Talaj szerkezet legjellemzbb talajok Stefanovics Talajtan Lvai Klmn

Talaj szerkezet, legjellemzőbb talajok • Stefanovics, Talajtan, • Lévai Kálmán, TALAJTAN (2000), • http: //geothink. freeweb. hu/html/egyetem/talajta n/index. html

Talaj, és talajszelvény definíciója • Talajnak tekinthető a felszíntől az elmállatlan kőzetig terjedő – néhol vékonyabb, másutt vastagabb, átlagosan 1, 5 -2 m vastagságú- réteg. • Ennek függőleges metszete a talajszelvény.

TALAJSZELVÉNY Fő szintek: A szint: humusz (avarszint) – kilúgozódás B szint: ásványi anyagok- akkumulációs szint C szint: kőzettörmeléktalajképződési szint. D szint: anyakőzet

Talajszelvény A szintjének alszíntjei • A 00: Lehullott avar stb. Az anyagok még felismerhetők. • A 0: Lehullott, rohadt szerves anyag. Az anyagok már nem ismerhetők fel. • A 1: A bomló szerves anyag az anyakőzetből származó ásványi részecskékkel keveredik. A magas szerves anyagtartalom miatt a réteg általában sötét. • A 2: Legnagyobb mértékű kilúgozás helye, általában világosabb. A lecsurgó csapadék magával viszi az oldható és finomeloszlású anyagokat ( pl. vasoxidok, humusz és agyag).

Talajszelvény B szintjének alszíntjei • B szint kevesebb szervesanyagot tartalmaz mint az A és általában tömörebb (altalaj). • B 1: Az átmeneti réteg A és B szint között. • B 2: Felhalmozódási szint. Itt dúsulnak a szerves anyagok, agyagásványok, vas vegyületek. Színe kissé sötétebb. • BC: Átmeneti szint a B és C szint között.

C szint a B szint alatti réteg. Általában a felső szintek ásványi anyagának forrása. Anyaga az alatta lévő kőzet mállásából keletkezett. Nincs benne humusz és élőlény. Színe világosabb D szint A szilárd anyakőzet, amely nem tartozik a talajhoz.

Talajok csoportosítása Főtípusok között az átment folyamatos.

Magyarország talajai

I. VÁZTALAJOK • A váztalajok főtípusába azok a talajok tartoznak, amelyek képződésében a biológiai folyamatok hatása korlátozott. E "korlátozás" lehet a talajképző kőzet tulajdonságainak következménye, vagy származhat a felszín állandó, gyors változásából (erős erózió, defláció). A talajképződés folyamatához csak rövid idő áll rendelkezésre. • Általában gyér növénytakaró borítja e talajokat, a humuszosodási folyamat többnyire gyenge. Gyakran jelentős víz- és szélerózió-okozta talajpusztulás rombolja szelvényüket, homokszemcsék mozgása alakítja, rendezi át ismételten felszínüket.

Köves sziklás váztalajok Jellemző tulajdonságok A 0 A felszínen elhelyezkedő korhadásfélben levő növénymaradványok alkotta szint, sötétbarna, humuszban gazdag (0 -15 cm). A 1 Alacsony humusztartalmú, barna szint, amelyben a növényi részek nem ismerhetők fel (0 - 30 cm). B Átmeneti szint. Színe a talajkőzettől függően változik. Nagy mennyiségű kőtörmeléket tartalmaz. Humusztartalma igen alacsony. Kémhatása a talajképző kőzettől függően változik (10 -80 cm). C Tömör, enyhén repedezett szürkésbarna talajképző kőzet (80 -150 cm).

Köves sziklás váztalajok • Tömör kőzetű hegyvidékeinken fordulnak elő, ahol a tömör kőzet kismértékű elaprózódása és mállása, valamint az erózió hatása nem tette lehetővé nagy szervesanyag tömeget produkáló magasabbrendű növényzet megfelelő sűrűségben történő megtelepedését. A sziklák felszínét nem borítja egységes, zárt növénytakaró. Talajtakaró is csak helyenként található és gyakran megszakítja a felszínen levő szikla. • Előfordulása: Hegyvidékeink lejtős oldalain. • A talajszelvényre jellemző, hogy az A-szint az esetek többségében hiányzik, mivel az erózió következtében lemosódik.

Kavicsos váztalajok Jellemző tulajdonságok A A kavicsréteget borító kisebbnagyobb mértékben humuszosodott, iszapos réteg, esetleg lösztakaró (0 -15 cm). B A teljesen egynemű kavicsréteg felett elhelyezkedő iszappal, murvával keveredett kavicsréteg. A szint igen gyengén humuszosodott, de lehet gyakorlatilag humuszmentes is (15 -50 cm). C Összefüggő kavicságy, közte kevés homok (50 -150 cm).

Kavicsos váztalajok • Folyók volt árterületeinek teraszain, törmelékkúpjain találhatók. Kavicstartalmuk nagy a finom részekhez viszonyítva, ami tápanyag-gazdálkodását nagymértékben lerontja. A csaknem teljesen kavicsból álló rétegeket rendszerint iszapos-homokos "fedőréteg" borítja. • Talajképző kőzet: kavics, cementált kavics. • Növényzet: füves legelő, kulturnövényzet. • Előfordulás: árterületek, törmelékkúpok. • Gyenge termőképességű, sülevényes talajok.

Földes kopár talajok Jellemző tulajdonságok A Igen vékony, kevés humuszt (0, 5 -2%) tartalmaz (0 -10 cm). B Vékony, csökkenő mennyiségű humuszt tartalmazó átmeneti szint (10 -25 cm ). C Világos barnássárga lösz, talajképző kőzet (25 -150 cm).

Földes kopár talajok • A talajok az erózió következtében felszínre kerülő üledékes kőzeteken keletkeznek. Elsősorban erősen tömör márgás, agyagos kőzeteken, továbbá löszön fordulnak elő, amelyek vízgazdálkodása, valamint tápanyag-szolgáltató képessége gyenge. • Biológiai folyamatok hatását az eróziós folyamatok nagymértékben gátolják. • Gyenge termőképességű talajok. • Előfordulás: hegyvidékeink lejtős oldalain • Talajképző kőzet: bármely laza üledéken előfordulhat. • Növényzet: főleg természetes gyeptakaró, telepített erdő. Ritkán szántóföldi növények.

Futóhomok talajok Jellemző tulajdonságok Talajszinteket nem különböztetünk meg. Előfordulhatnak azonban kedvezőtlen vízmozgást és gyökérfejlődést gátló rétegek. Pl. cementált rétegek, homokkőpadok stb.

Futóhomok talajok • Humuszosodást nem figyelhetünk meg. A szervesanyagok gyors ásványosodása és az állandó növényi takaró hiánya ugyanis lehetetlenné teszi a humuszfelhalmozódást. Az állandó növénytakaró miatt a szél állandóan mozgatja a felszínt, újra és újra áttelepíti a homokot. A tájra jellemző homokkifúvási és homokfelhalmozódási területek hullámos terepviszonyokat hoznak létre. • A futóhomok talajokra jellemző, hogy a vízáteresztőképességük igen nagy, víztartóképességük viszont kicsi. • Talajképző kőzet: Homok, karbonátos homok, eltemetett talaj. • Növényzet: Természetes növényzet - tipikus homoki növénytársulásokból áll. Kultúrnövényzet - rozs, burgonya, csillagfürt, telepített akácerdő. Gyümölcsös, szőlő.

Humuszos homok talajok Jellemző tulajdonságok A Humuszos szint. Világosszürke laza homok. Humusztartalma alacsony (0, 5 -1, 5%). Ca. CO 3 tartalomtól függően kémhatása savanyú vagy lúgos (0 -25 cm). B Igen vékony átmeneti szint, amely az A szinttől világosabb színével és némileg alacsonyabb humusz tartalmával különbözik (25 -45 cm). C Sárga, laza, humuszmentes futóhomok, talajképző kőzet.

Humuszos homok talajok • Azok a homoktalajok, amelyekben a humuszos réteg kialakulása morfológiailag már jól megfigyelhető, de a talajképződés egyéb bélyegei még hiányoznak. Humusztartalmuk ritkán haladja meg az 1, 5 %-ot. A víztartó-, és jó a vízáteresztő-képességük jobb a futóhomok talajkénál. • Talajképző kőzet: Homok, karbonátos homok, eltemetett talaj. • Növényzet: Természetes növényzete - merev csenkesz, kunkorgó árvalányhaj, homoki nőszirom , valamint a futóhomoknál felsorolt növények is előfordulnak. • Kultúrnövényzete: rozs, napraforgó, burgonya, dohány

II. SÖTÉTSZÍNŰ, LITOMORF ERDŐTALAJOK • Ebbe a főtípusba tartoznak azok a talajok, amelyeknél döntő szerep a talajképző kőzetnek jutott. Emellett elsősorban a humuszképződés, a szerves-ásványi kolloidok kialakulása jellemző. • Természetes növényzetük: sziklafüves társulások, erősen füves cserjések, vagy letörpült erdők. A szervesanyag nagyobb részét a dús füves aljnövényzet szolgáltatja. • Szélsőséges mikroklímatikus viszonyok jellemzik területüket. Erősen felmelegedő, széljárta, sekély termőrétegű területek. Szélsőséges vízháztartás hatásaként egy tavaszi nedves, majd egy hosszú, száraz nyári időszak lép fel. Télen a talajszelvény teljes egészében átfagy, így a szélsőséges talaj-klimatikus viszonyok miatt a biológiai tevékenység egy tavaszi erős szervesanyag termelő időszakra, valamint egy hosszú nyári és téli "pangó" időszakra oszlik.

Humuszkarbonát talajok Jellemző tulajdonságok A Barna, barnásfekete, feketésbarna színű, jó morzsás szerkezetű vályog, vagy agyag. Humusztartalma 2 -5%. Ca. CO 3 -at minden esetben tartalmaz többnyire 10 -40%-ban. p. H 8 -8, 5 (0 -25 cm). B Humuszos átmeneti szint, amely a humusztartalom fokozatos csökkenése mellett tulajdonságaiban megegyezik az A szinttel (25 -50 cm). C Laza karbonátos alapképző kőzet (50150 cm).

Humuszkarbonát talajok • Laza, üledékes, szénsavas meszet tartalmazó talajképző kőzetben egy morzsás vagy szemcsés szerkezetű, 3 -4% humusztartalmú réteg képződése figyelhető meg. A szervesanyag-tartalom a szelvény mélységével fokozatosan csökken, Ca. CO 3 -tartalmuk (10 -40%), jelentős. Kémhatásuk lúgos: a p. H-érték 8 -8, 5 között van. Szelvényük többnyire egész mélységében tartalmaz szénsavas meszet. • Talajképző kőzet: Laza karbonátos kőzet, porló mészkő, lösz, karbonátos márga stb. • Növényzet: Természetes növényzet - mészkedvelő tölgyes, erősen füves cserjések. Gyakran szántóföld. • Előfordulás: Talajképző kőzetig erodált területeken. • Növényzetük általában természetes növényzet: mészkedvelő tölgyes, erősen füves cserjések, de gyakran előfordul szántóföldi hasznosításuk is.

Rendzina talajok Jellemző tulajdonságok A Altípustól függően, fekete, feketés -barna, sötét barna, vöröses-barna színű, morzsás szerkezetű vályog. Magas szervesanyag tartalmú (510%). Szénsavas meszet tartalmaz (0 -35 cm). B Kissé rozsdás árnyalatú barna, átmeneti szint, amely tulajdonságai altípustól függően jelentősen eltérnek (35 -75 cm). C Szürkésfehér, tömör talajképző kőzet (75 -150 cm).

Rendzina talajok • A talajok tömör vagy alig mállott szénsavas meszet tartalmazó kőzeten alakultak ki. A rendzina területek talajtakarója változatos. A sekély és a mélyebb humuszos rétegű szelvények sűrűn váltogatják egymást. Gyakran előfordulnak köztük köves váztalajok is. Túlnyomóan sekély termőrétegűek. Szántóföldi hasznosításra általában nem alkalmas talajok. • Szervesanyag tartalma 5 -10%, de lehet több is. • Tápanyag-szolgáltató képességük jó, de a tápanyagok érvényesülését akadályozza a hosszú, száraz időszak. • Talajképző kőzet: tömör karbonátos kőzet, mészkő, dolomit. • Természetes növényzet: molyhos tölgyes bokorerdő, mészkedvelő tölgyes, sziklagyep, bükkös.

Erubáz (fekete nyirok) talajok Jellemző tulajdonságok A Fekete, feketésbarna színű agyag, vagy nehéz vályog, laza, kitűnő morzsás szerkezetű. Humusztartalma magas (5 -8%). Kémhatása semleges körüli, Ca. CO 3 -at nem tartalmaz (0 -15 cm). B Fekete színű, szemcsés, vagy poliéderes szerkezetű agyag. Humusztartalma fokozatosan csökken, Ca. CO 3 nem tartalmaz. Kémhatása semleges körüli. A szint, főleg alsó részében sok kőzetdarabkát tartalmaz, amelyek fekete bevonattal rendelkeznek (15 -30 cm).

Erubáz (fekete nyirok) talajok • Vulkáni eredetű hegyvidékeink csúcsain, gerincein és meredek déli lejtőin fordulnak elő. A humusz hatására fekete színűek. A nép "fekete nyirok"-nak nevezi. • Dacára magas szervesanyag és tápanyag tartalmuknak, a szélsőséges mikroklimatikus viszonyok miatt igen gyenge termőképességű talajok. • Talajképző kőzet: Riolit, andezit, bazalt és ezek tufái. • Növényzet: Sziklasztyepp, molyhos tölgyes bokorerdő, ritkán mészkedvelő tölgyes. Szántóföldi művelésre igen ritkán használják.

III. KÖZÉP- ÉS DÉL KELETEURÓPAI BARNA ERDŐTALAJOK • A magyarországi erdőtalajok nagy része a barna erdőtalajok típusába sorolható. • Nagy víztartó képességgel rendelkeznek. • A tavaszi felmelegedés lassúbb és egyenletesebb mint a mezőké. • A szervesanyag elbomlása aerob körülmények között gombák hatására megy végbe. A szervesanyag legnagyobb része eloxidálódik, széndioxiddá alakul. Így az évről-évre szaporodó szervesanyag nem halmozódhat fel túlságosan a talaj felszínén, hanem állandóan elfogy. Az avartakaró bomlása közben a rmikroorganizmusok humuszsavakat termelnek, ezért állandóan sav tartalmú oldatok szivárognak lefelé a talajszelvénybe.

Erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A 1 Sötétbarnás-fekete színű szint. Humusztartalma nagyon változó, néhány %-tól 20 %-ig is terjedhet. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. Erősen savanyú kémhatású (0 -10 cm). A 2 Kilúgzási szint. Világos rozsdásbarna színű, gyengén kifejezett morzsás szerkezetű. Humusztartalma erősen csökkent. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. Savanyú kémhatású (p. H 5 -5, 5, 10 -40 cm). B Felhalmozódási szint. A 2 -nél valamivel sötétebb rozsdabarna színű. Igen gyengén kifejezett morzsás, poliéderes szerkezetű. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. Kémhatása savanyú (p. H 5 -5, 5). Sok oldható vasat és alumíniumot tartalmaz (40 -60 cm). C Kőzettörmelék, mely fokozatosan tömör

Erősen savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok • Egész szelvényükben erősen savanyú talajok. • Kilúgzási A szintjük sok szervesanyagot tartalmaz. . A kilúgzási szint színe barnásfekete, szerkezete szemcsés vagy morzsás. • Az A kilúgzási szint éles átmenettel megy át a felhalmozódási B szintbe, ami p. H-érték 5 alatti. • Sekély termőrétegűek, vízgazdálkodásuk szélsőséges. A sok mozgékony alumínium és vas, ezért jelentős bennük a foszfátmegkötés. • Ca. CO 3 mentes kőzeten alakulnak ki. Talajképző kőzet: Agyagpala, fillit, porfirit, hidroandezit, csillámpala, andezit stb. • Növényzet: Természetes növényzet - áfonyás, csarabos, tölgyes vagy bükkös, amely többnyire elnyíresedett.

Podzolos barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A 1 Sötét szürkésbarna, humuszos, laza, morzsás szint, gyökerekkel behálózott (0 -10 cm). A Kilúgzási szint. Világos, fakószürke, szürkés -sárga, laza, poros szerkezetű vályog. A szerkezeti elemek felületén kovasav lerakódást találunk. A mechanikai összetételben kevés az agyagos rész. Ca. CO 3 at nem tartalmaz. Kémhatása savanyúbb, mint az A 1 szinté (p. H 4 -5, 10 -40 cm). B Felhalmozódási szint. Rozsdabarna, vöröses, barnás színű diós, vagy hasábos szerkezetű tömődött szint. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. A felső szinteknél kevésbé savanyú kémhatású (p. H 6 körül). Gyakran tartalmaz apró vas, mangán kiválásokat (40 -90 cm). C Szürke talajképző kőzet. A repedésekbe

Podzolos barna erdőtalajok • Szénsavas meszet nem tartalmazó kőzeteken kialakult erdőtalajok. Fő jellemvonásuk, hogy a humuszt tartalmazó A 1 szint alatt egy hamuszürke, kifakult szintet (podzolos) találunk. • A podzolosodás miatt az A 2 szintből a megbomlott agyagásványok lemosódnak a felhalmozódási szintbe. • A felhalmozódási B szint szerkezeti elemeinek felületén vörösesbarna vasas hártya bevonatot találunk, amely nyomásra eltűnik és a talaj színe jelentősen világosabbnak mutatkozik. • A kilúgzás mértékének megfelelően általában nagy savanyúságértékekkel jellemezhetők. • Talajképző kőzet: Homokkő, andezit, harmadkori üledék, gránit, fillit, agyagpala, csillámpala, kvarcos homok stb. • Természetes növényzet: tölgyes, madár sóskás, bükkös, áfonyás, csarabos, fehér perjeszittyós aljnövényzettel. Hazánkban szántóföldi művelésre nem használják. Általában természetes vagy újra telepített erdők borítják.

Agyagbemosódásos barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A 1 Sötétbarna, humuszos, morzsás, vályogos, Ca. CO 3 -at nem tartalmaz (0 – 6 cm). A 2 Fakó sárgásbarna, gyengén humuszos, porosan morzsás, vályog. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz (6 – 30 cm). B Felhalmozódási szint. Vöröses barna, tömött, diós vagy hasábos szerkezetű kötöttebb vályog. A szerkezeti elemek felszínén agyaghártya bevonat van. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. Gyengén savanyú kémhatású (p. H 5, 5 -6). Vasszeplőket, vasborsókat tartalmaz (30 -100 cm). BC Világos barna, gyengén diós, mészmentes átmeneti réteg 100 -130. C Sárga lösz. Talajképző kőzet. Magas Ca. CO 3 tartalmú réteg (130 -200 cm).

Agyagbemosódásos barna erdőtalajok • Hazánk egyik legelterjedtebb erdőtalaja. • A talajok szelvényében jól felismerhető kilúgozási A szint és a sötétebb, B szint. • A kilúgozási szint kémhatása gyengén savanyú. A felhalmozódási szint felé rövid átmenete. A felhalmozódási szintben gyakran találhatók vaskiválások. • Vízgazdálkodásuk elsősorban a talajképző kőzet anyagától és megjelenésének terep alatti mélységétől függ, de általában nem kedvezőtlen. • Talajképző kőzet: Lösz, löszszerű vályog, harmadkori üledék, pannon üledék, homok, vulkáni tufák málladéka stb. • Növényzet: Mészkerülő tölgyes, cseres tölgyes, madársóskás bükkös, gyertyános tölgyes. Szántóföldi művelés alá nagy területeket vontak be és jelentős az erodált termőhelyek kiterjedése.

Pszeudoglejes (pangóvizes) barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A 1 Barna színű, morzsás szerkezetű vályog. Humusztartalma a szántóföldi művelés alatt álló területeken 2% körüli, ősi állapotban ennek többszöröse. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. Kémhatása savanyú (p. H 5 -6, 2, 0 -25 cm). A 2 Fakó, szürkésbarna, szürkéssárga, porosan morzsás, lemezes szerkezetű vályog. Humusztartalma csökken. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. Savanyú kémhatású (p. H 5, 5 -6, 25 -65 cm). B Rozsdabarna, sárgás, tarka márványozott, diós, poliéderes szerkezetű vályog, agyag. Humuszt és Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. Kémhatása semleges körüli. Az A és B szint határánál pszeudoglejes réteg van. Vas- és mangánfoltos (65 -120). C Lassú, fokozatos átmenet a talajképző kőzetbe, rozsdás, glejes foltokkal tarkítva (120 -150 cm).

Pszeudoglejes (pangóvizes) barna erdőtalajok • Kialakulásában a humuszosodás, agyagszétesés és agyagvándorlás folyamatához a redukció jelensége is társul erős savanyodással. • Az A- és B-szint határán gyakori a vasborsók megjelenése. A kilúgzási és a felhalmozódási szint agyagtartalmában a különbség jelentős. • Fizikai és vízgazdálkodási tulajdonságaik kedvezőtlenek. • Az A-szint leromlott szerkezetű, kis víztartó képességű. A B szint nagy agyagtartalma, gyenge szerkezetessége, tömődöttsége miatt szinte teljesen víz-átnemeresztő. Ennek egyik következménye a B szint feletti időszakos túlnedvesedés, pangóvíz képződés, anaerob, (redukciós) körülmények. A redukciós folyamatok révén foltos zöldeskék és vaseres, ún. "glejes szint" alakul ki. A könnyen oldható vas vegyületek károsak a gyökerek életére. • Talajképző kőzet: Vályogos, vagy agyagos karbonátmentes üledékes kőzet. • Növényzet: Gyenge füves rét, vízkedvelő növények.

Ramann-féle barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A Sötétbarna, humuszos, morzsás szerkezetű vályog. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz, (0 -10 cm). B Barnásvörös, apró diós, enyhén hasábos szerkezetű vályog. Ca. CO 3 -at csak visszameszeződés esetén tartalmaz. Egyéb tulajdonságaiban hasonló az A szinthez. Humuszt nem, vagy csak elenyésző mértékben tartalmaz (10 -80 cm). C Világos sárgás színű talajképző kőzet. Ca. CO 3 -at tartalmaz (80 -150 cm).

Ramann-féle barna erdőtalajok • Jellemző a talajra, hogy az erdőtalajok jellegzetes szinttagozódása megtalálható. Az agyagfrakció nem tér el a kilúgzási és felhalmozódási szintekben. Enyhén savanyú kémhatású talajok. • A felhalmozódási szint barna, vöröses árnyalatú, szerkezete szemcsés vagy diós. Kémhatása gyengén savanyú vagy semleges, a savanyúsági értékek kicsik. • Viszonylag gyakori jelenség, hogy a növényzet hatására a talajképző kőzetből a Ca. CO 3 visszakerül a felsőbb szintekbe és ott a gyökérjáratok mentén fehér erek formájában kicsapódik (visszameszeződés). • Vízáteresztő képességük jó közepes, víztartó képességük jó, s többnyire jelentős, a növények számára hasznosítható vízkészlettel rendelkeznek. • Talajképző kőzet: Lösz, vályog, homok, egyéb főleg karbonátos üledékes kőzet. • Természetes növényzet: Mészkedvelő tölgyes vagy bükkös.

Kovárványos barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A Világos barnás színű homok. Humusztartalma elég alacsony, általában 1 -2%. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz. Kémhatása savanyú (p. H 5, 5 -6, 0 -20 cm). B Sárga homok, amelyben 15 -25 cm-es távolságokban néhány cm vastag vörösesbarna, vasas tömött erek húzódnak. Ezek az erek lehetnek humuszosak is, ilyenkor színük sötétbarna. CO 3 -at nem tartalmaz. Kémhatásuk gyengén savanyú (p. H 6 -6, 5, 20 -120 cm). C Laza sárga homok, Ca. CO 3 -at általában nem tartalmaz. Ha meszes a C szint, a BC határ felett a kovárvány csíkok egymásra tolódnak (120 -150 cm).

Kovárványos barna erdőtalajok • A Ca. CO 3 mentes homokon erdő hatására alakul ki. A kilúgzódási szint alatt ugyanis nem találunk egy összefüggő B szintet, hanem egymástól 20 -25 cm távolságban ismétlődő, közel párhuzamos, néhány cm vastag többékevésbé tömődött vöröses barnás agyagosabb csíkokat, amelyek között homok van. • A kovárvány csíkok gyakran 4 m mélységig is lehúzódhatnak, növelve a talaj raktározó képességét. E talajok kilúgzási A szintje igen különböző vastagságú (3080 cm). Szervesanyag tartalmuk ritkán haladja meg a 2%-ot, gyengén savanyú kémhatásúak. A felhalmozódási szint sajátságos zegzugos vonalú 1 m körüli kovárvány csíkok. • Víz- és tápanyag-gazdálkodása egyaránt jobb, mint a hasonló körzetekben előforduló savanyú homoktalajoké. ugyanis (viszonylag nagyobb kolloid tartalm). • Talajképző kőzet: Karbonátmentes homok.

Karbonátmaradványos barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A Világos barnás színű, gyengén morzsás szerkezetű homokos vályog, vagy vályog. Humusztartalma 2% körül mozog (0 -15 cm). B Barnásvörös, apró diós, enyhén hasábos szerkezetű vályog. Ca. CO 3 -at csak visszameszeződés esetén tartalmaz. Egyéb tulajdonságaiban hasonló az A szinthez. Humuszt nem, vagy csak elenyésző mértékben tartalmaz (15 -45 cm) C Világos sárgás színű talajképző kőzet. Ca. CO 3 -at tartalmaz (45 -150 cm).

Karbonátmaradványos barna erdőtalajok • Olyan barnaföldek Ramann-féle barna erdőtalajok, amelyek képződése során a nagyon mérsékelt kilúgzás nem csak az agyagrészecskék lefelé mozdítására nem volt képes, de még a karbonátoknak a talajszelvény felszínközeli rétegeiből történő tökéletes kilúgzására sem. Így - kisebb-nagyobb mértékben - felszíntől karbonátosak. • Talajképző kőzet: Homokos lösz, egyéb erősen karbonátos laza üledékes kőzet. • Természetes növényzet: Ligetes molyhos tölgyes, telepített akácos. • Jó termőképességű talajok.

Csernozjom barna erdőtalajok Jellemző tulajdonságok A Barna, enyhén vöröses árnyalatú, morzsás szerkezetű vályog. A vöröses színárnyalat főleg a szántott, növény által nem borított terület felszínén látszik jól. Humusztartalma 3% körül van. Semleges körüli vagy enyhén savanyú kémhatású. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz (0 -30 cm). B Vörösbarna, poliéderes szerkezetű vályog. Humusztartalma fokozatosan csökken. Ca. CO 3 -at csak ritkán tartalmaz. Kémhatása semleges körüli (30 -70 cm). C Sárgás színű, igen gyengén morzsás szerkezetű talajképző kőzet. Ca. CO 3 -at a szint felső részében nem mindig tartalmaz (70 -150 cm).

Csernozjom barna erdőtalajok • Mezőségi klímájú területekkel határos, szénsavas meszet tartalmazó, üledékes talajképző kőzeten alakul ki. Kialakulásában két folyamat nyomai mutathatók ki a csernozjom talajképződés (humuszosodás, barna), és az erdőtalaj képződési folyamat a felhalmozódási szinten (vörösesbarna). Kémhatásuk semleges vagy gyengén savanyú, szénsavas meszet többnyire csak 1 m alatt találunk. • Szerkezeti állapotuk, vízgazdálkodásuk általában kedvező (közepes vízáteresztő képesség, jó víztartó képesség). • Tápanyag-szolgáltató képességük jó. • Talajképző kőzet: Lösz, löszös agyag vagy egyéb Ca. CO 3 -at tartalmazó laza kőzet. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló jó termékenységű talajok.

IV. CSERNOZJOM TALAJOK • A mezőségi talajok a lágyszárú növények hatására alakulnak ki. • Nincs nagymértékű szerves anyag felhalmozódás. Az aerob baktériumok hatására a szervesanyag tekintélyes része elbomlik. • Az erdők háttérbe szorulásával a táj vízgazdálkodási viszonyai szárazabbá válnak. • Olyan körülmények között alakulnak ki csernozjom talajok, ahol nagyjából egyensúlyban van a talajba jutó természetes csapadék és a párolgás (közvetlen + növények). • A talaj kalciummal telített, ami segíti a kedvező szerkezet kialakulását és megakadályozza az elsavanyosodást. • A csernozjom talajok kialakulásának legfontosabb tényezői a humusz felhalmozódás és a talajok tartós morzsás szerkezetének kialakulása.

IV. CSERNOZJOM TALAJOK A Humuszban gazdag és többé-kevésbé morzsás szerkezetet mutat. Humusztartalma többnyire 4 -5%, néha magasabb. A megművelt 28 -30 cm vastag legfelső szintben többnyire már leromlott a szerkezet. A talaj nem önálló rögöcskékből áll, de már aránylag kis nyomásra apró morzsákra morzsolható szét. Ezek a morzsák igen kis aggregátumokból állnak. Nagyságuk többnyire kisebb 1 mm-nél. Az A szint mélyebb részében a talajmorzsa szerkezete többnyire valamivel jobb. Itt már gyakran 2 -3 mm nagyságú morzsákat találunk. Az A szint vastagsága leggyakrabban 40 -50 cm. B Átmeneti szint a fekete vagy sötétbarna humuszos szint és a világossárga alapkőzet között. A humusz csökkenése fokozatos. Nyelvek, hullámok nyúlnak le a világosabb szintbe. A B szintnek többnyire szintén apró rögöcskékből álló szerkezete van. C Az alapkőzet leggyakrabban lösz. Világossárga , meszes fonom porból álló kőzet, melynek sajátos, igen apró aggregátumokból álló szerkezete van.

Erdőmaradványos csernozjom talajok Genetikai szintek jellemző tulajdonságai A Világosbarna színű, morzsás szerkezetű vályog. Humusztartalma 3% körüli. Ca. CO 3 -at többnyire nem tartalmaz, de gyakran előfordulnak felszíntől karbonátos változatai is. Kémhatása semleges körüli. Átmenet a következő szintbe fokozatos (0 -30 cm). B Enyhén vöröses árnyalatú barna színű vályog. A szint kissé tömődött, enyhén diós, poliéderes szerkezetű. Humusztartalma fokozatosan csökken. Ca. CO 3 -at többnyire tartalmaz. Kémhatása semleges körüli vagy enyhén lúgos. Átmenet a következő szintbe fokozatos. Gyakran az átmenet BC szintként elkülöníthető (30 -80 cm). C Világos sárgás színű talajképző kőzet, amelyben Ca. CO 3 -at elég nagy mennyiségben van (80 -150 cm).

Kilúgzott csernozjom talajok Jellemző tulajdonságok A Világosbarna színű, morzsás szerkezetű vályog. Humusztartalma 3% körüli. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz, Kémhatása semleges körüli. Átmenet a következő szintbe fokozatos (0 -30 cm). B Sötét feketésbarna színű vályog. A szint kisé tömődött, enyhén diós, poliéderes szerkezetű. Humusztartalma fokozatosan csökken. Ca. CO 3 -at többnyire tartalmaz. Kémhatása semleges körüli vagy enyhén lúgos. Átmenet a következő szintbe fokozatos. Gyakran az átmenet BC szintként elkülöníthető (30 -80 cm). C Sárga lösz krotovinákkal (80 -150 cm).

Kilúgzott csernozjom talajok • Fő jellemzője, hogy szénsavas meszet csak a humuszos szint alatt a talajképző kőzetben tartalmaz. Humuszos szint fokozatosan megy át a talajképző kőzetbe. Szelvényükben a kilúgzás folyamata a szénsavas meszet a talajképző kőzetbe, vagy ezen keresztül a talajvízbe szállította. Az átmenet nehezen lehatárolható. • A humuszos szintek szerkezete morzsalékos. • Kémhatásuk általában semleges Kitűnő morzsás szerkezetük miatt vízgazdálkodásuk igen jó. Tekintélyes pórusterük nagy mennyiségű tározására alkalmas, ugyanakkor a talajnak jó levegőzöttséget és vízáteresztő képességet biztosít. Tápanyagállapotuk is kedvező. Általában jó termékenységűek. • Talajképző kőzet: Lösz, löszös agyag, egyéb Ca. CO 3 tartalmú laza kőzet. • Talajvíz: 5 -8 m alatt. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló terület.

Meszes, mészlepedékes csernozjom talajok Jellemző tulajdonságok A Sötétbarna, feketésbarna, morzsás szerkezetű vályog. A szántott rétegben a szerkezet gyakran leromlott. Humusztartalom kb. 3%. Semleges körüli kémhatású. Átmenet fokozatos (0 -30 cm). B Sötétbarna, erősen morzsás szerkezetű vályog. Humusztartalma fokozatosan csökken. Szemcsék felületét többnyire jól kivehető világos, fakó szürke Ca. CO 3 lepedék borítja. A szint alsó részében mész-erek húzódnak. Kémhatásuk gyengén lúgos. Mésztartalmuk elég magas. (30 -80 cm). C Sárga, barnássárga lösz, karbonátos homok, vályog, löszös agyag. Szénsavas meszet tartalmaz. Gyakran mészereket, krotovinákat találunk (80 - 150 cm).

Meszes, mészlepedékes csernozjom talajok • Elnevezésüket a szelvényükben általában 30 -70 cm között jelentkező mészlepedékről kapták. • A szántott réteg apró morzsás. Alján rendszerint tömöttebb réteg alakul ki, ahol a szántott réteg kolloidjainak egy része egyszerű fizikai átiszapolódás következtében dúsul fel. • Humusztartalma 2 -4%. • A foltszerű mészkiválások az egész szelvényben megfigyelhetők. • Kitűnő vízbefogadó-, vízraktározó- és vízáteresztő képességűek. • Tápanyag-gazdálkodásuk is igen kedvező. Legtermékenyebb hazai talajaink közé tartoznak. • Talajképző kőzet: Lösz, löszös agyag vagy egyéb laza karbonátos kőzet. • Talajvíz: 5 -8 m vagy mélyebben. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló területek, amelyeken legfontosabb szántóföldi növényeink jól termelhetők.

Réti csernozjom talajok Jellemző tulajdonságok A Sötétbarna, barnásfekete színű, szögletesen morzsás szerkezetű vályog. Humusztartalma 3, 5 -4, 5% között. Szénsavas meszet többnyire nem tartalmaz. Kémhatása semleges körüli, vagy enyhén savanyú. Átmenet fokozatos (0 -50 cm). B Sötét szürkésbarna, szögletesen morzsás szerkezetű vályog. Humusztartalom fokoza- tosan csökken. Ebben a szintben találjuk a legmagasabb Ca. CO 3 tartalmat, amely mészfelhalmozódásra utal. Esetenként mészlepedéket, a szint aljában mészereket találunk. Kémhatása gyengén lúgos. Átmenet a következő szintbe fokozatos. Állatjáratok is jól láthatók (50 -100 cm). C Sárga, világossárga lösz, löszös agyag. Tömődötten porózus szerkezetű. Enyhén vasfoltos, mészkonkréciós (100 -150 cm).

Réti csernozjom talajok • Kialakulásukra az időszakos és nem jelentős felszíni vagy az időnként megemelkedő talajvíz nyomja rá a bélyegét. • A humuszos szint sötétebb, barnás-szürke, szürkés-barna színű. Szerkezete szemcsésen morzsás. Jellemző a típusra, hogy az egyes genetikai szintek közötti átmenet élesebb. A szelvényekben általában Ca. CO 3 felhalmozódás figyelhető meg. A víz hatására utaló hidromorf bélyegek, a vasszeplők és rozsdafoltok, melyek a BC- és zömmel csak a C szintben találhatók. A szervesanyag tartalom a felszíni 3 -4%-os értékről hirtelen csökken és e csökkenés éles határa rendszerint egybeesik a szénsavas mész megjelenésének mélységével. Telítettségük a szénsavas mésztartalom függvénye. • Vízgazdálkodásuk jó, hazánk legtermékenyebb talajai • Talajképző kőzet: Lösz, löszös anyag vagy egyéb Ca. CO 3 tartalmú laza kőzet. • Talajvíz: 4 -5 m körül • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló, igen jó

Terasz (öntés) csernozjom talajok Jellemző tulajdonságok A Barna, morzsás szerkezetű szint. Fizikai féleség erősen függ az öntés anyagától. Humusztartalma 3 -4%. Ca. CO 3 -at nem minden esetben tartalmaz. Kémhatása a mésztartalomtól függően semleges körüli, vagy gyengén lúgos. Átmenet fokozatos (0 -40 cm). B Barna, morzsás szerkezetű szint. Fizikai félesége függ az öntés anyagától. Humusztartalma fokozatosan csökken. Ca. CO 3 -at általában tartalmaz, de előfordulnak teljesen karbonátmentes altípusok is. Kémhatása szerint a szénsavas mész tartalomtól függően enyhén, vagy erősen lúgos. A hordalékrétegek többé-kevésbé világosan kivehetők. Átmenet fokozatos (40 -80 cm). C Az öntéshordaléktól függő színű és minőségű rétegzett Ca. CO 3 -at tartalmazó talajképző kőzet (80 -150 cm).

Terasz (öntés) csernozjom talajok • Folyóink által lerakott teraszokon képződik, ahol a talajvíz mélyre került, és csernozjom képződési folyamat indult meg. Csernozjom talajok, tulajdonságaikat azonban jelentősen befolyásolják az egyes hordalék rétegek. A rétegződés a talaj vízgazdálkodási tulajdonságaiban fontos szerepet játszik. Minden esetben karbonátos hordalékokon képződnek. • A feltalaj 2 -4%-os szervesanyag tartalma lefelé fokozatosan csökken. • Általában jó vízgazdálkodású talajok, kedvező természetes drénviszonyokkal. • Szinte kivétel nélkül szántóföldi művelés alatt állnak, termékenységük megfelelő. • Talajképző kőzet: Karbonátos hordalék, kavics stb. • Talajvíz: 4 -6 méter. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló területek.

V. SZIKES TALAJOK • A talajok elszikesedésének folyamatát a nátriumsók felhalmozódása okozza. A szikes talajok legjellegzetesebb sajátossága a vízzel szemben való viselkedés. Nedvesen elfolyósodnak, sajátos pépes állapotúvá válnak. Az átázott szikes talajban a víz kapilláris mozgása lehetetlenné válik. • Kedvezőtlen tulajdonságai miatt, szántóföldi hasznosítása korlátozott • Kiszáradva a szikes talajok kőkeményekké válnak. Összerepedeznek és száraz állapotban majdnem megművelhetetlenek. A szikes talajoknak rendkívül rossz a vízgazdálkodásuk. Nyáron, esős időben a talaj felszíne 1 -2 cm mélyen teljesen szétázik. A talaj vízvezető képessége jóformán teljesen megszűnik. A víz megáll a talaj felszínén és a szikes területet tócsák borítják. Ha azonban a talaj szelvényét megvizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy már 5 -10 cm mélyen a talaj teljesen száraz. • A rossz vízgazdálkodás miatt a szikeseken sok esetben kimondottan szárazságtűrő növények élnek.

V. SZIKES TALAJOK A szikes talajok terméketlenségének okai • A talajok szélsőségesen rossz vízgazdálkodása • A szikes talajok oldható sótartalma • Erősen lúgos kémhatás. A szikes talajok elterjedése Magyarországon 1. szikesedés, 2. szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben Magyarországon a szikesedés a mezőgazdasági talajhasználat legnagyobb problémája.

Szoloncsák talajok Jellemző tulajdonságok A Szürke, kékesszürke, tömődött, szerkezet nélküli vályog, homokos vályog. Humusztartalma nem nagy, 0, 5 -2%. Mindig tartalmaz Ca. CO 3 -at. Vízoldható sótartalma nagy (0, 3 -0, 5%), melynél lehet kevesebb is. Kémhatása erősen lúgos (p. H 8, 5 -9, 0 -30 cm). B Kékesszürke, erősen tömött, nedves vályog, homokos vályog, ritkán agyag, amely gyakran összecementált. Humusztartalma az A szinthez képest csökkent. Ca. CO 3 -at. tartalmaz. Kémhatása erősen lúgos. Vas, mangán foltos, glejes. Átmenet a következő szintbe fokozatos (30 -70 cm). C Sárgásszürke glejes, karbonátos talajképző kőzet. Erősen vizes. A falból gyakran szivárog víz. Kavics, csigamaradványok, vasfoltosság, mészkonkréciók találhatók (70 -150).

Szoloncsák talajok • Magas talajvízállású, mélyebb területeken fordulnak elő. A nagy sótartalmú talajvíz mintegy 80 cm mélységben megtalálható, de gyakran ennél magasabban is jelentkezik. Azt a folyamatot, amikor a felszín közeli talajvízből a kapillárisan felemelkedő sós víz elpárolog és a talaj felszínén visszamaradnak a kicsapódó sók, szoloncsákosodnak, az így keletkezett talajt pedig szoloncsáknak nevezzük. Általában 0, 15 % a minimális sóhatár, a maximum pedig több százalékot is elérhet. A vízoldható sók közül a Na-sók (Na 2 CO 3, szóda) az uralkodók. A hazai szoloncsák talajok már a felszíntől tartalmaznak Ca. CO 3 -at. Jellemző még a monoton lefutású profil. Az egyes genetikai szintek nehezen különíthetők el, mivel kicsik a különbségek. • Talajképző kőzet: Karbonátos, löszös homok, vályog, agyag. • Talajvíz: 80 cm körül. • Növényzet: Sziki mézpázsit (Puccinellia limosa), pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum), útszéli zsázsa (Lepidium Draba). Szántóföldi hasznosításra nem alkalmas talajok.

Szoloncsák-szolonyec talajok Jellemző tulajdonságok A Világosszürke vályog, homokos vályog. Humusztartalma 1, 5 -2% körüli, meszes. Kémhatása erősen lúgos. Vízoldható sótartalma nagy (0, 3 -0, 5%, 0 -10 cm). B 1 Szürkésbarna, gyengén kifejezett oszlopos szerkezetű vályog, homokos vályog. Kémhatása erősen lúgos (p. H 9 -10, 10 -20 cm). Vízoldható sótartalom általában nagyobb, mint a felső szintben. B 2 Világos szürkésbarna, kékesszürkés-barna, erősen tömődött vályog, agyagos vályog. Ca. CO 3 -at tartalmaz. Kémhatása erősen lúgos (p. H 9 -10). Vízoldható sótartalma nagy, gyakran nagyobb mint a B 1 szintben. Erősen vas, mangánfoltos, glejes. Csigahéjakat, mészkonkréciót tartalmaz. Átmenet fokozatos (20 -70 cm). C Erősen vasfoltos, glejes, mészkonkréciós talajképző kőzet (70 -150 cm).

Szoloncsák-szolonyec talajok • Kialakulásuk körülményei és profiljuk is nagyon hasonlít a szoloncsák talajokhoz, a talajvíz valamivel mélyebben, 1 m körül, helyezkedik el. Gyengén kialakult oszlopos szerkezetű B szintet tudunk elkülöníteni. • A felszínen, vagy ahhoz közel egy sómaximumot találunk és alatta a sótartalom észrevehetően csökken. A sómaximum többnyire a B 2 szintben jelentkezik. Szénsavas meszet a szelvény teljes mélységében tartalmaz. Előfordulhat, hogy a B szint már a felszínen jelentkezik. • Talajképző kőzet: Löszös, karbonátos homok, vályog, agyag. • Talajvíz: 100 cm körül. • Növényzet: Sziki mézpázsit, pozsgás zsázsa, útszéli zsázsa, vasvirág vagy sziki saláta. • Szántóföldi hasznosításra nem alkalmas talajok.

Réti szolonyec talajok Jellemző tulajdonságok A 0 -20 cm vastag, világosszürke, szürkésbarna, poros, lemezes szerkezetű agyag. Humusztartalma alacsony, 1, 5 -2%. Kémhatása az enyhén savanyútól a gyengén lúgosig terjed (p. H 6, 2 -7, 5, 0 -20 cm). B 1 8 -10 cm vastag, néha vastagabb, oszlopos szerkezetű, sötétbarna színű, tömődött agyagos szint (20— 30 cm). B 2 Barnás árnyalatú, sötétszürke, diós szerkezetű, tömődött agyag. Ca. CO 3 -at tartalmaz. Erősen lúgos (p. H 8, 5 -9). Erős vas, mangánfoltos, vasborsós jelleg. Többször találunk fehér, kristályos gipszkiválást is. Átmenet fokozatos (40 -80). C Sárga, okkersárga, szürkéssárga, karbonátos talajképző kőzet, vasfoltok, mangánfoltok, mészerek, mészkonkréciók találhatók. Néha glejes (80 -150 cm).

Réti szolonyec talajok • Hazánk legelterjedtebb szikes talaja. Szolonyec talajoknál a legfelső talajréteg kilúgzása miatt sós szint mélyebbre helyeződött. • A típus fő jellemzője az oszlopos szerkezetű B 1 -szint Na+felhalmozással, igen rossz vízgazdálkodási tulajdonságokkal, igen gyenge vízáteresztő képességgel, mindig lúgos kémhatással és gyakran jelentős vízoldható sótartalommal, amelynek maximuma általában a B 2 szintben található. • Talajképző Kőzet: Lösz, löszös vagy karbonátos agyag, vályog. • Talajvíz: 150 -350 cm. • Természetes növényzet: sótűrő gyepnövényzet. • Szántóföldi művelésre csak a mély-, esetleg a közepes réti szolonyeceket használják.

Sztyeppesedő réti szolonyec talajok Jellemző tulajdonságok A Világos barnásszürke színű, poros szerkezetű. Humusztartalma alacsony. Vízoldható sókat jelentékenyebb mennyiségben nem tartalmaz. Átmenet éles (0 -18 cm). B 1 Sötétszürke, oszlopos szerkezetű, vasfoltos agyag. Ca. CO 3 -at többnyire nem tartalmaz. Kémhatása lúgos (p. H 7, 5 -8). Vízoldható sókat kis mennyiségben tartalmaz. Átmenet éles, színben fokozatos (18 -65 cm). B 2 Sötétszürke, diós, agyagos vályog. Ca. CO 3 -at tartalmaz. Kém-hatása lúgos (p. H 8 -9). Vas foltok, vas borsók találhatók. Átmenet fokozatos. C Világos szürkéssárga, okkersárga talajképző kőzet. Vas, mangánfoltok, vasborsók, mészkonkréciót tartalmaz. Gyakran találunk mészfelhalmozódási szintet.

Sztyeppesedő réti szolonyec talajok • A talajvíz mélyebben helyezkedik el, mint a réti szolonyeceknél, ezért egy előrehaladottabb, kilúgzási folyamattal találkozunk. A legjobb tulajdonságú szikes talaj, ezért termősziknek is nevezik. Az oldható sók és a mész is mélyebben helyezkedik el. Mészakkumulációs szint a C szint alsó részén fordul elő. • Talajképző kőzet: Lösz, löszös vagy karbonátos agyag, vályog. • Talajvíz 3 -4 m. • Növényzet: Sziki pozdor, veresnadrág csenkesz stb. • Általában szántóföldi művelés alatt álló területek, vagy elég jó minőségű legelők. • Könnyen javítható szikesek. • Meliorációval, talajjavítással növelhető termékenységük.

Szology talajok Jellemző tulajdonságok A Vékony, szürke, porszerű, száraz, lemezes szerkezetű agyag. Humusztartalma csekély. Kémhatása savanyú (0— 10 cm). B 1 Szürke, oszlopos szerkezetű agyag. Kémhatása enyhén lúgos. Átmenet fokozatos (10 -30 cm). B 2 Világos sárgásszürke, tömör agyag. Ca. CO 3 -at tartalmaz. Kémhatása enyhén lúgos. Vízoldható sótartalma alacsony. Átmenet fokozatos (30 -70 cm). C Barnássárga, szürkéssárga talajképző kőzet. Vas, mangánfoltos. Mészkonkréciós (70 -150 cm).

Szology talajok • A szikes területek mélyebb térszíni részein fordulnak elő. Szologyosodás folyamata az erős kilúgzás következménye, az agyagásványbomlást kovasav kiválás kiséri. • Szántóföldi művelésre nem használt területek. Jellemző e talajokra, hogy az oszlopos szint felső részének anyaga megbomlik. • Talajképző kőzet: Lösz, löszös vagy karbonátos agyag, vályog. • Talajvíz: Különböző mélységben lehet. • Természetes növényzet: Sziki saláta cigánybúza

Másodlagosan elszikesedett talajok • Ezen talajtípusba tartozó talajok rendszerint öntözés hatására jönnek létre. A másodlagos szikesedés végbemehet bármely jó termékenységű, réti, öntéscsernozjom talajon. Ennek következtében a talajszelvény is különböző képet mutathat az eredeti talajszelvénytől függően. • A szikesedés kétirányú lehet: • 1. Másodlagos szoloncsákosodás. Ebben az esetben az öntözővízben, vagy a megemelkedett talajvízben szállított oldható sók halmozódnak fel a talajszelvényben. • 2. Másodlagos szolonyecesedés. Ebben az esetben az öntözővízben vagy megemelkedett talajvízben levő nátrium kicseréli a talajkolloidok felületén adszorbeált egyéb (főleg Ca 2+) kationok jelentős részét. • A Magyar Alföld jelentős részén következett be a talajok ún. másodlagos szikesedése emberi beavatkozások miatt.

VI. RÉTI TALAJOK • Mély fekvésekben, ahol a talajvíz hatása alatt áll, de tartósan nem emelkedik a felszínre, réti talajok alakulnak ki. • A réti növényi formáció olyan fűnemű növények társulásából áll, amelyeknek vegetációs periódusa egész nyáron át tart. A talajképződési folyamat réti szakaszának kialakulása nagy mértékben függ a domborzati és éghajlati tényezőktől. Az áradásokterületekre finom kolloidális iszapot található. E talajoknak nincs morzsás szerkezete. Többnyire igen kötöttek, tömöttek, repedésre erősen hajlamosak. Kémhatásuk gyakran savanyú. • A réti agyagtalajok Magyarországnak igen elterjedt talajai. • Rossz vízgazdálkodásúak, természetes vízkapacitásuk meglehetősen nagy ugyan, de nedves állapotban a vizet nagyon nehezen vezetik.

Szoloncsákos réti talajok Jellemző tulajdonságok A Sötétszürke, vályog vagy agyag. Humusztartalma 3 - 5 %. Ca. CO 3 -at tartalmaz. Kémhatása mésztartalomtól függően változik, általában semleges körüli, vagy gyengén lúgos (p. H 7 -8). Nagy sótartalom (0, 05 -0, 5%, 0 -30 cm). B 1 Sötétszürke, szürkésfekete színű, tömődötten vályog vagy agyag. Humusz-tartalma alacsonyabb az A-nál. Ca. CO 3 -at tartalmaz. Kémhatása lúgos (p. H 8 -8, 5). Vízoldható sótartalma nagy (0, 05 -0, 5%, 30 -60 cm). B 2 A talajképző kőzet és a humusztartalomtól függően szürke, szürkéssárga színű tömődött agyag. Humusztartalma csökkent. Kémhatása lúgos (p. H 8 -9, 30 - 80 cm). C Sárga, okkersárga, szürkéssárga talajképző kőzet. Ca. CO 3 -at tartalmaz. Vas, mangánfoltos, glejes. Mészerek, mészkonkréciók gyakoriak 80 -150 cm).

Szoloncsákos réti talajok • Ezt a talajtípust joggal sorolhatnánk a szikesek közé is. Ugyanis a talajképződés során hasonló folyamatok játszódtak le. A és B szinteken nagyobbmérvű sófelhalmozódás indult meg. A vízoldható sótartalom ezen talajok humuszos rétegében meghaladja a • 0, 1 %-ot, de magasabb értékeket is elérhet. • Talajképző kőzet: Lösz, löszös agyag, löszös homok, karbonátos üledék, egyéb laza üledékes kőzetek. • Talajvíz: 100 -150 cm mélységben. • Növényzet: Többnyire szántóföldi művelés alatt álló területek, ahol a sótűrő gazdasági növények jól teremnek.

Szolonyeces réti talajok Jellemző tulajdonságok A Szürke, szürkésfekete színű, rögös szerkezetű agyag, vagy nehéz vályog. Humusztartalma 3 -5 % körüli. Ca. CO 3 -at többnyire nem tartalmaz. Kémhatása savanyú (p. H 5, 5 -6, 5 körüli). B Fekete, sötétszürkés fekete, tömör, agyag. Humusztartalma némileg alacsonyabb a felső szintnél. Ca. CO 3 -at többnyire csak a szint aljában tartalmaz. Kémhatása semleges. Gyakran találunk, mészfoltokat, mészkonkréciokat. Vas, mangánfoltosság jelentkezik. Ebben a szintben jelentkezik a Na+ ionok felhalmozódása. Átmenet éles. C Sárga, okkersárga. Sok mészkonkréciót tartalmaz. Erősen vas, mangánfoltos. A szint felső részében gyakorta mészfelhalmozódási (Ck) szintet találunk.

Szolonyeces réti talajok • Elsősorban a talaj, vagy felszíni vizek okoznak szikesedést. E talajokra jellemző, hogy a B szintben Na+ akkumuláció történik. • A talajkolloidokon kötődő nátrium ionok mennyisége jelentősen befolyásolja ezen talajok tulajdonságát, termékenységét. A Na felhalmozódás jelentős morfológiai változást is okoz, ugyanis a B szint tömődöttebb, sötétebb színű és erősen prizmás szerkezetűvé válik. • Talajképző kőzet: Lösz, vagy egyéb karbonátos laza üledék. • Talajvíz: 150 -250 cm mélységben. • Növényzet: Többnyire szántóföldi művelés alatt álló területek.

Típusos réti talajok Jellemző tulajdonságok A Szürkésfekete színű, agyag, vagy nehéz vályog. Humusztartalma 3 -6% körüli. Ca. CO 3 -at többnyire nem tartalmaz, savanyú (p. H 5, 5 -6, 5). Átmenet fokozatos (0 -50 cm). B Fokozatosan világosodó szürkésfekete barna színű, agyag, vagy nehéz vályog. Humusztartalma fokozatosan csökken. Ca. CO 3 -at az esetek többségében nem tartalmaz. Gyengén vas, mangánfoltos. Átmenet éles (50 -90 cm). C Sárga, okkersárga vagy szürke talajképző kőzet. Ca. CO 3 -at tartalmazhat. Mészkonkréciók, csigahéjak. Vas, mangánfoltos. Néha enyhén glejes (90 -150 cm).

Típusos réti talajok • Az időszakosan túl bő nedvességviszonyok és levegőtlenség hatása alatt, mélyebben fekvő, idősza kosan vagy állandóan talajvíz hatása alatt álló területeken képződött talaj. Folyóvölgyek jellegzetes talajképződménye. Nagy humusztartalmú, fekete réteg alkotja az A és B szintet, . A felső talajrétegek általában kilúgzottak. . Általában savanyú kémhatású nagyrészt erősebben kötött, nehezen művelhető talajok. • Talajképző kőzet: Lösz, löszös agyag, löszös homok, vályog, homok, egyéb karbonátos vagy karbonátmentes laza üledék, öntés. • Talajvíz: 150 -350 cm körüli mélységben. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló területek.

Öntés réti talajok A Szürkésfekete, feketésszürke, esetleg barnás, poliéderes szerkezetű agyag vagy vályog, esetleg homok. Humusztartalma kisebb a többi réti talajtípusnál (1 -4%). Kémhatása a Ca. CO 3 tartalomtól függően az erősen savanyútól a lúgosig mehet (0 -40 cm). B Valamivel világosabb, szürkésfekete, esetleg barnás színű, erősen tömődött, néha gyengén kivehető poliéderes szerkezetű agyag vagy vályog, esetleg homok. A szintben már jól kivehetők az öntés hordalék rétegek. Humusztartalma fokozatosan csökken. Ca. CO 3 -at a hordalék minőségétől függően tartalmazhat (40 -80 cm). C Világos okkersárga, szürkéssárga, iszapos talajképző kőzet. Glejes és vasas rétegekkel tarkított (80 -150 cm).

Öntés réti talajok • Talajképző kőzete minden esetben az öntésterület, vagy volt öntésterület folyóhordaléka. A talaj fejlődésének dinamikája réti jellegű. Természetesen a hordalék jellegénél és eredeténél fogva eléggé változatos talajokat találunk itt. Gyakran elég mély humuszos réteg, C szintben a hordalék rétegek már egyre jobban kimutathatók. A karbonátos kőzeten kialakult talajoknál a felső szintben Ca. CO 3 kilúgzódás és mélyebben felhalmozódás tapasztalható. A talaj tulajdonságait a hordalék rétegek minősége igen erősen befolyásolják. • Talajképző kőzet: Öntés. • Talajvíz: 200 -300 cm. • Növényzet: A legtöbb gazdasági növény sikeresen termeszthető.

Lápos réti talajok Jellemző tulajdonságok A Fekete színű, kissé szögletes aprómorzsás, lejjebb agyag vagy vályog. Humusztartalma igen nagy, 7 -8%, homokon 4 -6%. Ca. CO 3 -at többnyire nem tartalmaz. Kémhatása a Ca. CO 3 tartalomtól függően savanyú, vagy enyhén lúgos (0 -35 cm). B Barnásfekete tömődött agyag vagy vályog. Humusztartalma erősen csökkent. Ca. CO 3 at nem minden esetben tartalmaz. Erősen vasfoltos. Szürkés, glejes foltokat tartalmaz. Átmenet a következő szintbe fokozatos (35 -70 cm). C Szürke glejes talajképző kőzet. Vasfoltokat, mészkonkréciókat tartalmaz (70 -150 cm).

Lápos réti talajok • A talajképződés, szoros összefüggésben van a nedvességbőséggel. A réti talajok és a láptalajok között átmeneti talajképződmények is előfordulnak. • A lápos folyamatokra jellemző morfológiai, fizikai és kémiai, valamint biológiai vonások azonban kialakultak. • Így például a magas szervesanyag tartalom a felső rétegekben, kotusodás, erőteljesebb glejesedés, magas talajvízállás, a víz mozgásának jelei stb. A rétek elláposodása a talajképződési folyamat jellegzetes szakasza • Talajképző kőzet: Bármely laza üledékes kőzet. • Talajvíz: 150 -250 cm körüli mélységben, esetleg ennél magasabban is. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló területek is lehetnek, de csak közeli talajvizet tűrő növényzettel.

Csernozjom réti talajok Jellemző tulajdonságok A Barnásszürke, szürkésbarna színű, morzsás szerkezetű vályog vagy agyag. Humusz tartalma 3, 5 -4, 5%, Ca. CO 3 at többnyire nem tartalmaz (0 -40 cm). B Szürkésfekete színű, apróprizmás szerkezetű vályog vagy agyag. Humusztartalma némileg csökkent Kémhatása közömbös körüli (40 - 80 cm). C Szürkéssárga, okkersárga, vasfoltos talajképző kőzet. Humuszbemosódásokat gyakran találunk. Állatjáratok, ahol vannak jól felismerhetők. Ca. CO 3 -at rendszerint tartalmaz (80 -150 cm).

Csernozjom réti talajok • A réti talajokon a talajvíz mélyebbre süllyedése során a mérsékeltebb vízellátottságú helyeken sztyeppesedési folyamat indul meg. Ennek során egy erőteljesebb kilúgzódás jelentkezik, amelynek következtében a talaj tulajdonságai jelentősen megváltoznak. A humusztartalom némileg alacsonyabb lesz. Nem találunk élesen kiugró mészfelhalmozódási szintet. A vízhatás nyomait is inkább csak a talajképző kőzetben találjuk. • Talajképző kőzet: Lösz, löszös agyag, löszös homok, agyag vagy egyéb laza üledékes kőzet. • Talajvíz: 300 -400 cm körüli mélységben. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló igen jó termékenységű területek.

VII. LÁPTALAJOK • Az elmocsarasodás jellemzői: szervesanyag felhalmozódása miatt a talaj vízkapacitása megnövekszik, a vízzel átitatott talaj egész szelvényében anaerob viszonyok uralkodnak, oldható növényi táplálóanyagban a talaj fokozatosan elszegényedik. • Az elmocsarasodó rétek talajszelvénye két főszintre tagozódik: feltalajuk humuszban gazdag, fekete színű, igen tömött szerkezet nélküli szintből áll, amely fokozatosan átmegy világosabb színű, az elglejesedés kisebb-nagyobb nyomait mutató altalajba • Lápjaink egy része sekély tavakból, tóöblökből alakult ki, másik része pedig az árterületek képződményei. Lápjaink általában a rétlápok csoportjába tartoznak.

Mohaláp talajok Jellemző tulajdonságok A Fekete, porosan morzsás, laza koturéteg, meszet nem tartalmaz (0 -22 cm). B Sötétszürke, foltos kotusodó tőzeg, sok csigahéjjal, sok gyökérrel (22 -95 cm). C Barna rostos tőzeg. Szénsavas meszet nem tartalmaz (95 -150 cm).

Mohaláp talajok • A tőzegmoha elhumuszosodása útján keletkező talajok. A tőzegmoha az erdős területek közötti állandó vízborítású kisebb foltokon megtelepedett és ott állandóan növekszik. Az alsóbb rétegei elhalnak és a szervesanyaguk humifikálódik. Ez az iszapos anyaggal keveredett humusz képezi tulajdonképpen a talajt. A felszínen többnyire vízzel átitatott tőzegmoha-takaró helyezkedik el. • Talajképző kőzet: Bármely laza mállott kőzet. • Talajvíz: Felszíntől. • Növényzet: Tőzegmoha (Sphagnum).

Rétláp talajok • Mélyebb vízjárta, vízborított helyeken alakulnak ki. Mélyedések tavak, holtágak szervesanyagokkal töltődnek fel és így rétláp talajok jönnek létre. A szervesanyag bomlása víz alatt történik, vagyis tőzegesedés indul meg. Az anaerob viszonyok gátolják a szervesanyagok ásványosodását, ezért igen vastag tőzegtakaró is létrejöhet. • A vízborítás megszűnése vagy a vízszint csökkenése a szervesanyag ásványosodásához vezet, amelynek következtében a tőzegből 10 -20% szervesanyagot tartalmazó kotu keletkezik. A tőzegréteg alatt glejes iszapot, tavimeszet, agyagot találunk. A szelvényben igen sok vasfoltot, vaskonkréciót (gyakran rétegesen) találunk, a talajképző kőzet erősen glejes. • Természetes növényzet: alacsony sások, savanyú füvek, szittyók.

Lecsapolt és telkesített rétláp talajok • A talajvízszint szabályozás során a talajvíz mélyebbre kerül és így az aerob és anaerob folyamatok megfelelőbb aránya alakul ki. A telkesítés során a tőzegréteget lenyesik, vagy felégetik és megfelelő minőségű szántóföldeket kapnak. • Talajképző kőzet: Glejes iszap, agyag, tavi mész. • Talajvíz: A lecsapolástól függően. • Növényzet: Mocsári perje, buglyos szegfű, kronis tárnics, hússzínű kosbor, pompás kosbor stb. • Talajszelvény leírása: • Nem sokban különbözik a rétlápoknál ismertetettektől. Egyedül az előrehaladottabb ásványosodás és telkesítésnél a tőzegréteg hiánya mutat különbséget. Felégetésnél a cseréprögök létrejötte ismertető jel.

VIII. MOCSÁRI ÉS ÁRTÉRI ERDŐK TALAJAI Jellemző tulajdonságok A Szürke színű, erősen vas-erekkel behálózott, nedves iszapos agyag. Humusztartalma alacsony (1 -2%). Ca. CO 3 -at nem tartalmaz, erősen savanyú. Átmenet fokozatos (0 -30 cm). B Kékes szürke, lefelé egyre erősebben glejesedő iszapos agyag. Többnyire a talajvíz elborítja. Humusztartalma fokozatosan csökken. Kémhatása fokozatosan növekszik. Ca. CO 3 -at nem tartalmaz (30 -80 cm). C Sárgás, szürkéskék glejes iszapos agyag. Többnyire talajvíz borítja (80 -150 cm).

VIII. MOCSÁRI ÉS ÁRTÉRI ERDŐK TALAJAI • Az ide sorolt talajok kialakulásában az állandó vízbőség viszi az irányító szerepet, továbbá az erdők talajalakító hatása. A nedvességbőség azonban az erdei növénytakaró alatt nem vezet a szerves anyag felhalmozódásához. A talaj fejlődés iránya eltér mind a réti, mind a lápos folyamattól. • A talajoknak kedvezőtlen a vízháztartásuk és a tápanyaggazdálkodásuk. • A fás növényzet és a sok nedvesség hatására az erőteljes elsavanyosodás és a glejesedés lép fel. • Talajképző kőzet: Iszapos agyag, egyéb iszapos üledék. • Talajvíz: 0 -80 cm között ingadozik. • Növényzet: Ártéri erdők jellegzetes mocsári aljnövényzettel.

IX FOLYÓVIZEK, TAVAK ÜLEDÉKEINEK, VALAMINT LEJTŐK HORDALÉKAINAK TALAJAI • Az álladó újraöntés következtében a talajképződési folyamat gátolva van vagy pedig megszűnt az öntés hatása, de a hordalék eredetű talajképző kőzet tulajdonságai jelentősen befolyásolták a talaj tulajdonságait. • Amennyiben az öntésterület mentesül a víz hatása alól és a talajvíz is mélyebbre süllyed, az előzőleg redukált anyagok oxidálódnak. Ezért az öntéstalajok szelvényében a gyenge redukció és a gyenge rozsdásodás együtt jár. • Ide tartoznak azok a talajok is, amelyek a lejtők alján az erózió során lemosódott hordalékok felhalmozódásából keletkeztek Közös jellemzőjük ezeknek a talajoknak, hogy az egyes hordalékrétegek jól meglátszanak és a talajszelvény felépítésében, annak tulajdonságaiban igen fontos szerepük van.

Nyers öntéstalajok Jellemző tulajdonságok A Barna, humuszos, gyengén morzsás, iszapos vályog (0 -3 cm). B Barnássárga, gyengén iszapos homok, Ca. CO 3 -at tartalmaz (3 -50 cm). C Sárga, vasfoltokkal tarkított homok, Ca. CO 3 -at tartalmaz (50115 cm). D Kékes szürkéssárga, iszapos vályog. Glejes, szénsavas meszet tartalmaz (115 -150 cm).

Nyers öntéstalajok • A folyók alluviális hordaléklerakó területein - elsősorban az ártereken, esetenként a fiatalabb teraszokon - kialakult talajképződmények. A talajképződés folyamatát gátolják az időszakonként megismétlődő áradások és az utánuk visszamaradó üledékek. • A humuszképződés folyamata az ismétlődő üledéklerakódások miatt nem vagy csak jelentéktelen mértékben indult meg. 1%-nál kevesebb humuszt tartalmazó talajok. • Talajvíz: Váltakozó mélységben. Általában 100 -400 cm között. • Természetes növényzet: Nedvességkedvelő növények. Ártéri füzesek, nyírfák. • Gyenge termőtalajok.

Humuszos öntéstalajok Jellemző tulajdonságok A Szürkésfekete, szürkésbarna színű, gyengén kialakult morzsás szerkezetű homok, vályog, agyag. Humusztartalma I-3% között mozog. Ca. CO 3 -at tartalmazhat, a hordaléktól függően (0 -40 cm). B Az előző szinteknél némileg vilá-gosabb színű homok, vályog, agyag. Humusztartalma fokozatosan csökken. Ca. CO 3 -at tartalmazhat (40 -70 cm). C A hordaléktól függő színű talajképző kőzet. Többnyire vasfoltos, esetleg enyhén glejes. A szelvény egészében jól kivehető öntés rétegeket találunk (70 -150 cm).

Humuszos öntéstalajok • A nyers öntés talajoktól annyiban különböznek, hogy a felső rétegekben a humusz-felhalmozódás megindult és egy jól felismerhető, mintegy 1 -3% szervesanyagot tartalmazó humuszos réteg alakult ki. • Ezek a talajok ott alakulnak ki, ahol az állandó, vagy időszakos elöntés régebben megszűnt és így állandó jellegű növénytakaró alakult ki. A növényi anyagok képesek a humuszképződéshez szükséges szervesanyagot szolgáltatni. • Talajképző kőzet: Karbonátos, vagy karbonátmentes öntés iszap, homok, agyag. • Talajvíz: 150 -400 cm. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló területek.

Lejtőhordalék talajok • A közeli, magasabban fekvő területekről erózió által lehordott eltérő kémiai és fizikai tulajdonságú talajok ill. talajképző kőzetek egymásra halmozódása következtében jöttek létre, minimálisan 50 cm-es vastagságban. A víz által lepusztított anyag a lejtők pihenőin vagy a völgyekben rakódik le. E lejtőhordalék talajok morfológiai bélyegei a hordalékszállítás ütemétől és mértékétől, fizikai, vízgazdálkodási és kémiai tulajdonságai, tápanyagviszonyai, a szállított hordalék összetételétől függenek. A rétegek fordított sorrendben halmozódhatnak fel. • Talajképző kőzet: Bármely kőzet lehet. • Talajvíz: Változó mélységben. • Növényzet: Szántóföldi művelés alatt álló területek, esetleg jó rétek, legelők.

Kifejezések • • • • • Csernozjomképződés A humuszanyagok felhalmozódása, a kedvező, morzsalékos szerkezet kialakulása, valamint a kalciummal telített talajoldat kétirányú mozgása a jellemző, és amely egy ősi füves növénytakaró alatt bekövetkezett talajképződés eredményei. Jellegzetes humuszosodást mutat. Az aerob baktériumok által termelt és elhalásuk után képződő huminsavak a talajoldat kalciumionjaival humátokat képeznek. Előfeltétele a füves növénytakaró, a talajba jutó szerves anyag baktériumos lebontása, a gyengén lúgos vagy semleges kémhatású talaj, a kalciumban gazdag talajoldat, valamint olyan víz-, levegő- és tápanyagviszonyok, amelyek a biológiai tevékenységnek kedveznek. Erubáz Vulkanikus kőzeten (erupciós) kialakuló váztalaj (sekély termőrétegű). E kőzetek duzzadó agyagásványokban gazdag málladékán képződött, sekély, sötétbarna-fekete színű talajok szélsőséges vízgazdálkodásúak (tavaszi vízbőség, nyári kiszáradás), ami gazdag füves és lágyszárú növényzet megtelepedését, de csak meglehetősen csenevész erdőtársulások tenyészetét teszi lehetővé. Glejesedés Anaerob redukciók eredménye a jelenség, ami a vízzel borított felszínről-, vagy akár a talajvízszinttől is indulhat. A redukciót kémiai és mikrobiológiai folyamatok egyaránt kiválthatják. A kékesszürkés glejszinteket rendszerint követi egy vöröses szint is, ami az időszakos oxidatív környezetre való utalás nyoma. A vas mellett a redoxi folyamatok kiterjednek a nitrogénvegyületekre, a mangánionokra és a kénvegyületekre. Humusz (televény) A talaj jellegzetes, nagy molekulájú, kolloid tulajdonságú szervesanyaga. Pontos kémiai szerkezeti felépítése nem ismeretes. A legkisebb molekulatömegű, legkevésbé kondenzált vegyületek a fulvosavak. Ezek sói a legoldhatóbbak és legmozgékonyabbak a talajban. A huminsavak már nagyobb molekulatömegű, könnyen kicsapódó vegyületek. Jellemzőjük, hogy aromás gyűrűkből és a hozzájuk csatlakozó oldalláncokból épülnek fel. A gyűrűk egymáshoz közvetlenül vagy hídkötéssel, illetve csoportok segítségével kapcsolódhatnak. Oldalláncaikban fontos tulajdonságaikat meghatározó, funkcionális csoportok vannak. A karboxil- és fenol -OH-csoportok savjelleget, az aminocsoportok viszont bázisjelleget kölcsönöznek (bázikus humusz). Sokrétű működésüknél fogva főleg a kation-, de az anionmegkötő (ion) képességük is jelentős. Vízmegkötő képességük szintén nagy. Kotusodás A humuszosodás és a szerves anyag elbomlásának folyamata, amin az ásványi részek viszonylagos feldúsulása is értendő. Előfeltétele az elegendő ásványi rész és a csaknem állandó levegőzöttség. Következménye a fekete, könnyű morzsákból álló feltalaj, ami kiszáradva könnyen esik áldozatul a deflációnak. Kovárványosodás Homokon kialakult talajok jellemző folyamata. A homokban a lefelé mozgó híg talajoldatokból kicsapódó anyagok nem összefüggő halmozódási szinteket hoznak létre, hanem egymás alatt ismétlődő tömörebb rétegeket.

Kifejezések • • • • • Krotovina A talajszelvényben rendszerint eltérő színnel figyelhetők meg különböző állatok járatai. A talajlakó kisemlősök járatait krotovina-nak nevezzük. Podzolosodás Az agyag szétesés illetve podzolosodás során nagyon savanyú alom anyag felől folyamatosan érkeznek a savas szervesanyagok, és ezek az A szintben egy kolloidszegény talajanyagra hatnak. Hatásuk már nemcsak a kolloidok diszpergálásában és peptizálásában jelenik meg, hanem megtámadva az agyagásványokat, azok alkotóelemeikre való szétesését váltják ki. A szétesés termékei közül a kovasav nagy része helyben marad, míg a vas és az alumínium ionos, vagy komplex kötésben levándorol a felhalmozódási szintbe, a B szintbe. Ott kicsapódnak a vas-, valamint alumínium oxidhidrátok és amorf, vagy gyengén kristályos formában kiválnak és felhalmozódnak. A podzolosodás folyamata felismerhető a helyszíni vizsgálatok alapján az erős textúrdifferenciálódás (az E és a B-szint agyagtartalmában mutatkozó nagy különbség), az E szint piszkosfehér színe, a B szint vöröses barna, vagy barnás fekete színe segítségével. Poliéderes képződmények sík lapokkal határoltak. Redzina talajok A tömör, szénsavas meszet tartalmazó kőzeteken alakulnak ki, ahol a kőzet málladéka kevés szilikátos anyagot tartalmaznak. A legtöbb redzina-szelvény sekély termőrétegű és köves. Erős humuszosodás és csekély kilúgozás jellemzi. Szikesedés A folyamat általában olyan területeken zajlik, ahol a felszínhez közel van a talajvíz és a párolgás mértéke meghaladja a csapadékét. A talaj oldható sótartalma a felszín közelében megnövekszik. A sófelhalmozódás hatására a talajkolloidok felületén kötött kationok között a nátriumionok mennyisége és aránya megnő. Ennek következtében kedvezőtlen talajfizikai és kémiai tulajdonságok, valamint rossz vízáteresztés alakul ki. Szologyosodás folyamata az erős kilúgzás következménye, az agyagásványbomlást kovasav kiválás kíséri, akár rétegesen is. Szoloncsák talajok E típus felső szintjeire a vízben oldható nátriumsók felhalmozódása a jellemző, Szelvényfelépítése nem mutat erős tagolódást. Az Na-al telített kolloidok fizikai tulajdonságaik kedvezőtlenek, kémhatásuk erősen lúgos. A talajszelvény egyhangú, homogén. A sók mennyisége már a feltalajban 0, 5% körüli. A vízben oldott sók nagy része szóda, ritkább esetben konyhasó, vagy Na- és Mg-szulfát. Már a feltalaj szénsavas meszet tartalmaz, ami a mélység függvényében rohamosan nő (30 -60%). Száraz időben a felszínen az ún. szikvirágok jelennek meg, ami sóvirágzást jelent. Szolonyec talajok Nátriumsók koncentrációjának maximuma a szelvény mélyebb részeire esik. A felső részen kevés az oldott só. Az A-szint 15 cm-nél vékonyabb, világos szürkésbarna színű, poros vagy lemezes szerkezetű. Kémhatása semleges körüli, dőlhet gyengén mindkét irányba. 2 -3% humuszt tartalmaz és többnyire karbonátmentes. A felhalmozódási szint több agyagot tartalmaz, színe sötétszürke, oszlopos elrendeződésű és itt halmozódik. Vályog A homoknál finomabb, az agyagnál durvább szemcsenagyságú talajfajta. A vályog az agyag, a homok és kisebb kövek