FILOZFIATRTNET III Etika Korszakols kor n Preszkratikus filozfia

FILOZÓFIATÖRTÉNET III. Etika

Korszakolás Ókor n Preszókratikus filozófia (i. e. 6 -5. sz. ): Demokritosz, n Klasszikus görög filozófia (i. e. 4. század): Platón, Arisztotelész n Hellenizmus (i. e. 322. − i. sz. 3. sz. ): (kitioni) Zénon, Khrüszipposz, Epiktétosz Középkor n Patrisztika (2 -7. sz. ): Szent Ágoston n Skolasztika (9 -14. sz. ) n Reneszánsz (15 -16. sz. ) Újkor n Racionalizmus (17. sz. ): Descartes, Spinoza n Empirizmus (17 -18. sz. ): Locke, Hutcheson, Hume, Bentham n Felvilágosodás (18. sz. ): Kant

Mi az etika? n éthosz: jellem, érzület n Etika: az erkölcsi parancsok filozófiai megalapozása n Arisztotelész: n n Sztoikusok: n n Az emberi lélek a világlélek része, amely halálunkkor visszatér a mindenségbe. Ezért kötelességünk földi életünkben tisztán megőrizni. Középkor: n n Minden szubsztanciának funkciója van. Egy szubsztancia akkor tökéletes, ha funkcióját betölti. A lélek szubsztancia. A lélek akkor teljesíti funkcióját, ha erényesen cselekszik. A boldogság (eudaimónia): az ember sajátos funkciójának megfelelő életforma Az ember Isten teremtménye, az erkölcsi parancsokban pedig Isten szándéka fejeződik ki, így az embernek kötelessége a parancsoknak engedelmeskedni. Kant: n Az erkölcsi törvény egyetemes és feltétlen, nem szorul megalapozásra.

Főbb etikai kérdések n n Mi az erkölcsi jó? Tetteinkben vagy szándékainkban rejlik a jó? Van-e szabad akarat? Minek alapján ítélkezünk jó és rossz között?

Az erény homéroszi fogalma n erény (arété): kiválóság n n boldogság (eudaimonia): n n Az előkelő ember születésénél fogva szép, okos, erős, gyors és bátor. Hadi és gazdasági vállalkozásai sikeresek, anyagilag gyarapszik. Az előkelő ember erényes és boldog.

A morális reflexió kezdetei n n n 6. század: a türannoszok kora Az erényes ember boldog. De nem feltétlenül gazdag és sikeres. A boldogság fogalma revízióra szorul. Antisztenész: „Az emberek gazdagsága és szegénysége nem a házukban, hanem a lelkükben található” (Xenopón, Lakoma)

Klasszikus görög erények n A görög férfi élethelyzetéből fakadnak: bátorság n igazságosság n mérsékletesség n bölcsesség n

Honnan erednek a törvények? n n n Naturalista álláspont: a jó, a törvények, a szabályok a természetből erednek. Legalista álláspont: a törvények közmegegyezésen alapszanak. Álláspontok: n n n Cinikusok: a szabályok a természettől származnak, de mindezt a civilizáció elhomályosítja. Anonymus Iamblichi: a törvények közmegegyezésen alapulnak, betartásuk révén az ember kifejtheti természetét. Thraszümakhosz: a törvények nem a természettől valók, hanem a zsarnok kényszeríti rá őket az emberekre.

A boldogság és az erények n Boldogságetikák: a boldogság az erény előfeltétele hedonizmus: Demokritosz n hatalometika: Thraszümakhosz n tudásetika: Szókratész n n Erényetikák: az erény a boldogság előfeltétele n Platón, Arisztotelész, sztoikusok …

Platón az erényekről n Lakhész − Mi a bátorság? n n Az erény leírása megjelenési formái alapján Az állam: az erények leírása a lélekben betöltött funkciójuk alapján n n gondolkodó lélek → bölcsesség indulatos lélek → bátorság vágyakozó lélek → mérsékletesség igazságosság

A lélekrészek és az állam Lélek Rendek Államforma gondolkodó filozófusok arisztokrácia indulatos őrök timokrácia vágyakozó földművesek oligarchia, demokrácia, türannisz

Arisztotelész: a lélek részei és az erények n Értelmes lélekrész: n Tudományos értelem: a tudományos igazságok megismerésével foglalkozik n n Megfontoló értelem: a gyakorlati tevékenységek elvégzését irányítja n n n Erénye: a bölcsesség (szofia) Erénye: az okosság (fronészisz) Észbeli erények: bölcsesség + okosság Értelemmel nem rendelkező lélekrész: n n A táplálkozást és a szaporodást irányító rész Az okosságnak engedelmeskedő rész n Itt találhatóak az erkölcsi erények

Az erény mint lelkialkat n Lelki jelenségek: n n Az érzelmek hármas szerkezete: n n n Érzelem: mindaz, amivel kellemes vagy kellemetlen érzés jár együtt Érzelmi képesség: az az adottságunk, amely képessé tesz bennünket érzelmek átélésére Lelkialkat: az az adottságunk, amelynek folytán az érzelmeinkkel szemben helyesen viselkedünk vakmerőség − bátorság − gyávaság pazarlás − nagyvonalúság − fösvénység Erkölcsi erény: olyan lelkialkat, amely középúton helyezkedik el két szélsőséges érzelem között n Észbeli erények: nem középjellegűek

Igazságosság n n Igazságosság: két aránytalan cselekvés közötti arányos cselekvés Fajtái: n n Szétosztó igazságosság: a nyereség elosztása a befektetett tőke arányában Kiigazító igazságosság: a károkozót jóvátételre kötelező bírósági döntés

Sztoikus etika n Zénón, kitioni : az ember célja „a természethez szabott élet” n Kihívás: Hogyan egyeztethető ez össze a sztoikusok fatalizmusával? n n A tétlenség érve: „Ha a fátumtól úgy rendeltetett, hogy fölépülj a betegségből, akár hívsz orvost, akár nem hívsz, föl fogsz épülni. De ha úgy rendeltetett, hogy ne épülj föl, akár hívsz orvost, akár nem hívsz, nem fogsz fölépülni. A fátumtól vagy úgy rendeltetett, hogy fölépülj a betegségből, vagy úgy, hogy ne épülj föl. Orvost tehát hiába hívsz. ” Válasz: a kettős okság elmélete (Khrüszipposz) n A külső ok alá van vetve a fátumnak, de a belső nincs alávetve.

Az ember mint mikrokoszmosz n n Újabb ellenvetés: Ha fatalizmus van, akkor a belső ok is alá van vetve neki. Válasz: az ember mikrokozmosz n n n A kozmosz az aktív pneuma (lélek) és a passzív anyag keveréke. A pneuma aspektusai: természet, sors, gondviselés Az emberi lélek megfelelő aspektusai: 1. 2. 3. n természet → képzet sors → vágy gondviselés → asszenzió Sors és gondviselés: n „Aki hajlandó, azt a sors vezeti, aki nem, azt kényszeríti. ” ( Seneca)

A közömbös dolgok és az aszkézis n n „Egyes dolgok hatalmunkban vannak, más dolgok nincsenek. Tőlünk függ a véleményünk, az ösztönös vágyunk, a törekvésünk és ellenszenvünk, egyszóval mindaz, amit egyedül működtetünk. Nem tőlünk függ a testünk, a vagyonunk, a hírnevünk és tisztségeink, tehát mindaz, amit nem egyedül működtetünk. ” (Epiktétosz, Kézikönyvecske) Közömbös dolgok: n n A sors (fátum) hatalma alatt állnak Közömbös magatartás kívánatos Nincsenek befolyással az ember boldogságára Aszkészisz: gyakorlás

Az emóciók és az emóciómentesség n n „A lélek emócióját természetellenes mozgásnak nevezhetjük, amely a félelem, a vágyakozás és hasonlók hatására alakul ki. Az efféle mozgások ugyanis nem engedelmeskednek az értelemnek. Efféle vakság hatására gyakran a zárat harapjuk, és az ajtót verjük, ha nem nyílik elég gyorsan. Ha egy kőben megbotlunk, bosszúálló módon viselkedünk, széttörjük és eldobjuk valahová, s eközben a leglehetetlenebb dolgokat mondjuk. ” (Khrüszipposz, Az emóciókról) Emóciók (pathosz): a lelket felkavaró indulatok és érzelmek n n n Gyönyör: a jelenlévő kellemesre vonatkozik Vágyakozás: a jövőbeli kellemesre vonatkozik Fájdalom: a jelenlévő kellemetlenre vonatkozik Félelem: a jövőbeli kellemetlenre vonatkozik Apatheia: a fátumnak alávetett dolgok emóciómentes szemlélete n n ≠ apátia = a lélek feszült, tettrekész állapota → Ez az erény.

Az erkölcsi megismerés n Az erkölcsi megismerés fokozatai: 1. 2. 3. érzet (önérzékelés) képzet asszenzió n n emocionális ítélet: kellemesnek / kellemetlennek ítélt képzet emociómentes ítélet: n n n 4. jó képzet: asszenzió megadása rossz képzet: asszenzió megtagadása közömbös képzet: asszenzió felfüggesztése erkölcsileg helyes tett: asszenzióval megítélt képzet

Szent Ágoston: az akarat szabadsága és a predesztináció n Keresztény etika: az ember Isten teremtménye, az erkölcsi törvények pedig Isten parancsolatai. n A kereszténység legfontosabb fogalmi újítása: az akarat szabadsága. n Az akarat szabadságának kétféle jelentése: 1. a választás képessége n n n 2. Az akarat mentes a szükségszerűségtől. Öntudattal rendelkezünk. A választás képessége nélkül nem tudnánk különbséget tenni jó és rossz között szabadság a rossztól és szabadság a jóra n Nem mindenkinek jut osztályrészül. Az ember sorsa eleve elrendelt (predestináció).

Descartes ideiglenes etikája n n n Újkor: kísérlet egy a teológiától független, autonóm etika megteremtésére Descartes: Milyen erkölcsi szabályokat kövessek abban a köztes időben, amíg kétségbe vonom minden ismeretemet, köztük erkölcsi ismereteimet is? Ideiglenes etika: n n n Engedelmeskedni kell a társadalmi és vallási törvényeknek. Ki kell tartani azon nézet mellett, amely mellett elköteleztük magunkat. Csak gondolataink állnak teljesen hatalmunkban.

Spinoza etikája: az indulatok n Indulatok: „a test affekciói, amelyek testünk cselekvőképességét növelik vagy csökkentik” n passzív: szenvedélyek n n n öröm, szomorúság külső és belső oka van aktív: kívánság n n conatus: „Minden dolog, amennyiben rajta áll, arra törekszik, hogy megmaradjon létében. ” vágy: törekvés, amely „egyszerre vonatkozik a lélekre és a testre” kívánság: „vágy a vágy tudatával” az ember lényegével azonos

Az erkölcsileg helyes viselkedés n Erkölcsileg helyes viselkedés: a szenvedélyek megszüntetése n n n „Az olyan indulat, amely szenvedély, megszűnik mint szenvedély, ha világos és elkülönített képzetet alkotunk róla. ” „Ha a lélek felindulását, vagyis indulatát elválasztjuk a külső ok gondolatától, és összekapcsoljuk más gondolatokkal, akkor szeretetünk vagy gyűlöletünk a külső ok iránt, valamint a kedély ingadozásai, amelyek ezekből az indulatokból származnak, megsemmisülnek. ” racionalista etika és empirista etika különbsége n n racionalista: a cselekvő számít empirista: a tett minősége számít

Locke: az erkölcsi viszony n Négyféle viszony: n n n Erkölcsi viszony: „az emberek cselekedeteinek megegyezése vagy meg nem egyezése valamely szabállyal” n n arányviszony (fehérebb) természetes viszony (apa-fiú) intézményes vagy szándékolt viszony (tábornok-hadsereg) erkölcsi viszony Helyes cselekedet: amely megegyezik a szabállyal. Helytelen cselekedet: amely nem egyezik meg a szabállyal. A szabály a törvényhozó büntetésén és jutalmazásán keresztül érvényesül. Háromféle szabály: n n n Isteni törvény: Isten a túlvilágon jutalmazza és bünteti az emberi cselekedeteket. Polgári törvény: a polgári törvény a törvényszéken jutalmaz és büntet. Erkölcsi törvény: a közvéleményben fejeződik ki.

Hutcheson: az erkölcsi érzék n „Tegyük fel, hogy ugyanazon előnyt takarítjuk be két embertől, akik közül az egyik azért van szolgálatunkra, mert gyönyörűséget lel boldogságunkban és szeretetet érez irántunk; a másik, mert az önérdek szempontjaira ügyel, vagy kényszer okából. Az adott esetben mindkettő egyaránt jótékony avagy előnyös a számunkra, és mégis egészen eltérő érzelmeink lesznek irántuk. Így hát erkölcsi cselekedetekről másfajta észleletekkel kell rendelkeznünk, mint amilyenek az előny észleletei; és ezt a képességet, amelynek révén ezeket az észleleteket elnyerjük, erkölcsi érzéknek nevezhetjük. ” (Vizsgálódás az erkölcsi jóról és rosszról)

Hume: az emotivizmus Kétfajta ítélet: n Tényítélet: igazsága tapasztalati úton eldönthető n n n Pl. A hó fehér Az ész illetékességi körébe tartoznak. Erkölcsi ítélet: igazsága tapasztalati úton nem dönthető el n n Pl. A rablás bűn Nem az ész illetékességi körébe tartoznak. n Emotivizmus: az erkölcsi ítéletek az ítéletet kimondó személy emócióit (érzéseit) fejezik ki. n Különbséget kell tennünk a tények és az értékek, a van és a kell között.

Jeremy Bentham: az utilitarizmus n n n utilis: hasznos Utilitarizmus: egy cselekedet értéke azon mérhető, hogy mennyiben járul hozzá az érintett személy boldogságához. „Személyek egy bizonyos számát illetően, amennyiben egy élvezet vagy egy fájdalom értékét ezek mindegyikére vonatkozóan tekintjük, ez hét körülménynek megfelelően lesz kisebb vagy nagyobb, úgymint 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Intenzitása Tartalma Bizonyos vagy bizonytalan mivolta Közeli vagy távoli mivolta Termékenysége Tisztasága Kiterjedése”

Kant és az etika megalapozása n Arisztotelész: n n boldogságetika: Mi a boldog élet? Kant: kötelességetika: Mit kell tennem? n „kell”: n nem célszerűség, hanem kötelesség n nem teleologikus, hanem deontologikus n nem bennünk, hanem velünk szemben n

A kategorikus imperatívusz felkutatása n Kérdés: Mit kell tennem? n Válasz: a priori szintetikus ítélet n n n Nem leíró (elméleti ész), hanem felszólító (gyakorlati ész) mód: imperatívusz Nem hipotetikus (feltételes, célszerűség), hanem kategorikus (feltétlen, kötelesség) Kategorikus imperatívusz: n n n Nem vonatkozhat az akarat anyagára, ezért formális. Az akarat célja nem külsődleges (heteronóm), hanem önmaga számára szab törvényt (autonóm). A kötelesség és a hajlamoktól irányított szubjektív szabályok (maximák) összeütközését kell elkerülni.

A kategorikus imperatívusz n n „Cselekedj úgy, hogy cselekedeted maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elvének is számítson!” „Cselekedj úgy, hogy az emberiséget mind önmagad, mindenki más személyében mindenkor mint célt, sohasem pusztán mint eszközt használd!”

A szabadság n n n A cselekedetek a tapasztalati világ oksági törvényeinek vannak alávetve. Az akarat azonban az ész autonóm törvényhozásának van alávetve, ezért szabad. Az a szabadság nem a jelenségek világában, hanem a magában való dolog világában áll fenn.