trzs Keringsi szervrendszer segt Szicacsok csalnozk NINCS vndorsejtek

törzs Keringési szervrendszer segít Szicacsok / csalánozók NINCS vándorsejtek laposférgek béledényrendszer Fonalférgek testüregfolyadék Gyűrűsférgek ZÁRT VÉR Ízeltlábúak NYÍLT VÉRNYIROK Puhatestűek

Gyűrűsféreg • Zárt! • Vére piros színű, vérplazmában oldott hemoglobin, ezenkívül falósejtek nagyszámban Fontosabb erek: • Háti, hasi és az ezeket összekötı szelvényenként 2 pár haránt véredény • Szíve a nyelőcső körüli kb. 6 pár harántedény, 15 -20/min • A vér a háti edényben hátulról elıre (billentyűk), majd a szíveken keresztül a hasi edényekbe áramlik • A nagy ereket hajszálerek kötik össze, behálózva a testfalat és a szerveket

Ízeltlábúak • Nyílt (nincsenek hajszálerek) • vérnyirok, hemolympha, hemocianin (Cu tartalmú, kék színű) • A szív a háti oldalon • Pókszabásúak, Rákok - Egy üregű, egy kamra, körülötte szívburok • Rovarok – többkamrás, kamranyíláson vér be(billentyű), legyezőizmok, potroh

Nyílt Szívburok pitvar, kamra →artériák(fej/láb/zsiger)→vénás öblök→vénák Ritmikus összehúzódás, billentyű Hemocianin, sejtes elemek

A szív evolúciója • • Halak 1 vérkör 1 kamra/1 pitvar Útja; kopoltyú test kamra pitvar

A szív evolúciója tüdő • Kétéltűek • 1 kamra-2 pitvar • 2 vérkör kamra test Bal pitvar Jobb pitvar test tüdő

A szív evolúciója • Hüllők • A szív a krokodiloknál már 4 üregű; • 2 pitvar+ 2 kamra • 2 vérkör

Keringési szervrendszer 1. Tápanyagok szállítása a bélcsatornából a szövetekhez, raktárakhoz. 2. Az anyagcsere bomlástermékeinek elszállítása a szövetekből a kiválasztó szervekhez. 3. A légzési gázok szállítása a tüdő és a szövetek között. 4. A sejtek működését szabályozó anyagok, a hormonok szállítása a belső elválasztású mirigyek felől a szövetek felé. 5. Immunsejtek termelése és szállítása, ill. az immunitásnak a biztosítása. 6. A hő elszállítása az izmokból. A keringési szervrendszer részei: • a vér • a vöröscsontvelő • a szív és a vérerek • a nyirokrendszer • nyirokerek • nyiroktüszők • nyirokcsomók • a lép

Keringési rendszer

KERINGÉS feladat: anyagszállítás összetevők: „pumpa”, csőrendszer A szív

a véráramlás egyirányúsítása: szívbillentyűk • pitvarkamrai (vitorlás) billentyűk

2) félhold alakú (zsebes) billentyűk

Koszorúerek

A szív saját vérellátása: koronária-erek (koszorúserek) elmeszesedett koronária

Ingerületvezetés

Térfogat (ml) Nyomás (Hgmm) A szívműködés jellemzői a szívciklus alatt Ejekció Isovolumetriá s kontrakció Aortabi. Ilentyű nyílik Isovolumetriás relaxáció Gyors telődés Pitvari szisztole Aorta nyomásgörbe Aortabi. Ilentyű zárul Mitrálisbi. Ilentyű zárul Pitvari nyomásgörbe Mitrálisbi. Ilentyű nyílik Kamrai nyomás görbe Kamrai térfogatváltozások EKG Szisztole Mitrális billentyű: bal pitvar-kamrai billentyű Diasztole Szisztole Fonokardiogram (a szívhangok grafikus ábrázolása)

http: //en. wikipedia. org/wiki/File: ECG_principle_slow. gif

Aorta simaizomzat → összehúzódásra képes kötőszövet → tágulékony feladat: nyomásingadozás csökkentése

Nyugalomban a teljes vértérfogat 70 %-a a nagyvérkörben, 12 %-a a szívben és 18 %-a a kisvérkörben található. A nagyvérkörön belül a vér 10 %-a az artériákban, 5 %-a a kapillárisokban, 55 %-a a vénákban található. Az agy 15 %-os, a vesék 20 %-os vérellátása nagyjából konstans. A vázizomzat 15 %-os nyugalmi ellátottsága terhelés esetén akár 20 -30 -szorosára is nıhet. A bır 10 %-os vérellátása meleg környezetben a hıszabályozásnak köszönhetıen akár 20 -50 -szeres növekedést is mutathat. A mőködı szervek fokozott

Erek összehasonlítása

Az erek keresztmetszete és az áramlás sebessége

Artériák artéria = verőér szívtől távolodó irányba szállítják a vért nagyartériák – pulzushullám kisartériák: szívverés nem érzékelhető

Vénák véna = visszér, gyűjtőér szív felé közeledő irányba szállítják a vért nagy átmérő, lassú áramlás az áramlást segítik: „izompumpa” billentyűk saját simaizomzat

Visszértágulat

Trombózis

Hajszálerek (kapillárisok) vékony fal (egyrétegű laphám – endotélium) anyagleadás- és felvétel leadás: artériás szakasz (tápanyag-monomerek, oxigén) felvétel: vénás szakasz (salakanyagok, széndioxid)

A VÉR zárt keringési rendszerben áramló testfolyadék kötőszövet sejtes állomány: „alakos elemek” sejtközötti állomány: vérplazma értéke: 40 -50 között diagnosztikus jelentőségű A vérplazma sárgás színő átlátszó folyadék. Összetétele: – víz kb. 90 %-ban – anorganikus sók: Na+, K+, Ca 2+, Mg 2+, Cl-, PO 3 -4, HCO 3– tápanyagok: glükóz, aminosavak, zsírsavak, lipoproteidek – bomlástermékek: karbamid, húgysav, tejsav, bilirubin, ammónia – vitaminok – hormonok – fehérjék kb. 7 %-ban

A vérplazma fehérjéi A vérplazma fehérjéket összetételül és feladatuk alapján 3 csoportba soroljuk. 1. Albuminok. Egyszerű fehérjék, melyek az összes plazmafehérje 60 %-át adják. A májban termelődnek. Alapvetően kétféle feladatot látnak el. – Transzportfehérjék melyek hormonokat, zsírokat szállítanak. – Kialakítják a vérplazma optimális ozmótikus nyomását 2. Globulinok. Szénhidrát tartalmú összetett fehérjék. Feladatuk alapján két csoportjuk van: – az alfa- és a béta-globulinok transzport feladatot látnak el, mint pl. a vasat szállító transzferin. A májban termelődnek. – A gamma-globulinok az ún. immunoglobulinok melyeket az immunrendszer sejtjei termelnek és az immunitásban játszanak szerepet. 3. Fibrinogén. Inaktív fehérje, amely a véralvadásban játszik szerepet. A vér összetétele a szállítófeladatok miatt bizonyos értékhatárok kötött változhat. Nagyobb ingadozás tapasztalható: – a vérsejtek számában – a tápanyagok koncentrációjában – a plazmafehérjék koncentrációjában – a hormonok, vitaminok mennyiségében. Viszonylagos állandóságot mutat: – ozmotikus koncentráció – p. H – ionösszetétel – vértérfogat

Vérképző szervek embrionális korban: szikhólyag, máj, lép, vörös csontvelő születés után: vörös csontvelő

A vér Kötőszövet – folyékony sejtközötti állomány – vérplazma 55% - sejtek – alakos elemek (hematokrit) 45% A vérplazma sárgás színő átlátszó folyadék. Összetétele: – víz kb. 90 %-ban – anorganikus sók: Na+, K+, Ca 2+, Mg 2+, Cl-, PO 3 -4, HCO-3 – tápanyagok: glükóz, aminosavak, zsírsavak, lipoproteinek – bomlástermékek: karbamid, húgysav, tejsav, bilirubin, ammónia – vitaminok – hormonok – fehérjék kb. 7 %-ban

Sejtes elemek vörösvérsejtek fehérvérsejtek vérlemezkék eredet: csontvelői őssejtekből

Vörösvérsejtek érés: hemoglobin szintézise sejtmag és sejtszervecskék degradációja (→ „vörösvértest”) alakváltozás: gömb → „fánk” életideje kb. 4 hónap szám: 4, 5 -5 millió/mm 3 feladat: légzési gázok szállítása hemoglobin: 4 alegység összetett fehérje hem: porfirinvázas kb. 15 g/100 ml vér

mioglobin: egy polipeptid-lánc izomban oxigént raktároz

légzési gázok szállítása O 2: vízben rosszul oldódik, hemoglobinnal kb. 70 -szeres mennyiség vehető fel CO 2: plazmában (HCO 3— formájában) kb. 5% hemoglobinhoz kötve kb. 85% fizikailag oldva kb. 10% belső gázcsere külső gázcsere belső gázcsere a CO 2 oldódik H+-ionok a Hb-hoz kötődnek O 2 leválik külső gázcsere H+-ionok leválnak a Hb-ról O 2 leválik CO 2 képződik

Vérlemezkék eredet: megakariocitákból „sejttörmelék” sejthártyával körülvéve számuk: 200 – 300 ezer/mm 3 feladat: vérzés csillapítása véralvadás szakaszai: vaszkuláris fázis: érsérülés → simaizom-összehúzódás → érátmérő csökken (beindítja a vérlemezke- és a koagulációs fázist is) vérlemezke fázis: az inaktív vérlemezkék a laphámhoz tapadnak → aktiválódás → további vérlemezkék aktivációja → Ca 2+-felszabadulás → fehér trombus kialakulása

koagulációs fázis: a sérült érből, illetve aktív vérlemezkékből felszabaduló anyagok hatására végbemenő kaszkádfolyamat (véralvadási faktorok) aktív enzimmolekulák száma stb. a kaszkád utolsó lépései: Ca 2+ vérlepény + alakos elemek vörös trombus „takarítás”: plazmin enzim

A véralvadás zavarai A) csökkent véralvadás/ vérzékenység (hemofília) van öröklött formája (X kromoszómához kötött) májbetegségek következménye is lehet kalciumion-hiány, K-vitamin-hiány B) túlzott véralvadás (trombózis) trombus = vérrög háttere: érfal egyenetlensége (érelmeszesedés) véralvadás gátlása: heparin, Ca-ion komplexképzők, Aspirin, stb. plakk: lipid-lerakódás az érfalon (vérlemezkéket aktiválja) embólus: szabadon sodródó trombus

Vérzéscsillapítás kapilláris vérzés: szivárgó vagy csepegő (horzsolások, karcolások) fertőtlenítés (Betadine, jódoldat), fedőkötés vénás vérzés: a sérült ér méretétől függő erősségű, sötétbordó vér a sérült testrész szív fölé helyezése gyengébb vérzésnél fedőkötés, erősebbnél nyomókötés artériás vérzés: pulzáló, élénkpiros vér seb a szív fölé, az artériás nyomópont leszorítása, nyomókötés (először a sebbe!)

Fehérvérsejtek eozinofil bazofil sejtmaggal rendelkeznek amöboid mozgás számuk: 6 -8 ezer/mm 3 feladat: immunitás a) falósejtek (fagociták) endocitózisra képesek granulociták (neutrofil: 50 -70%, bazofil, eozinofil) makrofágok neutrofil makrofág b) nyiroksejtek (limfociták) B-limfocita T-limfocita B-limfocita

Immunitás öröklött/nem specifikus szerzett/adaptív/specifikus mesterséges természetes aktív antigén: minden, ami immunválaszt vált ki vírus, idegen/rákos sejt, makromolekulák, toxinok, pollenek stb. saját-idegen „tanulása”: embrionális korban születés utáni néhány hónapban nyirokszervek: fehérvérsejtek érése, „raktározása” elsődleges: csontvelő, csecsemőmirigy másodlagos: lép, mandulák, máj, nyirokcsomók stb. passzív

Öröklött immunitás evolúciósan ősibb, minden gerincesnél megtalálható, nem antigén-specifikus veleszületett fizikai védelem: bőr hámrétege, nyálkahártyák (légutak, húgyutak, tápcsatorna) humorális (oldott anyaggal történő) védekezés: lizozim, gyomorsav, komplementrendszer, interferonok celluláris (sejtes) immunválasz: fagociták → endocitózis (elpusztulnak → gennyképződés) Szerzett immunitás evolúciósan újabb, antigén-specifikus humorális (oldott anyaggal történő) immunválasz: B-limfociták felelősek érte B: „Bursa (Fabricii)-ekvivalens” szervekben differenciálódnak celluláris (sejtes) immunválasz: T-limfociták felelősek érte T: csecsemőmirigyben (thymus) differenciálódnak

A specifikus immunválasz antigén-prezentáló sejtek (APC) az antigén bekebelezése utáni „bemutatás” (falósejtek, egyes limfociták) T-limfociták T-sejt receptor: a sejt felszínén (MHC-hez kötve) rendkívül variábilis T killer (citotoxikus): az antigént tartalmazó (fertőzött) sejthez kötődik sejtes immunválasz perforin enzim T helper: az antigén felismerése után jelzőanyagokat termel (B-sejt aktiváció)

B-limfociták antitest (immunglobulin) termelés → humorális immunválasz elhelyezkedés: B-sejt felszínén oldott formában az antitest specifikusan kapcsolódik az antigénhez → kicsapódás

A változatosság molekuláris alapja

B-sejtek differenciálódása („klónszelekció”)

Immunmemória kialakulása

Az immunválasz folyamata • az antigén bejut a szervezetbe • a T-limfociták felismerik és beindítják az immunválaszt • a B- limfociták antitesteket termelnek • az antitestek összekapcsolódnak az antigénnel (antigén-antitest-komplex) • a limfociták által termelt jelzőanyagok hatására falósejtek aktiválódnak • a falósejtek bekebelezik és megemésztik a képződött komplexet • a falósejtek elpusztulnak és genny képződik • a T- memória megjegyzi az antigénre jellemző tulajdonságokat • a B- memória megjegyzi az adott antigén elleni antitestre jellemző aminosav sorrendet

Immunitás fajtái más megközelítésben A) passzív nem közvetlenül az a szervezet állítja elő az antitesteket, amelyik használja nem alakul ki immunmemória természetes: magzati élet során Ig. G, anyatejben Ig. A mesterséges: védőoltás (szérum) „passzív transzfer” (csontvelő-átültetés) B) aktív saját immunrendszer „dolgozik” immunmemória kialakulása természetes: T- és B-sejtek, makrofágok, nem spec. immunválasz (az egész) mesterséges: védőoltás (vakcina) Immunbetegségek autoimmun betegségek (saját anyagot ismer fel antigénként)- pl. sclerosis multiplex immunhiányos betegségek – pl. AIDS túlérzékenység: allergia (por, szőr, nehézfémek, pollen, stb. ) Ig. E-hez kötődnek → hízósejt- és bazofil granulocita aktiválás → gyulladás

Vércsoportrendszerek besorolás alapja: vvt. sejtfelszíni antigénjei („vércsoport-antigének”) leggyakoribb: AB 0 és Rh AB 0 vércsoportrendszer: egy gén 3 allélje örökíti 2 antigént kell vizsgálni A B AB 0 vércsoport vörösvértest A B A és B antigén egyik sem anti-B antitest anti-A egyik sem anti-A és anti-B

gyakorlati felhasználás: vérátömlesztés az elnevezés túlzó (kis részletekben zajlik: 1 -1, 5 dl/óra!!) cél: működőképes vörösvértesteknek a beteg szervezetbe juttatása azaz: a donor vvt-je ne legyen kicsapható (az antigénjeit kell nézni) a recipiens vérplazmája ne tudja kicsapni (az antitesteket kell nézni)

AB 0 vércsoport meghatározása gyorsteszt: 1 -1 csepp vér elkeverve vérszérummal BA-vérszérum (anti-B) (anti-A)

Rh-vércsoportrendszer 1 antigént kell vizsgálni anti-Rh (anti-D) antitest eredendően nincs jelen az Rh- vérben! magzati Rh-összeférhetetlenség (anya Rh-, magzat Rh+)