A nyirokszervek ltalnossgok A nyirokrendszer feladata immunits vdettsg

A nyirokszervek

Általánosságok • A nyirokrendszer feladata: immunitás, védettség biztosítása; immunválasz az idegenként felismert molekulákkal, sejtekkel, stb. szemben (antigén). • Antigén: amit idegennek ismer fel az immunrendszer: baktériumok, vírusok, gombák, paraziták (az őket felépítő molekulák, anyagcsere termékeik, stb. ) • De: idegenek az immunrendszer számára a saját szervezet megváltozott molekulái, sejtjei (tumorsejt!) • Összefoglalóan: 1. a saját-nem saját megkülönböztetése (molekuláris, molekularészlet szinten, vagy sejtszinten), és 2. a nem saját eliminálása.

• Normális körülmények között nem észlelhető az immunválasz (nincs: láz, légzési nehézség, bőrtünetek, rosszullét). Minden pillanatban számtalan molekula elleni immunválasz zajlik a szervezetünkben. • Az immunválasz kisiklása: amikor egy adott antigénnel szembeni reakció túl erős és a szervezetet károsítja (allergia, szérumbetegség); • vagy éppen a saját anyagok ellen alakul ki immunválasz (autoimmunitás). • Máskor nem történik immunválasz egy adott antigénre (kórokozóra) : tolerancia; ekkor aktívan gátolt az immunválasz.

• A normális immunválasz szakaszai: az antigén felismerése (afferens), az ennek során begyűjtött információ feldolgozása (centrális) és a végrehajtó (efferens) szakasz. • Főszereplői: a limfociták, nyiroksejtek, az immunválaszra speciálizálódott sejtek. • De ezek működése a normális immunválasz során számos egyéb sejt segítségét igényli: ezek a járulékos sejtek. • A limfociták végzik az antigének specifikus felismerését. Sejtfelszíni receptoraikkal felismerik a nem saját molekulákat. Ezek felismerése aktiválja őket (afferens szakasz). • Az aktiválódott limfociták osztódnak és más limfocitákkal, valamint járulékos sejtekkel információt cserélnek. Ez sejtfelszíni molekulák (egyéb receptorok, ligandok) és szolubilis, hormonhatású anyagok (citokinek) révén történik (centrális szakasz).

• Végül az efferens szakaszban a limfociták speciális végrehajtó limfocitákká (citotoxikus T sejt, plazmasejt) differenciálódnak, vagy más sejtekre (makrofág pl. ) bízzák a piszkos munkát.

A limfociták típusai • B limfociták (B sejtek) • Sejtfelszíni receptoruk: a membránkötött immunglobulin (Ig) • Differenciálódott sejttípus: memóriasejt, plazmasejt. • Végtermék: a plazmasejtek által szekretált immunglobulinok (ellenanyagok) • T limfociták (T sejtek) • Sejtfelszíni receptoruk: a T sejt receptor (TCR) • Differenciálódott sejttípus: helper, citotoxikus T sejt. • Az aktiválódott T sejt maga végzi el a célsejt elpusztítását.

Kis limfocita

Nagy limfocita

Plazmasejt sémás rajza (bal) és EM képe (jobb).

Makrofág és a vérbeli előalakja, a monocita

Különböző érési állapotban lévő follikuláris dendritikus sejtek SEM képei. A gyöngyfüzérhez hasonlatos megvastagodások (iccosomák) tartalmazzák a sejt által összegyűjtött antigéneket.

Humán thymusból izolált DC-k Tüdő: a légúti hám DC-jei

Járulékos sejt: interdigitáló dendritikus sejt

• Egyéb limfocitatípus: természetes ölősejt (NK sejt). • Az antigének eliminációja: 1. ha az antigénhez vele specifikusan reagáló ellenanyag kötődik: opszonizáció (makrofágok eltakarítják); 2. ha az antigén sejtes antigén volt, az ellenanyag kötődése után a komplement rendszer (vérfehérjék) szétpukkasztja az illető sejtet; 3. a Tcx sejtek a célsejtet (pl. vírusfertőzött saját sejt) pusztítják el: kipukkadnak a sejtek egy halálos csók után.

• • • A saját-nem saját megkülönböztetése a szerzett immunitásnál tehát specifikus antigénfelismerő receptoroktól függ (s. Ig; TCR). Ezek a transzmembrán molekulák nagy variabilitás mutató, antigénfelismerő szakasszal, és viszonylag konstans szekvenciájú farokrésszel bírnak. Minden egyes limfocitának egy kicsit más a variábilis része, mint a többié (AA szekvencia). (Együttesen: repertoár. ) Ez egy speciális folyamatnak, a génátrendeződésnek tulajdonítható. A génátrendeződés az elsődleges (primer, centrális) nyirokszervekben zajlik, a differenciálódó limfocitákban.

Hogyan fest a nyiroksejtek kialakulása? • A limfociták a csontvelői hemopoetikus őssejtből (HSC) differenciálódnak. Ezekből először limfoid őssejtek alakulnak ki, melyek vagy B, vagy T limfocitává érnek. • A B sejtek érése a csontvelőben (bone marrow, madárban bursa) folytatódik tovább, míg a felszínükön Ig-t hordozó naív B sejtek ki nem alakulnak. Ezek elhagyják a csontvelőt. • A T sejtek kialakulása a csecsemőmirigyben (thymus) zajlik. A limfoid őssejt ide kell vándoroljon a csontvelőből. Ebben a szervben jönnek létre a naív T sejtek. • Csontvelő, thymus: primer nyirokszervek (ember!) • A kész, naív sejtek elhagyják ezen szerveket, és a perifériás, szekunder nyirokszervekbe telepednek le: nyirokcsomók, lép, mandulák, Peyer plakkok, MALT.

A nyirokszervek összeköttetése • Az egyes nyirokszerveket egymással a vér- és a nyirokkeringési remdszer kapcsolja egymáshoz. Így jön létre a nyirokrendszer. • A limfociták ezeken az ereken keresztül állandó körforgásban vannak az egyes nyirokszervek között. • Thymus: elsősorban elvándorolnak belőle a sejtek. • Lép: a limfocitaforgalom gyakorlatilag csak a vérereken keresztül zajlik. • Nyirokcsomók: afferens, efferens nyirokerek. Konvergencia (regionális, gyűjtő nyirokcsomók).

Az emberi nyirokszervek elhelyezkedése

A HEV és a normál venula összehasonlítása

Magas endotelű venula (high endothelial venule; HEV)

Thymus • A mellüregben található, a szív fölött, a két tüdőfél között. • Csecsemő-kisgyemekkorban nagyon aktívan képez T sejteket, de a pubertás után visszafejlődik. Felnőttekben alig található meg (involúció). • A gyermekkori lázas betegségek, nélkülözés (táplálék) gyors és nagymértékű sejtpusztulást okoznak benne. Ez gyorsan helyreáll ugyan, de jelentősége lehet a felnőttkorban is meglévő T sejt repertoár összetételének megváltozásában.

Thymus átnézeti kép: lebenyek, sövények, lebenykék, kéreg (sötét) és velőállomány (világos)

Thymus: kéregállomány (bal), velőállomány (jobb). Hassal test.

Lép • A hasüregbemn a rekeszizom alatt található, bal oldalon, a gyomor szomszédságában. • A vérkeringésbe kapcsolt nyirokszerv. Immunológiai feladata a véráramba került kórokozók eliminálása. . • Nem életfontosságú szerv (kioperálható), de gyermekkorban ez fatális lehet (tokkal bíró baktériumok elleni immunválasz). • Részei: vörös léppulpa (vörösvérsejtek temetője, vastárolás); fehér léppulpa: nyirokszervi rész.

Lép: átnézeti kép. Vöröses területek: vörös pulpa, lila területek: fehér pulpa.

Lép: fehér pulpa. Centrálsi artéria, periarteriális limfocita hüvely (PALS; T sejtek), Malpighi test és marginális zóna (B sejtek).

Nyirokcsomók • Számuk több ezer. Mikroszkópikus méretűtől a diónyi nagyságúig. Összeköttetésük: afferens és efferens nyirokerek, vérerek: magas endotelű venula (HEV). • A kötőszöveti térségekbe, testfelszínre (bőr, nyálkahártyák) kerülő kórokozók elleni védelemben szerepelnek.

Nyirokcsomó: átnézeti kép. Kéregállomány (cortex), velőállomány (medulla). Follikulusok.

Nyirokcsomó: kéreg, szekunder follikulusokkal (bal), velőállomány, plazmasejtekkel (jobb).

MALT • A nyálkahártyákkal kapcsolatban lévő nyirokszervek összefoglaló neve (mucosal associated lymphoid tissues). • Ide tartoznak: a mandulák, a féregnyúlvány, és a Peyer plakkok.

Mandulák • Tonsillák: a száj/garatüregben helyezkednek el. Nyálkahártyához asszociált nyirokszervek, melyek az ú. n. Waldeyer féle limfás torokgyűrűt képzik. • Garatmandula (páratlan, orrmandula), szájpadmandula (páros), nyelvgyöki madula (páratlan), fülkürt mandula (páros). • A nyálkahártya hámjával egybenőtt nyirokszövet (retikuláris hám).

Tonsilla lingualis. Felszíni hám, retikuláris hám, kripták, follikulusok.

Tonsilla: kripta a retikuláris hámmal

Mandulatípusok

Peyer plakkok • A vékony és vastagbél falában található, ovális, néhány mm-estől néhány cm-esig terjedő nagyságú nyirokszövetek. • Részei legalább 5 tüsző (főleg B sejtek), az ezeket körülvevő dóm (főleg T sejtek), és az őket borító nyálkahártyahám (FAE: follikulus asszociált epithel). • A hám speciális sejtjei, az M sejtek antigéneket tudnak felvenni a bélből, és az alattuk lévő nyirokszövet sejtjeinek adják át.

Egér vékonybél: follikulus-dómmal (azan festés). Jól látható a follikulus csíracentruma (GC), köpenye (Mantle Zone) és a follikulust fedő dóm (D). A dómon levő hám a FAE, tőle kétoldalt normál villusok látszanak. A nyíl egy M sejtre mutat.

Egér Peyer plakk: pásztázó EM kép (SEM) Dóm, az őt borító foliikulus-asszociált hámmal (FAE), körülötte normális bélbolyhok (fent) Nagyobb nagyítással látszanak a kefeszegély nélküli M sejtek (sötétebb mezők), illetve nyilak jelzik a plakkot szegélyező Lieberkühn kripták szájadékát (lent)

A nyiroksejtek meghatározott területeken helyezkednek el a nyirokszervekben (nem véletlenszerűen). Itt különböző nyirokszervek T és B sejtjeinek az eloszlását láthatjuk: T (vöröses) és B (kék) dependens területek

A nyiroksejtek egyes típusainak azonosítása mmunhisztokémiával: a bal oldali képen egy barna pötty egy B sejtnek felel meg, míg alul, a lép nagyjából ugyanazon területén lévő T sejteket mutatja (itt egy barna pötty egy T sejt). T és B dependens területek a humán lépben: immunhisztokémia CD 20 (B sejtek; fent) és CD 3 (T sejtek; jobbra) specifikus ellenanyagokkal

Humán lép: immunhisztokémia anti-CD 20 ellenanyaggal (PALS, MZ, follikulus)

Az előbbi kép anti-CD 3 -as párja (PALS, MZ, follikulus)

Egér nyirokcsomó kettős immunhisztokémiai festései. A: minden B sejt (B 220, kék) és aktivált B sejtes (GL -7; piros) festés B: aktivált B sejtes (GL-7; kék) és nyugvó B sejtes (anti -Ig. D, piros) festés C: minden T sejtes (anti. Thy 1; piros) és aktivált B sejtes (GL-7; kék) festés D: minden T (Thy 1; piros) és minden B (B 220; kék) festés