Szegnysg s kezelse trtneti ttekints Nyilas Mihly SZEF

Szegénység és kezelése – történeti áttekintés Nyilas Mihály SZEF konferencia, 2016 október 22.

Ki a szegény? A társadalom viszonya hozzá? Ki számíthat köztámogatásra? Szelekció Támogatás ↔ kontroll, büntetés, átnevelés Történelmileg változó jellemzők – a változó gazdasági-társadalmi feltételek szerint Változó és állandó elvek és formák a szegények segítésében 19. századig elkülönült szegénypolitika 20. században általános szociálpolitikán belül Elmúlt évtizedekben szegénypolitikai elemek erősödése → vissza a kezdetekhez?

A középkori szegénység Szegény: külső segítség nélkül képtelen az önfenntartásra A szegénység oka: a létfenntartáshoz szükséges eszközök hiánya (élelem, ruha, fedél) A kezelés módja: az előbbiek biztosítása

„Aki nem dolgozik, az ne is egyék” • Mikroközösségek: vérségi és lokális szerveződések • keresztényi könyörületesség (túlvilági jutalom) • alapkérdés: ki számíthat a közösség segítségére (érdemes – érdemtelen) • Segítség: ki? kiknek? hogyan? • „saját” szegény: ellátás; „idegen szegény”: távoltartás • Szelekciós elvek kialakulása az egyházi szegénygondozásban érdemes-érdemtelen, pauper, tartási kötelezettség, megfelelő magaviselet Érdemesek: idősek, fogyatékkal élők, betegek, gyerekek Érdemtelenek: munkakerülők, csavargók, koldusok

Hôtel-Dieu de Beaune (1443)

Regulázó gondoskodás • Városi szegénystatutumok (koldulás szabályozása; izolálás/büntetés és gondoskodás) • 16 -17. századtól változás – mert: társadalmi problémává váltak; „deviánsok” – csavargók, munkakerülők megváltoztatása; „átnevelés” + kontroll és büntetés – keresztényi könyörület → félelem és gyűlölet • Kiteljesedés: világi szegénypolitikák; csavargók és koldusok az állam hatókörébe • Filantrópia: „jóltevő egyletek”

Az egyházi szegénygondozás kudarca • • • háborúk, járványok laicizálódás, reformáció (egyház gondoskodó kapacitása gyengül) korai kapitalizálódás (gondoskodás hozzáigazítása a tőkés munkaerőpiac feltételeihez) az érdemtelenek számának növekedése • a bűnözés növekedése • 1. Támogatás 2. Büntetés, kontroll, „munkára nevelés” – – – megbélyegzés kényszermunka vándorlás tiltása gályarabság, börtön kísérlet a problémás csoport kiiktatására VIII. Henrik (1491 -1547)

Az állam válasza Az angol „zárt” szegénygondozó modell kialakulása és fejlődése Korai kísérletek a 16. szd. -ban a szegényügy szabályozására (III. Edward, VIII. Henrik) Az 1601 -es szegénytörvény szervezetrendszer és finanszírozás; koldus-probléma lokalizálása; korábbi érdemes-érdemtelen kategorizálás törvénybe foglalása Az 1834 -es szegénytörvény Szervezeti racionalizálás; dologház-rendszer általánossá; zárt gondozás elvei, célja és szerkezete A kevésbé választhatóság elve „A támogatott egyén helyzetét sem valóságosan, sem látszat szerint nem lehet oly kívánatossá tenni, mint amilyen a legalsóbb osztály független munkásának helyzete. "

Egy újabb probléma: aki dolgozik az sem eszik…….

Szociális transzferek előtti és utáni szegénységi ráta (1980) Szegények aránya a csoporton belül Szegénység NSZK Svédország USA Összesen Idős Egyszülős Kétszülős családok Egyéb családok T. előtt T. után Csökkenés (%) T. előtt 28. 3 6. 0 78. 8 80. 3 9. 3 88. 4 34. 8 18. 1 47. 1 12. 9 3. 9 69. 8 20. 1 5. 4 73. 1 41. 0 98. 4 55. 0 21. 3 30. 5 T. után Csökkenés (%) T. előtt T. után Csökkenés (%) 5. 0 87. 8 0. 1 99. 9 9. 2 88. 3 5. 0 76. 5 7. 0 77. 0 27. 3 16. 9 38. 1 72. 0 20. 5 71. 5 58. 5 51. 7 11. 6 16. 0 12. 9 19. 4 15. 4 5. 5 36. 4

…és Magyarország? • A koldusügy rendezése – 1775: Regulatio mendicorum et vagorum • • • „külföldiek” és „belföldiek” toloncolás koldulás tilalma koldusok nem házasodhatnak koldusok összeírása mindenki a születési helyére akik nem mennek: „kenyéren és vízen való gyötrés” községek hozzanak létre ispotályokat munkakényszer – Ínségakciók – Reformkortól magán jótékonykodás

A polgári szegényügy kiépülése • • • Szegénység („szociális kérdés”) a társadalom egyik alapproblémája Feudális birtokmegoszlás + korlátlan korai kapitalizmus → tömeges nyomor „Szegényszelep”: kivándorlás • 1945 -ig jellemző: – közigazgatás csak szervez, előtérben: egyház, család, magánjótékonykodás – elkülönülten: ipari munkásság; mezőgazdasági népesség; szegényügy – 1867 belügymin. : koldulás tilalma; községeknek: munkaképtelen ellátása, munkaképesnek munkát – 1871. 18. tc. a községek rendezéséről: szegényügyet a község kezeli – 1879. 40. tc. : Engedély nélküli könyöradomány gyűjtés tilalma (kéregetés → 8 napos elzárás; illetőségi község adhat koldulási igazolványt) – 1886. 22. tc. : befejezi ezt a fejlődést: községek szegénygondozási kötelességei – 1898. 21. tc. : beteg szegények ápolása részben állami feladat (OBA) – 1901. 8. tc. : állami gyermekmenhelyek • Szereplők: – állam (szegény betegek 1898 után; kórházban szülő nők, 7 éven aluli árva gyerekek) – község (községi szegényalap; szerény teljesítmény) – főleg: társadalmi szervezetek (20. század elején 300 -400 foglalkozik segélyezéssel), felekezetek, főleg Bp. -en

1913. 21. tc. „Az a keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavarog vagy egyébként munkakerülő életmódot folytat, kihágás miatt nyolcz naptól két hónapig terjedhető elzárással büntetendő. ”

A községi szegénygondozás 1886. évi XXII. törvénycikk a községekről 145. § A mennyiben a jótékony intézetek segélye és egyesek könyöradománya a község szegényeinek ellátására elegendő nem volna: a község, a helyi viszonyokhoz képest, gondoskodni tartozik a községben illetékes mindazon szegények ellátásáról, kik magukat közsegély nélkül fenntartani egyáltalában nem képesek.

Az egri normás szegénygondozás • • • elégtelen a szegényügy rendszertelen, nem egységes, központi irányítás nincs „helyi viszonyok szerint” → alacsony szintű segélyezés → koldulás „hatóság, társadalom és felekezetek harmonikus együttműködése” koldulás tilalma „A magyar ember lovagias, adakozó, szeretettel segít a szegényeken. ” • rendszeres (főleg természetbeni) segélyezés • a „norma” („irányítani a segély sorsát”) • 1936: „magyar norma”

Ínségakciók • Munkanélküliség – munkanélküli biztosítás „a gazdag országok luxusa” (GYOSZ) – helyettesítő technikák • kivándorlás • közmunka/ínségmunka • szegénygondozás • Ínségmunka – – – 1929 -1933: Bp. -en átlag 70 ezer ínséges munka (kereset) nélküli munkaképeseknek „tengődési minimum” juttatása (Esztergár Lajos) gazdasági válság után is (kvázi munkanélküli ellátás) természetbeni segély + szellemi/fizikai szükségmunka kevés munka („ínségdombok”) + alacsony térítés • Munkaképtelenek a hagyományos szegénygondozás keretein belül

Produktív szociálpolitika • • ínségmunka bírálatából: nem megtérülő; segélyezetten nem segít családokat „produktívan” kiemelni a nyomorból (segély kölcsönként; önfenntartóvá válnak) főleg: sokgyerekes parasztcsaládok támogatása feltétel: munkakészség, megbízhatóság, „jó személyi tulajdonságok” szervezet: ONCSA 1940 kb. 330 ezer „megélhetésében veszélyeztetett” család 4 év alatt 12 ezer lakás

Szegénység az államszocializmusban • A szegénység alakulása • Ideológia és politika meghatározó szerepe → szegénység „tabutéma” – 1950: szociális segélyezés megszüntetése – feltevés: aki dolgozik, megfelelő szinten megél – „automatikusan megoldódnak a problémák” • 1960 -as évektől szegénység csökkenése – – reáljövedelem 1950 -1985: 3, 6 -szeresére szp. : jogosultak köre bővül; ellátások reálértéke nő (TB, csp) új ellátások (gyes, gyed) szp. kiadások (TB + eü. ) 1980: nemzeti jövedelem 18, 5% (1945 előtt 4 -5%) • 1962 -1982: jövedelemegyenlőtlenség csökken (két szélső decilis szorzója 5, 8→ 3, 8 • 1982: 11% objektív relatív depriváció; 20% veszélyeztetett

A jövedelemegyenlőtlenség mutatóinak alakulása 1962 -től 1987 -ig Év Legalsó Legfelső decilis Legfelső/ legalsó decilis része az összes jövedelemből, százalék 1962 3, 9 20, 2 5, 2 1967 4, 1 18, 9 4, 6 1972 4, 0 19, 9 5, 0 1977 4, 5 18, 6 4, 1 1982 4, 9 18, 6 3, 8 1987 4, 5 20, 9 4, 6

„… a szegényügy… a szociálpolitikával merev ellentétben áll. A szociálpolitika, ha tökéletes berendezkedés, elsorvasztja, elpusztítja, feleslegessé teszi a szegényügyet. A szegényügy terjedelme fordított arányban áll a szociálpolitika tökéletességi fokával. Az a körülmény, hogy szegényügy van, hogy szegényügyre még szükség van, az emberiség szégyene. ” (Hilscher Rezső: Bevezetés a szociálpolitikába, 1928)