Oligopliumok II rverseny rvezrls Kartell Szimultn rmeghatrozs Bertrandmodell

Oligopóliumok II. Árverseny, Árvezérlés, Kartell

Szimultán ármeghatározás • Bertrand-modell vagy Bertrand-verseny • A mennyiség helyett az árral versenyeznek • Duopólium esetén olyan árpárokat keresünk, amelyek mindkét vállalat számára biztosítják a profitmaximumot – Az ár sohasem lehet kisebb, mint a határköltség, mert akkor a profit negatív • = a kibocsátás csökkentésével a profit növekedne – Az ár azonban magasabb sem lehet, mint a határköltség • Ekkor a versenytárs érdekelt az ár csökkentésében, mert ezzel a teljes piacot megszerezheti. Egészen a határköltség szintjéig! • Egyensúlyban az ár tehát megegyezik a határköltséggel

Bertrand – duopólium reziduális keresleti függvénye Legyen a határköltség konstans és azonos Ha 1. vállalat p 1 árat állapít meg reziduális kereslete p 1 ár esetén: 2. vállalat q 2=0 ha p 2>p 1 q 2=Q ha p 2<p 1 q 2=Q/2 ha p 2=p 1

Bertrand duopólium egyensúlya azonos határköltség esetén p Ø Mindaddig megéri az árat csökkenteni, amíg azonos nem lesz a határköltséggel mindkét vállalat számára. p 1 C 1= C 2 Q/2 Q Q Ø Ez megfelel a tökéletes verseny egyensúlyának.

Bertrand modell eltérő határköltség mellett Különböző költségek: c 1< c 2 Az első vállalat nem kell, hogy saját határköltsége szintjére szorítsa le az árat Elég ha kicsivel c 2 alá csökkenti A nagyobb költségű vállalat kiszorul A bennmaradónál pozitív profit

Bertrand „paradoxon” • Két vállalat is elég a kompetitív kimenethez (P=MC és GΠ=0 (csak konstans határkültségnél))! • A kapacitáskorlát bevezetése feloldja • Ha az egyik nem képes kielégíteni a teljes keresletet, a másiknak marad piaca • A reziduális keresleten optimalizál monopóliumként

Árvezérlés (követő vállalat, ill. kompetitív szegély) • A vezérlő vállalat ebben az esetben a mennyiség helyett az árat határozza meg – Egyensúlyban a követő(k) mindig a vezérlővel azonos árat állapít(anak) meg ← Homogén termékek – A követő(k) árelfogadó magatartást tanúsít(anak) • Az adottságként jelentkező piaci ár mellé választ profitmaximalizáló mennyiséget (valójában mennyiségi döntést hoz) • A követő(k) vállalat(ok) problémája

A vezérlő vállalat problémája • A vezérlő felismeri, hogy ha p árat állapít meg, akkor a követő vállalat profitmaximalizáló kibocsátása S(p) • A vezérlő maradványkereslettel szembesül • Konstans határköltség mellett a vezérlő profitja • A vezérlő vállalat is ott fog termelni, ahol MR = MC – A határbevételi görbét azonban a maradványkereslet határozza meg

Árvezérlés p S(p) D(p) R(p) p* q 2 MR 1 q 2 MC 1 Q

Domináns vállalat optimumának levezetése lineáris keresleti görbével •

Példa: domináns árvezérlő vállalat és kompetitív szegély • Egy iparágban egy domináns árvezérlő vállalat és egy kompetitív szegély tevékenykedik. A domináns vállalat határköltsége konstans: MC=800. A kompetitív szegély együttes költségfüggvénye: TC=q 2+400 q+80000. A piaci keresleti függvénye Q=7800 -4, 5 P. • Mekkora lesz a domináns vállalat termelése és az ár? Mennyi lesz a kompetitív szegély profitja? Kilépés, vagy belépés várható az iparágban ebben az esetben?

Megoldás: •

Kooperatív oligopólium • = Kartell → Összejátszás, ill. megegyezés – Cél az iparági profit maximalizálása – Olyan vállalatcsoport, amely monopóliumként működik és a profitok összegét maximalizálja • Az optimum feltételek:

Kartell • A két feltételből következik, hogy a többletkibocsátás határbevételének azonosnak kell lennie függetlenül attól, hogy melyik vállalat termelte meg • Egyensúlyban a két határköltség egyenlő (különböző mennyiség mellett): • Ha a határköltség növekvő, akkor a költségelőnnyel rendelkező vállalat kibocsátása és profitja is magasabb • A kartell-megállapodás betartása nehézkes, mert mindkét vállalat érdekelt a kibocsátás növelésében, mert a profitja nagyobb lesz (ha a másik betartja)

Kartell lineáris kereslet esetén, azonos költségviszonyokkal • Tételezzünk fel konstans és azonos határköltséget! • Az aggregált teljes bevétel: • Az elsőrendű feltétel • Ebből az iparági output: • Az aggregált kibocsátás megegyezik a monopóliuméval

Kartell lineáris kereslet esetén, eltérő költségviszonyokkal • A határköltség nagysága mindig azonos: • A termelés viszont különböző: • A profit is különböző → • Akinek költségelőnye van több a profitja • Ha nagyok a különbségek nehezebb betartani a megállapodást • → Csalás a kartellban

Kartell p MC 1 MC 2 D(p) MC 1+2 p* MR q 1 q 2 Q* Q

Kartell példa • Egy iparágban két vállalat tevékenykedik. Az egyik vállalat határköltség függvénye az MC 1=2 q 1+120, a másiké pedig MC 2=q 2+600 A piac inverz keresleti függvénye a P=2400 -2 Q. – Mekkora lesz az egyes vállalatok termelése és az ár, ha kartellt alkotnak? – Mennyi lesz az első vállalat profitja, ha a fixköltsége 200000?

Megoldás: •

Tökéletes verseny, Bertrand-verseny Stackelberg-duopólium Cournot-duopólium Monopólium, Kartell, Chamberlin duopólium növekvő ár és holtteher növekvő mennyiség és jólét Jóléti következmények

Innováció • A verseny fő eszköze az oligopolista piacon • A versenytárssal való megegyezés helyett kiszorítani a piacról • Az árversennyel szemben ugyancsak alternatíva • Mi a hatása a társadalmi jólétre, ill. kinek van belőle haszna

Innováció foglama Ø Fogalmának és elméletének közgazdaságtani megalapozása az osztrák közgazdász Schumpeter (1939) nevéhez fűződik Ø A termelési tényezők új kombinációjában jelöli meg az innováció lényegét. Ø A nagyobb piaci erővel rendelkező vállalatok innovatívabbak, a nagyméretű vállalatok esetén nagyobb a kutatási, fejlesztési potenciál.

Ennek magyarázata: Forrás a monopolprofit nagyobb profitból többet lehet K+F-re fordítani – nagyobb a kockázatmegosztó képesség – árversenynél hatásosabb mód a versenytársakkal szembeni előnyszerzésnek – piaci erő és szabadalom révén megakadályozható a másolás és utánzás (ösztönzés az innovációra) – K+F-ben méretgazdaságosság kihasználása

Innováció formái (a K+F tevékenység eredménye alapján): • Termékfejlesztés: új termékek létrehozása • Folyamatfejlesztés: új, általában olcsóbb termelési eljárás felfedezése és alkalmazása (ezt fogjuk a továbbiakban vizsgálni).

Innováció formái: Radikális innováció • A költségcsökkenés olyan mértékű, hogy az innováló vállalat még akkor is versenytársainál alacsonyabb árat állapíthat meg, ha monopolista árat alkalmaz. • Ha költségét csökkenti, akkor a monopolista mennyiség nagyobb, a monopolár kisebb lesz, mint az eredeti költséggel működő versenyzői (Bertrand) piacon:

Példával • Legyen P=120 -Q a keresleti függvény • Az innováció előtti határköltsége minden vállalatnak MC 1=80, a piacon Bertrand verseny van. • Ekkor az ár azonos a határköltséggel: P=80, és Q=40 • Tegyük fel, hogy egyik vállalat olyan innovációt hajt végre, aminek következtében határköltsége MC 2=20 lesz • Ekkor a monopolista mennyiség és ár az MR=MC alapján: Q=50 és P=70 • Nagyobb mennyiség és alacsonyabb ár!

Csekély mértékű innováció • Ekkor a költségelőny csak olyan mértékű, amely nem elég ahhoz, hogy a költségcsökkentő vállalat monopolista árral szorítsa ki a versenytársakat. • Ha költségét csökkenti, akkor a monopolista mennyiség kisebb, a monopolár nagyobb lesz, mint az eredeti költséggel működő versenyzői piacon:

Példával • Legyen most is P=120 -Q a keresleti függvény • Az innováció előtti határköltsége minden vállalatnak MC 1=80, a piacon Bertrand verseny van. • Az egyik vállalat olyan innovációt hajt végre, de határköltsége most MC 2=60 lesz • Ekkor a monopolista mennyiség és ár az MR=MC alapján: Q=30 és P=90 • Ekkor a monopolista árral nem tudja a versenytársakat kiszorítani →valamivel a 80 alá kell mennie az árral • De így is van profitja ha a többiek nem innoválnak!

A társadalom (fogyasztók és termelők) újításból származó potenciális nyeresége (előző számokkal, ha mindenki innovál)

. • A teljes társadalmi többlet (a termelői és fogyasztói többlet) mértéke akkor lenne maximális, ha az innováció utáni ár megegyezik az új, alacsonyabb határköltséggel. • Ez itt csak fogyasztói többlet • Az innovációt azonban vállalatok hajtják végre, az ő szempontjukból az ösztönzést kizárólag a profit (termelői többlet) növekedése jelenti.

Ø De mekkora az ösztönzöttsége (mekkora profitnövekménnyel jár) az innováció egy versenyző vállalat számára? Ø Ekkor 80 -nál egy kicsivel kisebb árral tudná kiszorítani a partnereket. Ø Ez kisebb, mint az előbbi ráadásul Ø a fogyasztói többlet változatlan = az innováló mindent visz

A versenyző vállalat haszna az innovációból (Bertrand-verseny)

Vessük ezt össze egy innováló monopóliummal!

MC=80 -nál MC=60 -nál A profittöbblet

A monopolista vállalat haszna az innovációból

Ha az innovációból eredő hasznok alapján történik egy K+F beruházás, akkor a vállalatok piaci ereje nem kedvez az innovációnak. A monopólium, belépési fenyegetés hiányában, csak meglévő profitját cserélné nagyobbra (ezt nevezzük selejtezési hatásnak) A versenyző vállalatok a pozitív profitot realizálnak a nulla profit helyett. A versenyző vállalat újításra való ösztönzöttsége a nagyobb profitnövekmény (500<800) miatt – azonos feltételek mellett - nagyobb, mint a monopóliumé.

Összefoglalás 1. A „jóakaratú diktátor” tudná megvalósítani a társadalmilag optimális innovációs szintet. 2. Az új belépők általi fenyegetettség hiányában a monopóliumok értékelik a legkevésbé az innovációkat. 3. A versenyzői piacon az optimálisnál kevesebb az innováció, de több, mint monopólium esetén. 4. A monopólium csak meglévő profitját cserélné nagyobbra (selejtezési hatás) - a versenyző vállalatok a nulla profitot váltanák pozitív profitra. → Belépési fenyegetés

Monopólium, belépési fenyegetéssel • Hogyan változik a monopólium ösztönzöttsége az innovációra, ha egy új vállalatnak innováció révén alacsonyabb költséggel sikerülne belépni a piacra • Az előbbi példa alapján a bennlévő vállalat határköltsége MC=80, a belépőé MC= 60 • A keresleti görbe most is P=120 -Q • Feltételezzük, hogy ha belép az innováló vállalat Cournot verseny alakul ki • Ekkor a új egyensúlyi ár 86, 67, az új belépő profitja 711, a bennlévőé pedig 88, 88!

Megoldás •

Ebből:

Érdemes-e a monopolistának a költségcsökkentő innovációt megvalósítani? - ha újít: költségcsökkenés miatt nő a profitja, ráadásul megőrzi domináns piaci pozícióját (alacsonyabb költség melletti monopolista profitot realizálhat) - ha nem újít, de a belépő igen, profitot veszít (monopolistából magas költségű duopolista lesz) MC= 60 esetén a monopolista profit 900. Ha nem hajtja végre az innovációt, viszont megtörténik a belépés (tehát magas költségű Cournot duopolista lesz), akkor profitja 88, az innováció profittöbblete = innováció értéke tehát: 900 -44, 44=855, 56 A belépő vállalat számára ugyanakkor az innováció értéke, az újításból származó a profittöbblet 711, 11

§ A monopolista számára tehát ugyanaz a költségcsökkentő innováció többet ér, mint a potenciális belépő számára. § A piaci belépés lehetősége tehát megváltoztatja az innovációs ösztönzőket (Schumpeter → a piaci erő kedvez az innovációnak). § A belépő számára az innováció egy költségelőnyben lévő duopolista profitját nyújthatja. § Ezzel szemben a bennlévő számára az innováció lehetővé teszi, hogy a magas költségű duopol szereplő profitja helyett megőrizze a monopol profitot. § A monopolprofit pedig mindig nagyobb, mint két duopolista profitjának az összege, hiszen duopólium esetén nagyobb a kibocsátás, alacsonyabb az ár.

Köszönöm a figyelmet!