Vllalatgazdasgtan V A vllalat helye a trsadalmi rendszerben

Vállalatgazdaságtan V. A vállalat helye a társadalmi rendszerben

A globális gazdaság koordinációja l Globalizáció: a piacok és a gazdasági tevékenységek potenciális világméretűsége: a gazdaság szereplői az egész világot egyetlen összefüggő gazdasági rendszerként fogják fel, döntéseiknél a világ egészére kiterjedő szempontokat mérlegelnek. l A globalizáció hajtóereje és tényezői: az újkori piacgazdaságokban a globalizáció új módon valósul meg: nemcsak az értékalkotó tevékenységek (termelés, forgalmazás) eredményeinek, hanem maguknak a tevékenységeknek a nemzetközi szinten való megjelenésével: azaz nem egyszerűen árut visznek távoli országokba, hanem termelési, logisztikai, informatikai tevékenységeket is kihelyeznek →nem elsősorban költségcsökkentésre, inkább új piacok megszerzésére használják a nagyvállalatok a globalizációt

A globális gazdaság koordinációja A globalizáció jellemzői, megjelenési formái: l Fő hajtóereje: a tőke minél nagyobb megtérülésre való törekvése →minél gyorsabban és kockázat mellett tudjon átáramolni a nagyobb hatékonyságú tevékenységekbe. (legmarkánsabbak az országhatárok). l Elősegítője a gyors technikai fejlődés: információs technológia és a logisztika l Fő megjelenési formái: l ¡ ¡ Reálfolyamatokban látványosan megnőtt mind az emberek, mind az anyagi eszközök nemzetközi forgalma (ezt a szállítás szervezés jelentős technikai, informatikai és menedzselési hatékonysága segítette elő). A pénzügyi folyamatok meghatározója, hogy a pénz gyakorlatilag korlátlan mozgékonyságúvá vált. A nemzetközi pénzügyi piacok új működési feltételei egyszerűbbé tették a tőkéhez való hozzájutást

¡ ¡ ¡ A globális tőkegazdálkodás a szinte korlátlan mozgékonyság miatt fontos és természetes tendencia, hogy a reálfolyamatokba fektetett tőke megtérülésével kapcsolatos elvárások közelítenek a tőkepiai elvárásokhoz. A globalizáció folyamata nagymértékű szervezeti és működési átalakulásokhoz vezetett a gazdaságban. A globalizáció igen lényeges kulturális következményekkel is jár. A kapcsolatok globalizálódása átalakítja az emberek értékrendjét, szokásait, gondolkodásmódját. A globális gazdaság koordinációja: hagyományosan a bürokratikus koordináció mintájára épül. Ennek hordozói a XIX. század óta a nemzetállamok, amelyek részben saját maguk végeztek ilyen tevékenységeket (védővámok) vagy létrehoztak és működtettek nemzetközi szervezeteket: formális (ENSZ, OECD) l Informálisak: G 8 találkozók l

l l l A XX. Század végén megvalósuló gazdasági liberalizáció következtében egyre inkább előtérbe kerültek és globálissá váltak a koordináció piaci eszközei: szükségessé váltak a nemzetközi folyamatokat szabályozó intézmények WTO: Kereskedelmi Világszervezet Világbank Egyre szaporodnak az INGO-k (Non Governmental Organizations): ma már több mint 30 000 létezik: Amnesty International, Doctors Without Borders, Transparency International. Negyedik elem: agresszív koordináció globális megjelenése: terrorizmus, katonai erőkkel végzett nemzetközi rendfenntartás

Multinacionális vállalatok l l l Globalizáció eredménye: olyan multinacionális vállalatok létrejötte, amelyek a legtöbb nemzetállamnál nagyobb gazdasági súllyal tudnak fellépni egy-egy döntési szituációban. Az egész világot behálózzák és egy-egy iparág egész világtermelését és ellátását döntően befolyásolják. Számukra a kormányok már nem mint átfogó szabályozó szervezetek, hanem mint a „helyi társadalom” képviselői jelennek meg, partikuláris érdekeket képviselve a globális tevékenységekkel szemben. Ezzel párhuzamosan megy végbe a nemzetközi politikai integráció folyamata, a nemzetállamok feletti regionális és globális együttműködésre építve, de a sokszínűség és a nemzeti szuverenitás fontosságát hangsúlyozva. Párhuzamosan a nemzeti civilszervezetek is erősödnek

A piac és a piaci viszonyok Fogalma: valamely jószágnak vagy szolgáltatásnak azokból a tényleges és potenciális vevőiből és eladóból tevődik össze, akik csere céljából kerülnek egymással kapcsolatba. A csere az eladó és a vevő önkéntes szerződéskötésével, meghatározott feltételrendszerint megy végbe. l A csere aktusa a fogyasztói igény kielégítésének tényleges megvalósulása: a vevő ellenszolgáltatást (többnyire pénzt) ad azért, hogy megkapja a számára szükséges terméket vagy szolgáltatást. l A vállalat küldetésének megfogalmazásakor nagy vonalakban már azokat a piacokat is kijelölte, amelyeken tevékenykedni kíván : megfogalmazza milyen fogyasztói szükségleteket akar kielégíteni (meghatározza milyen erőforrásokra van szüksége és kik lesznek kooperációs partnerei) l A vállalat tehát eladóként, vevőként, versenytársként és kooperációs partnerként jelenhet meg a piacon. Meghatározó az eladói szerep. l

Piactípusok A hatékony piac: az a piac, ahol a befektetett tőkék megtérülési rátái gyorsan kiegyenlítődnek (a vállalatok mielőtt piacra lépnének tájékozódnak a várható piaci tendenciákról: jövedelmezőség, kínálat) l Normál profit: a hatékony piac kiegyenlített profitrátája (ha magasabb nyereségre van kilátás, a vállalatok igyekeznek gyorsan kihasználni)→több vállalat jelenik meg, a kínálat növelése letöri az árakat, csökken a terület jövedelmezősége. l A hatékony piac legjobb példái a tőzsdék. A tőzsdei árfolyamok szabadon mozognak a kereslet és kínálat változásainak megfelelően. Az információ minden piaci résztvevő számára hozzáférhető, a nagyszámú eladó és vevő jelenléte biztosítja a tőzsde likviditását (a piaci felek gyorsan egymásra találnak) l

A nyomásos és a szívásos piac A kereslet és kínálat egymáshoz való viszonya a vállalatok piaci magatartásának egyik legfontosabb befolyásoló tényezője. l Nyomásos piac: a kínálat rendszeresen meghaladja a keresletet, itt a vevő van erőfölényben az eladóval szemben (reklám, előzékeny kiszolgálás, stb. ) l Hiánypiac: szívásos piac: a kereslet lényegesen és tartósan meghaladja a kínálatot, az eladók versenye helyett a vevők versenye alakul ki. Az eladók kényelmes magatartást tanusítanak, a költség emelkedését áthárítják a vevőkre, nem törődnek a minőséggel ( a vevők tartalékokat halmoznak fel). l

A piaci struktúra és hatása a versenyre A piaci struktúra legfontosabb jellemzői: a piaci szereplők száma és piaci részesedésük megoszlása: a piaci koncentráció foka: a vertikális integráció és a termékdifferenciálás mértéke. l A vállalati magatartást és a piac egészének működését nagymértékben meghatározza a piaci struktúra jellege. l A piac szereplőinek magatartását értelemszerűen döntően befolyásolja, hogy milyen piactípusok között működnek: l ¡ ¡ ¡ Sok a szereplő: tökéletes a verseny--- kereslet: kevés, egyetlen Kevés a kínálat: korlátozott. Egyetlen kínálat: monopol

A piacok földrajzi kiterjedése A piacok osztályozása a globalizáció korában is nagyon lényeges l Helyi piacok: a kisvállalkozások számára alapvetőek. Az érintettek körében a helyi közösségek szerepe a legfontosabb l Körzeti piacok: a nemzeti gazdaságpolitikák, gazdaságfejlesztési koncepciók szempontjából alapvetőek. Fejlett infrastruktúrájú országokban sok helyütt átveszi a helyi piac szerepét, míg nagy területű országokban egy-egy körzeti piac a nemzeti piacok egyes sajátosságaival is bírhat. l A nemzeti piac szintjén találkozik legmarkánsabban a piac és az állam gazdaság szabályozó szerepe. A pénzpiac szempontjából ez a döntő szint még a konvertibilis valutával rendelkező országokban is, a többieknél pedig különösképpen. A nemzeti piac viszonylagos izoláltságát a külső piacoktól, illetve e kapcsolat szabályozását számos állami intézkedés szolgálja. A nemzetközi piacokon nemcsak a vállalatok és termékek, hanem az állami gazdaságpolitikák versenye is folyik. l

A nemzetközi (regionális) piacok jelentősége a gazdasági integráció különböző formáinak elterjedésével nagyon megnőtt, a nemzeti piacok bizonyos funkciói is erre a térre kerültek át ( a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolása, a közös intézményrendszer, vámközösség) l A világpiac valódi jelentősége, a „globalizáció” következményei még csak napjainkban kerülnek felszínre. (távközlés, információpiac globalizálódása, stb) l Piacok: árupiac, erőforrás piac, pénzügyi piac, munkaerő piac, információpiac, menedzserpiac l

Piacra való belépés és kilépés A vállalat alapvető érdeke, hogy helyesen határozza meg az ún. releváns piacot: azaz minél pontosabban határozza meg a kielégítendő igényeket, és határolja be térben és időben a kielégítés körét. l Releváns piac: azon részpiacok összessége, amelyek egy adott vállalat igény kielégítési törekvései szempontjából reálisan szóba jöhetnek. l A piac határvonalainak kijelölése önkényes: többnyire egy piachoz tartozónak tekintjük azon termékeket –illetve e termékek eladóit és vevőit -, amely termékek egymással könnyen helyettesíthetők. Ez a felhasználói oldalon hasonló felhasználási célt, árakat, minőséget, a termelői oldalon pedig hasonló technológiai és költségviszonyokat jelent. A termék definiálása után ki kell jelölni a piac földrajzi határait is. l

A piacra lépés korlátai A piacra lépés előtti korlátok erős védelmet jelenthetnek a piacon benn lévő vállalatok számára. l Leggyakoribb korlátok: l ¡ ¡ ¡ Állami szabályozás (egészségügyi, képzettségi előírások, szabadalmaztatási eljárások, vámok, a már piacon lévők támogatása). Méretgazdaságosság (számos iparágban nem érdemes piacra lépni bizonyos méret alatt – méret elérésének nem mindenki tud eleget tenni). Fogyasztói hűség (nehéz lehet a fogyasztót meggyőzni arról, hogy az új belépő kínálata legalább olyan jó, mint a már piacon lévő, ismert termék vagy szolgáltatás).

Tőkekorlát (probléma lehet a szükséges befektetés finanszírozása, például hitel igénybevételének nehézkessége miatt). l A partnerváltás költségei a már piacon lévő vállalatoknak kialakult, bejáratott kapcsolatai vannak – nehezen lehet rávenni az ügyfelet a váltás miatti költségek vállalására). l Az elosztási csatornákhoz való hozzáférés (például a kereskedő meggyőzése arról, hogy az új belépő termékeit is tartsa készleten). l Kilépés korlátai: a belépésnél kell figyelembe venni ezeket l ¡ ¡ ¡ Jogi akadályok A meglévő gépekkel, felszerelésekkel nem tud terméket váltani Nem tudja átképezni a meglévő munkaerőt

Árupiacok és erőforráspiacok l l l A vállalat részvétele a piacon: vevőként és eladóként (munkaerőpiac, információpiac, pénzügyi piac) Verseny és együttműködés a piacon: Gazdasági verseny: két vagy több szereplő egymással szembeni előnyszerzésre irányuló, adott szabályok közt zajló tevékenysége. Előnye abban áll, hogy olcsó és jó minőségű javak előállítására készteti a gazdasági élet szereplőit. A vállalat küldetése: nem az a a lényeg, hogy mi mit akarunk vagy tudunk megvalósítani, hanem az, hogy mit tudunk másoknál jobban végrehajtani. Tartós versenyelőnyt az a vállalat tud elérni, ahol a vállalati képességek megvannak hozzá.

Vállalati képességek: a vállalat azon tulajdonságai, amelyek meghatározzák, hogy milyen hatékonysággal tud megfelelni a környezeti kihívásoknak. l A verseny hármas funkciója teszi hatékonnyá a piac gazdaság szervező erejét: l ¡ ¡ Jóléti funkció: lehetővé teszi az egyéneknek mint fogyasztóknak, hogy saját szempontjaik (értékeik, hasznossági megítélésük) szerint választhassanak a versengő eladók által kínált termékekből, azaz a lehető legnagyobb anyagi jólét következzen be. Allokációs funkció: abba az irányba befolyásolja, sőt kényszeríti a termelőket, hogy a rendelkezésükre álló erőforrásokat a fogyasztói igényeket kielégítő termékek termelésébe fektessék. Hatékonysági funkció: a fogyasztó pénzéért való küzdelem arra készteti a termelőket, hogy termékeiket a lehető legalacsonyabb ráfordítással állítsák elő. A szereplők saját érdeküket követve kölcsönösen elfogadják a versenyszabályokat.

l együttműködés: a verseny mellett a kooperáció is kialakul a piacon: két vagy több szereplő összehangolt tevékenysége együttes nyereségük növelése érdekében ¡ ¡ A) pozitív, gazdaságszervező lépések: a közös akciók a piac egészét bővítik, a gazdasági rendszer hatékonyságát fokozzák, a vállalatok koordinálhatnak bizonyos fejlesztéseket, megegyezhetnek költségeket csökkentő standardizálásban, közös marketing akciókat szervezhetnek B) a verseny tisztaságát veszélyeztető lépések: a piaci szereplők mások rovására kötött kölcsönösen előnyös megállapodásai, amelyek a verseny korlátozására irányulnak: a termelők azért korlátozzák a versenyt, hogy együttesen szerezzenek előnyt a fogyasztóval szemben: ármegállapodás, piacfelosztás, információcsere, várakozások egyeztetése, csoportos bojkott, az áruhoz, termelőeszközhöz való jutás korlátozása. Vertilális: viszontvásárlás kikötése, vagy viszonteladó számára árak előírása

A piac gazdaságszabályozó szerepe l A piaci koordináció hatásai a társadalomra: ¡ ¡ ¡ 1. A piaci mechanizmus dinamizálja a társadalmat. A verseny állandó innovációra késztet, szelektál, a társadalmi igények változásaihoz való állandó alkalmazkodást diktál 2. A piaci mechanizmusra épülő gazdaságban teremthető meg egyidejűleg a társadalmi létszférák nagyfokú önállósága és hatékony koordinációja (a modern társadalom egyik alapvető ismérve az egyes létszférák –gazdaság, politika, kultúra, tudomány, stb – viszonylagos függetlensége. A piaci mechanizmusok közvetítő médiuma, a pénz úgy képes az egyes szférák közötti kapcsolatot megteremteni, hogy közben nem avatkozik bele az egyes létszférák sajátos belső folyamataiba. 3. A piac képes a társadalom más szférái számára is konzisztens szabályozási alapelveket felmutatni. A döntési szabadság lehetősége, a tisztességes verseny, a szereplők egyenrangúságára épített kapcsolatok más szférában is alkalmazhatók

Az állam gazdasági szerepe Az állam gazdasági szerepvállalása két fő területre tagozódik: egyrészt közvetlen gazdaság szabályozás, másrészt a gazdaság működéséhez szükséges humán és reál infrastruktúra megteremtése (oktatás, egészségügy, közlekedés—túlmutatnak a gazdaság szféráján) l A gazdaságszabályozás két dimenzióra terjed ki: gazdasági rendszer (mechanizmus) szabályozása és a gazdasági folyamatok irányítása (gazdaságpolitika) l Gazdaságpolitika: az államnak a gazdaság jogiintézményi rendszerét alakító, illetve a gazdasági folyamatokat közvetlenül befolyásoló tevékenysége l A gazdasági mechanizmus: a gazdasági szereplők kapcsolatainak, a gazdasági folyamatoknak jogiintézményi kerete l

A gazdasági mechanizmus lényegében az állami intézmények gazdasági hatalom gyakorlásának kereteit és módját, a gazdaság működésének hosszú távra érvényes keretszabályait adja meg. Túlmutatnak a gazdaság keretein, az államberendezkedés általános problémaköréhez tartoznak. l A gazdaságpolitika az állam gazdasági szerepvállalásának rövidebb távra szóló dimenziója, lényegében az állam hatalmi befolyásának érvényesítését jelenti a gazdaságban. l Az állam és intézményei általános céljai elérése érdekében gazdasági célokat fogalmaznak meg és igyekeznek ezt a gazdaság és a vállalti szféra befolyásolásával megvalósítani. l A célok a következő csoportokba sorolhatók: l ¡ ¡ ¡ Társadalompolitikai célok megvalósítása (az egyenlőtlenségek csökkentése, a humán és reál infrastruktúra kialakítása és fenntartása, generációk közötti jövedelem megosztás) A nemzetgazdaság stabilitásának biztosítása (az infláció, a munkanélküliség, az adórendszer, az államadósság kezelése) A gazdasági szereplők koordinációja (gazdasági tevékenységek szabályozása, piaci kudarcok, közjavak kezelése)

Az állami szerepvállalás és a vállalatok l Az állami szerepkörök a vállalat szemszögéből más csoportosításban közelíthetők meg: ¡ ¡ Korlátok, amelyeket nem lehet közvetlenül áthágni (vagy ha mégis, akkor „felpuhítást jelent a gazdaságirányítás szempontjából) Olyan befolyásoló tényezők, amelyekre érdemes odafigyelni, mert figyelembevételükkel a vállalat eredményesebben tud mozogni az adott gazdaság közegében Olyan lehetőségek, amelyeknek befolyásolásával (lobbizással) előnyre tehetnek szert az ebben a szférában kevésbé eredményes versenytársakkal szemben Lobbizás: nem egyszerűen arra való, hogy egyoldalú előnyszerzésre adjon lehetőséget egy-egy ebben sikeres vállalatnak, hanem egyúttal a gazdaság egészére is kedvező hatással lehet. Ennek feltétele, hogy az érdek, amelyre hivatkozva lobbiznak, a társadalom egészének céljaival összeegyeztethető legyen és ez világos is legyen.