SPEKTROSZKPIAI MDSZEREK BEVEZET 1 Elzmnyek 1666 Newton egy
SPEKTROSZKÓPIAI MÓDSZEREK BEVEZETŐ
1. Előzmények • 1666: Newton egy prizma segítségével komponenseire (színeire) bontja a Nap „fehér” fényét. Ő használja erre először a spektrum szót (spectrum (latin)): egy folyamat összetevőinek együttese vagy eloszlása). • 1802: Wollaston angol orvos, kémikus, biológus (a Pd, és Rh felfedezője) a Nap színképében (spektrumában) fekete vonalakat fedez fel. • 1814: Fraunhofer német fizikus a saját maga alkotta készülékkel (tk. az első spektroszkóp) a színkép látható tartományában ezeket a vonalakat (574 db-ot) azonosítja (megállapítja a helyüket és azokat betűvel jelöli, de magyarázatot a jelenségre nem tud adni).
1. 1. ábra. A Nap emissziós spektruma ( Forrás: A 44, 7 %-os hatásfokú napelemes cella legendája. Előadás, Magyar Napelem Napkollektor Szövetség, VIII. Szolár Konferencia, 2014. 02. 23. )
1. Előzmények • 1850: Kirchoff német fizikus, kémikus, matematikus felismeri, hogy a Fraunhofer-féle fekete vonalak azonosak az általa tanulmányozott gázok spektrumában található fényes vonalakkal. • 1858: Bunsen német kémikus a maga alkotta égővel (kb. 1500 o. C, így a látható tartományban nincs zavaró háttérsugárzása) a kémiai elemek lángfestését tanulmányozza. • 1859: Bunsen és Kirchoff megépítik az első igazi spektroszkópot (forrás: Bunsen-égő, keskeny rés, fényfelbontás: prizma, megfigyelés (detektálás): okulár). Megállapítják, hogy „felforrósítva” minden elem a rá jellemző hullámhosszon sugároz és ez alapján kategorizálják az egyes elemeket. Megfejtik a Fraunhofer-féle fekete vonalak titkát: a forró Nap sugárzásából (1. ábra) a relatíve hideg saját légkörében lévő elemek elnyelik a rájuk jellemző hullámhosszakat. (2. ábra)
1. 2. ábra. A Fraunhofer vonalak keletkezése (Forrás: Vinkó J. -Szatmáry K. - Kaszás G. -Kiss L. : A csillagok színképe. Meteor csillagászati évkönyv, 1998. )
2. Analitikai spektroszkópiai módszerek • Az analitikai spektroszkópiai módszerek a minta és az elektromágneses sugárzás kölcsönhatásán alapulnak: a vizsgált mintából kisugárzott vagy a mintával kölcsönhatásba lépő elektromágneses sugárzást használják fel a minta anyagi minőségének, szerkezetének, ill. mennyiségi összetételének vizsgálatára. 2. 1. Az elektromágneses sugárzás • Kettős természetű: hullám (folytonos), ill. részecske (foton) természet • Hullámként: az anyaggal energiakicserélődés nélküli kölcsönhatás • nempolarizált (izotróp) fény esetében (ha a térben szabad töltés nincs jelen) a mágneses és az elektromos mező egymásra és a fény terjedésére merőlegesen, de egyébként a tér bármely irányában oszcillál (3. ábra). • Lineárisan polarizált (anizotróp) fénynél az oszcilláció egyetlen irányban történik (4. ábra).
2. 1. ábra. Az elektromágneses sugárzás (Forrás: Anal. kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. ) : A terjedés irányára merőlegesen osszcillálló elektromos és mágneses tér
2. 2. ábra. Fénysugár polarizáltsága (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
2. 1. 1. Az elektromágneses sugárzás hullámjellemzői • Hullámhosz (λ, nm): a szinusz hullám két egymás utáni, azonos fázisú és azonos iránytangensű pontja közötti távolság. • Frekvencia (ν, 1/s): az időegységre eső hullámok száma. • Hullámszám (ῦ, 1/cm): 1 cm hosszúság egységre eső hullámok száma (1/λ). • A frekvencia független az anyagi közegtől, viszont a hullámhossz és a sebesség a közeghatár átlépésekor változik! • Összefüggések: c= · n = c 0/c ahol: és c (m/s) a sugárzás (fény) sebessége c 0 (m/s) a sugárzás (fény) sebessége vákuumban (s-1) a sugárzás frekvenciája (m) a sugárzás hullámhossza n törésmutató (a vákuumra vonatkoztatva) c 0 ~ 3 x 108 m/s = 300. 000 km/s (természeti állandó)
2. 1. 2. A sugárzás, mint részecske: • A sugárzás diszkrét energiacsomagok (fotonok) sorozata (árama). • Az anyaggal (atom, molekula) energiakicserélődéssel járó kölcsönhatásba lép (elnyelődik, vagy az anyag kibocsájtja). • Egy adott foton energiáját a Planck-egyenlet adja meg: E=h· =h·c/ =h·c·ῦ ahol: E (Joule) h = 6. 626 · 10 -34 J · s (s-1) (m) c (m/s) ῦ (cm-1) a foton energiája Planck-állandó a sugárzás frekvenciája a sugárzás hullámhossza a hullám terjedési sebessége hullámszám
2. 1. 3. Monokromatikus sugárzás (egyszínű fény) : Egy meghatározott hullámhosszúságú fény. A gyakorlatban monokromatikus sugárzás alatt egy nagyon kis hullámhossz-tartományt (Δλ) értünk. Szigorúan monokromatikus fény, ui. nem valósítható meg, mert a Heisenberg-féle határozatlansági elv szerint egy stacionárius állapotú rendszer energiáját csak ΔE határozatlansággal lehet meghatározni és ez természetes vonalszélességet (Δλ) okoz, ui. ΔE=h·c/ Δλ. 2. 1. 4. A fény és az anyag közti kölcsönhatás eredménye lehet: a. energiakicserélődéssel nem járó kölcsönhatások: melyek során a sugárzás hullámtulajdonságai (irány, hullámhossz, sebesség) változnak meg: reflexió (visszaverődés), refrakció (fénytörés), optikai forgatás, fényszóródás, stb. b. energiakicserélődéssel járó kölcsönhatások: melyek során a sugárzás részecske tulajdonságai (energiája) változnak meg, vagyis maga a foton megszűnik (pl. abszorpció →elnyelődés), vagy keletkezik (pl. emisszió → kibocsájtás), miközben a kölcsönhatásban résztvevő anyag (atom, molekula) energiája a megszűnő foton energiájával nő, vagy a keletkező foton energiájával csökken.
1. táblázat. A spektroszkópiai módszerek csoportosítása (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. ) (A: atomspektroszkópiai módszerek, M: molekulaspektroszkópiai módszerek) Hullámhossz-tartomány • Spektroszkópiai módszer Folyamat gamma 0, 5 -10 pm Mössbauer v. gammafluoreszcens sp. M magátmenetek röntgen 0, 01 -10 nm röntgen-emissziós röntgen-abszorpciós röntgen-fluoreszcenciás elektronmikroszondás módszerek A belső elektron-átmenetek atomabszorpciós atomemissziós atomfluoreszcenciás módszerek A molekulaabszorpciós molekulaemissziós lumineszcenciás módszerek M távoli (vákuum) ultraibolya 10 -180 nm ultraibolya 180 -350 nm látható 350 -780 nm közeli infravörös 780 -1000 nm X-ray FUV UV VIS NIR külső elektron-átmenetek ------elektronátmenetek rezgési és forgási átmenetek infravörös 1 -30 mm IR infravörös sp. M rezgési és forgási átmenetek távoli infravörös 30 -300 mm FIR távoli infravörös sp. M forgási átmenetek mikrohullámok 0, 3 mm-1 m mikrohullámú sp. elektronspinrezonancia sp. M M forgási átmenetek elektronspin átm. Rádióhullámok mágneses M magspin
3. Az optikai spektroszkópia fontosabb alapjelenségei (Forrás: Analitikai kémiae-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. ) • a. emisszió b. abszorpció, transzmisszió, fotolumineszcencia minta fényszórás minta beeső sugárzás fotolumineszcencia abszorpció transzmisszió
3. 1. Minőségi analízis: 3. 1. 1 A minőségi analízis alapja: Az atomok, ill. molekulák csak bizonyos, rájuk jellemző hullámhossztartományokban mutatnak elnyelést (abszorpció), ill. kibocsájtást (emisszió). Az elnyelt, ill. kibocsájtott sugárzás hullámhossza egyértelmű összefüggésbe hozható az atom, ill. molekula szerkezetével. A spektroszkópiai minőségi információ tömör megjelenítése a spektrum. A spektrum (színkép): a kibocsájtott vagy elnyelt foton hullámhosszának, frekvenciájának, hullámszámának, vagy energiájának függvényében (az E = h · c / összefüggés alapján) ábrázolt analitikai jelsorozat (intenzitás, transzmittancia, vagy abszorbancia). Fentiek alapján egy atom-, vagy. molekula spektruma a szerkezetének megfelelően egyedi és abból felismerhető az adott atom, vagy molekula.
3. 2. A spektrumok fajtái 3. 2. 1. A spektrum jellege szerint lehet : - vonalas (atomspektrum, jel félértékszélessége: 0, 005– 0, 03 nm) - sávos (molekulaspektrum, jel félértékszélessége 10– 50 nm) - folytonos, ( a spektrumban a vonalak és sávok elmosódnak, a spektrum strukturáltsága eltűnik és folytonos spektrum keletkezik, pl. sugárzó fekete test –izzólámpa, Nap- emissziós spektruma) 3. 2. 2. A spektrum keletkezése (létrehozása) alapján lehet : - emissziós (intenzitás-hullámhossz függvény) - abszorpciós (abszorbancia (transzmittancia)-hullámhossz függvény) - fluoreszcens (flureszcencia intenzitás-hullámhossz függvény)
3. 3. A spektrumok jellemzői, a belőlük nyerhető minőségi információk • 3. 3. 1. Atomspektrumok: • - vonalas emissziós spektrumok, • - a Gauss-görbe típusú vonalak félértékszélessége nagyon kicsi (0, 001 -0, 03 nm), • - a vonalak helye a spektrumban (hullámhossz) és a vonalak intenzitásaránya ujjlenyomatszerűen jellemző az adott atomra, mert: • a vonalak helyét (hullámhosszát) az atom szerkezete (az elektronpályák felépítése, vagyis azok energiaszintje) határozza meg, így az atom csak olyan energiájú (hullámhosszú) fotonnal gerjeszthető, amelyik éppen megfelel két elektronpálya energiakülönbségének: ΔE= h·c/ λ). • a vonalak relatív intenzitását (egymáshoz viszonyított magasságukat) egyegy elektronátmenet valószínűsége (gyakorisága) határozza meg, ami egy adott atomnál szintén állandó.
3. 1. ábra. A nátriumatom (11 Na) gerjesztési lehetőségei (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. ) Elektronkonfiguráció: 1 s 2, 2 p 6, 3 s 1 .
3. 2. ábra. A nátriumatom regisztrált és fényképezett spektruma (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
3. 3. 2. Molekulaspektrumok • - sávos emissziós, vagy abszorpciós spektrumok, • - a Gauss-görbe típusú sávok félértékszélessége nagy (10 -50 nm), • - a sávok helye a spektrumban (hullámhossz) és a sávok intenzitásaránya az atomok között létrejött kémiai kötésre (és nem a teljes molekulára) jellemző. • A molekulaspektrumok keletkezése: • Az atomok közötti kémiai kötés keletkezése során az egyesülő atompályákból a molekulapályák két sorozata jön létre : • - kötő pályák: ahol alapállapotban a kötésben résztvevő elektronok elhelyezkednek, • - lazító pályák: amelyek alapállapotban általában üresek, gerjesztéskor a kötő pályán lévő elektron ide lép fel. • - nem kötő pálya: bizonyos atomoknál (pl. O, N, S, halogének) a vegyértékhéjon vannak olyan elektronpárok is , amelyek nem vesznek részt a kötés kialakításában (nem kötő elektronok). • Szabály: annyi molekulapálya keletkezik ahány atompálya egyesült.
3. 3. ábra. A formaldehid molekula lehetséges elektronátmenetei (Forrás: Novák L. , Kolonits Gy. : Szerves kémiai praktikum, jegyzet, 1985)
A lehetséges elektronátmenetek jellemzői σ → σ * átmenet - egyszeres kötésben részt vevő elektron gerjesztésekor jellemző, - az átmenet gerjesztésére nagy energiájú, távoli ultraibolya sugarak alkalmasak, - általában nem vizsgálhatóak, mert a gerjesztéshez szükséges sugárzás hullámhossza kisebb, mint 200 nm (itt a levegő oxigénje is gerjesztődik, ill. a molekula széteshet) π → π * átmenet - a telítetlen kettős és hármas kötéseket tartalmazó vegyületekre jellemző, - a gerjesztéshez kisebb energia szükséges, mint az egyszeres kötéseknél, így a közeli UV-ben, esetenként a látható tartományban (VIS) is gerjeszthető. n → σ * és n → π * átmenetek - nem kötő, magános elektronpárral rendelkező heteroatomot (O, N, S, halogének) tartalmazó vegyületekben lehetségesek: - n → π * átmenet esetében ez az atom kettős kötésben, illetve heteroaromás gyűrűben található (C=O, C=N, piridin, furán, tiofén), - n → σ * átmenet esetében egyes kötéssel kapcsolódik a molekulához (alkoholok, éterek, alkil/aril-halogenidek).
A molekulaspektrumok sávos jellegének magyarázata Atomok belső energiájának megváltozása: ΔEatom = ΔEelektron = hν Vagyis: egy foton abszorpciója egy elektronállapot megváltozását okozza! Következmény: vonalas (0. 005 -0. 02 nm) spektrum. Molekulák belső energiájának megváltozása: ΔEmolekula = ΔEelektron + ΔErezgési + ΔEforgási = hν Vagyis: egy foton abszorpciója egyidejűleg okozhatja (akár) mindhárom állapot megváltozását! Következmény: sávos (10 -50 nm) spektrum. ΔEelektron ~ 10·ΔErezgési ~ 10· ΔEforgási
3. 4. Ábra. Molekulák gerjesztési lehetőségei (az elektron-rezgési-forgási spektrum)
3. 5. ábra: Az aceton UV molekulaspektruma (forrás: wwww. masterorganicchemistry. com)
3. 6. ábra: Az aceton IR molekulaspektrumai (Forrás: http: //lisa. chem. ut. ee/IR_spectra/conservation_materials/acetone, http: //www. spectroscopyonline. com/carbonyl-group-part-i-introduction) C=O vegyértékrezgés CH 3 deform. rezgés C-C vegyértékrezgés CH 3 vegyértékrezgés
ATOMSPEKTROSZKÓPIAI MÓDSZEREK.
4. 1. Az atomspektroszkópiai módszerek felosztása • Az analitikai információt szabad atomok (atomos gáz) ill. szabad ionok (ionizált atomos gáz) elektrongerjesztéséből származó kis szélességű vonalakból álló (0. 005 -0. 02 nm) atomspektrum hordozza. Az analitikai információ származhat: 1. Termikusan (nagy hőmérsékletű terekben), kémiai úton, vagy elektron- ill. ionütközéssel gerjesztett szabad atomok ill. szabad ionok spontán fotonemissziójából (atomemissziós módszer, AES, Atomic Emission Spectroscopy, pl. F-AES, ICP-OES, HG-AES). 2. Szabad atomok fotonabszorpciójából (atomabszorpciós módszer, AAS, Atomic Absorption Spectroscopy, F-AAS, GF-AAS, CV-Hg-AAS, HGAAS). 3. Szabad atomok fotonokkal történő gerjesztését követő emissziójából (atomflureszcenciás módszer, AFS, Atomic Fluorescence Spectroscopy, pl. CV-Hg-AF, HG-AF). 4. Szabad ionok tömegének meghatározása alapján(tömegspektrometriás módszer, MS, Mass Spectrometry, pl. ICP-MS)
4. 1. ábra. Szabad atomok (ionok) előállítása és meghatározási lehetőségei (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. Atomemissziós módszerek (AES) 4. 2. 1. ábra. Az AES mérés atomi folyamatai és mérési elrendezése (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 1. Az atomemissziós módszerek csoportosítása: a sugárforrások alapján Sugárforrások: a sugárforrásokban a minta atomizálása (ionizálása) és a szabad atomok (ionok) gerjesztése történik. 4. 2. 1. 1. Lángok: stacioner, lamináris lángok diffúziós előkevert (H 2 -Ar-levegő) - levegő-propán, 1900 0 K - acetilén-levegő, 2300 0 K - acetilén-dinitrogén-oxid, 2800 0 K : - sztöchiometrikus( C 2 H 2+5 N 2 O =2 CO 2 + H 2 O + 5 N 2) - oxidáló (N 2 O felesleg) - redukáló (C 2 H 2+2 N 2 O = 2 CO + H 2 + 2 N 2) Meghatározható anyagok: levegő-propán: alkáli fémek (Li, Na, K) levegő-acetilén: + alkáli földfémek (Ca, Mg, Sr, Ba) acetilén-N 2 O : kb. a fémek 70%-a Kimutatási határok: Li, Na, Ca, Mg : Ag, Cu, Fe : Zr : Ce : 1 g/l (1 ppb) 10 g/l (10 ppb) 1500 g/l (1. 5 ppm) 105 g/l (100 ppm)
4. 2. 2. ábra. Diffúziós és előkevert láng szerkezete (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 3. ábra. Különböző összetételű levegő-acetilén ill. levegő-N 2 O lángok képe (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. ) fuel lean: éghető anyagban szegény (oxidáló) fuel reach: éghető anyagban gazdag (redukáló)
4. 2. 4. ábra. Mintabevitel a lángokba: (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 5. ábra. Pneumatikus porlasztó működése (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 6. ábra. Folyadékcseppek atomizációjának lépései (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 1. 1. Zavaró hatások (mátrixhatások) láng sugárforrásoknál • Mátrixhatások: • interferencia: a mátrix ugyanolyan jelet ad, mint az analát (pl. ugyanazon a hullámhosszon emittál, vagy abszorbeál). • mátrixhatás: a mátrix maga nem ad ugyanolyan jelet, mint az analát, de megváltoztatja a mérés érzékenységét, aminek következtében a jel nagysága is megváltozik. • A zavarások fajtái: • 1. Háttérzavarás: a láng komponensei ugyanazon hullámhosszon emittálnak (abszorbeálnak), mint az analát (lásd a 8. ábrát) • Megoldás: háttérkorrekció (a vakminta jelének mérése az analát mérésének hullámhosszán). • 2. Mintabeviteli zavarás: a porlasztásra kerülő mintaoldat fizikai tulajdonságainak (sűrűség, viszkozitás, felületi feszültség, gáztartalom) megváltozása a porlasztási hatásfok megváltozását okozza. • Megoldás: a fizikai tulajdonságok állandóságának biztosítása.
4. 2. 7. ábra. Alkáli- és alkáliföldfémek emissziós spektruma levegő-acetilén lángban (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 1. 1. Zavaró hatások (mátrixhatások) láng sugárforrásoknál • 3. Termikusan stabil vegyületek keletkezése: • az atomizációs folyamat utolsó lépésében egyes atomok (pl. Al) stabil, nehezen disszociáló kétatomos molekulái (MO, MOH, MC, MX) keletkeznek a lángban, amelyek nehezen bonthatók el. • Megoldás: magasabb lánghőmérséklet, vagy redukáló láng alkalmazása • 4. Ionizációs zavarás: a könnyen ionizálódó alkáli fémek (K, Rb, Cs) atomizációja, ill. gerjesztése továbbmegy és ionok keletkeznek, melyek emissziója (abszorpciója) más hullámhossznál van. • Megoldás: ionizációs puffer alkalmazása, vagy a lánghőmérséklet csökkentése.
4. 2. 1. 2. Plazmák A plazma részlegesen, vagy teljesen ionizált állapotú gáz (negyedik halmazállapot), amely elektronokból, ionokból, atomokból, molekulákból, molekulaionokból és gyökökből állhat. A környezet felé semleges (kvázi neutrális), mivel a töltések kiegyenlítik egymást, azonban a benne lévő töltések miatt elektromosan vezető. A plazmában lévő töltéshordozókra (ionok, elektronok) a külső elektromos, vagy mágneses terek hatással vannak (Lorentz-törvény), ezek segítségével a plazma formálható: a töltések gyorsíthatók, irányíthatók. 1. Egyenáramú ív ( 4000 - 6000 0 K) Meghatározható anyagok: az összes fém (szelektív párolgás) Kimutatási határok: 0. 1 – 10 ppm 2. Váltóáramú ív (szikra): 30000 - 5000 0 K Meghatározható anyagok: az összes fém és nem fém Kimutatási határok: hasonló, mint az egyenáramú ív 3. Induktív csatolású plazma ( 6000 - 8000 0 K) (Inductively Coupled Plasma, ICP ) Meghatározható anyagok: az összes fém és nem fém (kb. 70 féle elem) Kimutatási határok: 0. 1 -100 ppb
4. 2. 8. ábra. Nagyfeszültségű szikra sugárforrás (Forrás: Analitikai kémia ejegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 9. ábra. Elektródelrendezés szikra sugárforrásnál és a kisülések nyomai a minták felületén (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 10. ábra. Az induktív csatolású plazma (ICP) sugárforrás főbb egységei (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 11. ábra. Az induktív csatolású plazmaégő részei (A) ill. a plazma fontosabb zónái és hőmérséklet-eloszlása (B). (Forrás: Analitikai kémia e-jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 2. Monokromátorok, polikromátorok • 1. Monokromátor: • Funkciója: A fényforrásból, vagy sugárforrásból származó polikromatikus sugárzás különböző hullámhosszúságú komponenseit térben más-más irányba téríti el (szétválasztja →diszperzió) és közülük csak egy szűk hullámhossz-tartományt (Δλ) enged tovább. A kiválasztott hullámhossztartomány időben változtatható , így felvehető egy minta spektruma. • Felépítése: A monokromátorok be- és kilépő réseket, tükröket, lencséket és fényfelbontó egységet tartalmaznak (lásd a 13. ábrát). • A fényfelbontó egység lehet: prizma, reflexiós optikai rács. • A prizma működési elve: a prizma törésmutatója eltér a környezetétől (pl. levegő), ezért a prizmába belépő, majd az abból kilépő fény sebessége és iránya megváltozik, a fény (kétszeresen) megtörik (refrakció). A változás hullámhosszfüggő, így az összetett fény felbontható (lásd a 12. ábrát). •
4. 2. 12. ábra. A prizma működési elve (Forrás: www. vilaglex. hu/Lexikon)
A reflexiós optikai rács • Felépítése: A reflexiós optikai rács olyan tükröző lemez, amelyen sűrűn, a ráeső sugárzás hullámhosszával összemérhető mértékben egymástól azonos távolságban párhuzamos rovátkák (belekarcolt vonalak) vannak (az UVVIS-tartományban akár 1000 -4000 karcolás/mm). • Működése (diffrakció elvén): • - a rácspontok (mint kis tükröcskék) mérete a rájuk eső sugárzás nagyságrendjébe esik, így a visszaverődő sugarak szóródnak (minden irányban visszaverődés→ Huygens elv). • - a szomszédos rácspontokról visszaverődő sugarak interferálnak: az útkülönbségtől függően maximálisan erősítik, gyengítik, vagy kioltják egymást (Δ= k·λ, ahol k= 1, 2, …n), így egy-egy irányban egy-egy hullámhosszúságú (ill. annak fele, harmada, stb. ) sugárzás intenzitása lesz nagyon erős. (lásd. a 12. ábrán).
4. 2. 13. ábra. A reflexiós optikai rács működési elve (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 14. ábra. A monokromátor felépítése és működési elve (Forrás: Posta J. : Atomabszorpciós spektrometria. , www. tankonyvtar. hu/hu/tartalom/tkt/atomabszorpcios)
4. 2. 15. ábra. Polikromátor (Paschen-Runge elrendezésű) felépítése és működése (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. ) Felépítése: 1 db belépőrést és több (akár 50 -70) kilépőrést tartalmazó speciális elrendezésű (az egységei az un. Rowland körön helyezkednek el) monokromátor. Ahány kilépőrés annyi elem mérhető egyidőben (szimultán elemzési lehetőség)
4. 2. 3. Detektorok A detektor feladata: A sugárforrásban gerjesztett atomok által emittált (emissziós módszer), vagy az atomforrásban lévő atomok által el nem nyelt (transzmittált→ abszorpciós módszer) sugárzás intenzitásának mérése, vagyis a detektorba jutó (tetszőleges hullámhusszúságú) fotonok számával arányos (elektromos) jel előállítása. Az UV-VIS tartományban alkalmazott detektortípusok: fotocella fotoelektron sokszorozó (Photo Multi Player) fotodióda , fotodióda sor CCD (Charge Coupled Device )
4. 2. 16. ábra. A fotocella működési elve (külső fényelektromos hatás) - a fotokatódba ütköző fotonok elektronokat szabadítanak ki a katódból (ionizálják) - a kiszabaduló elektronok (melyek száma arányos a fotonok számával) az anódba csapódva az áramkörben elektromos áramot hoznak létre - a keletkező áram nagyobb, ha vákuum alatt lévő burában kis nyomású nemesgáz van. (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 17. ábra. A fotoelektron sokszorozó működési elve (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. ) - A fotokatódba ütköző fotonok elektronokat szabadítanak ki a katódból (ionizálják) - A kiszabaduló elektronok a katóddal azonos anyagból készült de annál (100 V-tal ) nagyobb feszültségre kapcsolt dinóda felé repülnek, miközben az elektromos térben gyorsulnak (kinetikus energiájuk nő) és a dinódába becsapódva, onnan 4 -5 elektront ütnek ki, így sokszorozzák magukat. . - A folyamat a következő dinódákon sorra megismétlődik, így az anódon kilépő elektronok száma (az elektromos áram) 106 -1010 -szerese az első dinódán keletkezőének (belső erősítés).
4. 2. 18. ábra. Az ICP-OES készülékek általános felépítése (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 2. 4. Mennyiségi analízis Az analitikai függvény (Lomakin-Scheibe összefüggés): IE = k·c ahol IE I 0 (vagy IE = I 0+k·c ) a vizsgált atomok által emittált fény intenzitása (intenz. egys. ) a vakminta jele (intenz. egys. ) k a mérés érzékenysége (a függvény meredeksége, int. egys·l/mol) c a vizsgált atomok koncentrációja a mintában (mol/l) A koncentráció meghatározásának módjai: 1. Kalibrációs (külső standard) módszer: - A mérés érzékenységét (a kalibrációs függvény meredekségét) pontosan ismert koncentrációjú analátot tartalmazó oldatsorozat (standard oldatok) mérésével határozzuk meg. - Az érzékenység ismeretében az ismeretlen koncentrációjú mintaoldat jelének megmérése után a mintaoldat koncentrációja kiszámítható. A módszer alkalmazásának feltétele: a mérés érzékenysége (k) a standard oldatok, ill. a mintaoldat mérése során nem változik (nincs mátrixhatás!)
4. 2. 4. Mennyiségi analízis • Az érzékenység meghatározása: egyenest illesztünk a mérési pontokra úgy, hogy a függvényből számított és a mért y értékek közötti eltérések négyzeteinek összege minimális legyen (legkisebb négyzetek módszere)
4. 2. 4. Mennyiségi analízis 2. (Standard) addíciós módszer: A módszer alkalmazásának oka: A mintában lévő mátrix megváltoztatja a mérés érzékenységét (mátrixhatás), így kalibrációs módszer alkalmazása esetén a standard oldatokban (melyekben nincs mátrix csak az analát) más lenne az érzékenység, mint a mintaoldatban. A módszer alkalmazásának feltétele: A vizsgált koncentráció-tartományban a válaszjel egyenesen arányos a koncentrációval (a kalibrációs függvény ezen a szakaszon egyenes és a 0 -ból indul ki). A módszer kivitelezése: - Megmérjük az ismeretlen koncentrációjú minta jelét. - Az ismeretlen koncentrációjú mintához hozzáadjuk az analát ismert mennyiségét (addíció) és az így elkészített minta jelét is megmérjük. - A két mérés eredményéből kiszámítjuk az ismeretlen koncentrációt.
4. 2. 4. Mennyiségi analízis •
2. (Standard) addíciós módszer: Ha az addíciót többször, más-más hozzáadott koncentrációval ( mennyiséggel (dc 1, dc 2, dc 3) elvégezzük és mért jeleket (I) a hozzáadott mennyiségek (dc) függvényében ábrázoljuk, a kalibrációs egyenes x tengellyel való metszete megadja az ismeretlen koncentráció értékét. I = k · (c + dc) = k ·c + k · dc Ha I = 0 → dc = -c
4. 3. Atomabszorpciós módszerek 4. 3. 1. ábra. Az AAS mérés atomi folyamatai és mérési elrendezése (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 3. 1. Az atomabszorpciós módszerek csoportosítása Atomforrások (a csoportosítás alapja): feladata a minta molekuláinak szabad atomokká történő átalakítása 4. 3. 1. 1. Lángok: stacioner, lamináris lángok (ua. , mint az AES módszereknél, de a láng csak atomizálásra szolgál) –Meghatározható anyagok: – –levegő-propán lángban: alkáli-fémek (Li, Na, K, Rb, Cs) –acetilén-levegő lángban : + Fe, Co, Ni, Cr, Mo, Zn, Cd, Cu, Pb, Au, Pd, Pt – acetilén-N 2 O lángban : + Ca, Sr, Ba, B, Al, V, W, Ti, Si –Kimutatási határok: 1 ppb(pl. Na, Mg) és 1 ppm (Ge, Si, W) között
4. 3. 1. 2. Elektrotermikus atomizálás - Az atomizálás elektromosan fűtött grafitcsőben történik (GF-AAS) egy hőmérsékletprogram szerint: - szárítás (100 -150 0 C, oldószer eltávolítás) -hőkezelés (350 -1200 0 C, szerves anyagok eltávolítása) -atomizálás (1200 -2800 0 C, a visszamaradt minta atomizálása) -tisztítás (2000 -2800 0 C, a csőben visszamaradt anyagok eltáv. ) Mintabevitel: diszkrét (nem folytonos), oldat (10 -20 l), ill. szilárd formában (5 -10 mg) Jel: tranziens Kimutatási határok: általában kedvezőbb, mint a láng-AAS-nél, néhány elemre (As, Cd, Pb, Se) 2 -3 nagyságrenddel is jobb Előnye: az atomizálás során a minta kevésbé hígul, mint a porlasztásos mintabevitel esetén
4. 3. 2. ábra. ETA-AAS: Hosszirányú (a) és keresztirányú (b) fűtés megvalósítása és a cső hőmérséklet- eloszlása: 1: grafitcső-fal, 2: bemérőnyílás, 3: grafit segédelektródok) (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 3. 1. 3. Kémiai atomizációs módszerek 1. Hg meghatározása (hideg gőzös eljárás, CV = Cold Vaporisation) - a Hg-vegyület redukciója (pl. kénsavas közeg, ón-klorid: Hg 2+ + Sn 2+ = Hg + Sn 4+) - a keletkező atomos Hg gőzt argonnal vagy levegővel a láng atomforrásba visszük 3. 2. Hidrid módszer (HG = Hydrid Generation) Illékony hidrideket képező elemek (As, Sb, Bi, Sn, Pb, Ge, Se, Te) vegyületeikből Na-tetrahidro-borát segítségével, szobahőmérsékleten gáz halmazállapotba vihetők és így nagyobb hatásfokkal juttathatók be a láng atomforrásba, mint az oldatporlasztásos mintabevitel esetén. További előny, hogy a hidridek már 900 -1000 0 C-on atomizálhatók. Példa: As -hidrid előállítása Na. BH 4 + HCl+ H 2 O = 8 H + H 3 BO 3 + Na. Cl H 3 As. O 3 + 6 H + = As. H 3 + 3 H 2 O A kémiai atomizációs módszerek ICP sugárforrás (tehát emisszió) esetén is alkalmazhatók!
4. 3. 2. Fényforrások az atomabszorpciós spektrometriában • 1. Folytonos spektrumú fényforrás: xenon lámpa • - nagy felbontású monokromátor (kilépő rés szélessége: 0, 002 nm), • - nagy fényintenzitás szükséges (a keskeny kilépőrés miatt). • Előny: • Hátrány: • • • - egy fényforrással oldja meg az összes elem mérését, - egyszerűen lehet a mért elemet váltani, - a spektrumvonal azonosítása nem megbízható (elemtévesztés előfordulhat). 2. Vonalas spektrumú (elemspecifikus )fényforrás: vájtkatódú lámpa - a meghatározandó elem vonalas spektrumát emittálja, ezért - közepes felbontású monokromátor elegendő (kilépő rés szélessége: 0, 1 -2 nm) Előny: - csak egy adott elem mérhető, így nincs elemtévesztés, - a fényforrások fényereje nagy, így kedvező a jel/zaj viszony, • Hátrány: • - minden elemhez külön lámpa kell (drága) - egy-egy beállítással (lámpa, hullámhossz) csak egy elemet mérhetünk. » -
4. 3. 3. ábra. Fényintenzitások folytonos spektrumú fényforrás, ill. elemspecifikus fényforrás alkalmazásakor, „nagy” résszélességű monokromátorral a. Folytonos spektrumú fényforrás (xenon lámpa) A monokromátor kilépő résszélessége (λ 2 -λ 1): 1 -2 nm Atomvonal szélessége: 0. 001 -0. 005 nm b. Vonalas spektrumú fényforrás (vájtkatódú lámpa)
4. 3. 4. ábra. Vájtkatódú (üreges katódú) lámpa felépítése (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 3. 5. ábra. Vájtkatódú lámpák vonalas spektruma (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 3. 6. ábra. Az atomabszorpciós készülék felépítése és a benne lejátszódó folyamatok (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 3. 7. ábra. Az AAS mérés detektorjele modulálás nélkül (a) és modulálással (b) (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 3. 8. ábra. Láng AAS (F-AAS) készülék : mintabevitel a lángba (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
4. 3. 3. Mennyiségi analízis ahol A abszorbancia I 0 a megvilágító fényforrás intenzitása a mérés λ hullámhosszán, Itr az áteresztett (transzmittált) fény intenzitása a mérés λ hullámhosszán, T transzmittancia (áteresztőképesség), c az analát mintabeli koncentrációja, ka arányossági tényező (a kalibrációs függvény meredeksége)
4. 3. 3. Mennyiségi analízis • Megjegyzések: • - ka hullámhosszfüggő, egy adott analát különböző elnyelési hullámhosszainál értéke más és más. • - 0 ≤ T ≤ 1, vagy 0 % ≤ T ≤ 100 %, de az egyenletbe mindig a 0 és 1 közötti értéket helyettesítjük be. • A koncentráció meghatározásnak módjai: • - kalibrációs módszer (ha nincs mátrixhatás) • - standard addíciós módszer (mátrixhatás esetén) • A két módszer alkalmazásának feltételei és lépései azonosak az atomessziós módszernél ismertettett lépésekkel (4. 2. 4. fejezet)
MOLEKULASPEKTROSZKÓPIAI MÓDSZEREK.
5. 1. Molekulaspektroszkópiai módszerek csoportosítása
5. 2. UV-VIS spektrofotometria • - Molekulaabszorpciós módszer: • - Az elemzés az ultraibolya (UV), ritkábban a látható (VIS →visible) tartományban történik (kb. 190 - 800 nm). • - A mérés során a molekulában lévő kettős (hármas) kötés, vagy az aromás rendszer π elektronjának (ritkábban a heteroatom nem kötő elektronjának) gerjesztése (π- π*, n-π*) következtében történt fényelésből következtetünk a molekula szerkezetére (az elnyelés hullámhossza), ill. koncentrációjára (az elnyelés mértéke→ Lambert-Beer törvény). • - Mivel a molekulák spektruma sávos (3. 3. 2. fejezet), a széles sávok miatt a módszer önállóan nem alkalmas a szerkezet felderítésére, viszont az intenzív elnyelési sávok érzékeny mennyiségi analízist tesznek lehetővé.
5. 2. 1. UV-VIS spektrofotométerek A készülékek fő egységei: 1. Fényforrás: folytonos emissziós spektrumot szolgáltató fényforrás (lámpa) UV-tartomány: deutérium lámpa Látható tartomány (VIS): wolfram-halogén lámpa 2. Fényfelbontó egység: optikai szűrő (üvegszűrő vagy interferencia szűrő) monokromátor (prizmás, optikai rácsos) 3. Mintatartó: küvetta (folyadék mintákhoz) speciális gázküvetta (gáz halmazállapotú mintákhoz) speciális mintatartó szilárd mintákhoz (fóliák, fényvédő krémek, UV-szűrő üvegek vizsgálatához) A mintatartók anyaga az UV-tartományban kvarcüveg, a látható tartományban kvarcüveg, normál üveg ill. műanyag (plexi).
UV-VIS spektrofotométerek 4. Detektor: fotocella fotoelektron sokszorozó fotodióda CCD 5. Jelfeldolgozó, kijelző egység: analóg (mutatós) műszer PC (megfelelő adatfeldolgozó szoftverrel) Spektrofotométer típusok: egy fényutas két fényutas – egy detektoros - két detektoros
5. 1. ábra- Egy és két sugárutas UV-VIS spektrofotométer (Forrás: Analitikai kémia e- jegyzet, szerk. : Pokol Gy. , 2011. )
5. 2. ábra. Egysugárutas spektrofotométer (térbeli elrendezés) (Forrás: www. vilaglex. hu/Fizika)
5. 3. ábra. Kétsugárutas spektrofotométer (térbeli elrendezés) (Forrás: https//anzdoc. com/spektrofotometria. )
5. 2. 1. 1 Fényforrások Látható tartományban (VIS): Wolfram izzó A W szálat 3000 -3500 o. K-re melegítve a 350 -2500 nm (VIS, IR) hullámhossztartományban folytonos sugárzást ad (fekete test sugárzása). A sugárzás hullámhossztartománya és intenzitása az izzószál hőmérsékletének függvénye: magasabb hőmérsékleteken a sugárzás intenzitása nő, a hullámhossz maximuma a kisebb hullámhosszak felé tolódik el: Wien-féle törvény: λmax·T (o. K) = áll. • Ultraibolya tartományban (UV): deutérium lámpa - kisülési lámpa: a folytonos sugárzást (160 -400 nm) a lámpában lévő kisnyomású D 2 molekula Ar-ívfény (plazma) hatására történő gerjesztődése és a gerjesztett molekula atomizációja közben keletkező UV fotonok adják: • • Ar → Ar+ + e- ; D 2 + e- → D 2* → D 1 + D 2 + UV foton A folyamat energiamérlege: • E elektron = E gerjesztés = ED 1, kin. + ED 2, kin. + h·νfoton
5. 4. ábra. UV_VIS pektrofotométerek fényforrásai
5. 5. ábra. Különböző folyadéktartó küvetták
5. 2. 2. Mennyiségi analízis Bouguer-Lambert-Beer törvény: egy adott (λ= áll. ) hullámhosszon, híg oldatokban: ahol A(-) T ( - , vagy %) It , I 0 c (mol/dm 3) l (cm) ε (dm 3·mol-1·cm-1) abszorbancia transzmittancia az áteresztett (transzmittált) ill. a beeső fény intenzitása koncentráció optikai úthossz moláris abszorpciós koefficiens
5. 2. 2. Mennyiségi analízis Az abszorbancia additív: ha egy oldatban az adott hullámhosszon több komponens is elnyel a mért abszorbancia az egyes komponensek abszorbanciáinak összege: A = Σ Ai = A 1 + A 2 +…+An = ε 1·l·c 1 + ε 2·l·c 2 +…. + εn·l·cn Kétkomponensű elegy összetételének meghatározása: Két olyan hullámhosszon (λ 1, λ 2) mérünk, ahol mindkét komponens elnyel: 1. Először meghatározzuk a tiszta komponensek moláris abszorpciós koefficienseit a két hullámhosszon (ε 11 , ε 12, ε 11 , ε 12) , 2. Megmérjük az elegy abszorbanciáját a két hullámhosszon (A 1, A 2) 3. Megoldjuk a 2 db két ismeretlenes (c 1, c 2 )egyenletet: A 1 = = ε 11·l·c 1 + ε 12·l·c 2 A 2 = = ε 21·l·c 1 + ε 22·l·c 2
5. 6. ábra. Kétkomponensű (M és N) elegy abszorpciós spektruma és a mérési hullámhosszok kiválasztása
5. 2. 2. Mennyiségi analízis • Megjegyzések: • - ε hullámhosszfüggő, egy adott analát (molekula) különböző elnyelési hullámhosszainál értéke más és más. • - 0 ≤ T ≤ 1, vagy 0 % ≤ T ≤ 100 %, de az egyenletbe mindig a 0 és 1 közötti értéket helyettesítjük be. • A koncentráció meghatározásnak módjai: • - kalibrációs módszer (ha nincs mátrixhatás) • - standard addíciós módszer (mátrixhatás esetén) • A két módszer alkalmazásának feltételei és lépései azonosak az atomessziós módszernél ismertettett lépésekkel (4. 2. 4. fejezet)
5. 3 Fluorimetria 5. 3. 1. Alapjelenségek, definíciók Lumineszcencia: A molekula a különböző módon felvett gerjesztési energiát (ill. annak egy részét) elektromágneses sugárzás formájában (foton kibocsájtásával) adja le (5. 3. 3 ábra) A lumineszcencia fajtái: 1. Kemilumineszcencia: kémiai reakcióban gerjesztett állapotú molekula (termék, közti termék) keletkezik. Ha biokémiai (enzim katalizálta) reakcióban keletkezik: biolumineszcencia. 2. Fotolumineszcencia: a molekula gerjesztése elektromágnenses sugárzással történik - fluoreszcencia: a gerjesztés ill. a relaxáció alatt a gerjesztett elektron spin állapota nem változik meg, ezért a jelenség gyors. - foszforeszcencia: a gerjesztés ill. a relaxáció közben a gerjesztett elektron spin állapota megváltozik. Mivel az ilyen átmenet tiltott(ezért kis valószínűségű), a gerjesztés és a relaxáció között viszonylag sok idő telik el.
5. 3. 2. A lumineszcencia alkalmazásai: • - analitikai kémia (fluoreszcencia spektroszkópia→fluorimetria, HPLC detektálás) • - biológia, orvostudomány (immunanalitika, sejtvizsgálatok, DNS analízis) • - világítástechnika (fénycsövek) • - közlekedés (fluoreszkáló jelzőtáblák, láthatósági mellény, iskolatáska) • - biztonságtechnika (láthatósági mellény, védőöltözékek) • - törvényszéki alkalmazások (ujjlenyomat, vérnyomok láthatóvá tétele) • - ásványtan, olajipar (ásványok szennyeződéseinek kimutatása, olaj kimutatása) • - divat (fluoreszkáló öltözködési cikkek)
5. 3. 1. ábra. Fluoreszkáló ásványok
5. 3. 2. ábra. Biolumineszcencia (szentjánosbogár)
5. 3. 3. ábra. Fluoreszkáló anyagok: 1. Aminosavak fluoreszcencia spektruma (Forrás: https: //slideplayer. hu/UV/VIS molekulaspektroszkópiai módszerek) 3. Fluoreszkáló fehérjemolekula (GFP, Green Fluorescent Protein), 2008: kémiai Nobel díj Gerjesztés: 396 nm UV, 475 nm kék Emisszió: 508 nm zöld Fluorofór csop. : szerin-tirozin-glicin 2. Fluoreszcein molekula (festék, indikátor) (Forrás: https: //slideplayer. hu/UV/VIS molekulaspektroszkópiai módszerek
5. 3. 4. ábra. A fluoreszcencia, ill. foszforeszcencia jelensége Jablonski diagram (Forrás: https: //wikipedia. org)
2. Fluoreszcencia ill. foszforeszcencia létrejötte (a Jablonski diagram értelmezése) 1. fotonabszorpció: az elektron a gerjesztett állapot egy magasabb rezgési szintjére kerül. 2. rezgési relaxáció: a molekula alacsonyabb rezgési szintre kerül. 3. fluoreszcencia: az elektron a gerjesztett állapot legalsó rezgési szintjéről fotonemisszióval az alapállapot valamelyik rezgési szintjére kerül. Frank-Condon-elv: a foton emissziója mindig a gerjesztett állapot legalsó rezgési szintjéről történik. 4. Belső konverzó (quenching, kioltás): fotonemisszió nélküli (pl. ütközéses) relaxáció. 4. Belső átrendeződés (intercrossing system): az elektron spinje átfordul, a molekula szingulett állapotból triplett állapotba kerül. 5. foszforeszcencia: az elektron újabb spinátfordulás után fotonemisszióval az alapállapot valamelyik rezgési szintjére kerül.
5. 3. 5. ábra. A molekulaszerkezet hatása a fluoreszcenciára Fluorén: merev szerkezet ( a metil csoport miatt) nagy hajlandóság a fluoreszcenciára kvantumhatásfok (Φk) = 1 Bifenil: rugalmas szerkezet, a két fenil csoport külön-külön könnyen rezgésbe hozható, a molekula alig fluoreszkál kvantumhatásfok (Φk) = 0. 2
5. 3. 3. A fluoreszcencia spektrum tükörképe az abszorpciós spektrumnak, csak a fluoreszcencia spektrum sávjai a nagyobb hullámhosszak felé tolódnak el. A gerjesztés általában az UV-tartományban, az emisszió a látható tarományban történik.
5. 3. 4. Mennyiségi analízis A fotolumineszcenciás (fluoreszcenciás, foszforeszcenciás) módszer mérési elrendezése és analitikai függvénye ahol If az emittált fluoreszcens sugárzás intenzitása, I 0 a besugárzó fény intenzitása, kf arányossági tényező, c a fluoreszkáló anyag (minta) oldatbeli koncentrációja
5. 3. 5. Az abszorpciós és fluoreszcens módszer összehasonlítása - A fluoreszcencia intenzitása (IF) növelhető a megvilágító fényforrás intenzitásának (I 0) növelésével, így nő a mérés érzékenysége, sokkal kisebb kimutatási határok (akár 10 -8 M) érhetők el. -Abszorpciós módszernél ha növeljük a megvilágító fényforrás intenzitását (I 0), akkor nő a fényelés, de ugyanolyan mértékben nő az áteresztés (Itr) is, így a kettő hányadosa (T=I 0/Itr) nem változik, ezért ily módon nem növelhető az érzékenység. - Mivel kevés anyag fluoreszkál számottevő mértékben, ezért szelektívebb, mint az abszorpciós módszer. - Hátránya, hogy nem robosztus, a fluoreszcencia mérések nagyon érzékenyek a p. H-ra, hőmérsékletre, oldószerre, kioltó anyagok jelenlétére.
- Slides: 98