Machiavelli s a politika autonmija Dr Tonk Mrton

Machiavelli és a politika autonómiája Dr. Tonk Márton egyetemi tanár Pol. gond. II. : Kortárs politikai doktrínák

Politikai gondolkodás a korai újkorban /I. 2. Machiavelli, Niccolò (1469 -1527) az olasz reneszánsz legfontosabb politikai gondolkodója a klasszikus köztársaság-eszme megvalósítására törekvő Firenze-i Köztársaság polgára és köztisztviselője a köztársaság 1512 -es bukása után (Medici család restaurációja) visszavonultságban él („más elfoglaltság híján lett író” – mondja B. Russel) a képmutatás és immoralitás szimbólumává vált, „a Machiavelli tulajdonnév machiavelli jelzővé vált” (Hauser Arnold) eszmetörténeti / történelmi környezet: reneszánsz, olasz városállamok viszálya, háborúk, 1517 Machiavellit a politika-politikus rendszerint azért szokta felidézni, hogy megtagadjon vele minden közösséget 2

Politikai gondolkodás a korai újkorban /III. politikaelméletét az ún. politikai „triptichon”-ban fejtette ki (3 mű): 1 A fejedelem 2 Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről 3 A háború művészete A fejedelem Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről A háború művészete műveinek elméleti célja: az uralom tartós formáinak feltárása (helyes vs. sikeres!) kétféle tartós uralom: a) fejedelemség: egyeduralom, abszolút jellegű (fejedelmi abszolutizmus, kifejtése: A fejedelem). Realitása: ott van, ahol nagy az egyenlőtlenség b) köztársaság: megosztott uralom, „alkotmányos” jellegű (republikánus államforma, kifejtése: Beszélgetések. . . ) Realitása: ott van, ahol megteremthető az egyenlőség - hogyan kell megragadni és megtartani a hatalmat? - az egységes, központosított, de szabad állam eszméje - a hadsereg megszervezése 3

Politikai gondolkodás a korai újkorban /IV. Machiavelli felfogása a politikai valóságnak igen „életszagú” értékeléséből indul ki 2 premissza: a) történetfilozófiai – „nincs új a nap alatt”, az emberi természet és a világ időben változatlan (egyazon vágyak, törekvések, aspirációk) b) antropológiai – az emberi természet gonosz, az emberek jellemtelenek és önzők (= antropológiai pesszimizmus) – „ha az emberek jók lennének, az én módszereim nem lennének jók” Következmény: a politikai hatalomgyakorlatban abból kell kiindulni, hogy: - az emberek rosszak - s ez időben (történelmi léptékben) állandó, változatlan - cél: a politikai siker „aki ördögök számára ír politikát, az ördögi politikát fog írni” 4

Politikai gondolkodás a korai újkorban /V. C) Politika és moralitás Különbségtétel: „magánmorál” ≠ „politikai morál” Magánmorál Politikai morál POLITIKUS (HOMO POLITICUS) Cél egyéni boldogság, jó közjó Célracionalizmusában etikus Értékelés kategóriái jó-rossz siker-sikertelenség Eszközracionalizmusában nem etikus Képviselője egyén uralkodó (fejedelem) + uralkodó osztály (arisztokrácia) AKI EZT NEM TUDJA ELFOGADNI, ÉLJEN MAGÁNEMBERKÉNT! 5

Politikai gondolkodás a korai újkorban / VI. a különbségtétel az erkölcs elidegenedésének gondolatát fejezi ki a politikus, aki erkölcsösen próbál cselekedni egy erkölcstelen tömegben, elbukik Machiavelli elveti az erényközpontú antik hagyományt: a politika „öntörvényű világ”, független a morális értékektől a politikai gondolkodás célja: a sikeres, eredményes politikai cselekvés vizsgálata (s nem pl. a helyes, jó államforma) machiavellizmus = erkölcsi nihilizmus politikai elve: a hatalom öncél, mely fölötte áll a moralitásnak („cél szentesíti az eszközt”) [Szöveg – Machiavelli] Eszmetörténeti következmények: Immanuel Kant: történelmi jó ≠ morális jó Gottfried Wilhelm Leibniz: a történelmi rossz egy nagyobb történelmi jó előkészítője (vö. történelmi gondolkodás) Georg Wilhelm Friedrich Hegel: “rossz “ világtörténelmi szerepe új perspektíva fejlődés 6

Politikai gondolkodás a korai újkorban / VII. 3. Konklúziók, hatások I. Politika és siker összekapcsolása a politikai cselekvés megítélésnek egyik mindenkori elvévé vált – I. 1. Következmény A: a politika lényege a hatalom megszerzésének és megtartásának technikája – I. 2. Következmény B: politika – „morális felelősség” – siker (összefüggés – vö. választási ígéretek, választói opció) 7

Politikai gondolkodás a korai újkorban / VIII. Morál és politika különválasztása politika „öntörvényűsége” modern politikatudomány alapja – II. 2. Következmény B: M. egy folyamat lezárója: keresztény középkor: az egyházi és a világi hatalom különválása politika függetlenségének kezdete – II. 1. Következmény A: politika „öntörvényűsége” politika autonómiája korai újkor (Machiavelli): a politika teljesen autonómmá, önálló kutatási területté válik 8

SZEMINÁRIUMI TEVÉKENYSÉG Vitatémák („brainstorming”): I. A hatalom gyakorlása azt jelenti bármilyen demokratikusnak nevezett köztársaságban, hogy az előző éra vezetőit partvonalon kívülre szorítani A hatalom nem tűrheti, hogy olyan hivatalnokok szolgáljanak alatta, akik nem az adott hatalom “emberei” („a fejedelem mindaddig nem ül biztonságban trónján, amíg azok élnek, akiket trónjáról elkergetett”) A hatalom feladata az, hogy a politika – tapasztalatból és történelemből származó – törvényszerűségeit kövesse, s ne az etika és a vallás előírásainak megfelelően hozza meg a döntéseit. (Ezzel egyúttal a platóni és arisztotelészi állameszményt is elutasítja utópikusnak bélyegezve azokat. ) A tömeg a látszattal éppúgy beéri, mint a valósággal; a dolgok látszata fontosabb neki, mint maguk a dolgok 9

SZEMINÁRIUMI TEVÉKENYSÉG II. A hatalom akarása? ! A politika egyik lényege az állandó hatalmi „ösztön”, a hatalom kiterjesztésére való állandó törekvés (? ): „az imperializmus a nemzetközi érintkezés lényege, mert csak a magunk vagy a mások imperializmusa között van választásunk” (Somló Bódog) - „üllő vagy kalapács szindróma” mi a politika végcélja? etikai célok (pl. közjó; egyéni szabadság) vagy a hatalom öncél? Eszköz a politikai hatalom vagy egyben cél is? Van-e igazságos és szükséges háború? (M. szerint igen; Vietnam, Irak, Afganisztán? ) Van-e egyáltalán egyetemes erkölcs, amit a politikán számon lehetne kérni? Vagy relatív az erkölcs? 10

SZEMINÁRIUMI TEVÉKENYSÉG Egybeesik-e/egybeeshet-e a társadalmi-politikai szerep az individuummal-egyéniséggel? (ha politika és morál különválasztható, öntörvényű, akkor a politikus és a magánember is hasonló helyzetben van? ) POLITIKUS: látszatember + magánember? 11

Machiavellianizmus-teszt 10 + 10 állítás (Machiavellitől származó mondatok vagy azok tagadásai) 1 -7 skálán történő értékelés Min. 20 – max. 140 pont („extrém antimachiavellianizmus” – „extrém machiavellianizmus”) Esetünkben: min. 65, max. 77 71, 33 átlag Előző években (2011 -2019): 78, 83; 76, 55; 75, 07; 74, 41; 75, 64; 75, 18; 77, 11; 88, 83 , 12

Kötelező könyvészet Machiavelli, Niccolò: A fejedelem. In: Paczolay Péter-Szabó Máté (szerk. ): Az egyetemes politikai gondolkodás története. Rejtjel Kiadó, Budapest, 1999. 36 -46. Bayer József: A politikai gondolkodás története. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 88 -97. Ajánlott könyvészet White, Michael: Egy félreértett ember – Machiavelli. Alexandra Kiadó, Budapest, 2007. Skinner, Quentin: Machiavelli. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1996. Segesváry Viktor: Machiavelli. Republicanism and Liberal Democracy. Mikes International, Hága, 2006. 13