunk.

Köszönjük az egész féléves figyelmet!