Trsadalmistatisztikai vrosfogalom npessgszm dr Jeney Lszl egyetemi adjunktus

Társadalmi–statisztikai városfogalom: népességszám dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar. elte. hu Településföldrajz II. Informatikus és szakigazgatási agrármérnök alapszak (BSc) 2014/2015, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék

1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1. A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1. B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2. A Nagyobb népességszám 2. B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai 3. A Sűrűbb beépítés 3. B Nagyobb átlagszintszám városfogalom

2. Társadalmi–statisztikai városfogalom n Városok, urbanizált terek meghatározása: – – n n n Egyre több ország: mennyiségi megközelítés (ún. statisztikai városfogalom) Városok, urbanizált terek lehatárolásának alapja: kritikus népességszám vagy népsűrűség Mindkét jelzőszám előnye: – – Viszonylag egyszerűen elérhető Objektíven megragadható Népszerű, széles körben alkalmazott módszere a városok definiálásának Több ország: statisztikai városfogalmat együtt alkalmazzák a funkcionális városfogalommal

1. Gazdasági–funkcionális városfogalom 1. A Településhálózaton belüli sokoldalú és központi szerepkörök 1. B A mezőgazdaság szerény jelentősége 2. Társadalmi–statisztikai városfogalom 2. A Nagyobb népességszám 2. B Nagyobb népsűrűség 3. Településképi–urbanisztikai 3. A Sűrűbb beépítés 3. B Nagyobb átlagszintszám városfogalom

2. A Nagyobb népességszám n n Városok: településhálózat népesebb tagjai Települések népességszáma: „fontosság” közvetett mérőszáma önmagában elárulja településhierarchiában betöltött helyet Ipari forradalom: modern városok: egyre nagyobb népességszámúak markánsabban elkülöníthetők a falvaktól népességszám jelentősége felértékelődött Országok jelentős részénél városi jogállás egyetlen kritériuma: egy adott kritikus népességszámküszöb – Ahol nem volt hagyománya a történelmileg örökölt király adományozásán alapuló városi rangnak függetlenedés után eleve a népessségszámhoz kötött a városfogalom (pl. USA: 2500 fő)

Kritikus küszöbérték: világszerte szélsőségesen változó kritikus küszöbérték n Alacsonyabb népességszámhoz kötött városfogalom: fejlettebb, alacsonyabb népsűrűségű országok (vannak kivételek) – – – n Ritkábban lakott, fejlett északi országok (Dánia, Svédország): 200 Írország: 1500 Több EU tagállam (pl. Franciaország, Hollandia, Luxemburg és Németország): 2000 Ausztria: 5000 D-eui országok (Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország): 10 ezer Ázsia egyes országai: többszörös – – Szíria: 20 ezer Japán: 50 ezer

2. A Nagyobb népességszám n Változó határértékek országonként eltérő tartalom párosul a város fogalmához – Valahol: néhány száz fős kistelepülések is – Máshol még a több ezer fősek sem n n Ez ellehetetleníti az országok városodottságának objektív összevetését Összehasonlíthatóság érdekében nagyobb nemzetközi szervezetek, tudományos kutatások: – Városok: meghatározott népességszám feletti települések (hivatalos városi jogállás helyett) n n ENSZ Statisztikai Hivatala (UNSTAT): – – – 5000 fő felett városi települések („urban settlements”) ENSZ meghatározást számos ország átvette Főleg később függetlenedő államok (pl. Szlovákia) Európai Statisztikusok Konferenciája 1964: – 10 ezer fő felett: városok („urban localities”) – 2– 10 ezer fő között: részben városi települések („semi-urban localities”) – Később az ENSZ ajánlásává vált 1970 -es európai népszámlálásokhoz

Városok népesség szerinti nagyságkategóriái n n Lakosságszám alapján elkülöníthető: – Város és falu – Ezeken belüli nagyságkategóriák C. A. Doxiadis: 12 szintű (ekisztikai) településrendszer – 7. szint: kisváros („small polis”) – 10– 75 ezer – 8. szint: város („polis”) 75 – 500 ezer – 9. szint: nagyváros („small metropolis”) – 500 ezer felett n Általánosabban elfogadott – – – Kisváros: 20 ezer fő alatt Középváros: 20– 500 ezer fő Nagyváros: 500 ezer fő felett n n n Regionális nagyváros: 500 ezer – 1 millió Metropolisz: 1– 10 millió Megapolisz: 10 millió felett

Nagyvárosok (500 e <) n n Nagyvárosok lehatárolása még nehezebb „Nagy” – Méret (inkább népességszám mint terület): köznyelv, tudomány – Fontosság, városhierarchiában betöltött pozíció: nem ragadható meg egyetlen mérőszámmal fontosság nem feltétlen azonos a nagysággal n Nagyváros fogalma változó n Köztes-Európa – Időben: XX. sz-i gyors urbanizáció egyre nagyobb küszöbérték (századfordulón 100 ezer, ma 500 ezer) – Földrajzilag: térségenként eltérő városhálózat K-Köz-Eu 100 ezer, Eu 500 ezer) – – – Kevesebb nagyváros Több középváros Kevesebb kisváros

10 mó feletti megavárosok n n Eu: szub- és dezurbanizáció nagyvárosok növekedése lelassult nem jellemző (csak Isztambul és Moszkva) Globális perifériák: XX. sz-i demográfiai robbanással párhuzamosan jöttek létre a megavárosok (megapoliszok/óriásvárosok)

Köztes-Eu: kevés milliós metropolisz n n Belgrád, Budapest, Bukarest, Prága, Szófia és Varsó Történelmileg nem fejlődhettek ki erős szuverén fővárosok – – n 1920– 1990: fővárosok tudatos erősítése – – n Sokáig hiányzó vagy korlátozott önálló államiság, külső nagyhatalmakhoz (német–osztrák, török és orosz) tartoztak Kései függetlenség: csak a XIX–XX. sz-ban (SZU megszállás alatt ez is néveleges) I. vh utáni határváltoztatások: birodalmak közötti kisebb-nagyobb, többnemzetiségű ütközőállamok többségi államalkotó nemzet tudatos államépítése: erős, szimbolikus fővárosok megteremtése (Belgrád, Bukarest és Prága) 1950 -es évek: centralizált szocialista államhatalom fővárosok fejlesztését preferálta egykori szocialista fővárosok köre ≈ metropoliszok köre (kiv. Tirana) Ma: kis országméret nem kedvez metropoliszok kifejlődésének – – 1990 -es függetlenség, de mesterségesen létrehozott szövetségi államok (Csehszl. , Jugoszl. , SZU) széthullottak 18 kis méretű ország (átl: 7 mó fő, 80 e km 2)

A hazai városok népességszám szerinti osztályozása, 2012. Kategóriához tartozó hazai városok Városnagyság -kategória Népességszám (fő) Nagyváros 500 e felett 1 1740041 25 Óriásváros (megapolisz) 10 mó felett 0 0 0 Világváros (metropolisz) 1– 10 mó 1 1740041 25 Regionális nagyváros 500 e– 1 mó 0 0 0 Középváros 20– 500 e 58 3036575 44 Kisváros 20 e alatt 269 2162686 31 328 69309302 100 Összes város száma (db) össznépessége (fő) népességaránya (%)

Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) erős hiánya, 4 fő típusa 1. Policentrikus nagyvároshálózat csak Lengyelo-ban – Történelmileg önálló központok fejlődhettek ki a 3 részre szabdalt lengyel területeken n n – 2. n Varsó: Orosz Birodalom lengyel területei, pl. Mazóvia Breslau (Wrocław): német Szilézia Krakkó (régi államközpont) + 1945 -ben elcsatolt Lemberg (Lwow): Galícia Poznań: X–XI. sz-i korai lengyel államközpont (Ny-on) Łódź: pamutipari és kereskedelmi központ Lengyel közlekedési hálózat rácsos (nem Varsó-centrikus) Rszvált. után függetlenedő kisebb országok (max: Horváto 4 mió – Horváto. ) metropolisz helyett regionális nagyváros (maga a főváros) – Rszvált. után függetlenedő kisebb országok új fővárosai: Kisinyov (Chişinău), Rīga, Vilnius és Zágráb – kiv. Tirana

Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) erős hiánya, 4 fő típusa 3. Több ország (pl. Mo. ) nincs igazi regionális nagyváros miós főváros után – Kárpát-medence: történelmileg nem alakultak ki Budapest erős ellenpólusai n n Sugaras közút- és vasúthálózat Unitárius állami berendezkedés – 2. város nagy lemaradással: Debrecen és Újvidék 200 ezer, Brno, Craiova és Plovdiv 300 ezer feletti 4. Egyáltalán nem rendelkezik nagyvárossal – Rszváltáskor függetlenedő kisországok: főleg jugoszláv utódállamok (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szlovénia), valamint Szlovákia és Észtország

Regionális nagyvárosok (500 e – 1 millió fő) n Rszvált. után függetlenedő kisebb országok (max: Horváto 4 mió – Horváto. ) metropolisz helyett regionális nagyváros (maga a főváros) – n Rszvált. után függetlenedő kisebb országok új fővárosai: Kisinyov (Chişinău), Rīga, Vilnius és Zágráb – kiv. Tirana Több ország (pl. Mo. ) nincs igazi regionális nagyváros miós főváros után – Kárpát-medence: történelmileg nem alakultak ki Budapest erős ellenpólusai n – n n Sugaras közút- és vasúthálózat Unitárius állami berendezkedés 2. város nagy lemaradással: Debrecen és Újvidék 200 ezer, Brno, Craiova és Plovdiv 300 ezer feletti Egyáltalán nem rendelkezik nagyvárossal – Rszváltáskor függetlenedő kisországok: főleg jugoszláv utódállamok (Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Macedónia, Montenegró és Szlovénia), valamint Szlovákia és Észtország

Kis- és középvárosok fejlődésének sajátosságai Közép-Európában

Középvárosok (20– 500 e) n n A 20 és 500 ezer fő közötti középváros jellegzetes keletközép- és délkeleti-európai településnagyság-kategória Térségünkben a középvárosok sokkal meghatározóbb szerepet töltenek be a városhálózaton belül mint Nyugat-Európában Csak Magyarországon több mint 3 millióan élnek középvárosokban, ami városlakóink közel felét teszi ki Négy jellegzetes középvárostípus jelenik meg Köztes. Európában: 1. 2. 3. 4. Újonnan függetlenedett utódállamok új fővárosai Régió- és megyeszékhelyek „Szocialista iparvárosok” Agglomerációs középvárosok

Középvárosok: 1. újonnan függetlenedett utódállamok új fővárosai n 2 altípus: – Rövidebb–hosszabb ideig már korábban is betöltött fővárosi funkciókat: Pozsony és Tallin – Azelőtt legfeljebb csak jugoszláv tartományi– tagállami székhely volt: Podgorica, Pristina, Szarajevó és Szkopje n Többi középvároshoz képest napjainkban komoly fejlődési impulzus európai városhierarchia magasabb szintjére kerülhetnek

Középvárosok: 2. régió- és megyeszékhelyek n n n – – 1950 -es és 1960 -as évek elhibázott gazdaságpolitikája túlzottá váló fővárosi koncentrációk ellensúlyozása 1970 -es évektől, szocialista országok: településhálózat-fejlesztési, beruházási politika fő kedvezményezettjei: pl. Nyíregyháza, Salgótarján, Székesfehérvár vagy Tatabánya Szűkösen rendelkezésre álló erőforrások megyeszékhelyeket és egyéb középvárosokat favorizáló forráselosztás Fejlesztő beruházások tiltása a falvak számára a fővároshoz képest sokkal falvak számára Bp-hez képest végzetesebb veszély Megyei pártpolitikusok megyéjük fejlesztésére szánt állami forrásokból saját megyeszékhelyeiket gazdagították Paradoxon: nem megyei város megyeszékhelyek jártak jól (akkor még voltak ilyenek) Nem csupán a magának a városnak, hanem az egész megyének szánt fejlesztési források felett gazdálkodhattak Súlyos következmények megye kisvárosaira és falvaira

Középvárosok: 3. ún. „szocialista iparvárosok” n n n Mesterségesen hozták létre általában bányászati, nehézipari vagy vegyipari célú zöldmezős beruházással Az erőltetett iparosítás révén felfejlesztett középvárosokra több mint száz példát találhatunk Közép- és Kelet-Európa-szerte (pl. a lengyel Nova Huta vagy a bulgár Dimitrovo), közöttük magyar városok is előfordulnak (Ajka, Dunaújváros, Kazincbarcika, Komló vagy Várpalota) Ezek a hirtelen felfejlesztett egy vagy néhány gyáras középvárosok a rendszerváltás után gazdasági és demográfiai válságba kerültek

Középvárosok: 4. agglomerációs középvárosok n n Épp a legutóbbi évtizedekben figyelhető meg egy igen dinamikus növekedés a nagyvárosi szuburbanizáció elmélyülésével Ezek egy részének több tízezres népességszáma ma már vetekszik egyes megyeszékhelyekkel is Ilyen agglomerációs középváros például Érd, Gödöllő vagy Vác (Budapest), Barcsa / Borča (Belgrád), Brandýs nad Labem–Stará Boleslav (Prága), Luboń (Poznań), Piaseczno (Varsó) vagy Wieliczka (Krakkó esetében) Jellemzőjük, hogy számos lakossági szolgáltatás (oktatás, egészségügy, kultúra) sokszor azonban csak késve követi a gyors betelepülést, igaz ez a hiány csak relatív, mert kiváló közlekedési infrastruktúrájuk (ezt az ingázás követeli meg) révén a nagyvárosi ellátóintézmények könnyen elérhetőek

Középvárosok: 4. agglomerációs középvárosok n n n A rendszerváltás után a kiváló közlekedésföldrajzi adottságaik (autópálya, HÉV, vasút) és nagyvároshoz közeli fekvésük révén a külföldi működőtőkebefektetések és a központi városból kitelepülő hazai vállalatok (ipari és szolgáltatási szuburbanizáció) kedvelt célhelyei Korábban az ilyen városokat előbb utóbb bekebelezte a nagyváros Ha nem válnak egyszerű alvóvárosokká, hanem számos központi szerepkört (pl. egyetem, turisztikai események, látnivalók) betöltenek (posztszuburbanizáció), jó eséllyel válhatnak a városrégió alközpontjaivá (pl. Gödöllő a 2011 -es magyar EU elnökség idején számtalan fontos nemzetközi találkozónak adott otthont)

Kisvárosok (20 e >) n n Ny-Eu: városlakók közel fele valamely kisvárosokban él – Németalföld, Pó-völgy: kisvárosok sűrű szövedéke középkor, kora újkori idők óta Köztes-Eu: kisvárosok népességaránya 15– 30 % körüli (Magyarországon 31 %) – A helyi piaci funkciót betöltő járásszékhelyek (pl. Szigetvár) n – n n Hagyományosan már falusi vonzáskörzettel rendelkező kézműves– kereskedő városkák voltak Polgári közigazgatás és a vasútépítés nyomán váltak központtá Mezővárosok (pl. Kisújszállás) Kisvároshálózat a szocializmus évtizedeiben még kevésbé fejlődött, háromféle funkció tekintetében is hátrányt szenvedett 1. Agrárszervező funkció: piac, agrárértelmiség 2. Ipari funkció 3. Járásszékhelyek: közigazgatási funkció

Kisvárosok (20 e >): agrárszervező funkció n n n Kisvárosok piacai: hagyományosan fontos szerepe a környékbeli agrártermékek értékesítésében Szocialista tsz-k kialakítása: tsz-ek helyi kereskedelem helyett közvetlenül az állami felvásárlókhoz kapcsolódtak funkcióvesztés Később tsz-k összevonása („racionalizálása”): tsz-központ, agrárértelmiség csak a nagyobb városokban

Kisvárosok (20 e >): ipari funkció n n n Ezt a veszteséget kárpótolhatták volna az ipari beruházások, azonban ezek is elmaradtak Az 1950 -es és 1960 -as években erőltetett iparosítás erőteljesen fővárosokra és a nehézipar számára hasznos (vélt vagy valós) nyersanyaglelőhelyekre koncentrált (ipari tengely) Az 1970 -es évektől a településhálózat-fejlesztés céljává vált a nagyvárosi ipari koncentráció enyhítése, ez azonban elsődlegesen a középvárosok javára szolgált Ipari beruházások híján pedig az azokkal járó lakás-, közüzemi és intézményi infrastruktúra fejlesztése is kimaradt a tervekből (engedélyekből) Ha megkésve volt is a kisvárosok körében szerényebb iparosítás, ez már nem generált népesedést, sőt a kisvárosi életminőség romlásával az elvándorlások nyomán megkezdődőtt a demográfiai hanyatlásuk is

Kisvárosok (20 e >): közigazgatási funkció – járásszékhelyek n n Hagyományos kisvárosi funkció a járási szintű közigazgatási feladatok ellátása Késői szocializmus: több ország (Bulgária, Lengyelország, Magyarország, Románia) a háromszintű közigazgatás helyett (megye–járás–település) kétszintű közigazgatás (megye–település) járások felszámolása kisvárosok térségi szervező funkciójának vége Igaz: kisvárosi turizmusnak előnye, hogy nincsenek szocialista hivatalépületek településközpontban – szemben pl. Szlovákiával, ugyanakkor a rendszerváltás után bevezetett közigazgatási funkciók nélküli kistérségi rendszer továbbra sem tudta „közelebb hozni” a kisvárosokat a vidékükhöz Az infrastrukturális hiányok felszámolása segíthet abban, hogy a kisvárosok a vállalkozói, szórakoztató–szabadidős tevékenységek, vagy az agrobiznisz helyi központjaivá válhassanak, de talán a legpozitívabb tendencia, hogy a 2013 -as járásrendszer számos kisvárosnak végre visszaadja hagyományos közigazgatásszervezési szerepét