Trsulsok Magyarorszgon Jelen sszellts clja az emelt szint

Társulások Magyarországon Jelen összeállítás célja az emelt szintű biológia tananyag részét képező legfontosabb hazai társulások bemutatása. Az anyag összeállítását Gál Béla Biológia 12 tankönyvének (Mozaik kiadó, 2006) felosztásához és részletezettségéhez igazítva végeztem. készítette: Tauber Tamás Az amúgy nehezen tanulható anyagot térképekkel, kereszthivatkozásokkal, habitusképekkel, az említett fajok mindegyikét lehetőleg érdemben láttató illusztrációkkal igyekeztem tanulhatóbbá és élvezetesebbé tenni. Célom volt, hogy bemutatóm használóit mintegy „fotelból világot látni” hívjam. A potenciális vegetációtérkép Gr. Zólyomi Bálint munkája alapján a Kartográfiai Vállalat 1981 -es munkája, mely a Növényföldrajz, társulástan és ökológia (Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000) tankönyv mellékleteként állt rendelkezésemre. A térkép elektronikus részekre bontása saját munkám. Köszönet illeti a Terra Alapítványt, melynek szép, kiváló érzékkel elkészített fotóiból és leírásaiból többet is bevettem az illusztrációk közé. .

Mivel foglalkozunk? Mi az a társulás? - Néhány fontos ökológiai kifejezés magyarázata Hogyan csoportosítjuk a társulásokat? A magyarországi társulások potenciális vegetációtérképe Klímazonális társulások áttekintő térképe és rendszeres tárgyalása Intrazonális társulások áttekintése és rendszeres tárgyalása T A lap tetei tartalom gombra kattintva mindig ide érkezhetsz vissza. A diák sarkában látható és az áttekintő térképen, táblázaton megjelenő navigálógombokkal a bemutató megfelelő pontjára ugorhatsz, de haladhatsz sorjában is.

Fogalmak tisztázása: T társulás = biocönózis = életközösség: Egy élőhelyen élő populációk szervezett, bonyolult kölcsönhatásrendszerrel jellemezhető együttese. vegetáció: egy terület növénytakarója növénytársulás = fitocönózis: A társulások növénypopulációinak közössége. A vegetáció olyan kisebb egységei, melyek meghatározott környezeti viszonyok között felépítésükben, fajösszetételükben nagyfokú hasonlóságot mutatnak, így típusokba sorolhatók. állattársulás = zoocönózis: Egy társulás állatvilága. biotóp = élőhely: egy terület élettelen összetevőinek összessége. biotóp + biocönózis = biogeocönózis: az élő és élettelen természeti összetevők komplexuma, amelyeket az anyag- és energiacsere köt össze. ökoszisztéma: mást jelent a magyar és mást a nemzetközi szóhasználatban: 1. magyar szaknyelvi jelentése: Ökológiai rendszerek tanulmányozása céljából biomatematikai és bioinformatikai eszközök segítségével létrehozott rendszermodell, amely az élőlényegyüttes és környezete kapcsolatrendszerét írja le. 2. nemzetközi szaknyelvi jelentésében a biogeocönózis szinonímája. környezet: Az élőhelyen a populációra vagy a közösségre ténylegesen ható tényezők összessége flóra: egy élőhelyen élő növényfajok listája fauna: egy élőhelyen élő állatfajok listája Szárazföldi életközösségekben a társulás jellegzetes arculatát, típusát elsősorban a növények határozzák meg, ezért bár jelen bemutatónk névleg a magyarországi társulásokkal foglalkozik, valójában növénytársulás-típusokat veszünk sorra.

Hogyan csoportosíthatjuk a társulásokat? Fás és Fátlan Klímazonális, (Extrazonális), Intrazonális, Azonális T A. Klímazonális társulások: A föld éghajlati öveinek megfelelően az egyenlítővel többékevésbé párhuzamos növényzeti zónák is kialakultak, melyek hazánk kis területén belül csak a hegyek magasságával változó klímának megfelelően jelennek meg egymás fölött (tölgyesek, bükkösök, fenyvesek). Ezek a klímazonális társulások. Fontos tényező még az Atlanti-óceántól illetve a Földközi-tengertől való távolság, amelynek hatása hazánk területén belül is erősen megnyilvánul. Épp nálunk találkozik a mérsékeltövi lomberdők (nyugat) és a füves puszták (kelet) biomja. Ez főleg az Alföldön érezteti hatását, ahol nagy területeket borított régen a két biom átmeneti zónája, az erdőssztyepp. De hegyeink klímazonális társulásai is jellegzetes altípusokban jelennek meg délnyugatról északkelet felé haladva (illír bükkösök (balkáni jelleg) montán bükkösök (kárpáti jelleg)). Klímazonális társulások Magyarországon: Fátlan: 1. löszpusztagyepek foltjai (tölgyesekkel elegyesen) – csak ez az egyféle van. (ez az erdőssztyepp élőhelytípusa – már ami maradt belőle) Fás: (hegylábaktól fölfelé haladva: ) 1. tatárjuhatos lösztölgyesek 2. cseres tölgyesek 3. gyertyános tölgyesek 4. szubmontán bükkösök 5. montán bükkösök

T B. Extrazonális társulások: A „saját” éghajlati zónájukon kívül megjelenő, de amúgy egy-egy klímazonális típusnak megfeleltethető növénytársulásokat extrazonális társulásoknak nevezzük. Kialakulásuk fő oka a mezoklíma (jellemzően hegyvidékek északi, illetve déli lejtőin). Így például hideg, mély szurdokvölgyek északi oldalán a bükkös 600 m-nél jóval lejjebb, 2 -300 m-es magasságban, vagyis a tölgyes zónában is megjelenhet. Ez a bükkös itt tehát extrazonális társulásnak számít. Mivel jobbára megvan a zonális megfelelőjük is, nem mondunk rájuk több külön példát. C. Intrazonális társulások: Zónán belüli társulások, melyek egyéb környezeti faktorok (jellemzően talajtani adottságok, másnéven ún. edafikus tényezők) alapján kapnak saját arculatot, de ettől még jellemzőek a zónájukra. Az egyes klímatikus növényzeti zónáknak így többnyire megvannak a maguk jellemző intrazonális társulásai, így például a bükkös övben a szurdokerdők, az erdőssztyepp övben a sziki tölgyesek. Sokféle van belőlük! D. Azonális társulások: Szintén egyéb környezeti faktorok (jellemzően víz) határozzák meg őket, de olyan erősen, hogy már többé-kevésbé függetlenednek a klímaövektől is, vagyis nem zonálisak. Ilyen például a nádas, amely a hideg mérsékelt tajga övben, a meleg mérsékelt lombhullató erdők övében és a szubtrópusi övben is megjelenik az állóvizek partjain.

9. Alföldi gyertyános-tölgyesek 8. Ártéri ligeterdők 10. Rétlápok láperdőkkel (Querco-robori-Carpinetum, a Kisalföldi déli (főképp Fraxino pannonicae-Quercetum roboris) és 11. Illír jellegű molyhostölgyes karszterdők (középeurópai meszes láprétek) peremének átmeneti gyertyánosodásával mocsarak (buckakozökben és völgyi réteken 12. Kontinentális jellegű molyhos tölgyesek (Orno-Quercetum pubescentis), karsztbokorerdők együtt) rétláposodás is) 13. Cseres tölgyesek (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae) bokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis) és 14. Hegyi gyertyános tölgyesek (Quercetum-petraeae-cerris) és egyéb savanyodó talajú (Ceraso-Quercetum pubescentis), lejtősztyeprétek, sziklagyepek 15. Szubmontán bükkösök (Querco petraeae-Caprinetum) tölgyesek (p/Potentillo-Quercetum, t/Tilio argenteaesziklagyepek Potenciális vegetációtérkép 16. Montán bükkösök (Melico=Melitti-Fagetum) Quercetum) 17. Illír jellegű bükkösök Emberi hatás nélkül, pusztán az élőhelyi sajátságokból adódóan ezek a (főképp Aconito-Fagetum) 18. Illír jellegű gyertyános-tölgyesek (Helleboro-, Vicio oroboidi-Fagetum) társulások volnának találhatók Magyarország mai területén. 19. Erdei fenyővel elegyes tölgyes (főképp Helleboro-Carpinetum) 20. Mészkerülő erdei fenyves (Genistae-Pinetum Quercetosum) 21. Mészkerülő lomberdők és jegenyefenyves lucosok A jelmagyarázat elemeire kattintva megnézheted a társulás nevét. (Genistae Pinetum) 22. Reliktum jellegű erdei fenyves 1. Homoki tölgyesek, homokpuszták (a térkép néhány tekintetben más (részletezőbb) felosztást követ, mint a tematikánk, ezért néhány olyan társulásnevet is találsz (Lino flavae-, Festucae-Pinetum) 10 2. Tatárjuharos lösztölgyesek rajta, amely a tárgyalásban nem kerül sorra. ) (Festuco-, Convallario-Quercetum roboris) 11 3. Löszpuszták (pusztai cserjés, lösztölgyes és sziki (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris) 12 4. Mezei juharos tölgyes komplexe tölgyes foltokkal) 13 5. Sziki tatárjuharos tölgyes (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris) 14 6. Szolonyec sziki növényzet (Galatello-Quercetum roboris) 7. Szoloncsák sziki növényzet 15 (egykor részben ártéri növényzet) 16 17 18 5 19 1 6 20 2 7 21 3 8 4 9 22 T

9. Alföldi gyertyános-tölgyesek 8. Ártéri ligeterdők 10. Rétlápok láperdőkkel (Querco-robori-Carpinetum, a Kisalföldi déli (főképp Fraxino pannonicae-Quercetum roboris) és 11. Illír jellegű molyhostölgyes karszterdők (középeurópai meszes láprétek) peremének átmeneti gyertyánosodásával mocsarak (buckakozökben és völgyi réteken 12. Kontinentális jellegű molyhos tölgyesek (Orno-Quercetum pubescentis), karsztbokorerdők együtt) rétláposodás is) 13. Cseres tölgyesek (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae) bokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis) és 14. Hegyi gyertyános tölgyesek (Quercetum-petraeae-cerris) és egyéb savanyodó talajú (Ceraso-Quercetum pubescentis), lejtősztyeprétek, sziklagyepek 15. Szubmontán bükkösök (Querco petraeae-Caprinetum) tölgyesek (p/Potentillo-Quercetum, t/Tilio argenteaesziklagyepek 16. Montán bükkösök (Melico=Melitti-Fagetum) Quercetum) 17. Illír jellegű bükkösök (főképp Aconito-Fagetum) 18. Illír jellegű gyertyános-tölgyesek (Helleboro-, Vicio oroboidi-Fagetum) 19. Erdei fenyővel elegyes tölgyes (főképp Helleboro-Carpinetum) Pásztázható térkép 20. Mészkerülő erdei fenyves (Genistae-Pinetum Quercetosum) 21. Mészkerülő lomberdők és jegenyefenyves lucosok (Genistae Pinetum) 22. Reliktum jellegű erdei fenyves 1. Homoki tölgyesek, homokpuszták (Lino flavae-, Festucae-Pinetum) 2. Tatárjuharos lösztölgyesek (Festuco-, Convallario-Quercetum roboris) 3. Löszpuszták (pusztai cserjés, lösztölgyes és sziki (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris) 4. Mezei juharos tölgyes komplexe tölgyes foltokkal) 5. Sziki tatárjuharos tölgyes (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris) 6. Szolonyec sziki növényzet (Galatello-Quercetum roboris) 7. Szoloncsák sziki növényzet (egykor részben ártéri növényzet) T 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22

Klímazonális társulások Magyarországon szubmontán bükkösök Klikk! T montán bükkösök hegyi gyertyános tölgyesek cseres tölgyesek tatárjuhatos lösztölgyesek illír jellegű bükkösök löszpusztagyepek foltjai (tölgyesekkel elegyesen) illír jellegű gyertyános tölgyesek Vízrajzi térkép

Térképhez T 3. Löszpuszták (pusztai cserjés, lösztölgyes és sziki tölgyes foltokkal) kónya zsálya tátorján A löszpusztarétek Magyarország egyetlen klímazonális fátlan társulását képviselik. Mivel kiváló talajokon alakultak ki, mára alig maradt belőlük valami kunkorgó árvalányhaj az ember megjelenése óta terjedő földművelés miatt, pedig emberi hatás nélkül nagy területeket foglalnának el (térkép). Maradványfoltjaikat kunhalmokon, ősi földvárakon, a Mezőföld löszvölgyeiben szigorúan őrzi a természetvédelem. barázdált csenkesz Karakterfajaik a meleg mogyoró-korban települtek a Kárpát-medencébe, és élőhelyük visszaszorulása miatt ma többnyire védett maradványfajoknak számítanak. erdélyi hérics Ilyenek a tátorján, a kónya zsálya, a kunkorgó árvalányhaj, az erdélyi hérics. Fő gyepalkodó a barázdált csenkesz. Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

Térképhez T kocsányos A tatárjuharos lösztölgyes Magyarország egyetlen síksági klímazonális erdőtársulása, a pannóniai erdőssztyeppek megsemmisüléssel veszélyeztetett 2. Tatárjuharos lösztölgyesek típusa. A potenciális vegetációban igen nagy területet (Aceri tatarico-Quercetum pubescenti-roboris) foglalna el, becslések szerint az ország területének 9 cser 12, 5%-át. Kiterjedése feltehetőleg évezredek óta, az ember megjelenésétől folyamatosan csökken. Jelenleg az ország területének mintegy 0, 007%-án találunk jobb-rosszabb állapotú tatárjuharos lösztölgyest, a legnagyobb egybefüggő állomány alig haladja meg az 1 km²-t (Kerecsendi-erdő, 106 ha). A társulásról szóló tudásunk ezen egyetlen állomány vizsgálatán nyugszik. kocsánytalan A tengerszint felett legfeljebb 250 méterrel molyhos helyezkedik el. Benne megtalálható mind a négy honos tölgyfajunk (csertölgy, molyhos, kocsányos és kocsánytalan tölgy), e mellett pedig a változatos levélalakú tatárjuhar karakterfaj (kép). Ligetes erdő, cserje és gyepszintje erős. Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

Cseres tölgyesek (Quercetum-petraeae-cerris) A cseres tölgyesek 250 -450 m tengerszint feletti és egyébmagasságoknál alakultak ki a Középhegységben. savanyodó Tipikus állományaiban többnyire két faj, a talajú tölgyesek (p/Potentillo-Quercetum, t/Tilio argenteae-Quercetum) Térképhez T 13. kocsánytalan és csertölgy található meg e szintben. A cserjeszintje és gyepszintje is fejlett, mert a tölgyek lombozata beengedi a fényt az erdő belsejébe. Ezért tavaszi geofiton aszpektus nincs. Cserjeszintben: kökény, galagonya, som, mogyoró, fagyal, kecskerágó – ezek az általános cserjék erdeinkben (következő dia). Egyvirágú gyöngyperje Erdei here (pázsitfűféle) Gyepszint: pázsitfűfélék, harangvirágok, pillangósok közül lednekek és herék. Tavaszi lednek baracklevelű harangvirág Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T Erdeink legjellemzőbb cserjéi 1. húsos som galagonya jellegzetes levél kökény

T Erdeink legjellemzőbb cserjéi 2. fagyal mogyoró fagyal nagy habituskép kecskerágó

Térképhez T A gyertyános tölgyesek klímazonálisan bogláros szellőrózsa medvehagyma dombvidékeink és középhegységeink 400 - 600 m közötti régióban fordulnak elő. Zárt lombkoronájú, 14. Hegyi gyertyános tölgyesek kettős koronaszintű erdők. A felső szintben a (Querco petraeae-Caprinetum) kocsánytalan tölgy (Quercus petraea), az alsó szintben pedig a gyertyán (Carpinus betulus) uralkodik. A cserjeszint igen gyér, legtöbbször hiányzik is, mivel a gyertyán erősen árnyékol, így kevés fény jut az erdő belsejébe. A gyepszintben ezért igen gyakoriak a kora tavasszal, lombfakadás előtt nyíló hagymás-gumós növények: tavaszi geofiton aszpektus (kép). Ilyen az odvas keltike, a medvehagyma, a bogláros gyertyánszellőrózsa, a hóvirág, a téltemető. Gyakori lehet még a gyepszintben a szagos müge (ld. a bükkösöknél). odvas keltike téltemető Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

Az illír jellegű gyertyános tölgyesek abban lónyelvű csodabogyó különböznek a hegyi gyertyános tölgyesektől, hogy egyéb jellemző fák vegyülnek a kocsánytalan tölgy 18. Illír jellegű gyertyános-tölgyesek és a gyertyán közé: nagylevelű hárs (ld. még: hársas-kőrises) (főképp Helleboro-Carpinetum) és a szelídgesztenye. Ezen kívül a gyepszintben is vannak speciális, az illír (nyugat-balkáni) flóratartományra jellemző növényfajok: a lónyelvű csodabogyó, a ciklámen, a kakasmandikó, a kisvirágú hunyor. szelídgesztenye kisvirágú hunyor ciklámen kakasmandikó Vegetációtérkép Vízrajzi térkép Térképhez T nagylevelű hárs

Szubmontán bükkösök (Melico=Melitti-Fagetum) Térképhez T 15. A szubmontán bükkösök klímazonálisan a bükk középhegységeink 600 -800 m közötti régióban fordulnak elő. Zárt lombkoronájú, gyér cserjeszinttel rendelkező szálerdők. Uralkodó fájuk a bükk (gyertyán előfordul). A gyepszint kevés fajból áll, mivel az erősen záródott lombkorona kevés fényt enged át. Teljesen aljnövényzet nélküli - nudum - változatok is előfordulnak. Ahol van aljnövényzet, ott jellemző a szagos müge, a madársóska, a bükksás. szagos müge madársóska bükksás Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

17. Illír jellegű bükkösök (Helleboro-, Vicio oroboidi-Fagetum) Térképhez T Az illír jellegű bükkösök jellemző elegyedő fái a hársak (ld. még illír gyertyános t. , nyílt homoki tölgyes, hársas-kőrises), a kocsánytalan tölgy és a vadcseresznye. Gyepszintjükben jellegzetes faj a zalai bükköny vadcseresznye Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

16. Montán bükkösök (főképp Aconito-Fagetum) Térképhez T A montán bükkös 800 m tszf. felett előforduló társulás, legnagyobb állományai az Északiközéphegységben, a Bükkben és a Zemplénben találhatók. a kárpáti flóratartomány fajai megjelennek, rendszerint hiányzik belőle a gyertyán. Az aljnövényzetben jellegzetesek a sisakvirág-fajok, vagy a pávafarkú salamonpecsét. változékony sisakvirág kárpáti sisakvirág pávafarkú salamonpecsét Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

Intrazonális társulások Magyarországon T Az intrazonális társulások talajadottságok, domborzati viszonyok vagy víz hatására alakulnak ki, és ezek miatt térnek el az élőhely klímája alapján „várható” zonális társulástól. Áttekintésük: (klikkelhető áttekintő táblázat a következő dián!) A meghatározó környezeti hatáson kívül az alapján is különbséget teszünk az intrazonális társulástípusok között, hogy az adott élőhely szukcessziója meddig jutott el. Így például homoktalajon kezdetben nyílt homokpusztagyep jön létre, majd a humuszosodás előre haladtával (ha valamilyen tényező nem akasztja meg a szukcessziót) zárt homokpusztagyep jön létre. A fás szárú növények megtelepedésére alkalmassá váló homokterületen ez után jellemzően nyáras-borókás alakul ki, amely átadhatja helyét a nyílt homoki tölgyesnek, mely idővel záródva a homokterület záró társulásává, zárt homoki tölgyessé alakul. Szikes talajon a vízviszonyoktól is függően (a szikesedést a víz okozza!) nedves vagy száraz szikesek nyílt gyepei jönnek létre először, melyek idővel záródhatnak (zárt szikesek), majd sziki tölgyesnek adhatják át a helyüket. Az időjárási viszontagságoknak kitett meredek helyeken nehezen és lassan alakulhat ki humuszos talaj, s az is gyakran lemosódik, így láthatóvá válik az anyakőzet, melynek hatása így különösen is érvényesülhet a vegetációban. E szerint különböztethetünk meg nyílt szilikát-, mészkő- és dolomitsziklagyepeket, melyek, ha záródhatnak, szilikát, mészkő és dolomit lejtősztyepprétekké alakulnak. A fák megtelepedésével domborzati viszonyoktól függően molyhos tölgyessé vagy hársaskőrises társulássá alakulhat a terület. Lejtősztyepprétek erdősülését emberi hatás (legeltetés vagy kaszálás) is megakaszthatja, ekkor lágyszárú fajokban gazdag hegyi kaszálórétek alakulnak ki, s maradnak fenn, amíg az emberi hatás tart. Mély, északias völgyekben szurdokerdőket találunk. A feltöltődő állóvizek életében időben, a víztől a parton át kifelé haladva pedig térben követik egymást az alábbi társulások: lebegő hínártársulás, gyökerező hínártársulás, nádas (valójában ez azonális társulás), magassásos, láprét és/vagy mocsárrét (a vízborítottság gyakorisága szerint), bokorfüzes, láperdő (lápjellegű területen) vagy puhafa- majd keményfa-ligeterdők (mocsár jellegű, kiszáradó területeken). Utóbbi zárótársulásnak tekinthető, mely fokozatosan a környék klímazonális társulásának adja át helyét térben vagy időben. Vízfolyások partján találjuk a patakmenti magaskórós társulást, emberi tevékenység tartja fenn a gyomtársulásokat és a telepített társulásokat.

T Intrazonális társulások Magyarországon gyomtársulások** telepített társulások**

Térképéhez Nyílt homokpusztagyepek T Homoki területeink elsősorban a Duna-Tisza közén és a Nyírségben vannak, de egyebütt is előfordulnak. Gyenge vízmegkötő képesség és nagy napi hőingás jellemző a talajra. Hosszú gyökerű, heverő szárú, kis párologtató felületű lágyszárúak élnek itt. A homokot jól kötő magyar csenkesz meszes homokon homoki árvalányhajjal, mészmentes homokon ezüstperjével alkot nyílt gyepet. Szép virág itt a homoki nőszirom. ezüstperje magyar csenkesz Intrazonális társulások táblázatához homoki árvalányhaj homoki nőszirom

T Zárt homokpusztagyepek Térképéhez Intrazonális társulások táblázatához Homoki területeink elsősorban a Duna-Tisza közén és a Nyírségben vannak, de egyebütt is előfordulnak. Gyenge vízmegkötő képesség és nagy napi hőingás jellemző a talajra. Hosszú gyökerű, heverő szárú, kis párologtató felületű lágyszárúak élnek itt. Lankásabb, talajvízhez közelebbi térszíneken sok évtizedes talajképződés nyomán zárulhat a homoki gyep, s a nyílt gyeptípus fajai (magyar csenkesz, homoki árvalányhaj, homoki nőszirom, ezüstperje) mellett megjelennek a csűdfű fajok, a kunkorgó (ld. még: löszpuszták) és pusztai árvalányhaj is sok más fajjal egyetemben: fajgazdag társulás. szártalan csüdfű kunkorgó árvalányhaj pusztai árvalányhaj

Nyáras-borókás (vagy borókás nyáras) T Intrazonális társulások táblázatához A zárt homokpusztagyepek erdősülésének első lépéseként szúrós levelű nyitvatermők, borókabokrok telepednek meg. Az üdébb talajú buckaközökben ehhez fehér nyár társul. Így alakulnak ki a Kiskunságon igen jellegzetes nyáras-borókás társulások (ősborókás), mint nyílt erdők. (Nyílt erdő az, ahol a lombkoronaszint nem összefüggő). A lágyszárú fajkészlet hasonló, mint a homokpusztagyepekben. közönséges boróka fehér nyár

Nyílt homoki tölgyes T Intrazonális társulások táblázatához A nyílt homoki tölgyesek, amelyeket pusztai tölgyeseknek is neveznek, leggyakrabban buckatetőkön, melegebb lejtőkön jönnek létre, ahol a talajvíz hatása már nem érvényesül. Mozaikos állományai humuszos homoktalajon, elsősorban a Duna. Tisza közén, a Nyírségben, a Kisalföldön és Somogyban tenyésznek. Domináns fafaja a kocsányos tölgy, amelyhez főleg a Duna - Tisza közén a fehér nyár, Somogyban és a Nyírségben pedig az ezüst hárs társul. Gazdag a cserjeszintje, melyet a leggyakoribb erdei cserjéink alkotnak (ld. itt). fehér nyár kocsányos tölgy ezüst hárs Arculat

Zárt homoki tölgyes T Intrazonális társulások táblázatához Valamikor hazánkban igen elterjedt erdőtársulás volt, az ország területének 8%-át borította, ma állományai 0, 2%-ra fogyatkoztak. Magasabb talajvízszintű homokterületeken, többnyire rozsdabarna erdőtalajokon alakul ki ez a zárt társulás. A nyílt homoki tölgyesek fásszárú fajai mellett (ld. ott) jellemzőek a rezgő nyár és a nyír is. Lágyszárúak közül gyakori a gyöngyvirág és az enyves zsálya. rezgő nyár gyöngyvirág nyír enyves zsálya Arculat a Terra Alapítvány fotója

T Nedves szikesek Térképéhez Intrazonális társulások táblázatához A szikesek közös jellemzője, hogy tavasszal víz borítja őket, majd az erős párolgás miatt, amikor a víz felfelé mozog a talajban, a sók (főleg Na. CO 3 : szóda) felhalmozódnak a talajfelszínen, sóssá és lúgos kémhatásúvá téve azt. A szikes talaj vízháztartása, átszellőzése rossz, a hőingások óriásiak rajta. A nedves szikeseket a száraz szikeseknél tovább borítja víz tavasszal. Félsivatagi jellegű, hosszú gyökerű, heverő szárú, sokszor pozsgás növények élnek itt. Vízborítottság idején jellemzőek a kékalgák (cianobaktériumok) és zöldalgák. Jellemző a szikfoktársulás, jellemző növény itt a sziki mézpázsit, és az orvosi székfű (kamilla). A nedves szikes záródhat is, ekkor jellemzővé válhat még a sziki cickafark, a sziksófű és a sziki boglárka is. sziki mézpázsit sziksófű orvosi székfű (kamilla) sziki boglárka sziki cickafark

T Száraz szikesek Térképéhez Intrazonális társulások táblázatához A szikesek közös jellemzője, hogy tavasszal víz borítja őket, majd az erős párolgás miatt, amikor a víz felfelé mozog a talajban, a sók (főleg Na. CO 3 : szóda) felhalmozódnak a talajfelszínen, sóssá és lúgos kémhatásúvá téve azt. A szikes talaj vízháztartása, átszellőzése rossz, a hőingások óriásiak rajta. A száraz szikeseket csak kora tavasszal borítja víz. Szélsőséges száraz-szikes társulás a vakszik, ahol a talajfelszín fehér a sótól. Ilyen helyen is megél a bárányparély és az orvosi székfű (kamilla). Száraz szikesekre jellemző még a tömeges sovány csenkesz, a cickafarkfélék, a sóvirág. sovány csenkesz sóvirág orvosi székfű (kamilla) bárányparéj pusztai cickafark

T Sziki (tatárjuharos) tölgyes Térképéhez Intrazonális társulások táblázatához magyar zergevirág Legjellemzőbb fája a kocsányos tölgy. Számos védett lágyszárúnak is otthont ad, mint pl. a magyar zergevirág vagy az epergyöngyike. A szikes talajon sótűrő növények élnek: orvosi kocsord, sziki üröm. Arculat a Terra Alapítvány fotója Az enyhén lúgos kémhatású szolonyec szikes talajok jellemző fás társulása, a tatárjuharos lösztölgyes edafikus (talajtani) hatásokra kialakuló intrazonális testvértársulása. A talaj tápanyagban szegény, nátriumsókban viszont igen gazdag, amely vízelvonó hatása miatt fiziológiai szárazságot idéz elő. A sziki tölgyesekben a kisebb-nagyobb erdőfoltok füves tisztásokkal váltakoznak, így jogosan sorolhatjuk őket az erdőssztyepp társulások közé. Néhány kisebb állományuk megtalálható a Tiszántúlon illetve a Kisalföld és a Kemenesalja találkozásánál. fotója epergyöngyike sziki üröm orvosi kocsord a Terra Alapítvány fotója

Szilikát sziklagyepek T Intrazonális társulások táblázatához Hegységeinkben a kitettség miatt sok helyen nehezen alakul ki zárt talajtakaró, az alapkőzet kilátszik, s az itt kialakuló nyílt gyepek fajösszetételét a kőzet fizikai-kémiai tulajdonságai erősen meghatározzák. Mivel szukcessziós folyamat elejének felel meg ez az állapot, a pionír zuzmók és mohák midig jelen vannak, az edényes növények csomói, telepei szórt elhelyezkedésűek (a deres csenkesz minden típusban gyakori fűféle) , ugyanakkor karakterfajokat és bennszülött (endemikus) fajokat is találhatunk bennük. kövirózsa A vulkáni eredetű, szilikátos kőzetek alkotta szirtek (pl. Balaton-felvidék, Zempléni-hegység) szilikát sziklagyepeinek vékony, sérülékeny humuszrétegét igénytelen, gyakran pozsgás fajok lakják, pl. a deres csenkesz nevű fű, ill. a fehér varjúháj és kövirózsa fajok. Gyakori a sziklai ternye, sziklalakó páfrányok (fodorkák) és hagymák. deres csenkesz sziklai ternye Arculat sárga hagyma aranyos fodorka hegyi hagyma fehér varjúháj a Terra Alapítvány fotója

T Mészkő sziklagyepek Intrazonális társulások táblázatához Hegységeinkben a kitettség miatt sok helyen nehezen alakul ki zárt talajtakaró, az alapkőzet kilátszik, s az itt kialakuló nyílt gyepek fajösszetételét a kőzet fizikai-kémiai tulajdonságai erősen meghatározzák. Mivel szukcessziós folyamat elejének felel meg ez az állapot, a pionír zuzmók és mohák midig jelen vannak, az edényes növények csomói, telepei szórt elhelyezkedésűek (a deres csenkesz minden típusban gyakori fűféle) , ugyanakkor karakterfajokat és bennszülött (endemikus) fajokat is találhatunk bennük. A mészkőhegységekben (pl. Aggteleki karsztvidék, Bükk nagy része) mészkősziklagyepek jelennek meg. Jellemző fajaik az itt is gyakori deres csenkesz (ld. még szilikátsziklagyepek) mellett a nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, a borsos varjúháj, és a kövirózsák. A sziklalakó páfrányok közül a kövi fodorka kimondottan a mészkövet kedveli. magyar nyúlfarkfű fürtös kőtörőfű borsos varjúháj kövirózsa (ezúttal virágzás közben) Arculat kövi fodorka

T Dolomit sziklagyepek Intrazonális társulások táblázatához Hegységeinkben a kitettség miatt sok helyen nehezen alakul ki zárt talajtakaró, az alapkőzet kilátszik, s az itt kialakuló nyílt gyepek fajösszetételét a kőzet fizikai-kémiai tulajdonságai erősen meghatározzák. Mivel szukcessziós folyamat elejének felel meg ez az állapot, a pionír zuzmók és mohák midig jelen vannak, az edényes növények csomói, telepei szórt elhelyezkedésűek (a deres csenkesz minden típusban gyakori fűféle) , ugyanakkor karakterfajokat és bennszülött (endemikus) fajokat is találhatunk bennük. Dolomit-hegységeink – pl. Budai-hg. , Vértes, Keszthelyihg. – déli, délnyugati lejtőin dolomit sziklagyepek alakulnak ki. A deres csenkesz mellett a kövér daravirág, a ködvirág, a szürke napvirág. Értékes endemizmusok a pilisi len és a magyar gurgolya. ködvirág pilisi len kövér daravirág Arculat szürke napvirág magyar gurgolya

Szilikát lejtősztyepprétek T Intrazonális társulások táblázatához A sziklagyepek záródásával lejtősztyepprétek alakulnak ki, az alapkőzet hatása így már mérsékeltebb. Minden fajta lejtősztyeppréten gyakoriak a keskenylevelű csenkesz és árvalányhajfajok (ld. homoki területek és sziklagyepek fajainál). Jellemző a tavaszi-őszi kettős virágzás. Jellegzetes fajok még a fenyérfű, az ezüst pimpó és a prémes gyöngyperje. fenyérfű prémes gyöngyperje ezüst pimpó

Mészkő lejtősztyepprétek T Intrazonális társulások táblázatához A sziklagyepek záródásával lejtősztyepprétek alakulnak ki, az alapkőzet hatása így már mérsékeltebb. Minden fajta lejtősztyeppréten gyakoriak a keskenylevelű csenkesz és árvalányhajfajok (ld. homoki területek és sziklagyepek fajainál). Jellemző a tavaszi-őszi kettős virágzás. Jellegzetes fajok még a szürke galaj, a védett leánykökörcsin a sárga hagyma (szilikát sziklagyepeknél is láttuk!), a tavaszi hérics. szürke galaj leánykökörcsin tavaszi hérics

Dolomit lejtősztyepprétek T Intrazonális társulások táblázatához A sziklagyepek záródásával lejtősztyepprétek alakulnak ki, az alapkőzet hatása így már mérsékeltebb. Minden fajta lejtősztyeppréten gyakoriak a keskenylevelű csenkesz és árvalányhajfajok (ld. homoki területek és sziklagyepek fajainál). Jellemző a tavaszi-őszi kettős virágzás. A dolomiton (Ca. Mg. CO 3) kialakuló lejtősztyeppréteknek sok közös faja van a mészkövön kialakulókkal (leánykökörcsin pl. ugyancsak előfordulhat), de jellegzetességükként említhetők a lappangó sás, a cifra kankalin, a hegyi gamandor. (Bár ezek a fotók sziklagyepekben készültek – kilátszik a kőzet! –, mégis a lejtősztyepprétek jellegzetes növényeiként említjük ezeket). a Terra Alapítvány fotója lappangó sás cifra kankalin hegyi gamandor

Hegyi kaszálórétek vörös csenkesz T Intrazonális társulások táblázatához Erdőirtás vagy erdőtűz helyén ritkábban természetes legelés, gyakrabban mesterséges legeltetés vagy kaszálás következtében visszaerdősülni nem tudó rétfoltok állandósulhatnak. A megrekedő szukcesszió következtében a lágyszárúak fajgazdagsága megnő. Még meglévő kaszálórétjeink sok szép, értékes növényfajnak adnak otthont. Gyakori füvek itt a vörös- és a juhcsenkesz illetve a réti ecsetpázsit. Gyakori kétszikűek a terebélyes harangvirág vagy az üstökös pacsirtafű. Szép védett növények például a réti kardvirág és a szártalan bábakalács. réti kardvirág juhcsenkesz szártalan bábakalács Arculat üstökös pacsirtafű terebélyes harangvirág réti ecsetpázsit

T Molyhos tölgyesek Térkép 1. Térkép 2. Intrazonális társulások táblázatához Hegyek és dombok főleg déli peremterületein, ahol a sziklákon csak helyenként képes mélyebb humuszos talajréteg felhalmozódni, molyhos tölgyes bokorerdők jönnek létre. Mindig száraz gyepekkel mozaikos elrendeződésben találjuk ezt az alacsony, nyílt erdőtípust. A névadó molyhos tölgy kifejezetten kedveli a bokorerdős elrendeződést. Mészkövön kialakuló változata a cserszömörcés karsztbokorerdő. A cserjeszintben kecskerágó (ld. gyakori cserjék), sajmeggy és cserszömörce, a gyepszintben olasz harangvirág, fényes galaj, karcsú gyöngyike gyakori. sajmeggy molyhos tölgy cserszömörce fényes galaj karcsú gyöngyike Buday Ádám fotója olasz harangvirág Arculat

T Hársas-kőrises Intrazonális társulások táblázatához A sziklaerdők elsősorban 400 m tengerszint feletti magasság fölött, sziklás, meredek hegycsúcsok, sziklaélek társulásai. A szélsőséges talajviszonyok miatt az ilyen magasságban klímazonális fafajok (bükk, gyertyán) visszaszorulnak, s átadják helyüket a jól sarjadó fajoknak, mint pl. a nagylevelű hárs (ld. még az illír jellegű gyertyános tölgyeseknél ), magyar kőris, lisztes berkenye és a mezei juhar. Gyakori cserjéink közül itt is jellemző a húsos som, a galagonya, a mogyoró. Hamar József fotója magyar kőris lisztes berkenye nagylevelű hárs A levélerek hónaljában fehér szőrök láthatók, szemben a kislevelű hárssal, amelyné a szőrök vörösek. Arculat mezei juhar

T Szurdokerdők Intrazonális társulások táblázatához Szurdokerdők a mély, hűvös, párás levegőjű völgyek mélyén alakulnak ki a gyertyános tölgyesek és bükkösök zónájában. Hegyi juhar, bükk (bükkösök), magyar kőris (ld még: hársas-kőrises) alkotja lombkoronaszintjüket. Hűvös mikroklímájuk miatt havasi növényritkaságokat (pl. havasi iszalag) és jégkorszaki reliktumfajokat (maradványfajokat; pl. sárga ibolya, havasi ikravirág, győzedelmes hagyma) is őrizek. hegyi juhar havasi iszalag havasi ikravirág győzedelmes hagyma Arculat sárga ibolya Hamar József fotója

T Lebegő hínáros társulás Intrazonális társulások táblázatához Tavakban, mélyebb holtágakban, nyugodt vízű, mély folyóöblökben kialakuló, nem legyökerező vízinövények alkotta társulás. Állandó tagjai a békalencse, rucaöröm (páfrány!), vízidara, kolokán, békatutaj, a sulyom, és sok algafaj is. sulyom rucaöröm békalencse vízidara üstökös pacsirtafű békatutaj kolokán

T Gyökerező hínáros társulás Intrazonális társulások táblázatához Sekélyebb, illetve lassan áramló vizekben gyökerező hínártársulás alakul ki, melynek tagjai a mederfenék alzatában gyökereznek. Gyakoriak nálunk a fehér tündérrózsa, a hínáros békaszőlő, a süllő- és tüskéshínár, a békaliliom. A csillárkamoszat (fejlett teleptestű zöldalga!) egyre ritkább. Lebegő hínártársulások fajai természetesen idesodródhatnak. fehér tündérrózsa békaliliom csillárkamoszat hínáros békaszőlő nagy tüskéshínár éppen virágzó süllőhínár

Nádas T Intrazonális társulások táblázatához Valójában azonális társulás, a kategória legjellegzetesebb képviselője. A boreális tajgaövtől a lombhullató erdők övén át a szubtrópusokig sokfelé előfordul, ahol állandó, sekély (max. 1 -2 -m mély) vizek találhatók. Klímazónákhoz tehát nem ragaszkodik. A vízben gyökerező, jellemzően egyszikű növények fotoszintetizáló részeiket magasan a vízszint fölé tartják. Legjellemzőbb növények a nád, a gyékény, a tavi káka. A gyékény rokona a szintén gyakori békabuzogány. További gyakori egyszikűek a nyílfű és a vízi hídőr. DK-Ázsiai eredetű a szerzetesek gyógynövénykertjeiből kivadult, de ma már védett orvosi kálmos. nád széleslevelű gyékény békabuzogány vízi hídőr nyílfű tavi káka kálmos

Magassásos társulások T Intrazonális társulások táblázatához A nádasok felől a partra kiérve sekély vizű, vagy csak időszakosan víz borította területet találunk. Ez a magassásos társulások élőhelye. Ezek átmeneti zónát képeznek a nádasok és a mocsár- illetve láprétek között (ld. ott). Itt a legjellegzetesebb fajok a palkafélék (sásfélék) családjából kikerülő egyszikű növények, a sások. Leggyakoribbak a parti, a mocsári, a borzas és a bókoló sás. Külön társulástípusnak fogható fel a zsombékos, ahol a zsombékoló sások, például a zsombéksás növekedése révén szembetűnő felszíni egyenlőtlenségek, az állományon belül éles határral elváló zsombéksemlyék jönnek létre. Zsombékos (sás és arculat) parti sás Kurucz Gábor fotója mocsári sás borzas sás bókoló sás Hamar József fotója

Láprétek Térképéhez Intrazonális társulások táblázatához A magassásosoktól is eltávolodva a talaj vízellátottságától függően vagy lápréteket vagy mocsárréteket találunk. A lefolyástalan, pangóvizes területeken láprét, a friss vízellátású, üde talajú, nyáron időszakosan kiszáradó területeken mocsárrét alakul ki. A láprétek örökké vízzel átitatott talajának oxigénszegény viszonyai között az elhalt növényi maradványokból tőzegesedés indul meg. A lápoktól abban különböznek, hogy ott a tőzeg fő tömegét általában lombosmohafajok, pl. tőzegmoha elhalt biomasszája adja, a felszínen pedig élő mohaszőnyeget találunk. A láprétek uralkodó növényei ezzel szemben palkafélék, így sástőzeg keletkezik elsősorban. Jellemző növények a lápi sás, a kormos csáté, a lápi nyúlfarkfű. Jellemzőek még a szép virágú, védett orchidea- (magyarul kosbor-)félék: a mocsári kosbor, a poloskaszagú kosbor, a mocsári nőszőfű. ördögharaptafű Gyakori kétszikű faj az ördögharaptafű. mocsári kosbor lápi sás kormos csáté (sásféle) poloskaszagú kosbor lápi nyúlfarkfű (pázsitfűféle) porzók lógnak ki a kalászvirágzatból mocsári nőszőfű

Mocsárrétek T Intrazonális társulások táblázatához A magassásosoktól is eltávolodva a talaj vízellátottságától függően vagy lápréteket vagy mocsárréteket találunk. A lefolyástalan, pangóvizes területeken láprét, a friss vízellátású, üde talajú, nyáron időszakosan kiszáradó területeken mocsárrét alakul ki. Ha a láprétek kiszáradnak, a szukcesszió tovább halad, és bokorfüzes, majd láperdő alakul ki. A mocsárrétek, melyek nyáron időszakosan kiszáradnak (ami miatt tőzegesedés sem folyik) még könnyebben továbbalakulnak bokorfüzesekké, ezért fennmaradásukhoz nem egyszer kaszálás vagy legeltetés szükséges. A mocsárrétek közé tartozó társulások névadó fűfajaik szerint a fehér tippanos, ecsetpázsitos, réti csenkeszes és sédbúzás láprétek. A karakterfajok mellett gyakoriak a sovány perje, a mocsári perje, a réti és a kúszó boglárka. réti boglárka g rt é feh an ipp é. m d l t ( zsi knél ) á tp éte cse zálór e i s rét gyi ka he kúszó boglárka gyepes sédbúza mocsári perje sovány perje réti csenkesz

Bokorfüzesek T mandulalevelű fűz csigolyafűz törékeny fűz kosárkötő fűz Intrazonális társulások táblázatához Bokorfüzesek láprétekből és mocsárrétekből is kialakulhatnak a szukcesszió következő állomásaként, majd a vízborítás korábbi állapotának fennmaradásával, annak megfelelően tovább fejlődhetnek láperdőkké vagy ligeterdőkké. Bokorfüzesekből különösen sokat találunk az Alföld feltöltődött mocsarainak helyén, de folyók és állóvizek partján mindenütt általános, bár itt jobbára csak szegélyként nő a ligeterdők peremén, a vízparton. A nem ritkán áthatolhatatlan füzesekben több fűzfaj is szerepelhet (pl. csigolyafűz, mandulalevelű fűz, törékeny fűz, kosárkötő fűz; ld. még fűznyár ligeterdőknél). Elegyedhet velük a védett füles fűz, vagy a kutyabenge. Gyakoriak a fűzbokrokra felfutó folyondárnövények, pl. a sövényszulák vagy a ragadós galaj sövényszulák Arculat kutyabenge füles fűz

Láperdők (égeres láperdő) T Térképéhez Intrazonális társulások táblázatához Arculat A folyamatos vízborítású területek zárótársulása a láperdő. A folyószabályozások miatt ma már csak kevés található belőlük. Legszebb maradványfoltjaik a Hanságban és a Duna-Tisza-közén lelhetők fel. Legjellegzetesebb típusuk az égeres láperdő, mivel ennek a fának a gyökérzete jól bírja az állandó vízborítottságot. A magas vízszint miatt a az enyves éger (más néven mézgás éger) gyökérzete kiemelkedik: ún. lábasfák jönnek létre. Az égerrel kőris- és nyárfák elegyednek. A cserjeszintben kutyabengét (ld. a bokorfüzeseknél), kányabangitát, a gyepszintben főleg sásokat találunk, de pl. a tőzegpáfrány és a mocsári nőszirom is gyakori. Fejlett a mohaszint sok ritka fajjal (pl. ezüstös vánkosmoha)! ezüstös vánkosmoha enyves éger kányabangita mocsári nőszirom tőzegpáfrány

Fűz-nyár ligeterdő (puhafa ligeterdő) T A ligeterdők a csak időszakos vízborítású élőhelyeken váltják fel a bokorfüzeseket. Elsősorban nagy folyóink árterein találhatjuk állományaikat. A vízhez közel fűz-nyár-ligeterdő (más néven puhafaligeterdő), az árterek magasabb fekvésű részein tölgy-kőris-szil ligeterdő (más néven keményfa ligeterdő) alakul ki. Intrazonális társulások táblázatához Térképéhez mandulalevelű fűz csigolyafűz törékeny fűz kosárkötő fűz A fűz-nyár ligeterdő fáit a különböző fűzfajok (ld. még bokorfüzeseknél) nagyobb termetű egyedei és a fekete nyár adják, esetleg az éger (ld. láperdőknél). Jellemzőek a kúszónövények, pl. az iszalag, komló, vadszőlő. Jellemzőek az évente megújuló folyóhordalékon megélő nitrogénkedvelő lágyszárúak (ld. ruderális gyomnövényzet). fűzfajok Arculat fekete nyár vadszőlő komló erdei iszalag

Tölgy-kőris-szil ligeterdő (keményfa ligeterdő) Térkép Intrazonális társulások táblázatához A keményfa ligeterdők a csak időszakos vízborítású élőhelyek zárótársulásai. Elsősorban nagy folyóink ártereinek magasabb fekvésű részein találhatjuk állományaikat. Jellemző fája a kocsányos tölgy (ld. még más nem hegyvidéki erdőtársulásoknál, pl. nyílt homoki tölgyes), mely a magas kőrissel és a vénic szillel keveredik. Cserjeszintjében gyakori a kecskerágó (ld. gyakori cserjék) és a kányabangita (ld. még bokorfüzesek). Sok sás- és fűféle, valamint tavasszal virágzó lágyszárúak jellemzőek a gyepszintben. magas kőris vénic szil Arculat kocsányos tölgy T

Galériaerdők T Térképéhez Intrazonális társulások táblázatához A galériaerdők nem külön társulástípus, hanem a mérsékelt égöv folyóit kísérő jellegzetes társulásegyüttest nevezzük így. A folyóparton bokorfüzest, az ártér alacsony, vízközeli zónájában puhafa ligeterdőt, távolabb pedig a legmagasabb lombkoronájú keményfa ligeterdőt találjuk. Ezek szintjei mint galériák emelkednek egymás fölé a folyóról nézve.

Patakmenti magaskórós társulás T Intrazonális társulások táblázatához A magaskórós társulások a talajvízhez közeli felszíneken, a tápanyagban gazdag talajokon alakulnak ki. Növényeik két szintet alkotnak: az egyik magas termetű, a másik pedig alacsony, elfekvő szárú növényekből áll. A folyóvizek és a rétek közötti keskeny sávban, a patakok és a csatornák üde talaján jellemzőek a patakmenti magaskórós társulások. A társulások valamennyi tagja érzékeny a kaszálásra és a legeltetésre. A patakmenti magaskórósok sajnálatosan fontos terjedési Kress Henriette fotója csatornái a különböző özönfajoknak (pl. japánkeserűfű-fajok, gyalogakác). Jellegzetes fajok a vörös acsalapu, a közönséges lizinka, a borzas füzike, a halovány aszat. gyalogakác halovány aszat japánkeserűfű közönséges lizinka vörös acsalapu borzas füzike

Gyomtársulások T Intrazonális társulások táblázatához A gyomtársulások fennmaradásához az ember folyamatos élőhelymegzavaró tevékenysége szükséges. A „gyomnövények” eredeti élőhelyükön nem minősülnének gyomnak, hanem a különböző területek szukcessziójának korai szakaszához tartozó, majd a szukcesszió későbbi szakaszaiban visszaszoruló növények ezek. Amikor az ember folyamatos zavarással (földmunkákkal, földműveléssel stb. ) folyamatosan visszaveti, korai stádiumban tartja egy élőhely szukcessziós folyamatait, ide válogatódnak a különböző élőhelyek igénytelen, egynyári, gyors tápanyagfelhasználású pionír lágyszárú fajai, s kevert fajösszetételű gyomtársulást hoznak létre. Két legjellegzetesebb fajtájuk a vetési gyomtársulás és a romtalaj-gyomnövényzet (ruderális gyomnövényzet). Vetési gyomtársulások esetében a talajművelés, a ruderális gyomtársulások esetében a kultúreredetű hulladék (pl. építési és bontási anyagok, szemétdombok) felhalmozódása a zavaró hatás. Vetési gyomtársulás gyakori fajai: búzavirág, pipacs, keleti szarkaláb, fekete csucsor stb. Ruderális gyomtársulás gyakori fajai: nagy csalán, csattanó maszlag, papsajtmályva, fekete üröm, parlagfű, szőrös disznóparéj, fehér libatop stb. keleti szarkaláb fekete csucsor pipacs kék búzavirág papsajtmályva csattanó maszlag nagy csalán fekete üröm szőrös disznóparéj fehér libatop parlagfű

Telepített társulások T Intrazonális társulások táblázatához A természetes társulások felszámolásának egyik oka, hogy az ember a számára gazdasági hasznot hozó növények tömegtermelése céljából ültetvényeket hoz létre. Ezekben az ültetvényekben más növények is megtelepedhetnek, így egyfajta társulásról beszélhetünk, különösen a telepített erdők esetében, ahol a termesztett növények maguk a fák. Szabályosan ültetett, azonos korú fák és gyér aljnövényzetük társulása erdőnek tűnhet, ám ezen társulások növény- és állatvilága egyaránt fajszegény, gyér. Kis túlzással ökológiai sivatagoknak tekinthetők. Emberi közreműködés nélkül nem maradnának fent, talajukat elszegényítik, lerontják. Gyakori telepített fafajok a nyárfajok, az erdei fenyő, feketefenyő, az akác. Különösen az idegenhonos (Észak-Amerikából származó) akác telepítése egyre gyakoribb, mivel gyors növekedésű, kiváló, kemény fája van és jó mézelő. Ugyanakkor különösen kilúgozza a talajt, kivadulva pedig természetes állományokban szaporodhat el túlságosan (invazívvá válik).

T 1. Homoki tölgyesek, homokpuszták (Festuco- Convallario-Quercetum roboris) Nyílt homokpusztagyepekhez Zárt homokpusztagyepekhez Intrazonális társulások táblázatához Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 4. Mezei juharos tölgyes komplexe (Aceri campestri-Quercetum petraeae-roboris) Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 5. Sziki tatárjuharos tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) Sziki tölgyesek leírásához Intrazonális társulások táblázatához Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 6. Szolonyec sziki növényzet (egykor részben ártéri növényzet) Nedves szikesekhez Száraz szikesekhez Intrazonális társulások táblázatához Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 7. Szoloncsák sziki növényzet Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

8. Ártéri ligeterdők (főképp Fraxino pannonicae-Quercetum roboris) és mocsarak (buckakozökben és völgyi réteken rétláposodás is) Puhafa-ligeterdőkhöz Keményfa-ligeterdőkhöz Intrazonális társulások táblázatához Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 9. Alföldi gyertyános-tölgyesek (Querco-robori-Carpinetum, a Kisalföldi déli peremének átmeneti gyertyánosodásával együtt) Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 10. Rétlápok láperdőkkel (középeurópai meszes láprétek) Láprétekhez Láperdőkhöz Intrazonális társulások táblázatához Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 11. Illír jellegű molyhostölgyes karszterdők (Orno-Quercetum pubescentis), karsztbokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis) és sziklagyepek Molyhos tölgyesek leírásához Intrazonális társulások táblázatához Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 12. Kontinentális jellegű molyhos tölgyesek (Corno-Quercetum pubescenti-petraeae) bokorerdők (Ceraso-Quercetum pubescentis), lejtősztyeprétek, sziklagyepek Molyhos tölgyesek leírásához Intrazonális társulások táblázatához Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 19. Erdei fenyővel elegyes tölgyes (Genistae-Pinetum Quercetosum) Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 20. Mészkerülő erdei fenyves (Genistae Pinetum) Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 21. Mészkerülő lomberdők és jegenyefenyves lucosok Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

T 22. Reliktum jellegű erdei fenyves (Lino flavae-, Festucae-Pinetum) Vegetációtérkép Vízrajzi térkép

VÉGE