Mk Papaver somniferum Egyetemes gygynvny s tpllkforrs Az

Mák (Papaver somniferum) Egyetemes gyógynövény és táplálék-forrás. Az európai kőkorszaki kultúrák (pl. Cortaillod kultúra, Svájc i. e. 3200 -2600) feltárásánál mákgubókra is akadtak.

Mák (Papaver somniferum) Eredetileg a magok magas tápértéke (45% olaj) miatt termesztették a növényt. A mákgubóból (magház) nyert tejszerű folyadék, megszáradása után nagymértékben kábító hatású. Ezt nevezzük ópiumnak, amely a görög növényi nedv szóból ered.

I. e. 3400 Az ópium növényét a mákot már i. e. 3400 -ban termesztették alsó Mezopotámiában. A sumérok úgy hivatkoztak rá, mint az "élvezet növénye" (Hul Gil). Nemsokára az asszírok is megismerték a növény hatásait, akik továbbadták a kultuszt az egyiptomiaknak.

i. e. 1300 Ebben az időben az egyiptomiak Théba város környékén kezdték termeszteni a mákot. Mákföldjeik hamar híressé váltak és IV. Thutmoses, Akhenaton, valamint Thutankhamen fáraó uralkodása alatt. A kereskedelmi utak behálózták az egész mediterrán vidéket.

i. e. 1100 Ciprus szigetén a "tenger gyermekei" speciális késeket fejlesztettek ki a mák gyantájának a betakarítására, amelyet fogyasztottak, de kereskedtek is vele. A mákgubó formájú vázákba rakott ópiumot innen hajón Egyiptomba és más országokba szállították.

Minószi időkből (Kr. e. 1100) Krétáról származó terrakotta szobor mákgubókból felékesített, eksztatikus elragadtatásban lévő női hódolót vagy istennőt ábrázol.

i. e. 460 Hippocrates "az orvoslás atyja" elutasította az ópium mágikus tulajdonságait, de megállapította hogy a szer alkalmas vérzéscsillapításra, valamint belső betegségek és járványok kezelésére. Természetesen később a modern orvostudomány ezeket a tulajdonságokat cáfolta

A mákot és az ópiumot egy sor görög istennel hozták kapcsolatban, így Démétér, a termékenységet adó földistennő szent növénye volt. A római mitológiában Ceres jelképe volt, akit gyakran ábrázoltak mákszárral a kezében. Máig rejtély, hogy miért lett az istennő szimbóluma. Démétér – Perszephoné – Hádész. Feltehetőleg szaporasága miatt kapott szerepet az istenkultuszban.

Diuszkoridész Kr. u. 1. századból származó gyógyszertanában a következőket írja: „Aki szert akar tenni a nedvre, annak a harmat felszáradása után egyenesen oldalt be kell metszenie a fejecskék felszínét, majd a kilépő könnyet ujjával kenje bele egy kagyló héjába, nemsokára oda mehet, mert besűrűsödve találja, másnap ugyanígy lelhet rá. Azután öreg mozsárban meg kell gyúrnia, labdacsokká formálnia és tárolnia. ”

i. e. 360 Nagy Sándor vitte Indiába és Perzsiába az ópiumot. Kínába 400 -ban került.

Indiában gyógyszerként, méregként, ellenméregként és afrodiziákumként és élvezeti cikként használták. Az ópiumot gyakran kendertemékekkel (gandzsa, harasz, hasis) és csucsorfélékkel együtt kombinálták.

Kínában az ópium nem csupán afrodiziákumnak számított, a szexualitás jelképe is lett. Kis hal formájában sajtolva árulták (hal = pénisz) és ginszenggyökérrel és pézsmával kombinálták.

1330 Ebben az időben az ópium tabu téma Európában, mivel az inkvizíció az ördög eszközeit látta a keletről érkező dolgokban. 1500 A portugál hajósok, akik a Kelet. Kínai tengeren kereskedtek, hamar megismerték az ópium füstjét, azonban a kínaiak barbár és felforgató eszközének tartották.

A középkorban Paracelsus révén az ópiumtinktúrát, a tejnedv alkoholos kivonatát használták. Ezt laudanumnak nevezték, e név még ma is használatos. A jobb módú családoknál ez volt az egyetlen gyógyszer.

1527 A reformáció során az ópium visszatért Európába, mint gyógyászati alapanyag. A fekete pirulaként kapható anyagot a "halhatatlanság kövei"-ként emlegették, ami ópium, citrus és arany keveréke volt. 1680 Thomas Sydenham megalkotta gyógyszerét, mely ópiumot, sherryt és gyógynövényeket tartalmazott. Ez a gyógyszer vált a legnépszerűbb orvossággá számos betegségre.

1750 A Brit Kelet-indiai Társaság átvette az ellenőrzést Bengál és Bihar tartományok felett, ahol az ópiumot termelték. Ekkor már a britek uralták az ópiumkereskedelmet.

1753 Linnae a botanika egyik atyja először vizsgálta meg a mákot és nevezte el könyvében, a Genera Plantanumban (Papaver somniferum: altató).

1803 Friedrich Sertürner német tudós felfedezte a morfint. Az ópiumot savban feloldotta, majd ammóniával kezelte ezt az oldatot. Eredmény: Principium Somniferum vagyis morfin. A morfin felfedezésével az orvosok úgy hitték, az ópium megszelídült. A morfint "Isten saját orvossága"-ként méltatták, mint megbízható hosszú ideig ható és biztonságos szer.

1830 A brit ópiumfogyasztás elérte a 22000 fontot, ami kb. 10 tonna évente. Az ópiumot Törökországból és Indiából importálták.

1839 március 18. A kínai császár megbízottja, Lin Tse-Hsu feladatul kapta a kínai ópiumcsempészet és ópiumkereskedelem elfojtását. Elrendelte hogy a kereskedők mondjanak le az ópiumról. Válaszul a britek expedíciós hadtestet küldtek Kínába és hadihajókkal zárták le a kikötőket. Elkezdődött az első ópiumháború. A kínaiak elvesztítették a háborút, és Hongkong átkerült a brit korona fennhatósága alá.

1843 A morfin intravénás adagolásának kezdete. Dr. Alexander Wood felfedezte, hogy háromszor hatásosabb így a morfin.

1895 Heinrich Dreser, a Bayer társaság egyik kutatója feltalálta a heroint, mégpedig úgy, hogy acetilénben áztatott morfint. A heroint csak három évvel később kezdték a kereskedelemben forgalmazni.

Az éretlen máktok megkarcolásakor kifolyó tejszerű nedv gyógyító hatását ősidők óta ismerik. A metszést a máknövény szirmainak lehullása után végzik.

A megszáradt barna anyagot lekaparják: ez az ópium. A beszáradt tejnedvből kalácsot gyúrnak, amely évekig megőrzi hatását.

A nyers növényi (Papaver somniferum) kivonat az ópium, melyet füstöléssel, fecskendővel vagy szájon át juttatnak a szervezetbe. Erős hatása hosszantartó és stabil, valamint függőséghez vezet.

Az ópium számos különféle vegyületet tartalmaz, amelyeket a XIX. században kezdtek izolálni. Az első ezek közül a morfin volt, amely nevet Morpheusrol az álom görög istenéről kapta. A mai napig a legfontosabb ópiumszármazék, amely a nyers ópium 5 -15% -át teszi ki.

• Hatására tompulnak az érzések, eufória, álmosság, letargia, elhomályosult látás, csökkent koncentráló képesség és egyfajta relaxált állapot jön létre • Egyes használóknál megnövekedett fizikai aktivitást, míg másoknál épp ellenkező hatást válthat ki. • A csökkent légzésszám, összeszűkült pupillák, izzadás, csökkent nemi vágy, bizsergető és csiklandozó érzések a bőrön (főleg intravénásan beadva) szintén kísérő tünetek.

Egy másik természetes ópiátvegyület a kodein, amelyet elsősorban köhögéscsillapító hatása tett ismertté.

A morfin kémiai átalakítása révén végül egy, annál hatékonyabb vegyülethez jutott a gyógyászat. Ez a heroin. Kémiai tulajdonságai (zsíroldékonyság) révén jóval könnyebben hatol a vérből az agyba, ahol aztán kifejti hatását, ami gyors, de rövidebb, mint a morfiné és kevésbé befolyásolja a tudatállapotot. A heroin neve: hősnő.

A heroint előszeretettel alkalmazták gyógyíthatatlan tuberkolózisos betegek kezelésére, mert ha életüket nem is tudták ugyan megmenteni, hátralevő idejükre a fájdalmaikat, köhögési ingerenciájukat normálishoz közeli mederben tudták tartani.

Az ópiátok nagy hasonlóságot mutatnak az agyban termelődő endorfinokkal. Az endorfinok a szervezet örömmolekulái. Ezek termelődnek amikor fájdalommal találkozik a szervezet. Speciálisan kötődve az idegsejtek felszínéhez (ópiátreceptorok) segítik elviselni a fellépő fájdalmakat és mellette az örömérzést is növelik, ami hozzásegíti a szervezetet a stresszes állapot leküzdéséhez.

Az ópiátok legszembetűnőbb hatása a specifitás. Más altató-kábító szerek (alkohol, szerves óldószerek, éter, barbiturátok) esetében viszont ez a hatás szélesebb körű, tehát az agy más területeinek funkcióját is befolyásolják és emellett károsítják. Az egyik ilyen terület a légzőközpont. Ez az a terület az agyban, ami a légzésszámot mint egy metronómként irányítja. Az ópiátok ezt a területet gátolják, ami azt jelenti, hogy túlzott ópiátbevitel hatására, ami túladagoláskor bekövetkezhet, csökken a légzésszám és a belélegzett levegő mennyisége. Emiatt a szervezetbe jutó kevesebb oxigén a szívizmok aktivitását csökkenti le, ami viszont a vérkeringést ássa alá. Ennek hatására az idegsejtek is halódni kezdenek és végül beáll a halál.

Kabay János, a magyar morfingyártás megalapítója

Az első időkben meg lehet hosszabbítani a szeretkezés időtartamát, késleltetni az orgazmust is. De amilyen arányban növekszik az adag, olyan mértékben húzódik el a beteljesülés pillanata, míg végül elmarad az egész. Kialakul egy teljesen aszexuális állapot és a szerelmi serkentőszerből potenciacsökkentő lesz.

A végállomás az esetek többségében a teljes testi leromlás. Ez olyan mértékű, hogy csont és bőr lesz az egykor jó megjelenésű emberből, az sem ritka kivétel, hogy egy zavart pillanatában öngyilkos lesz, és ez tesz pontot életére.