UDP protokollok User datagram protocol Felhasznli datagrammprotokoll Tulajdonsgai

UDP protokollok User datagram protocol. Felhasználói datagrammprotokoll

Tulajdonságai: Transzport- szinű protokoll n Összeköttetésmentes megbízhatatlan protokoll. n Az UDP informacióját egy IP csomagba helyezi, ellenőrző összeget számol hozzá és feladja. n Olyan kérdés-válasz jellegű szolgáltatásokhoz használatos , ahol ha a kérdés vagy a válasz elvész , a hiba egyszerű újrakérdezéssel megoldható. n

Az ugyanis , hogy egy csomag elvész , ritka esemény és ilyen kérdés-válasz esetén könnyen felderíthető. n Nincs szükség datagramok sorozatba állítására. n Több komunikációs portot ( TSAP-ot Transport Service Access Point-ot) biztosít, ahonnan illetve ahova csomagokat lehet küldeni. n

n Ha egy program UDP-n keresztül akar kommunikálni másokkal , akkor az UDP csomagok elküldésekor meg kell adni a célhost IP-címe mellett annak az ottani UDPportnak a sorszámát, ahova a csomagot küldeni akarja (az UDP fejléc tartalamzza annak a helyi UDP-portnak a sorszámát is , ahonnan a csomagot küldték , így a célállomás azt kiolvasva tudja, hogy honnan küldték a csomagot).

n Ezzel – mármint az UDP portokkal-lehetőség van egy hoston egyszerre több UDP-kapcsolat létrehozására is , és nincsenek olyan megkötések, hogy egy folyamat egyszerre csak egy darab UDP kapcsolatot létesíthet ( mert az UDP-portok azonosítói és a folyamatok azonosítói egymástól teljesen függetlenek)

Az UDP nem végez annyi feladatot mint a TCP: nem tördeli szét az üzenetet datagrammokra , nem figyeli a már elküldött adatokat, hogy majd esetleg újraadja őket. n Az UDP egyszerűsége miatt sokkal kíméleteseb-ben bánik a hálózati erőforrásokkal, mint a TCP és ezért gyorsabb( egy TCP kapcsolat kiépülése minimum 3 IP csomagba kerül, mielőtt még akár 1 byte-ni felhasználói adatot atvittünk volna. ). n

Az UDP fejléc kinézetele (8 byte-os) n Sokszor a TCP által biztosított biztonság helyett az UDP által kínált gyorsaságot választják, ahol a hibák előfordulása nem jelent súlyos problémát (játkok, filmek, hang, stb. ) <<----------32 bit------------>> +-+-+-+-+-+-+-+-+-+ | Forrásport | Célpont | +-+-+-+-+-+-+-+-+-+ | Hossz | Ellenőrzőösszeg |

1. Forrásport – a küldő process portszáma. Erre a portszámra fogja kapni az esetleges választ. Használata nem szükséges , ilyenkor egy 0 kell tenni a portszámnak. 2. Célport – a process portszáma amelynek küldik a csomagot. 3. Hossz – az UDP csomag hossza=UDP csomag fejléce+adatok hossza. Mindez byte-ban mérve. Az UDP csomag hossza<=64 byte, mivel a hossz mező 2 byte azaz 16 bit hosszú.

4. Ellenőrzőösszeg – számítása röviden következő-képpen történik: 2 -byteos szavanként kell összeadni az UDP fejrészt , az IP pszeudo-fejrészt , és az elküldendő adatokat , majd az összeg 1 -es komplemensét kell képezni , ez lesz az ellenrzőösszeg. Az említett IP pszeudo –fejrész itt a forrás illetve a cél-host IP címéből valamint a forrás/cél UDP-port sorszámából áll. Ha az ellenőrzőösszeg 0, akkor a küldő

nem számolta ki az ellenőrzőösszeget. Az UDP csomag érkezésekor az előbb említett összeg megint ki lesz számolva és össze lesz adva az ellenőrzőösszeggel, az eredmeny csupa 1 -esekbol kell álljon. Ha ez nem történik meg , akkor egyszerűen eldobja az illető sérültnek tekintett csomagot.

Milyen protokollok hasznaljak az UDP-t ? n BOOTP(Bootstrap Protocol) – megengedik , hogy egy host dinamikusan bekonfigurálja saját magát indításkor. Pontosabban IP címet és subnet maszkot ad a hostnak , megkeresi a szerver IP címét , egy kliens gépnek az átadja a végrehajtandó állomány nevet. Tehát kezdeti konfigurálásokat végeznek. Egy ilyen csomag nem tördelt.

DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) két dologban különbözik a Bootp-tól: az IP cím kiosztási módszert határoz meg ( különböző klienseknek) , meghatározza a módszert ahogyan egy kliens megkapja a szükséges konfigurálási adatokat. n MOBILE IP- segítségével egy mozgó csomópont megtudja , ha az otthoni hálózatba vagy egy másik hálózatba van bekötve. n

n DNS (Domain Name System) – az interneten a számítógépek azonosítása alapvetően nemcsak IP cím alapján történik , hanem név alapján , mivel a felhasználok értelmes elnevezést könnyebben meg tudnak jegyezni , mint IP címeket. Az IP cím névhez történő hozzárendel - ése egy több szintű folyamat. Először minden gép ellenőrzi , hogy az adott cím nem saját címe-e , majd ellenőrzi a HOSTS fájlt , hogy nem

szerepel- e benne egy a címre vonatkozó bejegy- zés. A HOSTS fájl karban tartása persze meglehetősen nehézkés , hiszen , ha egy hálózat- ban a névfeloldásokat mindig a HOSTS fájlok alapján végeznek , akkor minden változáskor a változást az összes HOSTS fájlban be kellene jegyezni , ezért a névfeloldások legnagyobb részét egy központi kiszolgáló , az úgynevezett

name server végzi. További név feloldási módok is léteznek , elsősorban a Microsoft rendszerek Netbios neveinek feloldására , úgyis mint Netbios cache , Netbios Name Server (WINS) , Netbios broadcats és az LMHOSTS fájl , ezekről azonban most nem lesz szó. A DNS név szolgáltatás egy hierarchikus névadást tesz lehetővé , és a névfeloldás is ezen hierachia szerint történik.

n n Az egyes name szerverek egy-egy zonáért felelősek és a zonák adatait lokálisan az úgynevezett zona adatbázisban tárolják. A név feloldás menete: Egy alkalmazás kér egy név feloldást a saját name server-étől. A name server megnézi a lokális cache-t , ha benne van a keresett cím akkor onnan kiszolgálja a kérőt

n n Amennyiben nincs benne a cache-ben és a cím saját zónájára vonatkozik akkor a zónaadatbázis alapján megadja a kért informaciót és a cache-t is frissíti Ha nem tudja feloldani a nevet akkor a name server a root name server-hez fordul amelyik visszaadja , hogy az adott top level domainnek ki a name server-e.

Ezt követően a name server rekurzívan kéri az egyes szintekért felelős name szervereket , hogy adják meg , hogy ki a felelős az adott name feloldásáért. n ISAKMP ( Internet Security Association and Key Management Protocol) – biztonsági célokra használt protokoll. n NTP ( Network Time Protocol) n

n n RADIUS ( Remote Authentication Dial – In User Service) RTSP ( Real Time Streaming Protocol) SLP ( Service Location Protocol) – segítségével a kliensek dinamikusan felfedezhetik a hálózati szolgáltatásokat. SNMP ( Simple Network Management Protocol) – a hálózatot szervező hostok és a hálózati ágensek közötti komunikáciára használt protokoll.

TACACS+ - hozzáférést biztosit a routerekhez és a szerverekhez hálózaton keresztül. n TFTP ( Trivial File Transport Protocol) – állományok másolására szolgál. Az FTP- hez hasonló , tőle eltér a következőkben: nem TCP -t hanem UDP-t használ , nincs semmilyen azonosítási mechanizmusa , ezért inkább a LAN hálózatokban használják. n

Ugyanakkor nincs állomány láthatósága , vagyis egy TFTP szerveren nem láthatók a könyvtárak és az állományok , tehát előre kell tudni az illető állomány nevet és a hozzá vezető utat a TFTP szerveren. Routerek konfigurációs file-nak backup-olvasására , valamint hálózatról boot-oló gépek a szerverről való megfelelő állományok letöltésére használják.

n NFS ( Network File Sharing ) – Sun Microsystems fejlesztette ki , a UNIX gépek közötti filesharing-re használják. Például nem lehet egy file-t megnyitni , mivel ezt az adatot tárolni kéne ( hogy meg van nyitva a file , hogy hol van az állomány mutatója egy pillanatban). Helyette van egy Lookup eljárás , ami egy file nevét átalakítja handleré. Nagyon eredményes LAN hálózatokon , lassú nagyobb hálózatokon.