Filozfiatrtnet Blcsszeknek Bevezets a filozfiba 11 David Hume

Filozófiatörténet Bölcsészeknek / Bevezetés a filozófiába 11. David Hume a vallásról Kocsis László / Pete Krisztián

Miről lesz szó? • David Hume (1711 -1776) – élete és filozófiája – A vallás természettörténete – A csodákról – A természetes vallásról – Teodicea-kritikák

David Hume • • 1711 -1776 Edinburgh 20 évesen közel kerül az idegösszeomláshoz mértéktelen étvágy Franciaországi tanulmányok 1735 -1739 2 sikertelen egyetemi pályázat (Glasgow, Edinburgh) után magántanító, titkár 1752 -től az edinburgh-i levéltárban könyvtáros 1763 -66 a párizsi nagykövetség titkára Művei: – Értekezés az emberi természetről. 1739 -40 – Esszék 1 -2. kötet. 1742. 1749. – Tanulmány az emberi értelemről. 1751. – Tanulmány az erkölcsök alapelveiről. 1751. – Politikai Tanulmányok. 1752. – A vallás természetes története (Natural History of Religion). 1752. – Anglia története hat kötetben. 1752. – Beszélgetések a természetes vallásról. 1779. (Posztumusz)

Filozófiája • Célja: – „az emberről szóló tudományba bevezesse az empirikus vizsgálati módszert” • Eltérés Berkeleytől: – Mérsékelt szkepticizmus az emberi megismerés korlátait illetően – Nemcsak az anyag vonatkozásában megalapozatlanok ismereteink, hanem a szellemi szubsztanciát illetően is • Megismerés: – BENYOMÁSOK elválasztása az IDEÁKTÓL: benyomások a tapasztalásban közvetlenül adódnak, míg az ideák ezekből másolódnak le • Okság (az ideák társításának egyik módja): – Minden tényekre vonatkozó megismerés alapja az ok-okozatiság, de – Ok és okozat között nincs szükségszerű kapcsolat • „az okot olyan dologként határozhatjuk meg, amelyet egy másik követ, éspedig olyképpen, hogy az elsőhöz hasonló összes dolgot a másodikhoz hasonló dolgok követik” • Az okot „olyan dolognak nevezhetjük, amelyet egy másik követ, éspedig olyképpen, hogy az előbbi megjelenése mindig a másikat juttatja eszünkbe”

A vallás természettörténete (HUME) • A vallás nem transzcendentális eredetű jelenség, hanem emberi produktum. • Eredete pszichológiai adottságokban rejlik (félelem, remény) • A politeizmusból a monoteizmusba való átmenet nem racionális okokból történik. • A monoteizmus az intolerancia növekedésével jár együtt. • Idővel az Isten-fogalom elvontabb és racionálisabb lesz, így meghaladja a tömegek felfogóképességét, és felvirágzik körükben a babonaság.

A csoda • CSODA (a kinyilatkoztatott vallás ezeken alapul): – „A csoda megszegi a természet törvényeit. ” – „A természet törvényeinek az Istenség különleges akaratából vagy valamely láthatatlan lénynek közbejöttével történő megszegése. ” • Tanúságtétel: – Néha el kell fogadjuk a tanúságtételeket, mert tapasztalat támogatja őket, ilyenkor a múltbeli tapasztalataink a megbízhatóság hitét alakítják ki bennünk (gombaszakértő). • Talán a tanúságtétel ekkor sem igazolt, de jó kognitív gyakorlat. – Megbízhatóságának megítéléséhez mérlegre kell tenni az evidencia 2 forrását: 1. annak az eseménynek a (belső) valószínűsége, amelyről a beszámoló szól 2. annak valószínűsége, hogy a tanú téved vagy épp hazudik valamilyen módon • A csodák esetében a természeti törvényeket alátámasztó evidenciákat kell összemérni a csodáról szóló beszámoló megbízhatóságával. – „Tehát minden csodás törtnénés ellenében egyöntetű tapasztalatnak kell állnia, másként a történés nem érdemli meg ezt a jelzőt”.

A tanúságtétel megbízhatósága „Mindennek világos következménye (s egyben figyelemre méltó általános alapelv), <hogy semmiféle tanúságtétel nem elégséges a csoda bizonyítására, hacsak a tanúságtétel nem olyan jellegű, hogy valótlansága csodálatosabb volna, mint az a dolog, amelyet bizonyítani akar; de még ez esetben is az érvek kölcsönösen hatálytalanítják egymást, s az erősebbik csupán a gyengébbik erejének levonása után fennmaradó erő mérvének megfelelő bizonyosságot nyújt>. Ha valaki azt mondja nekem, hogy látta, amint egy halott feltámadt, tüstént azt fogom mérlegelni, mi a valószínűbb: az-e, hogy ez az ember félre akar engem vezetni, vagy félrevezetés áldozata, vagy pedig az, hogy amit elmondott, valóban megtörtént. Mérlegelem az egyik csodát a másikkal szemben, s aszerint, hogy melyiket ítélem valószínűbbnek, döntöm el a dolgot, s mindig a nagyobbik csodát fogom elvetni. Ha a tanúságtételének valótlansága csodálatosabb volna, mint az elmondott esemény, akkor, de csak akkor lehetne a hitem vagy a véleményem az elbeszélőre nézve kedvező. ”

Miért nem történt eddig csoda? Hume 4 érvet ad arra, hogy eleddig még egyetlen beszámoló sem elégítette ki a megállapított feltételeket: 1. 2. 3. 4. a történelmi feljegyzések szerint még soha nem számolt be elegendő mennyiségű megbízható tanú egyetlen csodáról sem. A történelem számos kitalált csodáról és hamis szent ereklyéről számol be. A vallási korrupció hosszú és változatos történelme épp elég indokot szolgáltat számunkra, hogy ne higgyünk az ilyen tanúságtételekben. (elegendő számú tanú, aki pártatlan) Egy sor pszichológiai tényező azt sugallja, hogy igencsak esendőek vagyunk, amikor csodákról van szó. Sokan vágynak arra, hogy a vallási tanítások igazak legyenek, legfőképp, hogy legyen élet a halál után. (pszichológia: önbecsapás, kiválasztottság) A csodákról általában és elsősorban barbár népeknél találhatunk beszámolókat. Ahogy közelebb kerülünk a felvilágosodáshoz, egyre kevesebb csodáról szóló beszámolóval találkozunk (tudományos fejlődés) Mindegyik vallás a maga tanait próbálja igazolni a csodákkal, és mivel a különböző vallások egymásnak ellentmondó tanokat is hirdetnek, az ezeket támogató csodák nem lehetnek mind igazak. (belső ellentmondás)

Vallási tapasztalat? „A csodákról elmondottakat minden változtatás nélkül kiterjeszthetjük a jóslatokra is, s valójában minden jóslat igazi csoda, és csak mint ilyet fogadhatjuk el valamely kinyilatkoztatás bizonyítékának. Ha az események megjövendölése nem haladná meg az emberi természet képességeit, akkor isteni küldetés vagy égi megbízatás bizonyítékául jóslatra hivatkozni értelmetlen dolog volna. Így hát mindent egybevetve, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a keresztény vallást nem csupán kezdetben jellemezték a csodák, hanem józan eszű ember e nélkül manapság sem hihet benne. Igazságáról a puszta ész önmagában nem győzhet meg minket, akit meg a hit késztet arra, hogy magáévá tegye, az tudatában van a saját személyében szakadatlanul lejátszódó csodának, amely értelmének minden alapelvét felborítja, s arra az elhatározásra ösztökéli, hogy a szokással és tapasztalattal legellentétesebb dolgokban is higgyen. ”

A fizikoteológiai Istenérv • Empirikus érv, mely (szemben a tamási érvekkel vagy Anzelm ontológiai istenérvével) a posteriori következtetést tartalmaz. – A növényeknek és állatoknak bonyolultan megkonstruált testük van, ami a folyamatos túlélésükhöz elengedhetetlen funkciókat lát el, plusz a mennyei testek is harmóniában mozognak egymással oly módon, ami lehetővé teszi az életet a Földön. Az analógia onnan jön, hogy a csillagok mozgása rendkívüli módon hasonlít egy óra járására, ahogyan az emberi test részeit is könnyű látni összehangolt mechanizmusoknak. „A legragyogóbb színekben festik le a mindenség rendjét, szépségét és bölcs elrendezését, de aztán azt kérdezik, vajon a szellem ily fenséges megnyilatkozása eredhet-e az atomok véletlen találkozásából, s vajon lehetséges-e, hogy mindazt, aminek csodálatával a legnagyobb lángelme sem tud betelni, a véletlen hozta létre. E gondolatmenet helyességével nem szándékozom foglalkozni. ” „[E]lismeritek, hogy Isten létének (amit én egyébként sose vontam kétségbe) legfőbb vagy egyedüli bizonyítéka a természet rendjéből ered, mivel ott az értelemnek és szándéknak olyan jelei nyilvánulnak meg, amelyeknek okául akár a véletlent, akár az anyag vak, irányítatlan energiáját megjelölni szerintetek túlzás volna. Elismeritek, hogy ez az érv az okozatokból következtet az okokra. A műrendjéből következtettek arra, hogy az alkotóban valamilyen tervnek és szándéknak kellett megfogamzania. ”

Az érv kritikája • Hume szerint a hagyományos keresztény Istenre nem következtethetünk a természetben talált rendből. A kérdés tehát az, hogy a természetben talált rend maga után vonja-e egy mindentudó, mindenható és jóságos Isten létezését? A válasz pedig: NEM. 1. Még ha el is fogadjuk, hogy a világegyetem létrejötte megkíván egy tervezőt, akinek megvan a kellő tudása és ereje a feladathoz, akkor is csak olyan mértékben tulajdoníthatjuk ezeket a tulajdonságokat neki (Istennek), amekkora kiolvasható a természetben talált rendből. És az empirikus bizonyítékok semmiképp sem hatalmaznak fel minket e tulajdonságok legmagasabb fokának tulajdonítására. „Az oknak arányban kell állnia az okozattal, s ha viszonyukat pontosan és gondosan arányosítjuk, sosem találunk majd az okban olyan tulajdonságokat, amelyek messzebbre mutatnak, s más szándékra vagy teljesítményre engednek következtetni. Mert az ilyen tulajdonságok valamivel meghaladnák a vizsgált okozat kiváltásához éppen szükséges sajátságokat. ” 2. Erős empirikus bizonyítékok vannak arra, hogy a világegyetemet nem hozhatta létre egy morálisan jó Isten. Ez pedig nem más, mint a gonosz/rossz problémája

Teodicea: Mi a rossz forrása? Ha a világot Isten teremtette, akkor nem végzett valami jó munkát, ugyanis „a világon oly nagyon eluralkodott bajoknak[evil] és zűrzavaroknak[disorder] a valóságát igenis el kell ismernünk. ” Van benne természeti rossz/gonosz és morális rossz/gonosz, márpedig e rossz világban benne léte ellentmondani látszik a végtelenül jóságos Isten feltevésének. • Szükségünk van valamiféle jó teodiceára, mely megmagyarázza a rossz hogyan egyeztethető össze a jóságos Istennel. Hume 4 ilyent tárgyal: 1. 2. 3. 4. A rossz forrása a tehetetlen anyag. Nincs jó rossz nélkül. A rossz forrása a szabad akarat A rossz abból származik, hogy a világ még a fejlődés szakaszában van.

Anyag és elválaszthatatlanság 1. „[A]z anyag makacs, megváltoztathatatlan tulajdonságai, vagy az általános törvények megtartása” akadályozza Istent abban, hogy jóságosan cselekedjen. – A természeti rossz a természet fizikai törvényeinek következménye, és a morális rossz is ugyanígy természeti törvények eredménye, melyek az emberi természetre vonatkoznak. Ha tehát Istennek nincs befolyása ezen törvényekre, akkor a rossz elkerülhetetlen. Igen ám, de a keresztény istennek van befolyása ezekre a törvényekre, sőt. 2. Jobb az a világ, ami tartalmazza a rosszat, mert például bizonyos emberi erények csak a rossz jelenlétében képesek megmutatkozni. Ha nem volna fájdalom a világban, akkor nem érezhetnénk szimpátiát vagy együttérzést sem. – Az a világ, ami tartalmazza a fájdalmat és az együttérzést jobb mint az, ami egyiket sem tartalmazza. Vannak vele azonban problémák: 1. egy ilyen nagyobb látószög nem igazán nyújt vigaszt a szenvedőknek. 2. nem tűnik úgy, hogy a népirtásokat, a holokausztot illendő lenne a nagyobb jó megtestesülésének neveznünk… 3. mi van a magányosan szenvedőkkel, akiknek a szenvedése nem ébreszt szimpátiát vagy együttérzést senkiben. Az ilyen szenvedéseket Istennek eliminálnia kellene. 4. ez a megoldás ellentétben látszik állni a túlvilági élet keresztény elgondolásával – hiszen ott minden rossz eltűnik.

Szabad akarat és fejlődés 3. Csak akkor tekinthetünk egy cselekedetet morálisan rossznak, ha szabadon végrehajtott. Az a világ, ami tartalmazza a szabadságot és a szabadon véghezvitt tetteket jobb, mint az, amelyik nem. (látszólag ez csak morális rosszra ad magyarázatot). – – „Minden akarati cselekvésünk végső Oka a világ Teremtője, aki ezt a roppant gépezetet valamikor mozgásba hozta, s minden lényt abba a sajátos helyzetbe rendezett, amelyből minden későbbi történésnek elkerülhetetlen szükségszerűséggel következnie kell. ” DE: „Az emberi cselekvések tehát, mivel ilyen jó okból erednek, erkölcsi szempontból nem lehetnek rosszak, vagy ha mégis rosszak, akkor a Teremtőnk maga is bűnrészessé válna, hisz őt e cselekvések végső okának és kezdeményezőjének ismerjük el. ” 4. A világban tapasztalt rossz arról a fejlődésről tanúskodik, amit még meg kell valósítanunk – arról a fejlődésről, ami Isten tervének része: Isten úgy teremtette meg a világot, hogy az előrehaladjon, fejlődjön, amíg el nem éri a jövőben tökéletességet. (Ha észreveszünk egy félig kész házat, akkor következtethetünk a tervezőjére és építőjére, egy befejezetlen világ ugyanilyen konklúziókra vezethet minket. ) – ROSSZ AZ ANALÓGIA: Félkész házakat már láttunk, és ezért múltbeli tapasztalataink alapján következtethetünk a kész házra, illetve a félkész és a kész ház viszonyára. DE: félkész világot a múltban nem tapasztaltunk meg sokszor, és készet még egyszer sem, tehát nem jogosít fel minket semmi sem e következtetésre. – Ahhoz, hogy működjön, fel kell tételeznünk a tökéletes Isten létét, mert csak ebből következik, hogy a világ egyszer majd tökéletes lesz, azonban a feltevésre semmi alapunk nincs, mert: – A tökéletes Isten, mint ok nem következik a világegyetem jelenlegi állapotából, mint okozatból.

A tervezettségből vett érv nem működik. A tervezettségből vett érv szerkezete: 1. 2. 3. • • • Az ember által készített tárgyak emberi tervezés eredményei. A világegyetem mutat bizonyos hasonlóságokat az emberek által készített tárgyakkal. Az oka tehát szintén egy intelligens tervező. Egy ilyen érvelés nem alkalmazható annak alátámasztására, hogy Isten teremtette a világegyetemet. Ugyanis az okokra és okozatokra vonatkozó minden tudásunk a tapasztalatból származik. Következésképp, csak akkor osztályozhatunk valamit okozatként, ha olyasmi, ami állandóan együtt jár egy bizonyos fajta okkal. Problémának tűnik azonban, hogy eleddig nem sok világegyetem létrehozását tapasztaltuk meg, ezért tapasztalatainkban nem járhatnak a világegyetemek állandóan együtt valamilyen megelőző eseményekkel, és így nem is foghatjuk fel a világegyetemet bármi okozataként sem. Nem érvelhetünk tehát úgy, hogy Isten létezik, mert az általa teremtett világegyetemből, mint okozatból, vissza lehet következtetni rá, mint okra.

Köszönjük a figyelmet! Következő alkalommal: 12. Kant