Termszetvdelmi biolgia 9 Termszetvdelmi kezels restaurcis kolgia Termszetvdelmi
Természetvédelmi biológia
9. Természetvédelmi kezelés, restaurációs ökológia.
Természetvédelmi kezelés szükségessége • Az eredeti élőhelyekből sokszor csak olyan kis, izolált foltok maradtak fenn, amelyek emberi segítség nélkül már nem képesek megőrizni állapotukat. • Egy védett terület jogi értelemben való létrehozása az esetek nagy részében önmagában nem biztosítja a védendő érték tartós fennmaradását. • A védett élőhelyek és fajok sokszor csak célzott kezeléssel őrizhetők meg.
Az ökológia paradigmaváltásának hatásai a természetvédelmi biológiában A klasszikus egyensúlyi paradigma • az ökológiai rendszerekre stabil egyensúlyi állapot jellemző • az ökológiai rendszerek zárt rendszerek, szerkezeti és funkcionális szempontból önszabályozók is • a belső kölcsönhatások és szabályozó mechanizmusok fontosságát hangsúlyozza
A klasszikus paradigmából levont hibás következtetések • A természet bármely egysége önmagában megőrizhető. • Bármely kiválasztott tájrészlet alkalmas védett terület létrehozására. • A természetes rendszerek az emberi hatások kiküszöbölése esetén megőrzik egyensúlyukat. • A természetes egyensúlyi állapotukból eltérített rendszerek visszatérnek egyensúlyi állapotukba. • A természetvédelem legfőbb feladata a megőrizni kívánt értékek védetté nyilvánítása és az emberi hatásoktól való mentesítése.
A modern, nem egyensúlyi paradigma • vegetációfejlődés többféle tartósan fennmaradó állapot kialakulásához vezethet • a természetes bolygatás különböző formái az ökológiai rendszerek életének szerves részét képezik • egy életközösség állapota függ a keletkezésének körülményeitől, a bolygatási események fajtájától, súlyosságától és sorrendjétől • a természeti rendszereket nyitottak • nem zárja ki az egyensúlyi állapotok kialakulásának valószínűségét • elengedhetetlen, hogy feltárjuk a megőrizni kívánt közösség vagy faj pillanatnyi állapotát meghatározó történeti folyamatokat és a fennmaradása szempontjából lényeges dinamikai jelenségeket
A modern paradigma hatása a természetvédelemre • a tűzesetek teljes kiküszöbölése meggátolhatja a védendő közösség uralkodó fajainak megtelepedését • bizonyos szintű legelés hiányában nem őrizhető meg az adott társulás • a megőrizendő állatfaj bizonyos életszakaszaiban olyan forrásokat igényel, amelyek csak a jelenleg védett területen kívüli foltokban lelhetők fel • a korai szukcessziós állapothoz kötődő fajok csak olyan kezelés alkalmazásával őrizhetők meg, amely e fázisok folyamatos jelenlétét biztosítja
A természetvédelmi kezelések szakmai követelményei Célok pontos meghatározása • faj esetén egy fajvédelmi program • élőhelykomplexnél élőhely-fenntartási terv, kezelési terv Fontos tudományos megalapozottság • Elengedhetetlen a területek történek, a korábbi használatok formájának, módszereinek, intenzitásának feltárása. Fontos, hogy mindig több kezelési alternatívát próbáljunk ki. • Kísérletekkel kellene megalapozniuk a későbbiekben alkalmazandó kezelést Szükséges a hatás monitorozására és az eredmények, tapasztalatok publikussá tétele.
A fajvédelmi programok szerkezete Általános jellemzés – A faj természetvédelmi helyzete, morfológiai leírása, rendszertani helyzete, biológiája, ökológiai igényei, élőhelyének jellegzetességei, elterjedése A faj szakértői, kapcsolódó kutatások, természetvédelmi intézkedések Veszélyeztető és korlátozó tényezők • Természeti folyamatok (inváziós fajok előretörése, alacsony egyedszám, cserjésedés, talajerózió, stb. ) • Emberi hatások (túllegeltetés, kemikáliák bemosódása, ismerethiány, tulajdonosi környezet) A cselekvési program célkitűzései, további feladatok • korlátozó és veszélyeztető tényezők, intézkedés, kezelés, felelős • védelmi tevékenységek
A fajvédelmi programok szerkezete II. Jogszabályi, intézményi, pénzügyi intézkedések Faj- és élőhelyvédelem • A védett területek védelme és kezelése • Nem védett területek természetvédelmi kezelése Monitorozás és kutatás • Populáció monitoring, szaporítás Környezeti nevelés, kommunikáció, felülvizsgálat
A védett területeket veszélyeztető tényezők feltárása és orvoslása Azon parkok aránya (%), amelyeknek problémát jelent a Fejlesz tés Turiz mus Külső veszély eztető forrás Legelt etés, kultúr ába vonás Illegális vadásza t Tűz, természetes bolygatások Afrika (25) 48 16 36 56 68 52 Ázsia (10) 40 50 50 40 40 40 10 70 Európa (11) 45 18 18 27 9 18 27 0 Óceánia (10) 70 30 10 40 60 10 Dél-Amerika (8) 38 63 63 75 63 88 25 63 Észak- és Közép - Amerika (21) 57 33 43 29 33 24 43 10 A parkok száma kontinensenként Idegenhonos fajok Elégtelen kezelés
Az emberi jelenlét kérdései a védett területeken • Az emberi tájhasználattal számolni kell a védett területek tervezésekor és létesítésekor. • Teljes kizárásuk sokszor nem várt kedvezőtlen hatásokkal járhat. • A helyi lakosok és látogatók területhasználatának kérdése minden védett terület kezelési tervének szerves készét kell képezze. • Fontos a helyi lakosokat tájékoztatni és meggyőzni a védett terület létrehozásának céljáról. • A helyi lakosokat be kell vonni tervezésébe és kezelésébe, így érdekeltté válnak a park értékeinek megőrzésében.
Az UNESCO MAB programja • bioszféra-rezervátumokat hoztak létre azzal a céllal, hogy sikeresen integrálják az emberi területhasználatot, a kutatást és a természeti értékek megóvását • minden terület egy magterületből, egy pufferzónából és egy átmeneti zónából áll • a magterület funkciója a természetes életközösségek védelme • a pufferzónában tradicionális tájhasználat folyhat • az átmeneti zónában már intenzívebb, de még a fenntartható fejlődés kritériumainak megfelelő emberi tevékenységet engedélyeznek
Bioszféra rezervátumok Magyarországon Név Összes terület (ha) 52 173 Magterület (ha) Kiskunsági Bioszféra rezervátum 22 095 2280 Fertő-tavi Bioszféra rezervátum Aggteleki Bioszféra rezervátum Pilisi Bioszféra rezervátum Összesen 12 542 375 19 247 230 23 323 1716 129 380 5886 Hortobágyi Bioszféra rezervátum 1285
A nemzeti parkok zónabeosztása • törvény rendelkezik a nemzeti parkok zónabeosztásának elkészítési kötelezettségéről • A zóna: magterület (szigorúan védett övezet) – Eredeti állapotában fennmaradt, háborítatlan, esetenként csak engedéllyel látogatható, gazdálkodásmentes terület. • B zóna: kezelt természeti zóna – Kevéssé bolygatott, természetközeli állapotban lévő és természetes kezelési módszereket igénylő, szabadon látogatható terület. • C zóna: turisztikai zóna – A Nemzeti Park településeit, szőlőhegyeit, a tömeges turizmust fogadó, értékeket bemutató és a kirándulók pihenőhelyeit magába foglaló külső övezet.
A cifra kankalin (Primula auricula ssp. hungarica) • jégkorszaki maradvány, magashegyi növényfaj • hazánkban igen ritka, Vértes, a Bakony és a Keszthelyi-hegység • lelőhelyekről készült régebbi felvételek alapján megállapították, hogy korábban sokkal nagyobb volt a fertilis tövek aránya • a csökkenés okának faj állománya fölé ültetett feketefenyő-állomány
Kezelés és eredmények • 1982 -ben részletes állományfelméréseket készítettek, hogy legyen mihez viszonyítani a beavatkozás hatásait • a kezelés az árnyalás megszüntetése volt 1992, 1996 • a kezelések hatását a populáció méretének és az egyedek fejlettségi állapotának regisztrálásával végzik • a korábban csak sínylődő magoncok megerősödtek, virágzó tövekké fejlődtek, a populációk egyedszáma és a fertilis tövek aránya növekedett A számlálás ideje A virágzó tövek száma >5 <5 A meddő tövek száma A csíranövények száma 1982. V. 13. 1 28 59 331 2001. V. 25. 6 31 64 48
A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) • Európa legveszélyeztetettebb mérgeskígyója, hazánkban fokozottan védett. Ma már csak hazánkban él, korábbi előfordulási területeiről kipusztult. • A Tv. H megbízásából az MME 1993 -ban megkezdte a populációk vizsgálatát, és a szükséges természetvédelmi kezelések alapelveinek kidolgozását. A faj helyzetének feltárása, értelmezése • A faj élőhelyeinek térképe, 11 helyen sikerült igazolni a faj előfordulását. • Két élőhelyen folyamatos demográfiai felméréseket is végeznek. • Az állománynagyság fokozatosan csökken.
A rákosi vipera élőhelyeinek jellemzői • jelenlegi élőhelyei kiszáradó láprétek és mocsárrétek, ill. Bugacon a homokpusztarét és homoki legelő dominál • a mikrodomborzat változatossága és a nem túl magas, zárt gyepszerkezet jellemző • az élőhelyeket közutak, csatornák, erdősávok, szántófoltok stb. választják el, aminek révén az egyes állományok gyakorlatilag el vannak zárva egymástól • a Duna-Tisza közének elmúlt 300 éves történetét elemezve, nagyon valószínűnek tűnik, hogy nem ezek a faj eredeti élőhelyei
Hajdanában az évről évre jelentkező, nagy területeket érintő vízborítás és közösségi legelők megléte volt jellemző • 1860 után a közlegelőkből jelentős területeket felosztottak • vízrendezések, melyek újabb jelentős területek szántóföldi művelésbe vonását tették lehetővé • termelőszövetkezeteknek, hogy a feltört gyepterületekért állami támogatás Valószínűsíthető, hogy a rákosi vipera számára ideális élőhelyekről mélyebb térszínekre szorult, még most is jellemző a kora tavaszi, de akár a téli és tavaszi magas vízborítás. Megszűntek a biztonságos áttelelést biztosító, magasabb térszínen elhelyezkedő gyepek.
A természetvédelmi kezelés lehetséges konfliktusai • élőhelyei értékes, pusztuló növénytársulások, melyekben jellemző a zavarást nehezen tűrő értékes növényfajok tömeges előfordulása • a növénytani értékek fenntartása kaszálás alkalmazását igényli, amit a jelenlegi gyakorlat szerint általában nyár közepén és géppel hajtanak végre • a vipera kénytelen a számára kedvezőtlen adottságú területen fialni • a mikrodomborzati változatosságot eltüntető gépi kaszálás a potenciális áttelelőhelyeket is megszünteti
A rákosi vipera élőhelyeinek környezeti kezelésére javasolt módszerek • előnyben kell részesíteni a legeltetést, elsősorban marhákkal • a gyepek vegetációs időben történő kaszálása kerülendő • gyepeken a hosszan tartó és magas vízborítás nem kívánatos • élőhely-rekonstrukció a természetvédelmi hatóság kezelésében lévő erdők esetében
Akcióterv a rákosi vipera védelmére – 1999 • Rákosi Vipera Szabadtéri Telep, egy hajdani rákosi vipera élőhelyen • állományfelerősítési program • adatgyűjtés a faj életviteléről, mely a szabad természetben majdnem lehetetlen, ám elengedhetetlenül szükséges megmentéshez • nagy bokszok kialakítása, fölülről hálóval lefedtek le • az állatok nyomon követését egy zárt rendszerű monitorrendszer biztosítja, mely az adatokat számítógépre továbbítja
A túzok (Otis tarda) • A túzok magyarországi állománya kiemelkedő • Spanyolország után mi rendelkezünk a legnagyobb állománnyal • Dévaványa-Ecsegfalva térségének 1979 -ben a Túzokrezervátumot hoztak létre
A túzok (Otis tarda) • A túzok megóvása, főként a szabadtéri állományvédelem megteremtésén múlik • A Túzoktelepre csak azok a veszélyeztetett fészekaljak kerülnek be, amelyek kelése természetes környezetükben nem valósulhat meg • A tojások keltetőgépbe kerülnek, fiókák a felnevelés után visszakerülnek a természetbe
Élőhelyek, élőhely-komplexek fenntartását célzó kezelések Az élőhelyek sikeres megóvásának előfeltételei • a növénytárulás összetételének, szerkezetének megismerése • értékes állat- és növényfajainak fennmaradása szempontjából szükséges-e bármilyen beavatkozás, ha igen milyen kezelések alkalmazása célszerű Kezelések két alapvető típusa: • Ha értékek az eredeti, természetesnek tekinthető állapotok maradványaként léteznek, arra kell törekedni, hogy az eredeti életközösség természetes folyamatait minél jobban hagyjuk érvényesülni. • Ha az értékek az emberi tájhasználat eredményeképpen jelentek meg, akkor a tradicionális tájhasználati formák fenntartásától remélhető a természeti értékek fennmaradása.
Gyepek és erdők kezelésének irányelvei Gyepek • hagyományos gazdálkodási formák alkalmazása • gépi, kézi kaszálás • legelés (vad- és háziállatok fajok, legelési szokásaik, a szükséges állatsűrűség) • a főbb magyarországi gyeptípusokra külön kezelési irányelvek Erdők • a természetes erődinamikai folyamatok és az általuk létrehozott erdőszerkezeti elemek biológiai szerepnek feltárása • hagyományos erdőgazdálkodási eljárások kíméletesebb alkalmazására alapozva
Restaurációs ökológia, élőhely-helyreállítás • Fiatal tudományterület. • Legfőbb feladata, hogy megteremtse a degradált ökoszisztémák helyreállításához szükséges elméleti alapokat, és hozzájáruljon a szükséges módszerek kidolgozásához. • Az ökológiai helyreállítás olyan tevékenység, melynek során tudatosan megváltoztatjuk egy terület tulajdonságait, az eredeti, őshonoshoz hasonló ökoszisztéma létrehozása érdekében. • A leromlott ökoszisztémák helyreállításának szerepe lehet a jelenlegi védett területek növelésében és a közöttük esetleg hiányzó összeköttetések kialakításában.
Ökológiai helyreállítás négy fő típusa 1. Be nem avatkozás – Ha helyreállítás túl drága, a korábbi próbálkozások kudarccal végződtek, vagy ha a tapasztalatok szerint a kérdéses ökoszisztéma magától regenerálódik. 2. Helyettesítés – Ilyen esetekben a leromlott ökoszisztémát egy másik produktív típussal helyettesítik. Nem elsősorban az eredeti biodiverzitás, hanem sokkal inkább az ökoszisztéma egyéb funkcióinak a helyreállítását szolgálják. 3. Rehabilitáció – Az eredeti társulás fajainak, illetve az ökoszisztéma funkcióinak részleges helyreállítása. Az eredeti közösség domináns fajainak és a termőhely fő jellemzőinek a helyreállítását végzik el. 4. Kicserélés – Az eredeti fajkészlet és szerkezet teljes helyreállítását célzó program, ami a termőhely aktív átalakításával és sok faj betelepítésével jár.
Az élőhely-helyreállítás lépései • Célmeghatározás, tervezés –a területre jellemző és reálisan megcélozható természetes életközösség, a degradációt okozó tényezők kiküszöbölésének lehetőségei. • Termőhely átalakítása – A termőhely fizikai és kémiai állapotának aktív átalakítása. • Betelepítés – Az első növényfajok, mikroorganizmusok betelepítése. • Monitorozás, kezelés – hosszú időn keresztül monitorozni kell, hogy a kitűzött célállapotot sikerült-e elérni, illetve a szükséges pótlólagos kezelés irányát újra és újra meg kell határozni
Az ökológiai helyreállítási munkák néhány jellemző típusa 1. Meddőhányók restaurációja • Jelentősebb bányaművelés az építőanyag kitermelés: agyagbányák, kavics- és homokbányák, kőbányák. A szénbányákban a tőzeg, a lignit külszíni bányászata a gyakori. • A külszíni fejtés során keletkező meddőhányók rekultivációjára törvény kötelezi rá a vállalatokat. • A rekultiváció olyan technikai, biológiai, agronómiai eljárások összessége, melyek során a természeti, vagy emberi tevékenység károsító hatására terméketlenné vált földterület alkalmassá válik mezőgazdasági, vagy egyéb módon történő újrahasznosításra.
A technikai rekultiváció A talaj kezelése, helyreállítása • Biztosítani kell a megfelelő víz- és tápanyagellátást; ki kell küszöbölni a toxikus anyagok jelenlétét • A tervezett termésmennyiségnek megfelelő ásványi és szervestrágyamennyiség meghatározása • A szervesanyag-gyarapítás történhet: zöldtrágyázással, istállótrágyázással, szennyvíziszapok felhasználásával, termesztett növények melléktermékeivel • Talajréteg deponálása elhordott, és körültekintően tárolt talaj visszahelyezése
A biológiai rekultiváció • A károsodott terület talajbiológiai, talajkémiai, vízgazdálkodási tulajdonságai javulnak. Az újrahasznosítás célja: • Mezőgazdasági – szántóföldi növénytermesztési, kertészeti növénytermesztési, gyepgazdálkodási hasznosítás, ültetvénytelepítés. • Erdőgazdasági – haszonfa-telepítés és -termesztés, tájépítés, védőerdőtelepítés A kezdeti szakaszban a vízgazdálkodási tulajdonságok javítására kell törekedni. • Első évben tavaszi vetésű, egyéves növények termesztése • Gyepesítés, erdősítés csak ezt követően történhet
Vizes élőhelyek restaurációja • a vizes élőhelyek kiemelten veszélyeztetettek, (lecsapolás, folyószabályozás) • az ember számára nélkülözhetetlen „biológiai szolgáltatások” (ivóvíz, halállomány, árvízmegelőzés stb. ) veszélyeztetése • Magyarországon a legtöbb élőhely-helyreállítási program valamilyen többletvízhatás alá kerülő élőhelytípust érint • Egyek-Pusztakócsi mocsarak rehabilitációját 1982 -ben kezdték meg • a FHNP, KNP területén is végeztek vizesélőhely-helyreállítást (pl. szikes tó, szikes mocsár) • az elsődleges feladat a szükséges vízszint és megfelelő kémiai sajátosságú víz biztosítása
A Merzse-mocsár rehabilitációja • A Merzse-mocsár a főváros mocsaras területeinek egyik utolsó maradványa. • Megőrzésére 1991 -ben rehabilitációs program • A területet rendkívül változatos, de a környezeti hatásokra érzékeny állat és növényvilág jellemzi. • A szabad vízfelülettel csak időszakosan rendelkező terület 1996 -ig rendszeresen kiszáradt. (aszályos időjárás, repülőtéri építkezések, vízelvezető árkok létesítése ) • A kiszáradás jelentős mértékben veszélyeztette a terület jó ökológiai állapotát, átalakította és degradálta a korábbi növény és állatvilágot.
Helyreállítás és eredmények • Vízutánpótlás rétegvizekkel búvárszivattyúk elhelyezésével, • Ennek során 20 m mélyre telepített termelő kutak termelik a rétegvizet. • A felszíni víz az utánpótlás hatására – igaz csak mérsékelten – de emelkedésnek indult a talajvízszint. • A kutak üzemelése óta a mocsár egyszer sem száradt ki. • A Merzse-mocsár ökológiai állapota mérsékelten jó állapotról, jó állapotúra változott. • Megközelíti a mocsár eredeti, természetes állapotát, a kezelés a terület veszélyeztetettségét, a pusztulás kockázatát jelentősen csökkentette.
Nagy-Vókonya élőhely rehabilitáció 2002 -2005 • 1960 -as években átalakították rizstelepé, felparcellázták, és csatornákkal szabdalták fel a szikes pusztát. • A projekt konkrét célja ürmös szikespuszta és hernyópázsitos szikesrét rehabilitációja, kedvezőtlen folyamatok visszafordítása és a kipusztulás szélére sodródott madártársulások élőhelyeinek rekonstrukciója. Kedvezőtlen folyamatok: • a kopár környezetű és legeltetett vizes élőhelyekhez kötődő növénytársulások degradálódása • a külterjes legelő háziállat-állomány csökkenése • 5 -10 ezer példányos csoportokban tartott házi ludak
Drasztikusan csökkent a kopár sziki környezetben fészkelő madarak száma • Néhány fészkelő madár gyakorlatilag kipusztult a Hortobágyról (ugartyúk, széki csér, szikipacsirta) • Jelentős mértékben csökkent a piroslábú cankó, kis vizicsibe, fattyúszerkő egyedszáma • Az aktív védelem ellenére további intézkedések szükségesek a túzok, a daru és a halászsas állományának és élőhelyének megőrzéséhez és gyarapításához
Megvalósítás • 200 hektáros vizes élőhely-rehabilitáció vízimadár-fajoknak egy házi libákkal és csatornázással tönkretett részen • a terület körbekerítése villanypásztorral, itt háziállatok végzik az élőhely fenntartását • a csatornák, gátak eltüntetésével és a cserjések kiirtásával a puszta eredeti vízjárásának és tálképi jellegének visszaállítása • az eredeti pásztorépületeket és kutak helyreállítása, amely a megnövelt háziállat-állomány tartásához szükséges • a növénytársulások, és a hozzá kapcsolódó rovarvilág és madárvilág változásának folyamatosan monitorozása
Eredmények • A legeltetett terület mintázata megváltozott és ezáltal a fészkelő partimadarak számára megfelelő kopár folt / rövid fű / víz : 30 / 40 %-os arányhoz közelítő érték alakult ki. • Védett látonyás-iszapfüves társulás jelent meg. • A szikes részeken az un. "marokkal" rakott szik alakult ki és megjelent a bárányparéj is. • Hazánkban veszélyeztetett fészkelő madártársulás alakult ki (bíbic-goda). • 49 Annex I-es faj átvonult a területen, amelyből 10 faj fészkelt is. • Nagy-Vókonya a Hortobágyon fészkelő kanalasgémek egyik legfontosabb nyári táplálkozóterülete volt. • Tavasszal több tízezer vonuló partimadár talált megfelelő táplálkozó területre.
Raposka élőhely-rekonstrukció • A Tapolcai-medence legértékesebb vizes élőhelyei az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben visszaszorultak, egyes típusaik végérvényesen megsemmisültek. • A terület mai vegetációjára legnagyobbrészt aranyvesszős gyomtársulások, mezofil gyepek, többnyire felülvetett kaszálórétek, kisebb mértékben kiszáradó kékperjés láprétek jellemzőek. • A bokorfüzesek, liget- és láperdők, a magassásosok és az üde láprétek nagyon visszaszorultak. • A vizsgált területen eddig 40 védett és fokozottan védett növényfaj előfordulása vált ismertté.
• A csatornák jelentősen, utóbbi évek csapadékszegény időjárása megváltoztatták a terület vízháztartását, jelentős talajvízszintcsökkenést, a nedves élőhelyek szárazodását, fokozatos visszaszorulását okozva. • Jelenleg csak az őszi vagy tavaszi időszakban jelennek meg a terület legmélyebb pontjain időszakos felszíni vizek. Káros hatások: • tőzegréteg kiszáradása, „fellevegősödése”, és részbeni kiégése • a ritka növényfajok egy részének kipusztulása, egyes fajok egyedszámának kritikus szint alá csökkenése
Helyreállítás 2002 • fő vízpótló csatorna vízellátásának biztosítása meder rendezése, kotrása, mellékcsatornákkal való kiegészítése, műtárggyal (vízszintszabályozó zsilip, bukógát) való ellátása • a összekötő csatorna szakaszon keresztül víz-átvezetés biztosítása 2003 • földmunkák töltés építéssel és magasítással folytatódtak • tervekben szereplő teljes vízpótlórendszer kiépítése nem történt meg • a vízrendezés során olyan kettősműködésű rendszer jött létre, amely a víz visszatartására és elvezetésére egyaránt alkalmas
Eredmények • A fejlesztés eredményeként kialakult tájkép felidézi a térség ősi, mocsaras-lápos jellegét. • A területen átfolyó patakok, vízkormányzó csatornák, náddal borított időszakos vízállások biztosítják a térség felszíni vízkészletének szükséges és elégséges szinten tartását. • A stabil vízellátás következtében kivédhetővé válnak a korábbi szélsőséges vízjárás okozta káros hatások. • A vízpótlás pozitív hatást gyakorolt be a növényzetre, új növény- és állatfajok jelentek meg valamint egyes, eltűnt fajok visszatelepítéséretelepedésére is lehetőség nyílik. • További cél a vizes élőhely-együttesek legalább a jelenlegi természetességi állapotában való megőrzése, de ezen túl a terület természeti értékeinek további fejlesztése is.
Gyepek restaurációja Viszonylag kis területeken és rövid időn belül is megvalósítható, számos hagyományos, a mezőgazdaságban elterjedt technika alkalmazható a restauráció során. • Problémák: 1. a helyreállítandó társulás őshonos növényfajainak megtelepítése és felszaporítása (gyepi fajok rossz kolonizáló-képessége) 2. a nem kívánt, gyakran idegenhonos lágy- és fásszárúak visszaszorítása
• Különböző méretű foltokban eltávolították a vegetációt és a magbankot, és figyelték a csupasz homok spontán regenerációját. • Kis (1 m 2 -es) területet a természetes gyep fajai a közeli propagulumforrás miatt gyorsan kolonizálták • Nagyobb (600 m 2 -es) csupasz területre való betelepülés néhány évvel többet vett igénybe. Esettanulmány – Bugac, homoki gyepek regenerációja, 1992 8 db 1 m 2 -es ablak, 8 gyepben nyomon követték a növények betelepedését. A területek többségében a domináns faj 5 év alatt nem tudott számottevő mértékben megtelepedni, a kialakult növényegyüttes nem hasonlít a környező vegetációra, labilis. Ok lehet a drasztikus szárazság, ami a DT közét jellemzi, talajvízszint többméteres csökkenése.
• A gyepi fajok hiányát és a gyomok megtelepedését sok estben a talaj nagy tápanyagtartalma okozza, mert élőhelyreállításra sokszor felhagyott szántókon kerül sor. • Oka, hogy a XX. században e természetvédelmi szempontból értékes gyepek nagy részét szántófölddé alakították át. • A felhagyott szántók nagy tápanyagtartalmának csökkentésére szolgáló módszer: • A biomassza évente többszöri eltávolítása kaszálással, legeltetéssel. • A mikrobiális közösség aktivitásának manipulálása Szénforrásként szacharózt juttattak a talajmikrobák számára.
• Magyarországon a KNP területén végeztek hasonló kísérletet. • Cél az évelő nyílt homokpusztagyep természetes regenerációs folyamatainak felgyorsítása volt. • A kezelés következtében a talaj nitrogéntartalma már az első évben szignifikánsan csökkent.
Erdők restaurációja Módszerek 1. Erdő kialakulása spontán szukcesszióval, a fajok természetes kolonizáció útján való betelepülése. 2. Magoncok ültetése – A növényeket egymástól kellően nagy, de nem egyforma távolságra (esetleg kisebb csoportokba) ültetik. • Lényeges mikroklímának leginkább megfelelő fajok ültetése. • Az beavatkozásokat nem a szokásos erdészeti módszerint, és lehetőleg herbicidek mellőzésével kell végezni. • Ha nincs a közelben propagulumforrás, szükséges lehet az adott társulásra jellemző lágyszárúak, esetleg állatok betelepítése is. • Az állatok megtelepedését segíti, ha összetett szerkezetű és változatos koreloszlású faállományt hozunk létre.
3. Meglévő, kevésbé értékes, felhagyott mezőgazdasági vagy bányászati területekre telepített fás társulás, természetesebbé tétele • Új erdőfoltot a már meglévő, öregebb mellé telepítik és a talaj tápanyagtartalmát előzetesen lecsökkentik. • Ha az újonnan telepítendő társulás közelében nincs megfelelő idősebb erdő, a kívánt fajok betelepülése aktív beavatkozással is segíthető. • Alkalmas módszer lehet a gyepszint fajainak gyeptéglával való átültetése.
Az ökológiai helyreállítás – az életközösségek más komponensei • A talajtakaró baktériumok és mikorrhizát képező gombák kulcsszerepet töltenek be a szerves anyagok lebontásában és az anyagforgalomban. • A talajlakó gerinctelen állatok részt vesznek a talaj szerkezetének kialakításában. • A növényevőknek fontos szerepe lehet a növényi fajdiverzitás fenntartásában. • A különböző rovarok, madarak és emlősök fontos szerepet töltenek be például mint megporzók, magterjesztők. • E nem növényi társulásalkotók közük sokat az aktív beavatkozás részeként is jutathatunk a helyreállítandó területre.
- Slides: 52