Arisztotelsz Az els logikai rtekezsgyjtemny Organon Rszei a

Arisztotelész Az első logikai értekezés(gyűjtemény): Organon Részei, a hagyományos sorrendben és értelmezésben: Katégoriák (Cat. ) – a fogalom elmélete Herméneutika (De Int. ) – ítélet Első Analitika (An. Pr. ) – következtetés (szillogizmus) Második Analitika (An. Post. ) – bizonyító szillogizmus Topika (Top. ) – dialektikus szillogizmus Szofisztikus cáfolások (Soph. Elench. ) – erisztikus szillogizmus.

Fejlődéstörténeti értelmezés: Katégoriák – korai, platonikus (? ? ). Porphüriosz értelmezése: a platóni és az arisztotelészi metafizika különbözőségétől független elmélet. Mint ilyen, kiemelkedő hatású. Topika + Szofisztikus cáfolások: a dialektika kézikönyve. Műfajt teremt (Cicero és sokan mások). De Int. , An. Post. B: az „érett logika” kezdete. A (terminus)változók használata még kevés és nem tisztázott. An. Pr. , An. Post. A: Arisztotelész „érett” logikai elmélete (tudományfilozófiával bővítve). Óvatosan a sorrenddel: kereszthivatkozások. Valószínű: a keletkezési sorrendre-fejlődésmenetre vonatkozó érvek részben megalapozottak, de ez nem jelenti azt, hogy a korábbi értekezéseket Arisztotelész később elvetette volna. Viszont pl. An. Pr. A-ban megismétli egyszerűbb és tisztább formában De Int. Elméletét a logikai négyszögről. Magyar fordítás kínos története: Rónafalvi Ödön, Szabó Miklós, Szalai Sándor, Maróth Miklós.

Katégoriák (=: állítható dolgok) – logikai vagy metafizikai elmélet? Történetileg mindenképpen a logikába tartozik. Cat. 2. : a tárgy felosztása „A létezők közül egyesek bizonyos alanyról mondhatók, de nincsenek egy alanyban sem, mint pl. ember az egyes emberről, mint alanyról mondható, de nincs egy alanyban sem. Mások alanyban vannak, de egy alanyról sem mondhatók („alanyban van” – ezt úgy értem, hogy valamiben nem részként van meg, de lehetetlen, hogy külön legyen attól, amiben van). Pl. egy bizonyos nyelvtudás a lélekben, mint alanyban van, de egy alanyról sem mondható, és egy bizonyos fehérség a testben, mint alanyban van …, de egy alanyról sem mondható. Ismét mások alanyról mondhatók és alanyban vannak mint pl. a tudás a lélekben, mint alanyban van, és a nyelvtudásról, mint alanyról mondható. Ismét mások sem alanyban nincsenek, sem pedig alanyról nem mondhatók, mint pl. egy bizonyos ember, egy bizonyos ló …” Kétszer kettes felosztás: Nincs alanyban – alanyban van: önállóan létezik – mástól függően létezik. szubsztancia – akcidencia Mondható alanyról – nem mondható: univerzálé – partikuláré.

A katégoriák elmélete Cat. 3: „Amikor valamit másvalamiről, mint alanyról állítunk, mindaz, amit az állítmányról mondunk, az alanyról is mondható. Pl. egy bizonyos emberről állítható az ember, az élőlény pedig az emberről. Tehát arról a bizonyos emberről az élőlény is állítható. ” Tehát az állítható dolgok „vertikálisan” hierarchiába rendeződnek. Ez így volt Platónnál is, legfelül a Jóval avagy a Létezővel. De (Cat. 4): „Amit mindenféle kapcsolat nélkül mondunk, az vagy szubsztanciát (úszia) jelöl, vagy mennyi? -t, vagy milyen? -t, vagy mihez képest? -et, vagy hol? -t, vagy mikor? -t, vagy helyzetet, vagy birtoklást (habitust), vagy cselekvést, vagy elszenvedést. ” Alapgondolat: nem egy hierarchia van, hanem több (éppen tíz), közülük ötöt kérdőszavakkal ír le. . Másképpen: egy adott valamivel kapcsolatban tízféle kérdés vethető fel. Példa: Milyen? Fehér. Mi a fehér? Szín. Mi a szín? Fizikai tulajdonság. Mi a fizikai tulajdonság? Minőség. Így eljutottunk a legfelső szintre. Ezek a legfelső szintek a „kategóriák”. Alapgondolat: nincs értelme pl. mennyiséget állítani egy minőségről.

A tíz kategória között a szubsztanciáé a prioritás. Valamilyen értelemben a „mi az? ” kérdést válaszolja meg (de ez nem jó meghatározásnak, mert minden másra is lehet így kérdezni). További fejezetek: az egyes kategóriák (kvázi-logikai) tulajdonságai. (Pl. vannak-e fokozatai? van-e ellentéte? )

Cat. 5. , az elsődleges szubsztancia: „Szubsztanciának (úszia) legfőképpen, elsődlegesen és leginkább azt nevezzük, ami nem mondható egy bizonyos alanyról és nincs is egy bizonyos alanyban … Másodlagosan azokat nevezzük szubsztanciáknak, amelyekbe mint fajokba (eidosz) tartoznak azok, amiket elsődlegesen szubsztanciáknak mondtunk, és az ilyen fajoknak a nemeit (genosz). Pl. egy bizonyos ember az ember fajba tartozik, a fajnak pedig az állat a neme. ” „… az összes többit vagy mint alanyról mondjuk az elsődleges szubsztanciákról, vagy mint alanyban vannak bennük. Tehát ha nincsenek az elsődleges szubsztanciák, akkor lehetetlen, hogy bármi más legyen. ” Azaz: a próté úsziák az elsődleges létezők, ők azok, amik valóban egyek. Minden más valamilyen módon tőlük függ. Az egyedi tulajdonságok (karakterek) nem létezhetnek nélkülük. Az időbeni változás magyarázata: aktualitás-potencialitás. Pl. van olyan személy, aki tudással rendelkezik (aktuálisan), és van olyan, aki csak képes a tudásra (csak potenciálisan tud). De a történet most nem az, hogy a függetlenül létező karakter megjelenik, hanem a szubsztancia, mint a tulajdonságok hordozója változtatja az egyik tulajdonságát potenciálisból aktuálissá.

„Úgy látszik, az a szubsztancia legkizárólagosabb sajátossága, hogy – noha szám szerint egy és ugyanaz – ellentétes tulajdonságai lehetnek. Ezt pedig semmi egyéb esetében nem mondhatjuk … Pl. egy és ugyanaz a szín nem lesz fehér és fekete, meg egy és ugyanaz a cselekvés nem lesz jó és rossz. ” Minek az osztályozása? Dolgok – kifejezések – fogalmak (mindhárom) Az állíthatók másik elmélete (Top. A 5): az alany és az állítmány viszonya szerinti osztályozás (az „öt szó”): definíció, sajátosság, járulék, nem, faj (+különbség).

Herméneutika „Amik a beszéd részei, azok a lélekben levő lenyomatok jelei, a leírtak pedig a beszéd részeinek jelei. És ahogy nem mindenkinek az írása azonos, úgy a beszéde sem. A lélekben levő lenyomatok viszont, amiknek ezek elsődlegesen jelei, mindenki számára ugyanazok; mivel azok a dolgok, amelyeknek ezek hasonmásai, szintén ugyanazok. ” A szemantika megalapozása, több, mint 2000 évre.

írás beszéd jel lélek dolgok jel hasonlóság lenyomat Magyarázandó: a (beszélt vagy írott) nyelv révén megértjük egymást. I. magyarázattípus (Arisztotelész után Fregéig szinte mindenki) : a nyelvi jelekhez mentális entitásokat asszociálunk. Szükséges előfeltevés: 1. Ezek mindenki számára ugyanazok. Szokásos jellegzetességek: 2. Valamilyen hasonlóság van a mentális entitás és a dolog között. 3. A szójelentés áll a középpontban, a mondatjelentés valahogy a szójelentésekből származik. (Nehézség: negatív kijelentések. ) Az arisztotelészi ismeretelmélet 1. és 2. teljesülését biztosítja, 3. nehézségeivel nem foglalkozik. Fontos középkori fejlemény: a mentális entitás-dolog viszony is jelviszony (mentális nyelv), és a jelviszony tranzitív.

II. magyarázattípus (sztoikusok, Bolzano, Frege): A jelek valamilyen objektív ideális entitásra utalnak (jelentés), ami minden nyelvhasználó számára közös. A jel-jelentés és a jel-dolog reláció lényegileg különböző természetű (kifejez versus jelöl). Szükséges előfeltevés: 1’. Van valamilyen hozzáférésünk ilyen ideális entitásokhoz. Szokásos jellegzetesség: 2’. A mondatjelentés áll a középpontban.

A kijelentés (logosz apophantikosz) elmélete Logosz: mondat „Nem minden mondat apophantikosz, hanem csak az, amelyre vonatkozik, hogy igaz vagy hamis. ” „Elsősorban az állítás (katafaszisz) egy kijelentés, aztán a tagadás (apofaszisz). ” „A kijelentések részben egyszerűek, pl. amikor valamit valamiről (kata) <mondunk> vagy valamit valamivel szemben (apo) <mondunk>, részben ilyenekből összetettek. ” „Mivel pedig lehet a fennállót [hüparkhon, vonatkozót, létezőt, de mindenképpen tárgyas] nem fennállónak kijelenteni, és nem fennállót fennállónak, … mindent lehet tagadni, amit valaki állított, és mindent lehet állítani, amit valaki tagadott. Tehát minden állítással egy tagadás áll szemben, és minden tagadással egy állítás. Nevezzük ezt ellentmondásnak (antifaszisz) …” Hüparkhei: az állítmány-alany viszony körülírására használatos ige. A kopula metanyelvi megfelelője.

De Int. 7. : A logikai négyszög elmélete Eszközök: Amiről kijelentünk valamit, az lehet egyetemes (katholou) és egyedi (kat’hekaszton). Egyetemes alanyról állíthatunk, tagadhatunk egyetemesen. Pl. : Minden ember fehér – Egy ember sem fehér. Ezek ellentétesek (enantia). Ha egyetemes alanyról, de nem egyetemesen jelentünk ki, akkor az állítás és a tagadás nem ellentétes. Pl. : Az ember fehér – Az ember nem fehér. [Meghatározatlan állítás – a Herméneutika sajátossága. ] „Ellentmondóan az az állítás áll szemben a tagadással, amely ugyanazt jelenti ki valamiről egyetemesen, amiről a tagadás azt mondja, hogy nem egyetemes; pl. Minden ember fehér – Némely ember nem fehér. ” Ellentétesek: ugyanarról ugyanazt egyetemesen állítani és egyetemesen tagadni. Ezek nem lehetnek egyszerre igazak (egzisztenciális nyomaték). Ezek ellentmondó párjai nem ellentétesek; lehetnek egyszerre igazak.

„Azoknál az ellentmondásoknál, melyeknél egyetemes dolgokról egyetemesen jelentünk ki valamit, szükségszerű, hogy az egyik igaz legyen, a másik hamis; és ugyanígy az egyediekről szólók esetében is, pl. Szókratész fehér – Szókratész nem fehér. ” A határozatlanokra ugyanez nem vonatkozik. De Int. 9. : Ugyancsak nem vonatkozik a jövőre vonatkozó kijelentésekre sem (? ? ) „…holnap szükségszerűen lesz-vagy-nem-lesz tengeri csata, hogy azonban holnap lesz tengeri csata, az már nem szükségszerű, sem az, hogy nem lesz” Indeterminista olvasat (Łukasiewicz): a „Holnap lesz tengeri csata” mondatnak ma nincs igazságértéke. 12 -14: az elmélet kiterjesztése modális kijelentésekre (lehetséges, szükségszerű, esetleges és tagadásaik).