skor 6 A osztly Attl Lrnd Vajda Zsolt

Őskor 6 A osztály: Attl Lóránd, Vajda Zsolt

Utazás az időben • 4, 5 milliárd év a Nap kialakulása • 4 milliárd év A Föld és a Hold kialakulása • 2. 5 milliárd év • 500 millió év A legelső kagylók, halak kialakulása • 250 millió év Az első dinoszauruszok • 2 -5 millió év Az első emberfélék • 100 ezer év Neander-völgyiek Vulkánok és tengerek kialakulása

Két lábon járás Neander-Völgyi Félember Cro. Magnoni

Az emberiség kezdete A majmok leszállnak a fáról Előembe r vagyok Két lábon járás

Az emberiség megjelenése • Az ember őse 5 -6 millió évvel ezelőtt jelent meg a kelet-afrikai fennsíkokon. A füves tájakon egyre többször kellett kiemelkedve tájékozódnia, így alakulhatott ki a 2 lábon járás. • A testtartás megváltozása miatt a futása lelassult, ezért vadászat vagy védekezés alkalmából tudatosan kezébe vett valamilyen eszközt. • Az eszközhasználat, az összehangolt tevékenység az ember fejlődésének fontos mozzanata. • Már a Homo Erectus (400 000 évvel ezelőtt!) lándzsával vadászott.

A kőkor • A történészek az ősi időszakot mindig a leggyakrabban használt anyagról nevezik el. A kőkorszakban természetesen a csontot és a fát is felhasználták. • Őseink a munkavégzés során egyre célszerűbb szerszámokat készítettek. A kőpengéket hánccsal farúdhoz erősítették. Így készültek az első kőbalták, lándzsák és dárdák. • A kőkorszak vége felé jelent meg a íj és a nyílvessző. Ez a távolról is hatékony fegyver növelte az ember biztonságát.

A Neander-völgyiek kisebb vadászcsoportokra oszolva, vándorolva, a vadat követve cserkészték be zsákmányukat.

• A kőkor hosszan tartó időszakában az ember a gyűjtögetés mellett egyre gyakrabban a vadászat és a halászat révén szerezte meg élelmét. Ezzel főleg a férfiak foglalkoztak.

Neander-völgyi ősember • Az ekkor uralkodó klímához kiválóan alkalmazkodott ez a fajta: nehéz csontjait vaskos izomkötegek ölelték körül, óriási orrürege egyfajta előmelegítőként szolgálva megakadályozta a meghűlését, vastag ujjai és nagy körmei szintén megfeleltek kemény életmódjának. • A legfigyelemreméltóbb mégis a Neander-völgyi ember agya, amelynek térfogata a leletek tanulsága szerint elérte az 1740 cm 3 -t - a mai emberé csak 1400 cm 3. A fejlődésbiológusok azt állítják, hogy ilyen agytérfogatot csak úgy tudtak elérni, hogy évezredeken át tömény húskoszton éltek.

A XX. század első felében, a spanyolországi Altamira barlangban bukkantak rá a jégkorszakból fennmarad első írásos ábrázolásokra. A barlang falait kiszínezett állatrajzok, bölények, vaddisznók, vadlovak festményei díszítették.

Az ősember barlangrajzait az első írásos alkotásnak kell tekinteni, a betűvetés a képjellegű ábrázolással alakult ki. A rajznak, festményeknek, misztikus erőt tulajdonított. Úgy képzelte, hogyha például lerajzolja a mamutot, hatalmába keríti azt, és mire szembekerülnek a vadászaton, könnyen legyőzheti. • A falra festett művek igen részletesen, precízen ábrázolták az állatokat. A harminckétezer évvel korábban élt őseink például ismerték a térábrázolást. A távolabb lévő dolgokat kisebbnek, a közelben lévőket pedig nagyobbnak rajzolták. • Általában a rajzokat belekarcolták a falba, és az állatok vérét, illetve növényeket használtak színezésre. Elkészítették a mai kifestők ősét.

Az ember már régóta smerte és használta a üzet de sokáig nem udta előállítani.

A tűzgyújtó ember • Kezdetben félt a tűztől, de hamarosan rá jött, hogy a tűznek előnyei is vannak. • Meleget adott, világított, elűzte a vadakat. Meg tudta vele sütni a húst, sőt a kihegyezett botvéget meg is edzette a tűzzel. • Ezért a tűzőrző a törzs nagy tiszteletben álló embere volt. Tapasztalták, hogy a nagy erdőtüzek utáni hamuban talált elpusztult állatok húsa finomabb volt.

• fadarab összeütögetése. Ennek fejlettebb változata: két üreges bot összeveregetése ellenséges hordák tagjai fejének összeütésével. Jó szolgálatot tesznek a dobok, melyek kezdetben még nem üregesek. Az üreges dobok hangja messzire hallatszik, mely nagyon hasznos akkor, mikor üzenni kell a horda távolabb lévő tagjainak. E hangszerek csak zörejt adtak: amplitúdójuk nem volt egyenletes. Zenei (egyenletes rezgésszámú) hangot csak egy üreges belsejű, arra ráfeszített bőrdarabbal tudtak előállítani. Jeladásra használhatták még a fúvós hangszereket, melyek szarvból, tülökből, illetve fából készültek. Valószínűleg minden üzenetnek megvolt a csak rá vonatkozó ritmusa, illetve dallama, így értették a jelentését.

• A zene kezdeteit nem ismerjük, de valószínűsíthető, hogy a beszéd megjelenésével párhuzamosan a zene is szerepet kapott az ősember életében. • Az ősember zenéjének a ritmus lehetett a legalapvetőbb eleme, Rituális szertartásokon mindig szólt valamilyen zene, mely a ritmusra épült. • Az összes hangszer őse már ekkor megvolt, persze csak kezdeti stádiumában, A húros hangszerek ősének tekinthetjük a kifeszített íjat: ha megpengették, jellegzetes hangot adott. Ez a fajta hang nem volt túlzottan erős, viszont magasságát valamennyire lehetett szabályozni: ha jobban kifeszítették a húrt, magasabb hangot adott, ha kevésbé, akkor mélyebbet - ha pedig túlfeszítették, akkor elszakadt. Ha ezt egy kezdetleges vonóval szólaltatták meg, és egy korpuszt (testet) készítettek hozzá, már erősebb, de lágyabb hangot adott - megtaláltuk a vonós hangszerek ősét is. • Mikor zenéltek az ősemberek? Ha szórakozni akartak, ha dolgoztak (elmentek vadászni), vagy olyan munkát végeztek, amelynél összehangolt mozdulatokra volt szükség, például egy leölt mamutot kellett a hátáról a hasára fordítani. "Hórukk!"