Valamikor egy fiatalember hzrl hzra jrva dolgozva kereste

Valamikor egy fiatalember házról házra járva dolgozva, kereste meg a tanulásához szükséges pénzt… Egy nap látta, - hogy már csak 10 centje van, és nem elég élelemre. . .

Elhatározta, hogy a következő háznál kér valami ennivalót. Ámde, meglepődött, amikor egy szép lány nyitott ajtót, így étel helyett csak egy pohár vizet kért. A lány gondolta, hogy éhes a fiú hozott hát neki egy pohár tejet.

A fiú lassan megitta a tejet és megkérdezte: Mivel tartozom? Semmivel, felelt a lány: Anyukám úgy tanított, hogy sose hagyjuk megfizetni azt, amit szívből adunk. Hát, akkor. . . szívemből köszönöm.

Amikor Howard Kelly elhagyta ezt a házat, nem csak fizikailag érezte magát erősebbnek, hanem a lassan majdnem elvesztett hitében is.

Jó pár év múlva a lány súlyosan megbetegedett. A helybeli orvosok tehetetlenek voltak, ezért egy nagyvárosba küldték őt, hogy specialisták foglalkozzanak ezzel a ritka betegséggel.

Konzultációra odahívták dr Howard Kellyt is, akinek mikor meghallotta a város nevét, ahonnan a beteg jött, furcsa fény gyulladt a szemében.

Azonnal elindult a lány beteg szobájához. Bement, hogy megnézze őt. Azonnal megismerte. Elhatározta hogy erejéhez képest mindent megtesz a beteg életéért.

Ettől a naptól különös figyelmet szentelt a betegnek. Hosszú idő elteltével megnyerte ezt a harcot.

Doktor Kelly kérte, hogy a kezelésért kiállított számlát neki adják jóváhagyásra. Ránézett a számlára, - széljegyzetet írt rá, majd beküldte a beteg szobájába.

A hölgy félt megnézni. . . Tudta, hogy a költségeket hosszú évekig fizetheti, végül mégis csak kinyitotta. . . Szeme a szélen levő megjegyzésre tévedt. . . A számla fizetve. . Egy pohár tejjel. Aláírás : dr Howard Kelly