Tiszta vz Felszni felsznalatti vizek vdelme A Fld

Tiszta víz Felszíni-, felszínalatti vizek védelme

A Föld vízkészlete l A Föld teljes vízkészlete: 1500 millió köbkilométer (1 km 3 = 1 billió m 3) l Ebből l 83, 51% tengervíz l 15, 45% kőzetvíz l 1, 007% állandó jégtakaró l 0, 33% mozgó vízvagyon A légkör vízkészlete nagyjából 9 naponként cserélődik ki; a folyók vize átlag 12 naponként; a világtengerek mintegy 3000 év alatt. Egy liter óceáni víz 35 gramm konyhasót tartalmaz.

Vízhasználat Ma a föld vízkészletének kb. 55%-át használjuk, de ez egy-két évtizeden belül 70%ra fog növekedni. l Egy felmérés szerint egy átlag európai kb. 180 liter vizet használ el naponta, ebből 2 -3 litert iszik meg. l Egyes afrikai országokban 2 -5 liter/fő a vízfogyasztás, amiért több kilométert gyalogolnak. l Ez egy fél WC öblítésnek felel meg. l

A felszíni víz szennyeződése: Deepwater Horizon katasztrófa l 2009 szeptemberében fúrták az eddigi legmélyebb, 10. 685 méteres olajkutat a Tiger olajmezőn a Mexikói -öbölben. l Ez 1500 méterrel nagyobb mélység, mint amennyire a Deepwater egyáltalán le tud fúrni.

A felszíni víz szennyeződése: Deepwater Horizon katasztrófa A Deepwater Horizon olajfúró platform április 20 -i balesete után szeptember 19 -ig mintegy 4, 9 millió hordónyi (780 millió liter) kőolaj ömlött a tengerbe. l Az olajömlés forrása 1500 méteres vízben 5900 m mélyen volt. l A Deepwater Horizon olajkatasztrófa után volt olyan időpont, amikor az amerikai felségvizek 37 százalékát el kellett zárni az öbölben a kereskedelmi és rekreációs célú halászat elől. l 11 ember eltűnt. l

Deepwater Horizon katasztrófa: következmények l l l Az olaj nagy része elpárolgott vagy lebomlott, a parti mocsárvidék legnagyobb részére visszatért az élet, és kevesebb állat hullott el, mint amennyitől sokan tartottak. Igaz ugyanakkor, hogy az osztrigatelepek kihaltak vagy kipusztulóban vannak. A tengerfenéken továbbra is nagy mennyiségű kiömlött nyersolaj található, ami feltehetően a táplálkozási láncok legalján lévő élőlényeket károsíthatja a leginkább. Ismét engedélyezték a halászatot a Mexikói-öböl amerikai területi vizeinek 90 százalékán, ám az itt kifogott zsákmány még mindig nehezen kel el az aggódó piacon. A BP által létrehozott 20 milliárd dolláros kompenzációs alapból eddig 1, 5 milliárd dollárnyi kártérítést fizettek ki a halászoknak és part menti vállalkozóknak. Washington visszavonta a mélytengeri olajfúrásokra fél évvel ezelőtt meghirdetett moratóriumot. Azt megelőzően jelentősen megszigorították az ágazatra vonatkozó előírásokat, az kívánván biztosítani, hogy a fél évvel ezelőtt bekövetkezetthez hasonló katasztrófa soha többé ne fordulhasson elő.

Felszíni víz szennyeződése: Tiszai ciánszennyezés 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult 2000. január 30 -án a nagybányai bányavállalat létesítményéből a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. l 1241 tonna hal pusztult el. l Veszélybe került Szolnok ivóvíz ellátása. l

Tiszai ciánszennyezés: következmények A folyó a vártnál gyorsabban tért magához. 2002 -re rendbe jött az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya, s 3 -4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában. A halászati vállalkozások vesztesége azonban óriási lett, mert csökkent a hozam, ma is magas a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma. l Magyarország a ciánszennyezés miatt 29, 3 milliárd forintos kárigényt jelentett be. amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. A magyar állam 2001 -ben kártérítési pert indított az Aurul ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezés iránti ajánlatra. Az elhúzódó perben 2006 -ban a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletként kimondta, hogy a ciánkatasztrófáért az Aurul jogutódát, a Transgold céget terheli a felelősség. l A Transgold tovább folytatja tevékenységét, bár saját állítása szerint jelentős fejlesztéseket végzett a szennyezés visszafogása érdekében. A környezetvédőket aggodalommal tölti el az is, hogy Verespatakon egy kanadai-román cég nyíltszíni fejtésből, ciánalapú technikával akar aranyat kitermelni, ami a 2000 -es katasztrófa megismétlődésével fenyegethet. l

A nagy csendes-óceáni szemétfolt (the great pacific garbage patch) A Csendes-óceán északi részén úszik a víz felszínén a becslések szerint százmillió tonna, javarészt műanyag hulladékból álló szemétfolt. A szeméttenger nem egybefüggő sziget, hanem nagyjából harmincméteres mélységig a vízben kisebb-nagyobb sűrűséggel lebegő műanyag flakonok, nejlonzacskók és az ezek lassú bomlásából keletkező, pár grammos hulladékdarabkák összessége. l A hulladék átlagos sűrűségét négyzetkilométerenként 334 ezer, összesen 5 és fél kilónyi műanyagdarabkára teszik, így a szemétfolt csak a legsűrűbb részein látható szabad szemmel, ahol a bomlási folyamat elején járó friss hulladék található. Optimista becslések szerint a folt mérete 700 ezer négyzetkilométer (ez hét Magyarországnak felel meg), a pesszimisták szerint 15 millió is lehet (ez Ausztrália duplája). A folt létezését 1997 -ben fedezték fel. l Becslések szerint évente százezer tengeri állat és egymillió madár pusztul bele abba, hogy a szemétfoltból eszik. l

Felszínalatti vizek szennyezése 2006. június: a miskolctapolcai karsztvíz bakteriális elszennyeződése. l természeti és részben emberi okokra vezethető vissza. l Természeti (hidrogeológiai) ok: l l l A 2006 április-júniusi csapadékösszeg – 511, 3 mm – az 1960 -2006 közötti időszak legmagasabb értéke. Az eddigi legmagasabb karsztvízszint (546, 32 m. Bf) jött létre a Bükk hegységben.

Felszínalatti vizek szennyezése l Emberi l okok: Masszív fekális szennyezés a tápterületen (Tatár-árok, Juhdöglő-völgy) l Következmények: l Miskolcon 2006 május végétől június elejéig mintegy 3000 megbetegedés történt, ami a hálózati vízzel kapcsolatba hozható.

A jövő vízgazdálkodása A jelen vízfogyasztását az öblítéses toaletten alapuló vízi-infrastruktúra szinte automatikusan határozza meg, párosulva azzal, hogy a közműves vízellátás csak egyféle, ivóvíz minőségű vizet szolgáltat. l A fejlett Európában fejenként és naponta pazarló módon mintegy 240 -250 liter vizet használunk. (Az USA-ban 700 litert!) Ebből körülbelül 2 -5 liter/fő/nap az úgynevezett fiziológiai vízhasználat, 50 liter a WCöblítés, 110 liter/fő/nap „megy el” a konyhában és a fürdőszobában, és ezekhez adódik - helytől függően átlagosan 80 liter/fő/nap veszteség (például elszivárgás a vízellátó hálózatból). l A mai háztartásokra jellemző, hogy a legjobb minőségű ivóvizet használják függetlenül attól, hogy ivásról, főzésről vagy WC-öblítésről van-e szó. l

A jövő vízgazdálkodása l A vízhasználat különösebb nehézség nélkül több mint 50 százalékkal csökkenthető lenne a hálózatok karbantartásának javítása, a víztakarékos berendezések elterjedése és a hatékony árpolitika révén. l Az ivóvíz felhasználása akár 50 liter/fő/napra is mérsékelhető, amennyiben azt csupán konyhai és fürdőszobai használatra korlátozzuk. Öblítési célra tisztított szennyvizet vagy esővizet használunk, de ez az épületeken belül kettős hálózatot igényel.

A jövő vízgazdálkodása A háztartásokban a vízen túl a vízminőségi bajokat okozó szénnel, foszforral és nitrogénnel is gazdálkodhatunk. Ezek részben fiziológiai eredetűek, részben pedig a konyhában és a fürdőszobában keletkeznek, és az „integrált” gazdálkodás érdekében célszerű hozzájuk számítani a lebontható konyhai (bio)hulladékot is. l Itt csupán két (egymást nem kizáró) alaplehetőséget említünk: l l l (1) a jelenlegi rendszer alkalmazása a bio-hulladék bevonásával; (2) a fiziológiai hulladék szétválasztása és együttes kezelése a bio-hulladékkal.

A jövő vízgazdálkodása l Mennyi idő szükséges a felvázolt elképzelések megvalósításához? l Reálisan mintegy 20 -40 évről beszélhetünk; új települések vagy peremvárosok esetében kevesebbről. Az okok magától értetődők. Így például a jelenlegi komfortszintet biztosító berendezések fejlesztéséhez, a potenciális felhasználók meggyőzéséhez és a piaci lehetőségek felismeréséhez szükséges idő említhető.

A jövő vízgazdálkodása l Fokozza a nehézségeket a jelenlegi infrastruktúra rugalmatlansága, amely a múlt tradícióit akkor is őrzi, amikor azok már elavultakká váltak. l Érdemes azonban szem előtt tartanunk, hogy lakásunkat 15 -20 évenként felújítjuk vagy átépítjük, a szennyvíztelepek és a csatornahálózatok élettartama pedig 30, illetve 50 év körül van.

Felszínalatti vizek szennyezettsége VÉGE a harmadik előadásnak