Arany Jnos 1817 1882 Apja Arany Gyrgy olyan

Arany János (1817 – 1882)

Apja, Arany György olyan családból származott, amely Bocskaitól kapta a nemességet, a hajdúk letelepítésekor Arany János 1817 -ben született Nagyszalontán. Apja: Arany György Anyja: Megyeri Sára

1833 – Debrecen, református kollégium 183 6 2 év tanulás, irodalom, francia és német nyelv 1835 – debreceni színi társulat tagja

1837 -ben visszamegy Nagyszalontára, mert idő közbe édesanyja meghalt, édesapja megvakult. Segédtanító egy közeli helységben, majd „kis nótárius” (másodjegyző) szülőföldjén, az óriási faluban, Nagyszalontán. „Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán. ” Helybeli feleséget választott: Ercsey Juliannát. A másodjegyzői állással kétszobás szolgálati lakás is járt: erre már lehetett családot alapítani. Juliska lánya 1841 -ben, László fia 1844 -ben született.

1845 -ben, nem kis tusakodás után Arany beküldte Az elveszett alkotmány című művét a Kisfaludy Társaság vígeposz készítésére kiírt pályázatára. El is nyerte a díjat, de a három bíráló közül Vörösmarty Mihály csak fenntartással nevezi az ő művét a legjobbnak, s azt találja mondani róla: „nyelv, verselés olyan, mintha irodalmunk vaskorát élnők”. Az olvasóközönség Arany János nevét mégsem költőként ismerte meg, hanem az Életképekben 1846 -ban megjelent romantikus novellák írójaként, Az elveszett alkotmány ugyanis csak 1849 -ben látott nyomdafestéket.

A Kisfaludy Társaságnak ugyanazon az 1846. február 4 -i ülésén, ahol felbontották a jeligés borítékokat, s kiderült a pályázatnyertes vígeposz szerzőjének neve, döntöttek a következő pályázat témájáról. Olyan „költői beszély”-t kértek a pályázóktól, melynek hőse „valamely, a nép ajkán élő történeti személy, pl. Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár vitéz stb. ” Ezt a pályázatot Erdélyi János, a népiesség magyar elméletírója készítette elő, alighanem az ő utasítására vették fel a követelmények közé azt, hogy „forma és szellem népies legyen”. Arany igyekezett okulni Vörösmarty bírálatából, s a János vitéz példáját követve írta meg Toldi című elbeszélő költeményét (1846). Ezúttal már egyöntetű elismeréssel nyerte meg a pályázatot, s a bíráló bizottság a jutalmul felajánlott tizenöt aranyat húsz aranyra emelte fel.

A Toldi írói körökben általános bámulatot keltett. A legtöbbet azonban Petőfi elismerése és barátsága jelentette Arany számára. Petőfi a Toldiban saját népiességfelfogásának követésére ismert rá, s tulajdonképpen ő tudatosította ezt Aranyban is. A mindössze két és fél évet megért barátságuk a világirodalom nagy barátságai közé tartozik. Petőfi, amikor feleségül vette Szendrey Júliát, 1847 októberében útba ejtette Arany szalontai házát; 1849 januárjától májusáig (Petőfi katonai szolgálata idején) Arany adott otthont „Zavarva lelkem, mint a bomlott családjának. cimbalom; Örűl a szívem és mégis sajog belé, Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom? Petőfit barátul mégsem érdemelé. ”

1848 -ban Petőfi rábeszélésére elvállalta A nép barátja című néplap szerkesztőtársi feladatkörét. 1848 novemberében két hétig táborba szállt a szalontai nemzetőrökkel Arad védelmében. 1849 májusában állást vállalt a belügyminisztériumban, követte a kormányt Debrecenből Pestre. Az orosz csapatok bevonulását követően néhány napig bujdosásra adta fejét, s utána még hónapokig várta letartóztatását. Anyagi helyzete kétségbeejtő volt. Állását, szolgálati lakását elvesztette; Kossuth-bankóit, melyekbe ingóságai értékét fektette, maga dobta tűzbe. Az irodalmi élet korábbi nyilvánossága is összeomlott, így erre sem számíthatott. Petőfiről nem volt semmi híre, s ahogy múltak a hónapok, egyre bizonyosabbá vált, hogy nincs az élők sorában. 1851 -ben Arany előbb néhány hónapig a Tisza család geszti kastélyában nevelősködik.

1851 -1859 között tanárként helyezkedik el a nagykőrösi református gimnáziumban (1853 tól főgimnáziumban). Tanári teendőit éppoly lelkiismeretesen látta el, mint korábban a városi hivatalát. A tanítás biztosította ugyan családja megélhetését, de nem adta meg Aranynak azt a „független nyugalmat”, amire egész életében vágyott. Nagykőrösi elzártsága nem kedvezett az irodalmi életben való részvételnek; „pestezhetném” – írta félig tréfásan egyik levelében. Kedélyét sűrű betegeskedése is nyomasztotta.

Nagykőrösön kezdett hozzá a nagyszabású hun trilógiához is. A műnek azonban csak az első része, a Buda halála (1863) készült el. Nagykőrösi éveiben teljesedett ki balladaköltészete is. A magyar, a székely és a skót balladaköltészet tanulmányozása nyomán alakította ki e műfajon belül klasszikus szerkezetű verstípusait. Életének ez volt a legtermékenyebb korszaka. Ebben az időben líráját és epikáját egyaránt a kétely és rezignáció jellemezte. 1851 -ben írta a forradalom fájdalmasan ironikus értékelését adó Nagyidai cigányok című elbeszélő költeményét, melyért támadások érték, a közvélemény úgy érezte, elárulta a szabadságharcot, pedig Aranyból csak a keserűség szólt. Fájdalmasan önironikus a Bolond Istók című verses regénye is, mely azonban töredékes maradt.

A walesi bárdok A Bach-korszakban írott történelmi balladái, az V. László, a Szondi két apródja, vagy A walesi bárdok arról szóltak, hogy minden helyzetben hűnek kell maradni eszményeinkhez. Ugyancsak Nagykőrösön írta legjelentősebb irodalomelméleti munkáit is. Hídavatás

1860 -ban a Kisfaludy Társaság igazgatósági tagjává választották, ekkor végleg Pestre költözött. Jelentős szerepet vállalt az első teljes magyar Shakespeare-kiadás előkészítésében, lefordította többek között a Szentivánéji álmot és a Hamletet. Oh, mint szeretném újra élni Az ifjuság arany korát, Még egyszer újra átremélni Hosszú reményeim sorát, Hévvel haladni a tetőnek, Borítaná bár köd, homály Míg fénybe' most, a lejövőnek Ragyogva, de mögötte áll!

1865 -ben elvállalta az MTA titkári, 1870 -ben a főtitkári tisztét. 1865 -ben meghalt leánya, Juliska. A személyes tragédia és a hivatali kötelezettségei miatt tizenkét évig nem írt. 1877 -től már csak névleg töltötte be az MTA főtitkári tisztét, majd 1879 -ben végleg lemondott hivataláról. Mióta rombadőlt oltáridon, Hazám, A honfi legszentebb könnyével áldozám, Mint egy Jeremiás nyögdelve bánatom', Oly megtörött szívvel, de nem oly szabadon: ----------Nagyon fáj! nem megy![*] „Nem lettél volna szívem gyermeke, Csak, mint valál, Istenkéz remeke: Könnyem szakadna e feldult romon: És most erőt vegyek fájdalmamon!. . . „

1877 nyarát családjával a Margitszigeten töltötte. Megszabadulva hivatali teendőitől újra fellángol költői alkotóereje. Ennek a nyárnak gazdag, friss szemléletű, letisztult formavilágú költői termése az „Őszikék”. E ciklus, melynek könyveit a Gyulai Páltól kapott 'Kapcsos könyvbe'-be írta, egyaránt tartalmaz balladákat, életképeket, lírai verseket. Arany egész életében sokan betegeskedett. Szervezete a hatvanas éveire teljesen legyengült. „Életem hatvanhatodik évébe’ Köt engem a jó Isten kévébe, Betakarít régi rakott csűrébe, Vet helyemre más gabonát cserébe. ”

Egy egyszerű meghűlés vitte el hatvanöt éves korában, 1882. október 22 -én. „A tölgyek alatt Im, meglep az alkony, Hűsebb fuvalat Zörög át a parkon; Felhők szeme rebben: Haza sietek, Jobb ott, melegebben, Ki vén, ki beteg. . . A tölgyek alatt Vágynám lenyugodni, Ha csontjaimat Meg kelletik adni; De, akárhol vár A pihenő hely rám: Egyszerüen bár, Tölgy lenne a fejfám! „

Arany János síremléke a Kerepesi úti temetőben

KÖSZÖNÖM A FIGYELMETEKET !