TVOLI NPEK LELMISZERNVNYEI Tgabb haznk a Fld kzel

TÁVOLI NÉPEK ÉLELMISZERNÖVÉNYEI

Tágabb „hazánk”, a Föld közel 7 milliárd embert lát el élelemmel. A mi kis mérsékelt égövi tájainkon termelt növényeken kívül sok olyan faj él, amelyet az adott terület embere termelésbe fogott és alapvető élelemnövényévé tett. Ezek közül mutatunk be néhányat, melyek egy részéről sokan talán még nem is hallottak!

Vadrizs, „fekete rizs” (Zizania aquatica) A vadrizs az amerikai indiánok alapvető élelmiszere volt és a vadon élő madaraké, vízimadaraké. A sekély vízű, kis tavakat és lassú folyású patakokat kedveli. Betakarítását kenuk segítségével végzik. A növényt behajlítják a kenuba és aztán fabotocskákkal kiveregetik a magokat. A botocskák méretét és az egyéb kellékeket az állami és a törzsi törvények írják elő.

Ujjas köles (Eleusine coracana) Bár az etióp fennsikról ered, de Indiában már 4000 évvel ezelőtt termesztették a Himalája 2300 m körüli területein. Értékes, mivel metionint tartalmaz, ami hiányzik a több száz millió szegény étrendjéből, akik maniókán, rizsen, vagy kukoricadarán élnek. Ezt is őrölni és főzni kell, mint kását. A gabonából erjesztett ital készül Nepálban és Afrika számos részén. A szalma állati takarmány.

Gyöngyköles (Pennisetum glaucum) Lila lombozatú és szárú fű, 5 méter magasra is nőhet. A szűk hengeres virágokban lévő lilásbarna magvak sok madár kedvencei. Mintegy 4000 évvel ezelőtt háziasították Afrikában. Meleg, szárazság sújtotta területeken is tudták termeszteni. Magas tápértékű nyári magas tápértéket értékű nyári éves takarmánynövény, népszerű állattenyésztők takarmány-növény, népszerű az állattenyésztők körében.

Édesburgonya, batáta (Ipomoea batatas) Szulákfélék (Convolvulaceae) A növény módosult gyökere tartalékolja a tápanyagot, és ez a termés is egyben. Ásványi anyagokban és vitaminokban rendkívül gazdag, sokféleképpen elkészíthető zöldségféle. Áruházakban nálunk is kapható a krumplinál édesebb gumója.

Manióka, tápióka, kasszáva, mandióka (Manihot esculenta) Manióka Fás cserje, , Dél. Amerikában őshonos. A trópusi és szubtrópusi régiókban sok helyen termesztik keményítőt tartalmazó gumós gyökerei miatt. Nigéria a világ legnagyobb manióka termelője. Fontos szerepe van a fejlődő országok - különösen a szub-szaharai Afrika- mezőgazdaságában, ahol gyenge talaj kevés csapadék van.

Tárógyökér (Colocasia esculenta) Kontyvirágfélék (Araceae) Ázsiában és Óceániában többezer éve termesztik. Mocsaras helyről származik, sok vizet igényel. Oxalátkristályokat tartalmaz, csak méregtelenítés után ehető. Aránylag magas víztartalma mellett főként keményítő van benne, valamint számottevő mennyiségű diétás rost.

Malanga (Xanthosoma sagittifolia) Kontyvirágfélék (Araceae) A malanga vagy tánia amerikai trópusi faj. Keményítőben gazdag gumós növény. Levelei egészen a levélnyél ízesüléséig bemetszettek. A malanga lehet blanco (azaz fehér) és lehet islena (szigeti). Máshogy néznek ki, hosszúkás és hajszerű szőröket növesztő malanga blancóval ellentétben az islena gömbölyű és körkörös csíkokban barázdált.

Jamsz gyökér, kenyérgyökér, kínai burgonya. (Dioscorea batatas) Kelet-ázsiai növény. Évelő, lágy szárú növény. Biológiai érdekessége, hogy az indázatán megjelenő apró, fehéres virágok meddők, magja nem lesz, viszont hajtásaikon vegetatív, krumplihoz hasonló minigumócskákat nevel, a földben pedig ehető, igen nagy, bunkószerű, gumós tőkéje van. A trópusokon egyes helyeken a burgonyát helyettesíti.

Bermudai nyílgyökér (Maranta arundinacea) Évelő növény kb. két méter magas, kis fehér virágai vannak, a gyümölcsök mérete és formája mazsola-szerű. Gumói 23% keményítőt tartalmaznak. A keményítőt a rhizómákból nyerik ki. A keményítő ismert angol neve arrowroot, ami tiszta keményítő, egy könnyű, fehér por (az ujjon pattog, olyan, mint az újonnan esett hó, amikor dörzsöljük), hasonló a kukorica keményítőhöz. Szagtalan, ha száraz, de forró vízzel gyenge, furcsa szagot ad. A nyílgyökér szó eredete: a nyilak okozta mérges sebekre szórták.

Jicama (hekama)- (Pachyrhizus erosus) Nagy gyökerei a 20 kg-ot is elérhetik. Külsejük sárga, papírszerű, míg belül krémes, fehér, ropogós, hasonlít a nyers krumplira. Íze édes. A növény többi része mérgező, a magvak rotenon toxinjával rovarokat és halakat mérgeznek.

Tehénborsó (Vigna unguiculata) Afrikában őshonos, de széles körűen termesztik a trópusokon. A száraz, meleg időjárást elviseli. Emberi és állati táplálék, de mint jó nitrogénkötőt, zöldtrágyázásra is használják. Nemcsak magvait, terméseit, de levelét is fogyasztják. Magas tápértékű és ízletes.

Fagylalt bab (Inga edulis) Közép-és Dél-Amerikában honos, de az egész trópusi Amerikában termesztik. A mimózafélékhez sorolt, 25 mes fa, ernyős lombozattal. Fája széles körben használt, mint a kakaó, kávé, tea és vanília árnyékadó fája. Hosszú, hengeres, 1 m hosszúságot is meghaladó hüvelytermése van. A termésben a magvak fehér, lédús pulpába ágyazottak. Ez a pulpa nyersen fogyasztható, üdítő ízű. A kolumbiai indiánok alkoholtartalmú italt készítenek belőle.

Namnam (Cynometra cauliflora) Délkelet-Ázsiában honos. Kis termetű, 515 m magas fa, ágai cikk-cakkban nőnek. A jelentéktelen, apró virágok 4 -5 tagú csoportokban nőnek a törzsön. (Kauliflória!) Termése 1 magvú, lapított vese alakú hüvely, amely a törzsön csüng. Az egyetlen mag lapos, bab alakú. A magvak savanyú vagy édeskés zamatúak. A magvakat nyersen, főzve, vagy pörkölve eszik. DK- Ázsiában a csípős, fűszeres mártások része.

Karib-akác, kurbaril (Hymenaea courbaril) A karib-tengeri szigeteken elterjedt faj. Max. 40 m magas fa, széles koronával. Virágai hajtásvégi bugákban fejlődnek. Termés: csüngő, nagy méretű, vastag hüvelyei elérhetik a 16 cm-t is. A magvak itt is lisztes, száraz pulpába ágyazottak. A pulpa fehérjét és keményítőt egyaránt tartalmaz, nagyon tápláló élelmiszer. Főként nyersen fogyasztják.

Galambborsó, kajánbab (Cajanus cajan) Indiában őshonos, 1 -4 m magas cserje. Virágai jellegzetes pillangós virágok. Szőrös, sötétbarna hüvelyei max. 15 cm hosszúak, fehér vagy szürke magvakkal. A magvakat főzelékként, levesként hasznosítják. Az indiai konyhában az érett borsóból csípősen fűszerezett pépet főznek, amely majdnem minden étkezésnél használatos. A fiatal levelek zöldségek.

Guárbab, csomósbab(Cyamopsis tetragonoloba) Trópusi, pillangósvirágú faj, főleg Indiában és Pakisztánban termesztett, egyéves zöldség. A guarbabot Amerikában és Afrikában is termesztik. A magjaiból élelmiszeripari felhasználásra alkalmas guargumit állítanak elő. Nem teljesen érett termése ehető, magjának endospermiumában található a mézga. A magvakat lehüvelyezés után őrlik. A végtermék legtöbbször egy könnyű, fehér vagy halvány színű, durvább vagy finomra őrölt, vízben oldódó por. Úgy vált „hírhedtté”, hogy mérgező dioxinnal szennyezett guargumi élelmiszeradalékot találtak egy Indiából több országba importált szállítmányban. Önmagában a guargumi nem mérgező, jelen esetben is egy dioxin nevű vegyülettel szennyezett szállítmányt sikerült felderíteni és ez okozta a „szenzációt”.

Szágópálma (Metroxylon sagu) Törzsében keményítőt tartalmaz. A szágóliszt kinyeréséhez a fát ki kell vágni! Erre kb. 15 éves korában kerül sor, a kivágott törzset speciális baltákkal vékony szilánkokra vágják, majd többszöri áztatással kivonják belőle e keményítőt és szárítják. A még teljesen ki nem száradt keményítő adja az ún. szágógyöngyöt.

Bételpálma (Areca catechu) Pálmafélék (Arecaceae) Termését, elsősorban az indomaláj térségben, pörkölést és főzést követően, megfűszerezve a bételbors (Piper betle) levelébe tekerik és enyhe narkotikumként rágva fogyasztják. A fejben vértolulást okoz és a nyálat vörösre festi. Hatóanyag: arekalin nevű alkaloida

A bételdió mint csemege A bételbors (Piper betle) mint „kellék”

Kis móricpálma, buritipálma (Mauritia flexuosa) Az olajban gazdag termést nyersen fogyasztják. A pulpából üdítőital készül. A pálma nedvéből pálmabort erjesztenek. Törzse értékes építőanyag, leveleit tetőfedésre, fonott tárgyak készítésére használják. Az idősebb törzsek keményítőben gazdag beléből kenyeret sütnek. Olaját a kozmetikában használják

Babaszu pálma (Orbignya phalerata) Észak-Brazília őshonos fája. Kivonata a babaszu kókusz, mely széles körben használt élelmiszer-forrás. Mint gyógyszer, lázcsökkentő, pajzsmirigy-szabályozó, gyulladáscsökkentő. A kemény héjú dió értékes olajat tartalmaz, amely hasonló tulajdonságú, mint a kókuszolaj. Olaja nem-száradó olaj, magas laurinsav - és mirisztinsav tartalommal. Védő, nyugtató hatású a bőrre, kellemes, sima érzést ad neki. A babaszufa leveleit is használják, házakat fedő szalmaként, szőnyeget szőnek belőlük. A fából gerendákat készítenek.

Ehető szalakkapálma (Salacca edulis) Termése: tojás vagy körte alakú, csoportokban nő a torzsákon. Héjuk kemény, tetőcserép-szerűen elrendezett, amely kígyóbőrre hasonlít. Alatta ehető, sárgásfehér, kb. 2 cm vastag terméshús van, amely savanykásan édes, zamatos, ananászhoz hasonló ízű. Többnyire nyersen, gyümölcsként fogyasztják, de ételek fűszerezésére is alkalmas, vagy megfőzve kandírozzák. A termést Délkelet-Ázsiában nagyra becsülik, és igen sok helyen árusítják a piacokon, exportra azonban ritkán kerül.

Közönséges káposztapálma (Euterpe oleracea) Az acai bogyók [ejtsd: ászái] ennek a Brazíliában őshonos pálmafának a termései. Már sok száz évvel ezelőtt az amazóniai bennszülöttek is fogyasztották, és az „élet fájaként” tekintettek rá. Napjainkban "szuper gyümölcsnek" nevezik, ezzel utalva annak kimagaslóan gazdag tápanyagtartalmára és erős antioxidáns tulajdonságára. Antioxidáns gyógynövény, magjából nyakláncot is fűznek.

Nigermag (Guizotia abyssinica) Fészkesek (Asteraceae) Indiában, Etiópiában és kismértékben Kelet. Afrikában termesztik. Olajos magvú, lágyszárú növény, a magvakból mintegy 30%-a tiszta, jó, étolaj nyerhető, ami lassan száradó. Felhasználása: élelmiszer, festékek, szappanok, világítás, madáreleség. Kelet-Afrikában 2500 m magasságban is termesztik. Gyakran terem nagyon rossz, savanyú talajokon is, dombos lejtőkön, ahol a termékenység alacsony.

Pekán dió (Carya illinoisensis) A pekándió Amerika őshonos olajosmagvú növénye. Az indiánok a fehér ember érkezése előtt is fogyasztották. Héja símább és sötétebb, mint a dióé, és a magbél tagoltsága is eltérő. Az íz és állag hasonló, bár a pekándió ízét sokan karakteresebbnek tartják. A pekándió akár 50 méter magasra megnő. Ez az egyetlen olyan diófajta, ami diótörő nélkül feltörhető. A pekándió növeli a szervezet gamma-tokoperol szintjét (amely az E-vitamin egyik formája), és csökkenti a vérben található rossz koleszterin mennyiségét is.

VÉGE Készítette: Dr. Juhász Miklós (drjm@digikabel. hu)