Szem lts fny Az ember legfontosabb rzkszerve a

Szem, látás, fény • Az ember legfontosabb érzékszerve a szeme. Becslések szerint ezzel a rendkívüli szerkezettel érzékeljük a külvilágból érkező információ 80 85 százalékát. • A szemtípusok besorolása szerint az ember szeme lencserendszerrel rendelkező hólyag vagy sötétkamra szem (szerkezetét az ábra mutatja).

Szem, látás, fény • A szemgolyó burkát kívülről befelé haladva három réteg alkotja: • Az ínhártya (sclera), opálszínű külső burok, amelynek elülső 1/6 részén van az átlátszó szaruhártya (cornea) Az eres réteg (uvea), amely három részből áll: • az érhártyából (chorioidea), az első pólus irányában folytatódó sugártestből (corpus ciliare), amely az úgynevezett zonularostok segítségével a lencsét felfüggeszti, és a szivárványhártyából (iris), melynek közepén lévő kerek nyílás a pupilla. • A pupilla gyenge fényben kitágul, erős fényben összeszűkül, ezzel szabályozza a retinára jutó fény mennyiségét. Az ideg vagy recehártya (retina), szemünk "képernyője", amelyben a látóideg végződései és az ezekkel összeköttetésben álló fényérzékeny elemek: a csapok (coni) és pálcikák (bacilli) helyezkednek el; számuk kb. 7, ill. 130 millióra becsülhető. A retinának a fényre legérzékenyebb része a pupillával szemközti, kb. 1, 5 mm átmérõjű sárga folt (macula lutea), közepén van a kb. 0, 3 mm átmérőjű látógödör (fovea centralis), ahol a csapok a legsűrűbben vannak, pálcikák viszont nincsenek. A látógödörtől az orr felé kb. 4 mm re van a látóideg kilépési helye, ahol sem csapok sem pálcikák nincsenek, ez a hely a fényre érzéketlen vakfolt (macula coeca).

Szem, látás, fény • A látógödör vizsgálata: • Ha valamit figyelünk (vagyis egészen élesen akarunk látni), szemünket automatikusan úgy irányítjuk, hogy a vizsgált részlet a látógödrünkre essen. Ez a terület azonban nagyon kicsi a retinán, ezért jól megfigyelhető, hogy a képnek csak egészen kis tartományát látjuk igazán élesnek. Figyeld meg a következő számsort úgy, hogy az egyik szemed letakarod, a másikkal pedig a számsor közepén lévő 0 ra összpontosítasz! (Nem könnyű, de figyelj rá, hogy a szemed mozdulatlan legyen!) A 0 környezetében hány számot látsz élesen eközben?

Szem, látás, fény • A vakfolt vizsgálata: • Ahol a látóideg áttöri a retinát, nincsenek érzéksejtek a retinánkon. Ezért a látóterünkben mindig van egy olyan térrész, amit nem érzékelünk. Ez általában azért nem zavaró, mert a két szemnél ez a terület máshová esik, agyunk tehát a másik szem információja alapján pótolja ezt a hiányt. Az alábbi ábrán egy kerek foltot és egy keresztet láthatsz. Takard le a bal szemed, jobb szemmel pedig a képernyőn szemből nézd a foltot! (Ekkor általában a látásod perifériáján érzékeled a keresztet is. ) Ha közelíted vagy távolítod a fejed a képernyőtől, találhatsz egy olyan helyzetet, amikor a kereszt teljesen eltűnik. Ilyenkor a kereszt képe éppen a vakfoltodra esik. (A bal szem vizsgálatakor a keresztet nézve a folt képe tűnik el. )

Szem, látás, fény • Talán meglepő, hogy a látásunk ennyire kevéssé éles és a látóterünkből is hiányoznak helyek. Ezt a szem nagyon egyszerűen kompenzálja. A szemünk szinte állandóan finom mozgásokat végez, így az éleslátás helye is nagyon gyorsan változik. A két szemből érkező képeken a vakfolt máshová esik, ezért amikor az agyunk a két képet egyesíti, az üres helyet a másik szemből érkező képpel "kitölti". • Másrészt agyunk a kevésbé élesen látott perifériáról érkező információt is jól feldolgozza. Ezt bizonyítja az is, hogy olvasáskor nem szükséges minden betűt pontosan látnunk, a szemünk egy nem túl hosszú szót egyetlen rátekintéssel átfog úgy, hogy egy betűre "fixál", a többit a perifériális látással érzékeli. • Ez természetesen egy hosszabb tanulási folyamat eredménye, és az eredményességét jelentősen befolyásolják az olvasó előzetes ismeretei is.

A szem és a fényképezőgép • A szem és a fényképezőgép: • Ha összehasonlítjuk az emberi szem és a fényképezőgépek felépítését, sok hasonló funkciójú, gyakran hasonló szerkezetű elemet is találunk. Ez valójában nem meglepő, hiszen mindkét "eszköz" ugyanazt a szerepet látja el: különböző fényviszonyok mellett, különböző távolságban lévő tárgyakról kell éles képet létrehoznia egy fényérzékeny felületen.

A szem és a fényképezőgép • Ennek megfelelően a közös építőelemek: • A sötétkamra szerkezet (zárt "doboz", egyik oldalán kicsiny nyílással) A fényképezőgép és a szem fényerősség szabályozó rendszere A pupilla és a fényrekesz változtatható átmérőjű lyuk, amelyen a fény a kamrába lép, szerepe a fényerő és a mélységélesség szabályozása. A lencserendszer, amellyel az éles kép előállítható, mindkét esetben több optikai elemből áll. A szem esetén ez a szemlencse fókuszának változtatásával, a fényképezőgépnél az objektív lencse és a film távolságának, vagyis a képtávolságnak a változtatásával történik. Az "ernyő", ahol a kép keletkezik: szemben a retina, a fényképezőgépben a film felülete. A kép előállítása színes vagy fekete fehér változatban is történhet. A szemben a színes képet a három különböző (vörös, zöld, kék) színtartományra érzékeny csapsejtek, a fekete fehér képet a pálcikák érzékelik. A színes filmen három, ugyancsak vörös, zöld és kék fényre érzékeny emulzióréteg, a fekete fehér filmen pedig ezüstvegyületet tartalmazó fényérzékeny réteg található. • Természetesen a két szerkezet között lényeges különbségek is vannak. Az optikai leképezés azonban lényegében mégiscsak hasonlóan zajlik a két esetben.

Camera obscura /lyukkamera/:

• A szem fényérzékeny sejtjeinek rendszere: • A külvilágból érkező, a szem optikai elemei által megfelelő módon leképezett képben hordozott információkat a szem hátsó felszínét borító sejtréteg, a retina fogja fel és alakítja idegimpulzusok sorozatává, majd a látóideg vezeti az agyba. Az agyban e jelek értelmezésével létrejön a látási érzékelés, vagyis a megfigyelőt körülvevő formák, színek és mozgások szubjektív észlelete.

A retinát három sejtréteg alkotja: 1. A fény energiáját kémiai és elektromos energiává alakító fényérzékelõ sejtek: a pálcikák és csapok. 2. A bipoláris sejtek, amelyek a jeleket továbbítják. 3. A ganglionsejtek (dúcsejtek), amelyek axonjainak együttese képezi a látóideget. Ezek között a sejtek között még két sejtfajta: 4. a horizontális és 5. az amakrin sejtek teremtenek párhuzamos kapcsolatot.

A pálcikák és csapok elektromos jelei a szinapszisokon keresztül elõször a bipoláris sejtekre, onnan a ganglionsejtekre kerülnek, ezek axonjai pedig a látókéregbe juttatják a jeleket. A horizontális és az amakrin sejtek az eredetileg párhuzamos idegpályákon futó jeleket összekapcsolják és szétválasztják, ezzel lehetõvé téve olyan bonyolult jel elemzést, mint például a mozgás érzékelése. A retina mint a központi idegrendszer kihelyezett része tehát már egyfajta képelemzést is végez. A még "nyers" vizuális jelekbõl az agy számára elõkészített, komplex információkat tartalmazó jelet állít elõ, amelybõl aztán az agy megalkotja azt a képet, amit voltaképpen észlelünk. Az újabb kutatások szerint ez az öt sejttípus nagyon sok akár ötven különbözõ szerkezetû és mûködésû sejtet is magába foglal, és egyáltalán nem olyan egyszerû rendszert alkot, mint ahogy korábban képzelték. Kutatása mégis megéri a fáradságot, hiszen a retina mint maga is az agykéreg része jól modellezheti az agy mûködésének folyamatait.

Ennek a bonyolult idegi folyamatnak az elsõ lépése a fényenergia idegi jelekké történõ átalakítása. Az átalakítást a szem fényérzékelõ sejtjei, a pálcikák és a csapok végzik, amelyek a retina hátulsó felszínén alkotnak hálózatot. A pálcikák gyenge fényben mûködnek, de annyira érzékenyek, hogy normális, nappali megvilágításnál túlterhelõdnek és mûködésképtelenné válnak. A nappali fényben a látást a csapok biztosítják, amelyek éppen intenzív fényben mûködnek megfelelõen. A csapsejtek által szolgáltatott kép tér és idõbeli részletekben is gazdagabb, sõt a színek érzékelését is lehetõvé teszi. A pálcikákban és csapokban a jel átalakítását és továbbítását az e feladatra specializálódott sejtszervek végzik. A fényt a sejtek szemlencsétõl távolabb esõ része, az úgynevezett külsõ szegmens nyeli el, amely azután bonyolult biokémiai folyamatok során elektromos jeleket állít elõ. A jelek a sejt másik pólusán, a szinaptikus végzõdésen keresztül adódnak át a retina egyéb idegsejtjei (a bipoláris és horizontális) sejtek felé; a jeltovábbítást bizonyos átvivõanyagok (kémiai transzmitterek) teszik lehetõvé. A pálcikák külsõ szegmense henger alakú, míg a jóval kisebb méretû csapoké általában kúpszerûen elkeskenyedik.

Mindkét sejttípus külsõ szegmense nagy kiterjedésû, fényérzékeny membránrendszert tartalmaz, amely a fényt elnyelõ látópigment molekulákkal van tele. A pálcikák látópigmentje a vöröses színû rodopszin, míg csapsejt háromféle van: a látható fény rövid, közepes, illetve hosszabb hullámhosszúságú tartományára érzékeny pigmentanyagot tartalmazó csapsejt. A háromféle pigment fényelési sávja tehát különbözõ, ez képezi a színlátás alapját. Amikor csak a pálcikasejtek segítségével látunk (például a csillagfényes éjszakákon) minden tárgy színtelennek tûnik.

A fény fogalma: A fény olyan sugárzás, amely fényérzetet kelt. A fény fogalmának ez a meghatározása természetesen az emberi megismerés során alakult ki, így az emberi látást veszi alapul. A fény azonban nemcsak emberi szemmel, hanem különbözõ hatásai folytán más sugárzásmérõ eszközökkel is tanulmányozható. Ismert például, hogy a fény kémiai változást okoz egy fényképlemezen, mûködésbe hozza a fotocellát, hõhatása pedig érzékeny hõmérõkkel (termoelemekkel) is kimutatható. Ilyen eszközökkel mutatható ki, hogy vannak olyan sugárzások is, amelyek fizikai tulajdonságaikban megegyeznek a látható fény tulajdonságaival, de az emberi szem nem érzékeli õket. Ilyenek például az infravörös vagy az ultraibolya "fény", tágabb értelemben pedig minden elektromágneses sugárzás.

Az élõlények érzékelésének tanulmányozása során is bebizonyosodott, hogy a különbözõ állatok más, az embertõl különbözõ tartományokat látnak az elektromágneses sugárzásból, tehát a fény nemcsak a mûszerek, hanem az élõvilág számára is tágabb fogalmat jelent, mint az emberi szem számára látható fény.

Elõdeink evolúciós fejlõdése során feltehetõen a fán lakó életmód kialakulásával fokozatosan a szem vált a legfontosabb érzékszervvé. A térbeli látás, a pontos távolságbecslés nélkülözhetetlen feltétele az ágakon való közlekedésnek, a színek megkülönböztetése a táplálékszerzésnek és a veszély felismerésének. Fõemlõs õseinktõl ránk maradt örökségünk, hogy ma is a látásunk révén szerezzük a környezetünkbõl a legtöbb információt, a becslések szerint az összes információ kb. 80 85% át. Ennek egyik "mérhetõ" bizonyítéka, hogy a szemet az agyi látóközponttal összekötõ látóideg mintegy tizennyolcszor annyi idegsejtbõl áll, mint a fülbõl jövõ információk szállítására szakosodott hallóideg. Ez a mennyiségi különbség minõségi különbséget is jelent, a vizuálisan értelmezhetõ információ sokkal komplexebb. Míg a hallottakkal gyakran elõfordul, hogy valamit értelmezhetetlen zajként érzékelünk, a látásunkkal ez sokkal ritkábban fordul elõ.

Jelentõségének megfelelõen a fénnyel, a látással kapcsolatos ismereteket nagyon sok különbözõ tudományterület is vizsgálja. Ezek (a teljesség igénye nélkül) a következõk: Fizika: A fénytani kísérletek, vizsgálatok szempontrendszerük szerint több kategóriába sorolhatók. A klasszikus optika a fény terjedésének szabályaival foglalkozik, a tárgyaláskor alkalmazott módszere szerint geometriai (sugár ) optikára és fizikai (hullám ) optikára osztható. A geometriai optika a fénysugarakat mint geometriai vonalakat használja fel segédeszközként, a fizikai optika olyan jelenségekkel foglalkozik, amelyek csak a fény hullámtermészetével értelmezhetõk.

A fény keletkezésének, és az anyaggal köztük az elektromos és mágneses mezõvel való kölcsönhatásának vizsgálata a kvantumoptika témakörébe tartozik, amely valójában az atomfizika részterületének is tekinthetõ.

Pszichológia: A látottak értelmezését, az észlelés jelenségeit a kognitív pszichológia kutatja, hatásaival az alkalmazott pszichológia, reklámpszichológia foglalkozik. (pl. a színek, világítás hatása, stb. ) Biológia, orvostudomány: Az élettan (fiziológia), a szemészet és az agykutatás célja az fénynek az élõ szervezetre, annak biokémiai folyamataira gyakorolt hatásának, valamint a szem mûködésének és a látás folyamatainak feltárása.

Vizuális művészetek: A látvány esztétikai, mûvészi elõállítása és értelmezése a vizuális mûvészetek (festészet, szobrászat, építészet, fényképezés, filmmûvészet, számítógépes látványtervezés) és az azokat leíró tudományágak (mûvészettörténet, esztétika, stb. ) feladata.

Fény és fénymérés A fény elektromágneses hullám, kvantumokban terjed, vákumban a sebessége 3× 105 km/s. A szemünk 390 nanometer től 780 nm ig lévő hullámhosszokat látja (1 nm=109 m). Fényerősség: Ha egy 6× 105 m 2 felületű testet 1700°C ra (platina dermedéspontja) hevítünk, akkor izzani kezd, erőssége 1 cd (candella). Fénysűrűség: Felületi fényesség egy megvilágított testnél. Mértékegysége 1 sb (stilb) = 104 cd/m 2 Fényáram: Az a fénymennyiség, ami 1 cd fényerősség egységnyi térszögben (1 steradian) időegység alatt. Mértékegysége 1 lm (lumen) = 1 cd×sr (steradian). A megvilágítás erőssége: Ha 1 lm fényáram 1 m 2 nyi felületre esik merőlegesen. Mértékegysége 1 lx (lux).

í n e k : � V ö r ö s z ö l d e s k é k � Z ö l d b í b o r � K é k Fény és fénymérés • A fény színei hullámhossz szerint változnak: • • • 780 nm fölött: infravörös 780 650 nm: vörös 640 590 nm: narancs 580 550 nm sárga 530 490 nm: zöld 480 460 nm: kék 450 440 nm: indigó 430 390 nm: ibolya 390 nm alatt: ultraibolya

Fény és fénymérés • Komplementer színek: • • • Vörös – zöldeskék Zöld – bíbor Kék – sárga • Additív (összeadó) színkeverés: • • Vörös+zöld+kék = fehér Vörös+kék = bíbor Zöld+kék = zöldeskék Vörös+zöld = sárga • Szubsztraktív (kivonó) színkeverés: • • Zöldeskék+bíbor+sárga = fekete Zöldeskék+bíbor = kék Zöldeskék+sárga = zöld Bíbor+sárga = vörös

Fény és fénymérés • Szeléncellás fénymérő: A szeléncella áramot termel, s ezt mikroampermérővel megmérjük. Ez az adat a fénymennyiségre utal. Hibája, hogy emlékszik nagyobb felgerjesztés után, ezért mindig csukott fedővel kell tárolni. • Fotoellenállásos fénymérő: Olyan anyagunk van, amit ha megvilágítunk (változik a fény mennyiség) változik az ellenállása. Ez nem emlékszik. • Beeső fény mérése: A szereplő elé tartom a műszert (szeléncellás fénymérőt), ez világításnál jó a főfény és derítés arányának beállítására. Ha embert világítok, akkor a szeléncella elé félgömb alakú diffúzort, ha lapon akarok fényt mérni, akkor lapos diffúzort kell szerelni. • Visszavert fény mérése: Erre a fotoellenállásos fénymérőt használjuk, a spotmetert. Azt a fénymennyiséget méri, ami a tárgyról verődik vissza. A spotmeterben a kis kör 1° os kúpot mér.

Fény és fénymérés • Legvilágosabb felület módszerének mérése: Megmérjük azt a felületet, ami szerintünk a legvilágosabb, s a nyersanyag átfogása szerint megnézhetjük a sötétebb felületeket, hogy melyikben lesz még részlet. • Legsötétebb felület mérésének módszere: A legsötétebb felület megmérése, s azután meg lehet nézni, hogy a világosabb részeken lesz e részlet. • A legfontosabb felület mérésének módszere: A legfontosabb felületet mérem meg pld. : az emberi arcot, s ehhez nézem meg, hogy miben lesz még részlet. Ha nem tudom eldönteni, hogy mi a legfontosabb, akkor egy 18 % os szürke felületre mérek fényt, ez körübelül egy átlagos fehér ember bőrszíne. Ekkor viszont a képen le kell mondanom a hangulatról.

Fekete – fehér szűrők: • Narancssárga - A kék eget sötétíti. Viharos hangulat, kiemelkednek a felhők. Kb. : 1 blendét vesz le. • Sárga - A kék ég sötétebb, de nincs viharos hangulat. • Vörös - Fekete ég, tehát minden ami fehér vagy világos az kiemelkedik. Több mint 1 blendét vesz le. • Zöldessárga - Az ég kékje sötétebb, fűben-fában is van részlet.

Színhőmérséklet: • Olyan feltételezett hőmérséklet, amelyen a fekete testnek sugároznia kell, hogy az emberi szemre ugyanolyan fénybenyomást tegyen, mint a figyelembe vett fényforrás. • Mérése: Két fény színének összehasonlítása. Az egyiknek precízen meghatározott fénynek kell lennie. • Egy abszolút fekete testet (minden ráeső fényt elnyel) elkezdem melegíteni, izzani kezd, világít, sötét vörös lesz, sárgul, majd kékes. A vizsgált test színének a színhőmérséklete annyi lesz, amennyi az abszolút fekete test színhőmérséklete, amikor a vizsgált tárgy és az abszolút fekete test színe megegyezik. • A színhőmérsékletmérő 3 pontot mér (vörös, zöld, kék), s ebből modellez (általánosan ismert szakmai elnevezése: RGB.

• Néhány színhőmérsékleti adat: • • Gyertya kb. : 1900 K Háztartási izzólámpa kb. : 2800 K (b. görbe) Fotóizzó: 3200 K Reggeli, délutáni alacsony napállás kb. 4800 K Átlagos napfény, vaku 5600 K (a. görbe) Napos idő, árnyékban kb. : 6000 K Nappal, kissé felhős égbolt kb. : 8000 K Borult, ködös idő kb. : 10. 000 K (c. görbe)

Mi a színhőmérséklet mértékegysége ? Meghatározás: A látható tartományban kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlására jellemző szám a színhőmérséklet. Egysége: Kelvin, K. A színhőmérséklet jele 1972 előtt kelvin fok (°K) volt. A színhőmérsékletet régebben miredben adták meg. 1 mired = 1. 000 / K.

A ma használatos vakuk fénye a napfényhez hasonlóan 5600 K színhőmérsékletű, tehát fotográfiai szempontból napfénynek tekinthető. A napfény színhőmérséklete évszaktól, napszaktól függően folyamatosan változik. Derült időben, átlagos napsütés esetén ez kb. : 5600 K. Hajnalban vagy naplementekor a színhőmérséklet 2500 K re is csökkenhet, viszont borult, párás, ködös időben 6 10000 K re is növekedhet. Nyílt tengeren, ill. magas hegyekben a színhőmérséklet 10 20. 000 K t is elérheti. Felvételkészítésnél a fény színhőmérsékletének módosítására színhőmérséklet módosító szűrőket alkalmaznak. Ezek a szűrők, narancs (ámbra) vagy kék árnyalatukkal, fokozatuknak megfelelően csökkentik vagy növelik a rajtuk áthaladó fény színhőmérsékletét. A legáltalánosabban használt színhőmérséklet módosító szűrők a skylight szűrők, amelyek kis mértékben csökkentik a fény színhőmérsékletét, melegebb tónusúvá teszik a képet. A legtöbb ilyen szűrő egyben az UV tartomány egy részét is kiszűri. A konverziós szűrők lehetővé teszik, hogy műfény megvilágításban napfény film alkalmazásával ill. hogy napfény megvilágításban műfény film alkalmazásával is színhelyes képet kapjunk. A 85 (KR 12) jelű (narancs színű) konverziós szűrő 5600 K ről 3200 K re, míg a 80 B (LB 12) jelű (kék színű) konverziós szűrő 3200 K ről 5600 K re módosítja a színhőmérsékletet.

Világítástechnika Ha egy tárgyra fény esik, akkor a fénynek egy része elnyelõdik, a másik része visszaverõdik. A felületrõl visszavert rész adja a felület színét. A fényforrások színeit közvetlen színnek, a fényforrás által megvilágított felület színét a közvetett színnek nevezzük. A videofelvétel elengedhetetlen mûvelete a helyszín körültekintõ bevilágítása, mert azzal a személyeket, tárgyakat hangsúlyozni, kiemelni lehet. Törekedni kell az egyenletes, lágy megvilágítás elérésére. A természetesnek látszó árnyék a felvételen növeli a valóságérzetet. Stúdióban és külsõ helyszíneken más lehetõség van a megvilágításra. Vannak olyan helyszínek, ahol már megfelelõ számú és minõségû fényforrás áll rendelkezésre pl. : sportcsarnokok, színháztermek , de vannak olyan helyszínek, ahol nincs megfelelõ világítás, ezért gondoskodni kell errõl. A megfelelõ világítás kialakítását sok tényezõ befolyásolja (pl. : lámpák fajtája, a díszlet, a szereplõk öltözete stb. ). A kamera nem úgy érzékeli a bevilágított helyszínt, mint ahogy az a valóságban látszik, ezért a monitoron nézett képhez kell viszonyítani, hogy az valóságosnak tûnjön. Itt az emberi arc színeire és a fekete illetve fehér színekre kell összpontosítani, és azokat kell tisztára beállítani.

Fényforrások: Megkülönböztetünk természetes (pl. a Nap) és mester séges (pl. egy izzólámpa) fényforrásokat. Minden fényforrás energiát igényel működéséhez. Különböző fényforrásokat fejlesztettek ki a legkülönbözőbb célokra: világítás, (ki)jelzés, jelátvitel, technikai és tudományos célok. A fényforrások fontosabb paraméterei: intenzitás, a kisugárzott fény hullám hossz szerinti (spektrális) eloszlása, hatásfoka, koherencia és polarizációs tulajdonságai. A világítástechnikában gyakran a napfényhez hasonló spekt rális eloszlású fényforrás a cél. Ma is elterjedt még a hagyományos wolfram izzó. Különböző gázokkal töltött gázkisülési csövekkel az ultraibolya (hid rogén, deutérium) és a látható (higany, xenon) tartományban sugárzó fény források állíthatók elő. Ezeknél a spektrális tulajdonságok kedvezően módo síthatók lumineszcens fényporok alkalmazásával. A számítás és műszer technikában rendkívül elterjedt a LED (Light Emitting Diode, fényt kibocsátó dióda), amely az integrált optikának is fontos eleme. A lézerek monokro matikus (egy hullámhosszon sugárzó), koherens fényforrások, amelyek mű ködhetnek folytonosan vagy impulzusüzemben. Néhány lézertípus: hélium neon lézer (633 nm), széndioxid lézer (10 μm, infra), argon ion lézer (zöld, kék), Nd YAG impulzus lézer (1064 nm, frekvenciatöbbszörözhető). A dió dalézerek (főleg vörös és infra) széleskörű alkalmazást nyertek (pl. CD írás és olvasás).

IZZÓLÁMPÁK Felépítés és mûködés: Az izzólámpában villamos áram által melegített wolfram spirális szál szolgáltatja a fényt. A kb. 2800 Celsius fokon izzó wolfram szál olyan üvegburában van, amely nemesgázzal töltött. A villamos csatlakozást az üvegbura egyik, vagy mindkét végén speciális fej teszi lehetõvé.

KISFESZÜLTSÉGÛ HALOGÉN IZZÓLÁMPÁK Felépítés és mûködés: Felépítése a következõkben különbözik a normál izzólámpáétól. A fényforrás vonalszerû, a bura kvarcüveg csõ, amiben jódadalék van, innen az elnevezés. A villamos csatlakozók a legtöbb típusnál a csõ két végén vannak. Készül Edison foglalattal is. Mûködése lényegét tekintve olyan, mint az izzólámpáé.

FÉNYCSÖVEK Felépítés és mûködés: A fénykeltés a fénycsõ falán lévõ fényporokkal történik, ami a csõ gázkisülésének UV sugárzását alakítja át látható sugárzássá. A fénycsõ csak segéd berendezésekkel (elõtét, gyújtó, kondenzátor, elektronikus elõtét és gyújtó) képes üzemelni. Ezek teszik lehetõvé a gázkisülés megindítását, a gyújtást, továbbá a stabil gázkisülést. A leggyakrabban használt fénycsõ segédberendezés kapcsolást mutatja a következé ábra.

HIGANYLÁMPÁK Felépítés és mûködés: A kettõs üvegburából áll. Bekapcsoláskor a segédelektróda indítja a kvarccsõben a kisülést. A belsõ kvarcüveg kisülõcsõben keletkezett, csak részben látható sugárzást, a külsõ bura fénypor bevonata alakítja fénnyé. Mûködéséhez segédberendezés (elõtét) szükséges.

FÉMHALOGÉN LÁMPÁK Felépítés és mûködés: A fémhalogén lámpa kettõs üvegburából áll. A belsõ un. kvarcüveg kisülõcsõben higanyon kívül fémhalogénidek vannak. A kisülõcsõben vagy segédelektróda vagy gyújtó impulzus segítségével indul meg a fényt gerjesztõ kisülés. A külsõ üvegbura készülhet fénypor bevonattal vagy anélkül.

A világítás típusai A világítás kialakítása függ a helyszíntõl, a díszlettõl, a kamerák számától, a szereplõk mozgásától, ezért ezektõl függõen változhat. A világítási rendszerben lévõ egyes fényforrások típusai: 1. A fõfény, ami az egyetlen fényforrást, a napot, vagy a szobában a lámpát imitálja.

2. Az ellenfényt a személy vagy a tárgy mögött helyezzük el, az optikai tengelyen átmenõ függõleges síkban, vagy attól jobbra illetve balra. Ez a fény a tárgy sziluettjét rajzolja körbe és elnyomja az árnyékok egy részét.

3. Az élfényt különleges hatások elérésére alkalmazzuk, ez az optikai tengelyre merõleges és felülrõl világít.

4. A derítõfény az árnyékok finomítására szolgál, ami a kamera irányából, a fõfénynél kisebb erõsségû, lágy, szórt fénnyel világít.

A négy alapfény típuson kívül még használhatunk további derítõfényeket az árnyék vagy a kontraszt viszonyok gyengítésére. A személyek és a tárgyak bevilágításán túl szinte minden stúdióban külön fényeket használnak a díszletekre és a háttérre. Ezzel a képtér tágítása, szûkítése és a különbözõ hatások elérése lehetséges. A forgatás helyszínén a világítást úgy kell beszerelni, hogy a lámpák és a kábelek ne zavarják a szereplõk és a kamera mozgását. , és ne legyenek képben. Szép esztétikailag is értékelhetõ videofelvétel csak megfelelõ világosítással készülhet.