Filozfiatrtnet Blcsszeknek Bevezets a filozfiba 6 Platn a

Filozófiatörténet Bölcsészeknek / Bevezetés a filozófiába 6. Platón a formákról, a tudásról és a lélekről Kocsis László / Pete Krisztián

Előzmények: Püthagórasz, Hérakleitosz és Parmenidész • Püthagoreizmus Ø A matematika kitüntetett szerepe a világ megismerésében. Ø Lélekvándorlás: a lélek halhatatlan. • Hérakleitosz Ø Az egységes világ számos különböző, egymással ellentétes dolgot foglal magában. Ø A világban létező dolgok szüntelenül változnak. • Parmenidész Ø Az egységes világ valóban egy: nincs sokaság, nincs változás, nincs mozgás Ø Tudás és vélekedés szétválasztása: az előbbi valódi ismeret, az utóbbi félrevezető.

Szofisták • Általános jellemzés: Ø Az emberi megismerőképesség határainak vizsgálata. Ø Retorika fontossága: az érvelés célja nem (feltétlenül) az igazság vagy a tudás megszerzése, hanem a vitapartner legyőzése. A győzelemhez, ha kell, inkorrekt következtetési lépések is megengedettek. Ø Phüszisz (természet) helyett nomosz (szabály, norma): a természet örökérvényű törvényeinek tanulmányozása (természetfilozófia) helyett az emberi életet meghatározó konvenciók és a társadalom működését meghatározó szabályok és törvények eredetének tanulmányozása. • Prótagorasz Ø Homo mensura tétel: „Mindennek mértéke az ember, a létezőké abban, hogy léteznek, a nemlétezőké abban, hogy nem léteznek. ” • Gorgiász 1. Semmi nem létezik. 2. Ha létezik is valami, az megismerhetetlen. 3. Ha megismerhető is, az közölhetetlen.

Szókratész (470– 399) • • Athénban élt és tanított. Élete végén az athéni törvényszék halálra ítélte. Vádak: “Vétkezik Szókratész, mert megrontja az ifjúságot, és mert nem hisz azokban az istenekben, akikben a város, hanem más, új daimónok működésében. ” „Mi az X? ” típusú definíciós kérdésekből való kiindulás: filozófiai beszélgetéseit általában azzal kezdte, hogy fölszólította a vele beszélgetőt, próbálja meghatározni azt a fogalmat, amelyről éppen beszélgetnek. Például: „Mi a bátorság? ”; „Mi az igazságosság? ”; „Mi a jámborság? ” Szókratész módszere: Ø Beszélgetés (dialogosz), ahogy ő nevezi „bábáskodás”: segítségére van beszélgetőtársának abban, hogy az mintegy világra hozza saját gondolatát. Soha sem írta le tanításait. Ø Cáfolás (elenkhosz): megmutatni a beszélgetőpartner által kínált definícióról, hogy túl tág vagy túl szűk. Ø Irónia: A beszélgetés során ironikus módon hangsúlyozta saját tudatlanságát. „Csak azt tudom, hogy nem tudok semmit. ” • Szókratész az erényről: Ø Az erényes viselkedés a tudás egyik formája, így tanulás útján elsajátítható. (A szofisták hasonlóan vélekedtek. ) Ø Senki sem vétkezik akaratából. Az előbbi tételből következik: erkölcsi vétséget az követ el, aki nem ismeri az erényt.

Platón (427– 347) • • • Jelentősége és hatása felbecsülhetetlen. Alfred Whitehead: „A nyugati filozófia története végül is nem más, mint a Platón filozófiájához fűzött lábjegyzetek sora. ” Arisztokrata családból származik, felmenői között voltak, akik Athén vezető politikusai közé tartoztak. Szókratész pere után elfordul a politikától, legalábbis csalódik az athéni demokráciában. Egy szicíliai türannoszt, II. Dionüszoszt megpróbálja rávenni arra, hogy államreformokat hajtson végre. A legenda szerint kísérlete balul üt ki, eladják rabszolgának, ahonnan egy ismerőse váltja ki. 387 -ben megalapítja az Akadémiát (kb. 900 évig működik). Szókratész legismertebb és legjelentősebb tanítványa. Mesterével ellentétben rengeteg filozófiai művet (dialógusok) hagyott hátra. Szisztematikus filozófia rendszer kidolgozásán fáradozott. (A tudás és a lélek természetéről vallott nézeteit az ideák, avagy formák természetével kapcsolatos nézetei alapján bontja ki, amelyekből egy ideális állam berendezkedésére vonatkozóan is következtetéseket von le.

Platón dialógusai • • • A filozófiai párbeszédet már a szofisták és Szókratész is alkalmazták, de a műfaj Platón műveiben nyerte el igazi formáját. A dialógus szigorúan szabályozott, kérdés-felelet formájú párbeszéd a kérdező (mester) és a válaszoló (tanítvány) között. A Platón által írt dialógusok szinte kivétel nélkül fennmaradtak. Főszereplőjük majdnem minden esetben Szókratész (hogy mennyire hiteles képet kapunk ezekből Szókratészről kérdéses). Három korszak alapján lehet őket csoportosítani: Ø Korai (szókratikus) dialógusok: például Szókratész védőbeszéde, Lakhész, Prótagorasz. Ezek a művek többé-kevésbé hiteles beszámolóknak tekinthetők Szókratész beszélgetéseiről. Aporetikus jellegűek, a végén nincs mindenkit megnyugtató válasz a kiinduló definíciós kérdésre. Ø Középső korszak dialógusai: Állam, Theaitétosz, Phaidón. Ezek a dialógusok Platón saját filozófiai nézeteit közvetítik: az ideaelméletét, a tudás és a lélek természetéről vallott felfogását és a tökéletes államról vallott politikai elképzelését. Ø Kései korszak dialógusai: Törvények, Szofista, Parmenidész. Kételyeket és ellentmondásokat fogalmaz az általa korábban kidolgozott ideaelmélettel szemben.

A formák, avagy ideák elmélete • • • Kiinduló probléma: „Mi az X? ” típusú szókratészi, definíciós kérdések, amelyek célja az általános fogalom, avagy tulajdonság egzakt módon való tisztázása. A kérdés nem ez: „Jó-e ez vagy az? ”, hanem ez: „Mi a jó? ” Ez valójában ne más, mint az egység és sokaság kérdése! Platón nem választ Hérakleitosz, avagy a pluralisták, illetve Parmenidész, avagy a monisták nézetei között. Szintetizálja azokat a formák tanában, avagy az ideaelméletben. Milyen természete van azoknak az általános dolgoknak (fogalmaknak vagy tulajdonságoknak), amelyek több különböző egyedi dologban ugyanazok? Léteznek -e tőlünk függetlenül ezek az általános dolgok? Platón szerint: Igen, léteznek. Sőt: csak ezek léteznek igazán! Ezek a formák, avagy ideák. A formák tana, avagy az ideaelmélet sajátos módon őrzi meg a hérakléitoszi világot, az állandóan változó, érzékelhető egyedi tárgyak világát, amelyeket érzékelünk, és a parmenidészi világot, az egységes, változatlan, értelemmel belátható formák világát.

A formák, avagy ideák elmélete • Platón különbséget tesz az érzékelhető dolgok és a formák (ideák) között. Ø Érzékelhető dolgok: az érzékszervekkel észlelhető világ részei; folyamatosan változnak; tökéletlenek; mulandók. Puszta jelenségek, amelyek gyakran félrevezetnek minket. Ø Formák: értelemmel felfogható világ részei; örökkévalók; változatlanok; tökéletesek. Ø Az érzékelhető dolgok annak köszönhetik a létezésüket, hogy részesednek a formákból. • Két-világ elmélet Érzékelhető dolgok világa Formák világa Jelenség (valósnak tűnik) Valóság Immanens (tér- és időbeli) Transzcendens (téren és időn túli) Különös és tökéletlen Abszolút és tökéletes Változó Örök Érzékek által észlelt Értelem által tudott Sok példány (másolatok) Egy lényeg (archetípus) Példa: egy asztal, egy kör, egy szép nő Példa: Asztal(ság), Kör(ség), Szépség

A formák, avagy ideák elmélete (Állam, X. könyv) SZÓKRATÉSZ: Akarod-e, hogy szokott módszerünkkel innen kezdjük el vizsgálatunkat? A sokféle egyes dolognak, melyeket azonos névvel jelölünk, egyetlen ideát szoktunk tulajdonítani. Vagy nem érted? GLAUKÓN: Értem. SZÓKRATÉSZ: Most tetszés szerint a sok dolog közül emeljünk ki valamit. Szerinted ugye nagyszámú ágy vagy asztal létezik? GLAUKÓN: Miért ne? SZÓKRATÉSZ: De e két tárgynak csak két ideája van: egyetlen ideája az asztalnak és egyetlen az ágynak. GLAUKÓN: Igen. SZÓKRATÉSZ: Ugye azt szoktuk mondani: a mesterember az egyes tárgyak ideájára tekint és így alkotja meg ez az ágyat, az az asztalt, amiket használunk, és a többit is ugyanígy. De ugye, magát az ideát egy mesterember se készíti? GLAUKÓN: Semmiképpen.

Vonalhasonlat (Állam, VI. könyv)

Barlanghasonlat (Állam, VII. könyv)

A lélek természete • • A (valódi) tudás a formák ismerete. Honnan tudunk a formákról bármit is, ha egyszer nem az érzékelhető világ részei? A lélek evilági életét megelőzően már „mindent megtanult”, csupán vissza kell rá emlékeznie. A tanulás visszaemlékezés. De mi a lélek? Lehetséges válaszok: 1. 2. 3. • • A tiszta gondolkodó értelem, amely egyedül képes a formák szemléletére. A személy, aki a test halála után különválik és fennmarad. Egyfajta élet-elv, amely a testbe kerülve élővé teszi vagy mozgatja azt. A lélek három részre osztása az Államban: Ø gondolkodó rész: célja az, hogy megismerjük az igazságot. Erénye: a bölcsesség. Ø indulatos rész: célja az, hogy dicsőséget szerezzen. Erénye: a bátorság. Ø vágyakozó rész: célja az, hogy kielégítse a test kívánságait. Erénye: a mértékletesség. Ø negyedik erény: az igazságosság. Ez mind fölött áll: akkor uralkodik, ha mindhárom lélekrész kellő mértékben teljesíti az őt megillető feladatot. A lélek halhatatlan és a testtől különválva tovább létezik. A test és a lélek radikálisan különböznek egymástól.

Platón érvei a lélek halhatatlansága mellett (Phaidón) • (i) (iii) (iv) (vi) • • A ciklikusságon alapuló érv: Az ellentétek az ellentéteikből következnek. A halál az élet ellentéte: ami élő, az halottá lesz, ami halott, az pedig élővé lesz. A meghalás ellentéte az életre kelés. Ami életre kel, annak a születése előtt léteznie kellett. Ha a folyamat nem lenne ciklikus, akkor végül minden halottá válna. A lelkeknek létezniük kell akkor is, amikor nem élnek, és keresztül kell menniük a meghalás és születés folyamatain. – A halál nem azonos a nem-létezéssel. – A lélek módosul (meghal és megszületik), de nem szűnik meg létezni. A visszaemlékezésből vett érv: Az igazi tudás megszerzése nem más, mint a lélek visszaemlékezése a formákra, amelyeket egyedül ő szemlélt a testbe költözést megelőzően. A hasonlóságból vett érv: (1) A világ kétféle dologból áll: azokból, amelyek isteniek, értelmesek, egységesek, feloldhatatlanok, halhatatlanok, láthatatlanok, és azokból, amelyek nem ilyenek. (2) A lélek az első fajta dolgokra hasonlít: láthatatlan, közelebb van a változatlanhoz, mint az állandóan változóhoz, irányítja a testet és így istenibb annál. (3) Tehát a lélek valószínűleg egyike a feloldhatatlan, halhatatlan dolgoknak.

Köszönjük a figyelmet! Következő alkalommal: 7. Arisztotelész metafizikája és lélekfilozófiája