A hermeneutika ontolgiai ignye Heidegger A hermeneutika a

A hermeneutika ontológiai igénye – Heidegger A hermeneutika: a megértés és értelmezés tana (jogtudomány, teológia, filológia, bölcsészet) filozófiai rangra ontológiai igényű fellépésével emelkedett (Heidegger) Az ontológiai differencia: „a lét és a létező közti ama megkülönböztetés, mely megtiltja, hogy a létet egyfajta » legmagasabb létezőként « fogjuk fel, avagy a » létező egészével « cseréljük össze” (R. Schaeffler 1978: 7) – a létező dolgok „objektív” tulajdonságai ≠ e dolgok létezésének számunkra való értelme – „létértelem” csak a létmegértésben adódik – a létezők mint létezők csak ennek alapján válnak hozzáférhetővé (Heidegger 1989: 370) Az embert létmegértése tűntet ki: a megértés-értelmezés az emberi lét végbemenési módja „A megértés (Verstehen) lenni-tudás (Seinkönnen). ” (2001: 172) → valamit mint valamit ragad meg lehetőségeket vázol fel, önmegértést foglal magában tudás-képesség mely nem válik el a tényleges léttől = véges-történeti „racionalitás” ↔ reflexív „értelem” (Verstand) és „ész” (Vernunft) ≠ „irracionalizmus ↔ a szemlélődő-teoretikus hagyomány ellenében Zoon logon echon: „Az ember eszes lény” ↔ „logosszal” bír: megértő-értelmező-beszélő lény 1

A hermeneutika gyakorlati-dialogikus fordulata – Gadamer: a hermeneutika gyakorlati, etikai-társadalmi-politikai jelentőségre tesz szert A megértés egyfajta phroneszisz (gyakorlati ész – Arisztotelész) ↔ absztrakt-elméleti tudás a közösség ethoszának elsajátításán alapuló tudásforma ↔ technikai-mesterségbeli tudás applikatív: a közvetített értelem alkalmazása az értelmező konkrét szituációjára = önmegértés „megtestesült ész és tudás”: nem elválasztható a keletkezett léttől (gewordenes Sein) általános és közös „érzék”: minden irányban (ízlés, moralitás, jog, politika) orientál etikai-politikai színezetű (miként a phronészisz) Az (ön)megértés kontextusa: a bennünket megszólító hagyományok összefüggése a gyakorlati ész csak dialogikusan közvetíthető „racionalitás”, melyben konstitutív a múlttal és a kortársakkal folytatott igaz párbeszéd A dialogikus-gyakorlati ész jelentősége: társadalmi-kritikai töltete: a dialógusban létrejövő és megőrződő szolidaritás irányába mutat = egy „hermeneutikai közösség” eszménye → a párbeszédek mentén kiépülő társadalmi kötelékek jelentősége ↔ szemben az „osztálynélküli társadalom” eszményével (egalitarizmus) ↔ szemben egy bürokratikusan integrált társadalom valóságával (konstitucionalizmus) 2

Gadamer kordiagnózisa Korunk „a tudományok kora” – veszélyei: a tudomány táplálta technológia eluralkodik a társadalmon – a közvélemény hathatós technikák révén való manipulálása = gyakorlati-politikai ész aláásása – morális és politikai orientációvesztés – uralkodó passzivitás és konformizmus, vagy elfogult és vak aktivizmus Mindkettő a gyakorlati-politikai megértés és belátás hiányáról tanúskodik! – elvesztett orientáció helyére a tudomány és a szakértők bálványozása lép Maga a társadalmi és politikai gyakorlat van veszélyben a modern, technológiailag fejlett társadalmakban. 3

Hermeneutika és demokratizálás: Gadamer és Rorty: a filozófia új feladata (PMN III. fej. ) → Gadamer hermeneutikáját veszi igénybe Mindketten: képzés & felelős, személyes döntéshozás ↔ az objektív tudás ellenében A „filozófia fő feladata az, hogy igazolja … és védelmezze a gyakorlati és politikai észt a tudományon alapuló technológia uralma ellenében. Ez a filozófiai hermeneutika lényege. … újra védelmébe veszi … a saját felelősségen alapuló döntéshozatalt, ahelyett, hogy átengedjük ezt a feladatot a szakértőnek” (Gadamer 1975: 316; idézi R. J. Bernstein 1986: 348) „A kísérlet, hogy … a morális ágens igazolásokra irányuló igényét valamely privilegizált tárgyterület objektív leírása révén válaszoljuk meg, … a rosszhiszeműség sajátos formája – sajátos módja annak, hogy a morális választást álismeretekkel helyettesítsük” (Rorty 1980: 382 -83) Eltérnek: a morális-gyakorlati döntés feltételeit illetően KÉPZÉS Gadamer a (humanista) sensus communis kiépítése általános és közös érzék a konkrét általános iránt közösséget létesít az általánosba való felemelkedés az idegenben felismerni a sajátot „a helyes és a közjó iránti érzék … melyet az élet közössége révén szerzünk” (i. m. : 53) Rorty képzelőerő kiterjesztése: idioszinkratikus, (romantikus) önteremtés képzelőerő révén szolidaritás a konvenciók elsajátítása (szocializáció), majd a konvenciók áttörése (individualizáció) „új, jobb, érdekesebb, gyümölcsözőbb beszédmódok fellelésére irányul” (360). 4

Rorty Kétfajta diskurzus: i) episztemológiai / normál diskurzus: összemérés-egybevetés (commensuration), alapja valamely konvenció követése = célorientált ii) hermeneutikai / abnormál diskurzus: társalgás (conversation), a konvenciókon való túllépést célozza = építő-önteremtő (1980: 316. skk. ) „Az építő diskurzusnak … abnormálisnak kell lennie, az a feladata, hogy kimozdítson bennünket régi önmagunkból az idegenszerűség erejénél fogva, hozzásegítsen bennünket ahhoz, hogy új lénnyé váljunk” (uo. ) Kétfajta közösség: i) az „universitas – olyan csoport, melyet valamely közös cél elérésének kölcsönös érdeke egyesít” ii) a „societas – olyan személyek [közössége], akiknek az útjai találkoztak az élet folyamán, s inkább az udvariasság (civility), mintsem valamiféle közös cél … egyesíti őket” (1980: 318). Privát- és közszféra elhatárolása ↔ Gadamer számára ez elfogadhatatlan Demokratizálás: Gadamer a részvétel kiterjesztése, gyakorlati ész = régi-új racionalitás kollektivisztikusabb (↔ konzervatív) Rorty szabad elkülönböződés (↔ ált. participáció), erős intézmények, utópikus egalitarizmus, reményt éltető társas érzületek = romantikus anti-racionalizmus individualistább (↔ liberális) 5