A CSALDSEGTS TRTNETI TTEKINTSE MACSGYOE ORSZGOS KONFERENCIA 2018

A CSALÁDSEGÍTÉS TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE MACSGYOE ORSZÁGOS KONFERENCIA 2018. OKTÓBER 8. Takács Imre előadása 1

A CSALÁDSEGÍTÉS KIALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI 1. 2. 3. TBZ kutatás A népesedési helyzetről és a teendőkről szóló 3060/1984 MT (Minisztertanácsi) határozat A szociálpolitika középtávú fejlesztésének irányelveiről és a további feladatok munkaprogramjáról szóló 1/1985. /V. 25. /sz. ÁTB (Állami tervbizottság) határozat 2

A TBZ KUTATÁS AJÁNLÁSA A családgondozó állomások hálózatának kialakítása Kettős szerepkör: 1. Területi ellátásként családgondozási, szociálpolitikai, mentális ellátások biztosítása 2. Az illetékességi területükön önállóan működő állami és társadalmi hálózatok koordinálása, szakmai felügyelete 3

A TBZ SZAKMAI JAVASLATAI 1. A családgondozás terepmunka, amely önmagában nem képzelhető el. Humán szolgáltatásokra is szükség van (tanácsadás, terápia, stb. ) 2. A családgondozó óhatatlanul szembekerül olyan problémákkal, amelyek kezelésében nem illetékes 3. A családgondozás inkább a súlyos válsághelyzetben levő családokkal foglalkozik, de az átlagcsaládok kezelésével is foglalkoznia kell 4. A családgondozó nem mindig találkozik együttműködésre hajlandó családdal, gyakran nincs is család csak gondozásra szoruló személy 4

A TBZ FEJLESZTÉSI JAVASLATAI 1. Az egyént a környezetével egységben kezeli 2. A gondozás folyamatos, egységes egészségügyi, pszichológiai, és szociális támogatás, amelyet szakemberek végeznek. 3. A családgondozás egységes rendszerben alkalmazható. Integrálja mindazokat a tevékenységet, amelyet eddig más hálózatok láttak el, vagy amelyeknek nem volt gazdájuk. 4. A szervezet mindenki számára hozzáférhető, azonnali vagy folyamatos segítségnyújtásra is alkalmas. 5. Tevékenysége központjában a család áll 6. Mindezek révén elkerülhetőek a párhuzamos vagy egymásnak ellentmondó beavatkozások. 5

KÍSÉRLETI CSALÁDSEGÍTŐ KÖZPONTOK ALAKULÁSA 1985 MÁRCIUS-ÁPRILIS 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. Budapest VI. Budapest X. Csengőd Csépa Ibrány Jászberény Jánoshida Kiskunfélegyháza Lajosmizse Nyíregyháza Nyírbátor Szatmárcseke 6

A KÍSÉRLETI CSALÁDSEGÍTŐ KÖZPONTOK MŰKÖDÉSÉNEK FŐBB JELLEMZŐI (1) 1. 2. 3. 4. Nem hatósági tevékenység Javaslatot tehet hatósági intézkedésekre Nyitottság Önkéntesség, de igénybevételét javasolhatják a tanácsok, más ellátó intézmények 5. Széleskörű társadalmi aktivitás (Népfront, Vöröskereszt, minisztériumok) 6. Partneri viszony a többi ellátó intézménnyel 7

A KÍSÉRLETI CSALÁDSEGÍTŐ KÖZPONTOK MŰKÖDÉSÉNEK FŐBB JELLEMZŐI (2) 1. 2. 3. 4. 5. Komplexitásra való törekvés Társadalmi aktívahálózat kiépítése Egységes és komplex családsegítés megteremtése Hiányzó intézmények feladatainak átvállalása A családokban felmerült általános problémákkal foglalkozik 6. Széleskörű társadalmi nyilvánosság 8

MUNKAMÓDSZEREK 1. 2. 3. 4. 5. Alapvető a TEAM munka Terepmunka folytatása Esetfelelősi rendszer Rugalmas munkaidő beosztás Esetmegbeszélések, konzultáció biztosítása 9

A CSALÁDSEGÍTŐ KÖZPONTOK 1986 ÉVI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI (1) 1. Az intézmények 2 -3 hónap alatt elérték teljesítőképességük határát 2. A jól működő családsegítő kiépült ellátó rendszert feltételez 3. A családok gyakran éltek a felkínált lehetőséggel 4. Hangsúlyozottabb volt a szociálpolitikai, alacsonyabb a mentálhigiénés tevékenység 5. Jelentős lakossági igény, magas elfogadottság 6. A gyermekvédelmi rendszer tartózkodása- félelem, hogy az egész gyermekvédelem átkerül a családsegítéshez 10

A CSALÁDSEGÍTŐ KÖZPONTOK 1986 ÉVI VIZSGÁLATÁNAK TAPASZTALATAI (2) 1. A munkatársak heterogén összetételű, felsőfokú végzettségű szakemberek 2. Az átlagosnál magasabb fizetés (Pl. Oktatáshoz képest) 3. A munkavégzés nagy érzelmi megterhelést jelent, félő a munkatársak kiégése 4. A szakemberek felkészültségének biztosítása alacsony szintű 5. Minőségi változást jelent a szociálpolitikai feladatok ellátásában 11

TOVÁBBI JAVASLATOK 1. Az intézményhálózat fokozatos kiépítése. Nem kell minden településen létrehozni, alapvetően városokban, mintegy 30 -50 000 fő lakosságra 2. Az elérhetőségét kell biztosítani 3. A szociális munkás képzés beindítása (ELTE Szoc Pol. Tanszék felállítása 1987) 4. Jogi szabályozás, szakmai felügyelet megteremtése 5. A szakellátások fejlesztése (A családsegítők feltáró tevékenysége miatt egyre szükségesebb) 6. Módszertan létrehozása 12

A CSALÁDSEGÍTŐ SZOLGÁLATOK MŰKÖDÉSÉNEK SZAKASZAI 1. HŐSKOR (1985 -1992 -IG) 2. LEGITIMIZÁCIÓ (1993 -1997 -IG) 3. PROFESSZIONALIZÁCIÓ (1998 -2015 -IG) 4. DEMENCIA (2016 - 13

A HŐSKOR FŐBB JELLEMZŐI (Erősségek) 1. Kliensközpontúság, maximális elkötelezettség, lojalitás 2. A kliensek érdekében ütközések felvállalása 3. Nagyfokú szakmai szabadság 4. Alacsony bürokrácia, kevés adminisztráció 5. Kizárólag önkéntes igénybevétel 6. Erőteljes szemléletformálás (Érdemes-érdemtelen) 7. Széleskörű kapcsolatrendszer 8. Sokszínű, a szükségletekhez igazodó tevékenységek 9. A prevenció magas aránya 10. Jelentős arányú mentálhigiénés szolgáltatások 11. Jó munkahelyi közérzet 12. Sokszínű diplomás szakemberek 13. Magas fokú kliensi elégedettség 14

A HŐSKOR FŐBB JELLEMZŐI (Gyengeségek? ) 1. Hiányzik a jogi szabályozás 2. Nincs megfelelő finanszírozás 3. Nincs szociális szakemberképzés (1990 -ig) 4. Nincs egységes feladatrendszer, eltérő szolgáltatások 5. Magukra hagyatottság, továbbképzés, módszertan hiánya 6. Szakmai felügyelet hiányában az önkormányzati meghatározottság (Finanszírozás, ellenőrzés) 7. Nincs egységes nyilvántartás 8. Van segélyezés 9. A rendszerváltozás időszakában visszafejlesztések 15

A MAGYAR CSALÁDSEGÍTŐK ORSZÁGOS KAMARÁJÁNAK MEGALAKLÁSA (1990) 1. Célkitűzés: Az intézmények legitimálása, érdekvédelme 2. Főbb eredmények: 1991. évi XX. Tv. (Lobbi) 3. Új intézmények alakulásának anyagi támogatása 4. Továbbképzések, konferenciák szervezése 5. Az új intézmények részére szakmai képzések 6. Pályázati források biztosításának elősegítése 7. Szociális, gyermekvédelmi törvények előkészítése 8. A családsegítők országos vizsgálatai 9. Etikai kódex 10. A 3 Sz megalakítása 16

AZ 1991. ÉVI ORSZÁGOS VIZSGÁLAT FŐBB TAPASZTALATAI (1. ) 1. 85 db. családsegítő szolgálat, döntően a nagyobb városokban 2. Eszközeik: 25 db. Számítógép, 8 db. Videokamera 3. Főfoglalkozású dolgozók száma: 604 fő (77% nő) 4. Diplomások aránya 70% 5. Legjellemzőbb végzettségek: gyógypedagógus, tanár, eü. Óvónő, jogász, pszichológus, lelkész, szociológus 6. Munkatársak elégedettsége: 92 % (szakmailag kielégítő munka, megfelelő kereset, jó körülmények, jó vezetők) 7. Munkatársak terhelése: 60 % kisebb, 36 %-a számára nehezen regenerálható fáradtságot okoz (90 % felett: esetmegbeszélés, konzultáció, továbbképzések) 17

AZ 1991. ÉVI ORSZÁGOS VIZSGÁLAT FŐBB EREDMÉNYEI (2. ) 1. Segélyezés: az intézmények 85 %-a folytat 2. Szociális térképet készített: 40 % 3. Egy munkatársra jutó gondozási eset: 10 -30 -ig 4. Csoporttevékenységek: 185 csoport 5. Tanácsadások: 90 % jogi, életvezetési, információs, gyermeknevelési, lelki, TB. 6. Teljes körűen biztosított mentálhigiéné: segítő kapcsolat, egyéni és családkonzultáció. Családterápia 34 %. 7. Koordináció: nehézkes (eltérő szemlélet, tisztázatlan kompetencia, jogszabályok hiánya, intézményi hierarchia) 18

A LEGITIMIZÁCIÓ SZAKASZA (1993 -1997 IG) 1. A jogi szabályozás létrejötte (1993. évi III. Tv, 2/1994 (I. 30)NM rendelet) 2. Az intézményhálózat jelentős bővülése. A szociális törvény 1997 -ig irányozta elő a teljes kiépítést, majd 1999 -re módosult a határidő 3. Az aktív korú, rendszeres szociális segélyben részesülőkkel történő kötelező együttműködés bevezetése. 19

A PROFESSZIÓ KIALAKULÁSÁNAK IDŐSZAKA (1998 -2015 -IG) 1. 2. 3. 4. 5. 6. Az intézményhálózat teljes kiépülése A szociális végzettséggel rendelkező munkatársak meghatározó aránya Az adósságkezelési szolgáltatás megjelenése, majd megszűnése Az adminisztráció kiszélesedése A „védekező” magatartás megjelenése A gyermekjóléti szolgálatok kialakítása 20

A CSALÁDSEGÍTŐ SZOLGÁLATOK FORGALMI ADATAI 2002 ÉV SEGÍTSÉGNYÚJTÁSBAN RÉSZESÍTETTEK SZÁMA: 455. 000 Fő ÉVES FORGALOM: 986. 000 Alkalom A CSOPORTOKBAN VÉGZETT TEVÉKENYSÉG ÁLTAL ÉRINTETTEK SZÁMA: 73. 000 Fő CSALÁDGONDOZÁS: 103. 000 Fő 21

A CSALÁDSEGÍTŐ SZOLGÁLATOKNÁL MEGJELENŐ FŐ KLIENSI PROBLÉMACSOPORTOK SORRENDJE 2002 ÉV 1. Anyagi 2. Ügyintézési 3. Információhiány 4. Foglalkoztatási 5. Életviteli 6. Kapcsolati 7. Lelki 8. Egészségkárosodás 9. Gyermeknevelési 22

TENDECIÁK A CSALÁDSEGÍTÉSBEN (1. ) 1. A korábbi generális szolgáltatások differenciálódása (Minden probléma kezelésére kiterjedő szociális, mentálhigiénés segítségnyújtás, koordinatív szerepkör ) 2. Új szolgáltatások megjelenése: (aktív korú munkanélküliek, adósságkezelés) 3. Az új szolgáltatásokhoz a meglevő szolgáltatások terhére alakulnak ki 4. A koordinatív szerepkör (hálózatok közti) csökkenése 5. Mentálhigiénés ellátások csökkenése 6. A jelzőhálózat „súlytalansága” 7. Közösségi szociális munka hiánya 23

TENDECIÁK A CSALÁDSEGÍTÉSBEN (2. ) 1. A komplex családgondozás arányának csökkenése 2. Prevenció háttérbe szorulása 3. A szociális kríziskezelés dominanciája 4. Adminisztráció növekedése 5. Szociális juttatások visszaszorulása 6. A térségi társulásoknál látszat-ellátások 7. Civil ellátások csaknem teljes hiánya 8. Megrendelő – szolgáltató azonossága, szolgáltató kiszolgáltatottsága 9. Az érdekvédelem szükségességének felerősödése 24

A CSALÁDSEGÍTÉS KLIENSKÖRÉNEK VÁLTOZÁSA 1. Döntő többségében szegény, eladósodott, a munkanélküliség, betegségek által leginkább érintett, sokproblémás személyek és családok 2. Társadalmi státusukat tekintve az alsóbb társadalmi csoportokba tartoznak 3. A kliensek a problémák elhatalmasodása esetén kérik a segítséget 4. A problémák tényleges megoldására sok esetben lehetetlen, „tűzoltás” 5. Elvesztették hitüket a sorsuk tényleges megváltozása iránt 6. Elfogytak, kimerültek belső és külső erőforrásaik 7. Családi kapcsolataik konfliktusokkal terheltek 8. Életvezetésük, háztartásvezetésük sokszor kaotikus 9. Alacsony szintű motiváció a gyermekeik iskoláztatására 25

A KLIENSEK ELVÁRÁSAINAK VÁLTOZÁSA 1. Kezdetben a változások szükségességét belátó, a megoldások iránt nyitott, motivált, a szolgáltatókat önként felkereső családok 2. A későbbiekben a változások iránt fokozatosan csökkenő elkötelezettség, a szociális szükségletek erősödése 3. Jelenleg a kliensek többsége a szociális problémák megoldásához kéri a segítséget 4. Függő helyzetbe kerültek a társadalmi transzferektől 26

A SEGÍTŐ 1. Többségében szociális végzettségű 2. Tovább nő a szakadék a kliensek és a segítők társadalmi helyzete, érték és normarendszere között 3. Szaktudása, alkalmassága: skillek, specialitások, eszközök, módszerek hiánya (képzési problémák) 4. Elkötelezettség 5. Dilemmák: Önkéntesség, segítés - kontrol 6. Előítéletesség 7. Védekező alapállás 27

DEMENCIA (2016 - meddig? ) 1. Csökkenő szakmai létszámok 2. Csökkenő esetszámok 3. Az gondozási folyamat helyett”egyszeri” megoldások (Védekezés) 4. Krónikus szakemberhiány 5. A családsegítés korábbi értékeinek átalakulása 6. Központok és szolgálatok eltérő működésmódja 7. A szabályozás erősödése (protokollok) – a szakmai szabadság csökkenése 8. Az adminisztráció dominanciája 9. Kevesebb szociális munka, több hivatalos „intézkedés” 10. A szociális munka helyett szolgáltatások 11. A szociális munka „védekező” jellegének további erősödése 12. A kliensi érdekvédelem csökkenése (Pl. Kilakoltatások) 13. Út : segítéstől a fedőemelgetésig 28

TÁRSADALMI – POLITIKAI Értékrend (ELVÁRÁSOK) 1. Az egyének saját hibája, ha nincs munkájuk, mert lusták, élősködők 2. Nem kap a közösségtől segítséget csak az, aki megérdemli. (Aki rendben tartja a kertjét, és csirkéket nevel) 3. Szociális ellátások szűkítése, ellátottak megbélyegzése. „Kártyás”, utalványos juttatások 4. A többség uralma a kisebbség felett. (Kontrollok, társadalmi egyeztetések kiiktatása) 5. A hatalom mindenhatósága 6. A szegények feletti társadalmi ellenőrzés növelése 7. Az emberi méltóság, önrendelkezés elismerésének hiánya 8. Szegények iránti ellenséges magatartás, vagy közöny 29

VÁLTOZÁSOK A TÁRSADALOMBAN 1. Előítéletesség, kirekesztések, megbélyegzések 2. Rasszista megnyilvánulások 3. Társadalmi nyomás a szegények ellen 4. Szolidaritás csökkenése 5. Tolerancia hiánya. (Majd MI megmondjuk, hogyan kell élnetek, mire költhetitek az adófizetők pénzét. Kialakítjuk, láthatóvá tesszük a Mi és az Ők társadalmát. Ezzel igazoljuk az ŐK alkalmatlanságát) 6. Szegénypolitika térhódítása 30

A SZOCIÁLIS MUNKA ÉRTÉKVILÁGA (A TÁRSADALMI-POLITIKAI ÉRÉKRENDDEL VALÓ ÜTKÖZÉS) 1. Minden ember méltóságának, értékének, jogainak, autonómiájának tiszteletben tartása 2. A szoc. munkás nem él vissza a kliensek kiszolgáltatott helyzetével 3. Megkülönböztetés nélküli segítés 4. A kliens érdekeinek elsődlegessége 5. A szoc. munkás elősegíti a társadalmi változásokat 6. Feltétel nélküli elfogadás, tisztelet, bizalom, stb. 31