Megismerhetsg igazsg bizonyossg Platn Arisztotelsz Descartes s Kant
Megismerhetőség, igazság, bizonyosság Platón, Arisztotelész, Descartes és Kant filozófiájában
Platón – a kályha
Platón – a vonalhasonlat A valóság, a világ egésze, 2 x 2 rész kvalitatív alakok, eszmék láthatatlan, csak a szellem számára hozzáférhető dolgok kvantitatív alakok, számok közvetlenül észlelhető: tárgyak, élőlények látható dolgok, állandóan változnak Belátáson alapuló , elméleti, végső összefüggéseket megragadó megismerés. A matematikai megismerés axiómákon alapszik, hipotetikus, következtető, szemléltető Az észlelés az észlelőtől, érzékszerveitől függ, az észlelésre támaszkodva tehát csak véleményt mondhatunk, ami nem az igazság, hanem csak egyéni nézet, aminek kisebb-nagyobb valószínűsége van. Nem közvetetten észlelhető: tükörkép, árnyék bizonyosság tehát, hanem hit.
Arisztotelész • A tapasztalatból alakul ki a Amikor az emberek mesterség (az orvos a gyógyszer megfelelően berendezett hatásmechanizmusát is ismeri). társadalomban éltek, és • Az emlékezésből alakul ki a sok szabadidővel rendeltapasztalat (amikor valaki keztek, akkor dolgozták orvossággal gyógyít, mert emlékszik, hogy a szer hatásos ki az ismeret legmagasabb volt, de hatásmechanizmusát nem rendű szervezett formáit ismeri). a matematikát és a • Az érzékelésből bizonyos filozófiát állatoknál kialakult az emlékezés. • A tudás alapja az állatokra jellemző érzékelés.
A racionalizmus és empirizmus közös alapja • XVII. század – Európa: Ø a természettudományos és földrajzi felfedezések aláásták a hagyományos kollektív tudás alapjait Ø a mindenség elveszítette határait és középpontját Ø ha a kollektív tudás egy része hamisnak bizonyult, a maradék igaz mivoltára sincs garancia 1. Csak az fogadható el igazságnak amit az individuális elme megismer 2. A megismeréstől független (nem megismert) tudás filozófiailag nem értékelhető 3. Középpontba kerül a megismerés, a megismerhetőség kérdése 4. A megismerésnek két módozata alakult ki: a racionális és az empirikus megismerés
A racionalizmus a megismerésről • A racionalista alap: az ismeretek forrása maga az értelem 1. A kezdeti érzeteket (amik önmagukban még nem ismeretek) az elme megítéli; az ismeret az ítélet aktusában van adva 2. Tudásunk valamennyi eleme (ideája) eleve ott vannak az elménkben, a tapasztalat, az érzékelés ezeket csak „felébreszti”.
René Descartes a megismerésről 1. • Az ideáknak három fajtájuk van: 1. idea innata (velünk született ideák) pl. igazság és gondolkodás ideája – ezek előfeltételei a tapasztalásnak, tehát nem a tapasztalás során ismerjük meg őket 2. percepció (=elmebeli belátás) révén nyert ideák, a megismerés egy lépésben történik, az észlelt dolgok az elmében ideákként reprezentálódnak 3. fikciós idea – amiket percepciós ideákból mi magunk alkotunk (ló + ember = kentaur) Ha a 2. és 3. között nem tudok éles különbséget tenni, tudásom bizonytalanná válik [buta(? ) ember]
René Descartes a megismerésről 2. • A kettő közötti különbség: a fikciós idea megalkotása az akaratomtól függ, a percepciós idea megalkotása viszont nem függ az akaratomtól. • Percepciós ideáink valóságosságának garanciái: 1. Ha ezeket olyan világosan(!) és elkülönítetten tudom felfogni mint öntudatom tényét („Gondolkodom, tehát vagyok”) 2. Isten a másik garancia (l. Descartes már tárgyalt istenérvei)
Immanuel Kant (1724 -1804) A tiszta ész kritikája „Ebben a könyvben főként teljességre törekedtem. ; s merem állítani, hogy nem lehet egyetlen metafizikai probléma sem, amely itt ne volna megoldva, vagy amelynek megoldásához legalábbis kulcsot nem adtam. ”
Utak Kanthoz John Locke (1632 -1704) 1. Nincsenek velünk született ideáink, „semmi sincs az elmében, csak ami már megvolt az érzékekben” 2. Születéskor az elme üres lap, „tabula rasa”, az érzéki tapasztalás ír rá ezer módon 3. Az érzéki tapasztalásból emlékezet lesz, az emlékezetből eszmék 4. Mivel érzékeinkre csak anyagi dolgok hatnak, az érzékelés pedig a gondolat anyaga, az elme is csak anyag lehet
Utak Kanthoz George Berkley (1684 -1753) 1. Minden dolog csak egy csomó percepció (látási, szaglási, tapintási érzékelés), a tárgyak csupán színek, nagyság, alak, súly, tapintás, stb. érzékelés 2. Ha az érzékeink nem volnának, a „dolgok” ránk nézve egyáltalán nem léteznének 3. A „dolgok” az elménkben vannak, ezeket az elménk állítja össze az érzékelések halmazából 4. A „dolog” nem más mint egy csomó érzékelés vagy emlék, az elme valamilyen állapota 5. Egyetlen dolog tehát amit közvetlenül érzékelünk, az elme
Utak Kanthoz David Hume (1711 -1776) 1. Nincs megfigyelhető lélek, az elmét nem percipiáljuk (érzékeljük), az elme nem szubsztancia, csak percepciók, eszmék, érzékek elvont neve 2. Az ok-okozat viszonyok sem belátható valóságok – csak egymásutániságokat érzékelünk, ok-okozati viszonyra következtetünk, de maga a kapcsolat érzékelhetetlen, csak az elménkben létezik, mi képzeljük oda 3. Csak a matematikai formulák törvényszerűek, de csak azért, mert tautologikusak. A 3 x 3=9 azért törvényszerű, mert a 3 x 3 ugyanaz mint a 9, csak más megfogalmazásban (önismétlődés)
Utak Kanthoz Ø Locke lerombolta az ideákat, felépítette a materializmust Ø Berkley lerombolta a materializmus, és felépítette az „elmét” Ø Hume lerombolta az elmét és a természettudományokat is Ø „Az eredmény látszólag az volt, hogy Hume éppoly hatásosan lerombolta az elmét mint Berkley az anyagot. Nem maradt semmi; s a filozófia egyszerre csak a saját maga csinálta romok közt találta magát. ” „No matter, never mind!”
A megismerés Kant szerint Megismerőképességünk három részből áll: szemlélet, értelem, ész A megismerés folyamata: 1. Érzékszerveinkre hatást gyakorol valami, érzeteink támadnak; hogy ez valójában mi, nem tudjuk, csak azt, hogy létezik. Ez a magánvaló 2. Az érzeteket a szemlélet formálja meg. Szemléletünk két a priori formája a tér és az idő. A térben és időben meg formált érzethalmaz a jelenség. 3. A jelenség átkerül az értelem területére, amely kategóriái segítségével tárgyat alkot. Ez az alkotási folyamat a tárgykonstitúció.
A megismerés Kant szerint Az értelem kategóriái: 1. A mennyiség kategóriái: egység – sokaság – mindenség 2. A minőség kategóriái: valóság – tagadás – korlátozás 3. A viszony kategóriái: szubsztancia és akcidens; ok és okozat; kölcsönhatás 4. A mód kategóriái: lehetőség és lehetetlenség – lét és nemlét – szükségszerűség és véletlen
A megismerés Kant szerint Még egyszer tehát: A megismerés folyamata: 1. Érzékszerveinkre hatást gyakorol valami, érzeteink támadnak; hogy ez valójában mi, nem tudjuk, csak azt, hogy létezik. Ez a magánvaló 2. Az érzeteket a szemlélet formálja meg. Szemléletünk két a priori formája a tér és az idő. A térben és időben meg formált érzethalmaz a jelenség. 3. A jelenség átkerül az értelem területére, amely kategóriái segítségével tárgyat alkot. Ez az alkotási folyamat a tárgykonstitúció.
A megismerés Kant szerint Sohasem lesz, és nem is lehet olyan tapasztalásunk, amelyet ne a tér, idő és ok szavaival fejeznénk ki. Ezek véges kategóriák, amelyeket az elme az érzéki tapasztalásra alkalmaz. Csak azokkal a jelenségekkel szemben megbízhatók, amelyek az ilyen tapasztalás előtt mutatkoznak. Nem alkalmazhatók a noumenális [gondolkodástól tapasztalattól független] vagy feltételezett és következtetett világokra. A vallást nem lehet az elméleti ész segítségével bebizonyítani. Ezek csak arra a világra érvényesek amely bevallottan puszta felszín és látszat.
- Slides: 17