RZKELS SZENZCI SZLELS PERCEPCI Ltni a lthatatlant hallani

ÉRZÉKELÉS (SZENZÁCIÓ) ÉSZLELÉS (PERCEPCIÓ) Látni a láthatatlant, hallani a hallhatatlant. . .

Ajánlott irodalom n n n Ádám György (1987): A megismerés csapdái Magvető Kiadó, Budapest Gregory, R. L. (1974): Az értelmes szem Gondolat Kiadó, Budapest Hebb, D. O. (1995): A pszichológiai alapkérdései XII. fejezet. Gondolat Kiadó, Budapest Kardos Lajos (1982): Az érzékeléstől a cselekvésig Tankönyvkiadó, Budapest, 17 -38. p. Neisser, U. (1984): Megismerés és valóság Gondolat Kiadó, Budapest Robert, Sekuler – Randolph, Blake (2000): Észlelés Osiris Kiadó, Budapest

Érzékelés és észlelés n n n n közvetlen kapcsolatot biztosítanak a külvilág és a személyiség között; az érzéki megismerés részei; a megismerés jelenségi oldalához tartoznak; a megismerés első és legfontosabb lépcsőfokát jelentik; az objektív valóság rajtuk keresztül jut a birtokunkba; egyidőben, egymásra épülten, ugyanannak a folyamatnak a részeként történik mindkettő; az agy különböző területeihez kötődnek.

Érzékelés n n n egyszintű folyamat, analizáló jellegű; a környezet fizikai (/kémiai) energiáira adott megkülönböztető idegi válasz, az információ regisztrálása; egyes tulajdonságokat (valóságmozzanatokat) ragadunk meg vele; tárgyiasulatlan benyomásokat szerzünk a segítségével; eredménye az érzéklet – az egyszerű inger tapasztalása (olyan idegi információ, mely az érzékszervektől érkezik az agyhoz). Észlelés n n n összetett, többszintű, szintetizáló jellegű; egész személyiségünk részt vesz, és benne korábbi tapasztalatainknak is fontos szerep jut benne; a megismerés tárgyának összjellegében, vagyis jelentésben való tükröződése; tárgyi egészeket fogunk fel a segítségével; eredménye az észlelet - az egyszerű érzékletek integrációja (agyi kognitív folyamatok határozzák meg, melyeket különböző szubjektív faktorok befolyásolnak).

Az emberi információfeldolgozó rendszer általános modellje Tárolás Feldolgozás Érzékszervi tár STM Alakfelismerés Látás bemenet LTM Figyelem Hallás bemenet Előhívás Problémamegoldás Következtetés Érzékelés – észlelés Nyelv Magasabb kognitív funkciók Kimenet (Forrás: Izsó 2001)

A közvetlen megismerés „szervei” ANALIZÁTOROK specifikus érzőpálya bemenő ingerek Környezeti hatások (érzékszervfizikai rendszer) receptor afferens pálya AGYI KÖZPONT érzéklet, észlelet Feladata: - felveszi a neki megfelelő ingert, - átalakítja szállítható idegi impulzussá (transzdukció): elektrokémiai kód - ingerület, - felerősíti az idegimpulzust. Analizátor = külső és belső ingerhatások felvételére specializálódott értékelő apparátus nem specifikus érzőpálya cs efferens n a pálya ar p (végrehajtó szerv) effektor

A receptorok osztályozása Az inger forrásának a szervezethez viszonyított helye szerint n n Az ingerforrás neme szerint exteroreceptorok: ◘ telereceptorok, ◘ kontaktreceptorok, n interoreceptorok: ◘ proprioreceptorok, ◘ viszceroreceptorok. n n fotoreceptorok, mechanoreceptorok, thermoreceptorok, kemoreceptorok, ozmoreceptorok. (Sherrington felosztása alapján)

Az érzékszervek csak azokat az ingereket tudjuk felfogni, amelyek n Meghatározott intenzitásúak: ◘ abszolút küszöb/ingerküszöb, ◘ különbségi küszöb (diszkrimináció kérdése). n Megfelelő ideig hatnak n Minőségileg megfelelnek az érzékszerveknek Az inger intenzitását és a minőségét kódoljuk!

Az észlelés és a valóság viszonya Pszichofizika Szignáldetekciós elmélet (Green és Swets, 1966) (Weber, Fechner, Helmholtz) n n n inger és válasz matematikai eszközökkel való leírása küszöbprobléma „minden vagy semmi” abszolút küszöb □ alsó küszöb □ felső küszöb észlelési tartomány különbségi küszöb n „jelészrevétel” n küszöbprobléma - döntés kérdése (döntési kritérium) n inger – válasz kombinációk: inger válasz + + - találat kihagyás téves riasztás helyes kihagyás

Az érzékleti modalitások (az érzékelés fajtái) n Látás Hallás Szaglás Ízlelés n Bőrérzékletek (tapintás, hőmérséklet, fájdalom) n Egyéb testérzékletek (kinesztézis, vesztibuláris) n n n

Az észlelést befolyásoló tényezők n n n előzetes tapasztalatok, ismeretek, pillanatnyi hangulatállapot, pillanatnyi szükségletek, érdeklődési kör, kulturális élettér.

Az észlelőrendszer feladatai 1 1. (Téri) lokalizáció - Hol van? Honnan jött? 1. 1. tárgyak kiemelése, elkülönítése (figura és háttér, csoportosítás – perceptuális csoportosítás törvényszerűségei) 1. 2. távolságészlelés (távolsági jelzőmozzanatok: monokuláris és binokuláris, szemmozgásos jelzőmozzanatok) 1. 3. mozgásészlelés (sztroboszkópikus mozgás, indukált mozgás, valódi mozgás)

Az észlelőrendszer feladatai 2 2. (Alak)felismerés – Mi ez? 2. 1. Formaészlelés (forma = méret + alak) (perceptuális törvényszerűségek + vonásdetektor-elképzelés) Marr (1982) felismerési szakaszai: korai szakasz (tárgyak leírása primitív vonásokkal: vonalak, szögek, élek) késői szakasz (a korai szakasz felismeréseit összehasonlítja a különböző kategóriákba tartozó tárgyak vizuális emlékezetben örzött alakleírásával) 2. 2. Mintázatfelismerés n n templátegyeztetés: az észleletei mintázatot összevetjük a memóriánkban tárolt prototípusokkal (Selfridge és Neisser, 1960), tulajdonságegyeztetés: az észlelt mintázat tulajdonságait összevetjük a memóriánkban tárolt tulajdonság-együttesekkel (Sternberg, 1959).

Az észlelőrendszer feladatai 3 3. Perceptuális konstanciák (észlelési állandóságok) Az észlelt tárgy percepciója ugyanaz marad akkor is, ha a tárgy (külső disztális inger) közvetlen érzékelése (belső proximális inger) megváltozik. Formái: ▪ nagyság, ▪ alak, ▪ világosság, ▪ szín, ▪ hely. A konstanciák az evolúció ill. az egyéni fejlődés (tanulás) termékei.

Észleléselméletek A magasabbrendű folyamatok szerepe Elmélet A szenzoros információ szerepe Konstruktív (intelligens, alkotó) (top-down: felülről-lefelé irányuló folyamatok) Hemholtz Az észlelés alapját egyszerű, de kétértelmű ingerek adják. A szenzoros információ szerepe: ennek alapján következtetünk az ingerrel kapcsolatban. Az észleléshez fel kell építeni és interpretálni kell a szenzoros információt: az észlelés aktív és konstruktív. Az ingerek bonyolultak jelentését a kogníció /magasabb rendű agyi folyamatok határozzák meg: előzetes tapasztalatok, elvárások, stb. - ezek alapján értelmezzük a szenzoros ingereket. Közvetlen (bottum-up: alulról-felfelé irányuló folyamatok) Gibson ökológiai modellje Teljes, összetett ingerek (→ az ingerek gazdagok) az észlelés számára szükséges összes információt tartalmazzák. Az információ rendezett és egyértelmű. Nincs szerepük, hiszen az észlelés önmagában elegendő, a fontos döntéseknél nincs idő bonyolult kognitív értékelési folyamatokra - az evolúció alakította a perceptuáis rendszereket – tehát nincs szükség a magasabb rendű folyamatokra elégséges a háttér kontextuális információja; csak az input befolyásolja. . Szintézis lehetősége (Nisser) A környezet ingerei irányítják a feldolgozást – ez módosíthatja a múltbeli tapasztalatok alapján kialakult sémákat (tudást). A sémák hatnak az infomációfeldolgzásra.

Észleléselméletek magyarázata A K É S Ő I S Z E L E K C I Ó E H H E Z A F O L Y A M A T H O Z K A P C S O L H A T Ó. MÁS MENTÁLIS FOLYAMATOK Elvárások, hiedelmek Tudás, emlékezet Motiváció AZ ÉSZLELET KATEGÓRIÁBA SOROLÁSA Részenkénti összehasonlítás PERCEPTUÁLIS SZERVEZŐDÉS SZINTJE Figura-héttér elrendeződés Mélységi jelzőmozzanatok Perceptuális konstanciák ÉRZÉKELÉS Érzékelési folyamat KÖRNYEZETI INGER I R Á A N D Y Í A TO T K O TT (I NP F U O T) L Y Á A L M T A A T L O K. A Z

Perceptuális fejlődés n nativista felfogás: az észlelés képessége velünk született; empirista felfogás: az észleléshez tanult tapasztalatok szükségesek; az észlelőrendszerek genetikailag meghatározottak, de fejlődésükhöz tapasztalatok szükségesek.

Észlelési funkciók n mozgási (kinesztikus), n tér-, n idő-, n egyensúlyi, n szervi észlelés.

Tükrözési hibák n Érzéki csalódások: kontrasztcsalódások, függőleges vonalakat túlbecsüljük, mozgáscsalódások. n Illúzió n Hallucináció