Hogy is kezddtt Mi csak olvastunk s olvastunk

Hogy is kezdődött? ? ? Mi csak olvastunk és olvastunk, meg olvastunk…, néha túlestünk egy-egy olvasóversenyes fordulón… Aztán egyszercsak 48 -an ott találtuk magunkat egy gyönyörű szép kastélyban….

Szeretettel köszöntöm a diadalos Könyvjelző olvasóverseny legjobbjait itt a Petőfi Irodalmi Múzeumban!

Most mi fog történni?

Kellékesek, sminkesek ? Kész! Kamera? Kész! Csapó 1!

És akkor a színpadon éktelen veszekedés kezdődött. A Négyszögletű Kerek Erdő összes lakója ott tolongott. . Veszekedtek…. rikácsoltak…a legnagyobb hangja persze a kiérdemesült cirkuszi oroszlánnak volt….

Én vagyok a legjobb költő a világon! Méghogy, te? ! Épp Bruckner Szigfrid? ! Ugyanmár!?

Mikkamakka nagy rikoltozásra ébredt. Majd beszakadt a dobhártyája. Nem csoda, mert éppen az ő fülébe rikoltoztak. Nagy nehezen megértette velük, hogy veszekedéssel semmire nem mennek. Nos? Ki akar versenyezni ? Mindenki jelentkezett, majd vadul írni kezdtek – csak úgy sercegtek a ceruzák. A döntőbizottság is felállt - illetve felült. Maminti és Mikkamakka elhelyezkedett a zsűri asztala mögött és elkezdődött a költői verseny. Legelőször Szörnyeteg Lajos készült el az alkotással.

Lajos nekikészülődött … Először rátalált a saját hangjára Elővette művét, és szavalni kezdett

A múltkor Mikkamakkával Fát vágni mentünk az erdőre Én vagyok a De olyan szerencsétlenül dőlt legjobb a fa, költő! Hogy Dömdödöm alászorult. Pszt! Vajon mi fog most történni? Ugyan már, hiszen az én verseim sokkal jobbak! Mondanom sem kell, a hatás nem maradt el. Kifütyülték. Rögtön színre is lépett a második versenyző

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend a szobában lakik itt bent?

Állj, ezt nem te írtad! Ki az ördög írta volna, itt van, nézd meg a papírt, nem az én írásom ez? !

Legszebb állat az anakonda, de nem tudja ezt ama konda, ha ráterelnék ama kondát, széttiporná az anakondát. Bruckner Szigfrid elsompolygott onnan, s Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa ugrott a helyére.

Ugyan, miféle vers ez!Ilyen erővel azt is mondhattad volna: Legszebb állat az anaménes, de nem tudja ezt ama ménes, ha ráterelnék ama ménest, széttiporná az anaménest.

A többiek tapsoltak, tetszett nekik Aromo gúnyolódása. Sőt, hogy köszörüljön a költőtudományán esett csorbán, Bruckner Szigfrid is megszólalt: - Vagy azt is mondhattad volna: Nagy Zoárd tobozai vöröslöttek a méregtől: - És azt nem mondanád meg, mi a csudát jelent az az anacsorda meg anaménes? Legszebb állat az anacsorda, de nem tudja ezt ama csorda, ha ráterelnék ama csordát, széttiporná az anacsordát. Ugyanazt, amit az anakonda , azaz semmit! Ám Nagy Zoárd makacsul bizonygatta, hogy az anakonda igenis egy állat.

Csiribi, legyen itt egy, csiribá, természettudományi, prics, kislexikon, prucs! A vita eldöntésére Maminti elővette varázspálcáját

Hányadik betű az ábécében az a? - Hátulról vagy elölről számítva? "Anakonda (Eunectes murinus): állat, tíz métert is elérő, dél-amerikai óriáskígyó. Áldozatát körülgyűrűzi és összeroppantja. " - Hát legyen neked ez a legszebb állat - mormogta Aromo. Majd a színpadra ügetett Ló Szerafiin. És szavalt.

Ha elpusztul a tulok, szarvából lesz a tülök, de ha én elpüsztülök, belőlem nem lesz tulok. Még hogy elpüsztülök - vihogott Bruckner Szigfrid. - Elpüsztülök a rühügéstől. Majd Vacskamati perdült fel az emelvényre.

Szerda ablakában csütörtök ül, és ordít csütörtökül.

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte: Mert csütörtök - mondta Vacskamati -, ha péntek, péntekül ordítana. Idegen nyelveket nem tud? - akadékoskodott Bruckner Szigfrid. Nem - mondta Vacskamati -, ez egy műveletlen csütörtök. Miért csütörtökül ordít? Mikkamakka megrázta az elnöki csengőt. - Elég - mondta. - Halljuk Aromót!

bálömböki bag u fan bálombökö big a fún búlámbákö bög i fan balúmbaká bög ö fin bilambúka bág ö fön bölimbakú bag á fön bölömbika búg a fán

Ez semmi így egy gyerek is tud verset csinálni, Esetleg elfárad. Miért ne fáradhatna el egy kutyaól? És ezt be is bizonyította frissen rögtönzött versével: kómirelű kőtyual kamórile kütyőul kumaróli ketyüől kőmuraló kityeül kőmürula kótyiel kemürőlú katyóil kimerülő kutyaól - Jó, jó, de ennek semmi értelme sincs. Mi az, hogy kimerülő kutyaól? - szólt Aromo. - Kimerülhet egy zseblámpaelem vagy esetleg egy hegymászó, de egy kutyaól! - Végül Aromo versírási technikájáról megállapították: Találmánynak nem rossz – csak versnek.

Végül nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm. Dömdödöm, dömdö-dömdödöm.

NEM ÉR!!!!!NEM ÉR!!!! NE! Akkor Én meg azt mondom, hogy: Prampapam, prampa-prampapam És akkor kiderült az igazság: Csak azért kiabálsz, mert nem tudod, mit jelent Dömdödöm verse. Miért, mit jelent?

Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret. Te győztél

A szereplők ebben megnyugodtak Miután Bruckner Szigfrid meggyőződött róla, hogy őt külön megemlítette versében Dömdödöm , éljenezni kezdte barátját. (Persze a babérkoszorút még kölcsönkérte a krumplifőzelékébe. ) Ennek mindannyian nagyon megürültek és együtt megtapsolták Dömdödömöt.

Némi fotózkodás miatt az udvarra mentünk. Majd kiderült még egy s más a Négyszögletű Kerek Erdőről. Aromo elmesélte nekünk :

Egyszer Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon így szólt: Mától tilos az erdőn a bukfenc! A bikfenc is, és a bukfenc is. Bizony volt idő, amikor tilos volt a bukfenc a Négyszögletűben, de most a diadalosok átbukfencezhettek a Károlyi kertbe.

Hát akkor…. . Bikfi-bukfenc

Bukferenc Ezennel kibukfenceltünk a Petőfi Irodalmi Múzeum kertjéből, és a „Négyszögletű Károlyi - kertben „ tértünk magunkhoz, ahol további mesék vártak minket. Először a Ló Szerafin legyőzi önmagát című történetbe ugrottunk be. Megtudtuk , hogy Ló Szerafint lehencegőzték társai, pedig csak az igazat mondta – hisz valóban ő volt a leggyorsabb. A barátok mind próbálták legyőzni, ám a futóversenyek vége mindig ugyanaz lett: Ló Szerafin ért célba először. Végül Bruckner Szigfrid azt javasolta , fusson hát versenyt önmagával, Szerafin győzze le saját magát. Erre Mikkamakka találóan így felelt: Amit kérsz, azt már rég megtette Ló Szerafin. Legyőzte önmagát. - Mikor? - tiltakozott Bruckner Szigfrid. - Amikor nem adott neked egy nyaklevest - nevetett Mikkamakka. Hát mi is futóversenyre indultunk….

Gyerekek, most 4 csapatra lesz szükségünk. ( 33 alsós) A 12 felsőst„szervezői tevékenységbe” vonjuk be. Mindegyik csapat kap, egy menet levelet , melybe 6 db aláírást lehet gyűjteni. A felsősök 6 „állomást alkotnak”, rajtuk látható lesz a Négyszögletű Nap emblémája. A 6 állomás a kert fái között lapul majd, a csapatoknak először is meg kell keresniük őket. Amikor megtalálnak egy állomást , ki kell találniuk, ki rejtőzik ott a Négyszögletű lakói közül. A csapatok egy nevet tippelhetnek. Aki azonnal kitalálja, kap egy aláírást a menet levelébe. Aki nem találja el, egy másik állomást kell keresnie. Egy állomással többször is lehet próbálkozni, addig amíg minden nevet össze nem gyűjtötök. A játékban sok múlik a szerencsén. Akinek mind a 6 monogram összegyűlt, tiszafa ágat kap, és futhat vele Ló Szerafinhoz.

Indul a verseny Csak nem fog ki rajtunk ez a feladat! Futás a következő állomásra!

Újabb állomás, újabb talány…. Rákérdezhetek? Már írod is az aláírást? ?

Amíg mi futottunk a nagyok sem tétlenkedtek Ló Szerafinék meglepetést Ki mondta , készítettek…. hogy nyáron nincsen karácsonyfa ? Hamarosn elkészült a nagy mű, a feldíszített fenyő.

A befutók Nagy Zoárd ágairól választhattak finomságot. Majd egy újabb mese következett. Nevezetesen : Fájós fogú oroszlán. Ki más, mint Szigfrid ! Ő aztán valóban különbnek érezte magát a többieknél a fogtömése miatt- pedig a fogorvosnál nem bizonyult különösebben nagy hősnek! E történet nyomán emlékművet készítettünk Bruckner Szigfrid fogának. A fog fehér színű volt, a talapzat barna színű kókuszgolyó masszából készült.

Először is ziziből betűket kellett formálnunk , és ragasztóval rögzítenünk kis táblácskákra. Hát elég pöszmörgős dolog ez az emlékműállítás Ragadj már…

Míg a csapat fele betűket „szedett ki”, a többiek a masszából talapzatot és fogat formáztak. . Itt egy k betű, és elkészült egy e is! Milyen is egy fog?

Szorgos kezek dolgoztak, s elmondhatom nem hiába….

Kész: „Ez arról egy emlékkű, hogy így jár, aki nagyképű. ”

Végül persze a hasunkban végezték az alkotások. Így végképp édes emlék marad számunkra ez a Négyszögletű Nap!!!!!! Köszönet érte! Mikkamakkának, Emőd Teréznek!!!! A Petőfi irodalmi Múzeum összes vállalkozó szellemű munkatársának! Szörnyeteg Lajosnak: Bánki Zsoltnak, Mamintinek: Kemény Arankának, Vacskamatinak: Cséve Annának és Dömdödömnek Szita Barnabásnak!! Matuz Editnek!

A fotósoknak! És a stábnak Nagyvári Ildikónak! Dobóczy Zsoltnak! A stábnak: a Váci Utcai Általános Iskola 3. z. osztályos tanulóinak!

A diadalmas diadalos tanároknak…! Tanító néniknek: Bruckner Szigfridnek : Gintly Júliának! Nagy Zoárdnak: Császárné Varga Erikának! Könyvtárosoknak : Ló Szerfinnak : Gmeling Mónikának! Aromónak: Varga Mártának!

És főleg Lázár Ervinnek!!!