Sissy Play Gyermekkora Erzsbet bajor hercegn 1837 Mnchen

Sissy Play

Gyermekkora Erzsébet bajor hercegnő (1837, München – 1898, Genf) Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő nyolc gyermeke közül harmadikként született, egy foggal a szájában, ami a bajor néphagyomány szerint rendkívüli szerencsét jelent. Hét testvéréhez hasonlóan az udvartól távol, Münchenben és nyaranta a családja birtokában lévő Possenhofen kastélyban nőtt fel.

Fiatal kora A megismerkedése Ferenc Józseffel és az esküvő között eltelt egy évben Erzsébetnek rengeteget kellett tanulnia. Neveltetésében és képzésében hatalmas hiányosságok voltak, hiszen nem szánták trónra, a legkevésbé a Habsburg Birodaloméra. Az egyik legfontosabb Ausztria történelme volt, amit Majláth János magyar gróf tanított neki. Emellett tőle hallott először magyar szót, sőt magyar verseket is, bár a nyelvet ekkor még nem beszélte. Megtanulta ugyan a társasági illemet, azonban Európa egyik legkonzervatívabb udvarának merev etikett-előírásait nem tudta és nem is akarta elfogadni. Anyanyelvén, a németen kívül még angolul, franciául és csehül is beszélt, ám francia tudását sok kritika érte és soha nem sikerült igazán megszeretnie ezt a nyelvet. (Magyarul és ógörögül csak a későbbi években tanult meg. )

Zsófia és Sissy 1855. március 5 -én szülte meg első gyermekét, Zsófiát, majd 1856. július 12 -én Gizellát. Anyósa, Zsófia a gyermekek szobáját anyjukétól távol, a saját lakosztálya mellett, a Hofburg másik szárnyában jelölte ki, így, ha Erzsébet látni szerette volna gyermekeit, az egész épületen végig kellett mennie. Emellett sosem maradhatott egyedül leányaival, mert mindig jelen voltak a főhercegné udvarhölgyei; a nevelésükbe pedig egyáltalán nem szólhatott bele. A császár anyja túl fiatalnak tartotta a tizenéves Erzsébetet a gyermekek neveléséhez, ő pedig ezt egyrészt anyósa rosszindulata jeleként értelmezte, másrészt fokozta kisebbrendűségi érzését.

Gyermekei • Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő • Habsburg–Lotaringiai Gizella főhercegnő • Habsburg–Lotaringiai Rudolf koronaherceg • Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő

Életének kétségtelenül legnagyobb tragédiája a trónörökös halála. Rudolf főherceg ellen 1889 -ben Mayerlingben megrendezett gyilkosság (talán öngyilkossága) olyan súlyosan megrázta, hogy a megrázó események után már csak feketében járt és hivatalos megjelenéseit még inkább visszaszorította. Élete végéig nem tudott szabadulni a lelkiismeretfurdalástól, hogy nem tudott olyan viszonyt fenntartani a fiával, amire szükség lett volna. Utolsó éveit utazgatással töltötte. „Mater dolorosa”-ként[6] vándorolt inkognitóban, Hohenembs grófné néven. Főleg Görögországban, Korfu szigetén időzött, ahol felépíttette magának az Achilleion kastélyt.

Halála 1898. szeptember 10 -én Genfben tartózkodott. Kísérőjével, Sztáray Irma grófnővel (1863– 1941) a Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekezett, amikor egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta. A merénylő saját bevallása szerint meg akarta ölni bármely királyi család valamelyik tagját, mindegy, hogy kit. A szoros fűzőt viselő Erzsébet a támadás után még felállt, és saját lábán ment fel a hajó fedélzetére. A hajó elindulása után rosszul lett, összeesett, ekkor találták meg súlyos sebét.

Erzsébetről több könyv és film is készült.