Rovarok I Vdett fajok A hazai llatfajok 80

Rovarok I.

Védett fajok • A hazai állatfajok 80, a védett fajok 50 %-a • A védett fajok 90 %-a 4 rendbe tartozik (a fajok közel 40 %-át képviselve) = egyben a 4 legnépszerűbb, legkutatottabb csoport • Védett fajok közt jelentős számú nem veszélyeztetett feltűnő állat, csaknem minden védett faj könnyen felismerhető

„Alsórendűek” • Parainsecta osztály: • Félrovarok – Protura és Lábaspotrohúak – Diplura: alig kutatott, de 1 -2 bennszülött • Ugróvillások – Collembola: viszonylag jól kutatott (365 hazai faj), 60 potenciális bennszülött (de: „új”, szinonimgyanús is) • Insecta osztály: • Pikkelykék – Zygentoma és ugró ősrovarok – Machilidea: alig kutatott, 3 end. Machilis

Kérészek • Rövid imágóélet, lárva vízi szennyezés kivédhetetlenül veszélyezteti, sok érzékeny faj • Minden víztípusban, sok sztenök faj jó indikátorcsoport, de szitakötők még jobb • 65 hazaiból 3 védett (legfeltűnőbbek) • Tiszavirág (Palingenia longicauda): legerősebb európai állomány a Tiszában és mellékfolyóiban, legnagyobb európai faj • Dunavirág (Ephoron virgo): 2. , nagy folyók szennyezés visszaszorítja • Rajnai denevérszárnyú kérész: ritka

Szitakötők • Könnyen identifikálható terepen is, de imágó nagy távolságokra repül jól kolonizál, de jelenléte nem bizonyít lárvabőr-határozás • Népszerű, feltűnő sok szakember sok ismeret (elterjedés, ökológia) • Minden víztípusban, sok sztenök faj jó indikátorcsoport • Áttekinthető: 65 faj, ebből 24 védett

Egyenlőszárnyú szitakötők – Zygoptera • Egyforma szárnyak, pihenésben felül összecsukva, gyengébb repülés, lárva potrohvégen 3 külső tracheakopoltyúval • Színesszárnyú szitakötők – Calopterygidae: két faj, védett a kisasszony-szitakötő (Calopteryx virgo): patakokban gyakori • Rabló szitakötők – Lestidae: 7 fajból csak a réti rabló (Lestes dryas) és a nagy foltosrabló (Lestes macrostigma) védett, nem nagyon ritka

Légivadászok – Coenagrionidae • 14 fajból 5 védett: Ø Lápi légivadász (Ceriagrion tenellum) kipusztult Ø Lándzsás (Coenagrion hastulatum) és Ø Holdkék szitakötő (C. lunulatum) ismert populációi megszűntek Ø A másik két védett Coenagrion faj elég gyakori (scitulum és ornatum) Ø Nem védett, XIX. században kipusztult a törpe légivadász (Nehalennia speciosa)

Egyenlőtlenszárnyú szitakötők – Anisoptera • Kissé eltérő szárnyak, pihenésben kitárva, kiváló repülés, lárva testes, csak belső tracheakopoltyúval • Sárkány-szitakötők – Corduliidae, 4 sokszor fémzöld, széles potrohvégű faj, 1 védett: • Kétfoltú szitakötő (Epitheca bimaculata): holtágak, kavicsbánya-tavak

Karcsú acsák – Aeshnidae • Nagy, hengeres testű fajok (11), a leggyorsabb szitakötők, 2 védett: Ø Lápi acsa (Anaciaeshna isosceles) nemcsak lápok, hanem lassú folyású vizek mentén is gyakori lehet Ø Zöld acsa (Aeshna viridis) lárvája a kolokán levélrózsájában él, néhány helyen Ø Fatörzsvadász acsa (Aeshna juncea) már nem védett, tőzegmohalápi, betévedhet

Folyami szitakötők – Gomphidae • Lárváik áramló vizekben iszapba fúródva, oxigénés víztisztaság-igényesek, négy faj, védettek, mind IUCN: Ø Feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus): leggyakoribb, hegyi patakoktól tiszta folyókig Ø Sárgás szitakötő (Stylurus flavipes): nagyobb folyók iszapjában, sérülékeny, Bern Ø Erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia): tiszta hideg gyors folyók, kis egyedszám, Bern Ø Csermely-szitakötő (Onychogomphus forcipatus): hegyvidéki, erdei patakok aljzatán

Hegyi szitakötők – Cordulegastridae • Lárva hegyi patakokban aljzatba ásva fejlődik 4 -5 évig, mindkét faj védett, IUCN sérülékeny kategória: Ø Hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentatus) elterjedtebb Ø Kétcsíkos hegyi szitakötő (C. heros) Őrség és Mecsek, endemikus (SL, AU, HU)

Laposhasú acsák – Libellulidae • Közepes termetű, gyakran széles potrohú fajok, 19 fajból 6 védett: Ø Mocsári szitakötő (Libellula fulva) lassú vizekben viszonylag gyakori Ø Piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) és tócsaszitakötő (L. caudalis) lápok, nem kóborolnak, kavicsbánya-tavak is Ø Lassú szitakötő (Sympetrum depressiusculum): alföldi mocsarak vagy lassú folyók Ø Pataki szitakötő (Orthetrum brunneum): főleg ritka növényzetű kisebb patakok

Álkérészek – Plecoptera • A harmadik vízben fejlődő hemimetabol csoport, szinte csak gyors folyású vizekben • A háromból legnehezebben identifikálhatók legkevésbé ismertek nem monitorozzák, védett faj nincs • 90 faja között sok ritka, de nincs bennszülött

Csótányok, fogólábúak, fülbemászók • Csótányok – Blattodea: 13 faj, védett nincs, röpképtelen Phyllodromica nemből Ph. hungarica endemikus: Tornai-karszt, Bükk • Fogólábúak – Mantodea: egyetlen, védett faj: imádkozó sáska (Mantis religiosa): száraz v. mezofil réteken mindenütt gyakori • Fülbemászók – Dermaptera: 8 faj, nincs védett

Egyenesszárnyúak – Orthoptera • Jelentős fajszám (125), közismert, elég népszerű csoport, sok brachypter endemikus fajok jelentős arányban (6 -8), 31 védett faj (3 fokozottan) • Hosszúcsápúak – Ensifera alrend Ø Szöcskealakúak - Tettigonoidea Ø Tücsökalakúak – Grylloidea: nincs védett vagy endemikus faj, ritka pl. mocsári tücsök • Rövidcsápúak – Caelifera alrend

Szöcskealakúak – Ensifera • Fitofág, zoofág is van; minden élőhelyen (rét, erdő, falakó); ~50 faj, 13 védett • Fűrészlábú szöcske (Saga pedo): legnagyobb, brachypter, szűznemző, ragadozó, kis egyedszám (2 -3 imágó/ha), meleg sziklagyepek és Kiskunság; (Bern II. függelék, IUCN, CORINE, NATURA 2000)

Fürge szöcskék – Tettigoniidae Zömmel röpképes fajok, ~20 faj, 5 védett • Farkos lombszöcske (Tettigonia caudata): röpképes, parlagok, kertek • Tőrös szöcske (Gampsocleis glabra): röpképes, legelő, sztyeprét, CORINE • Erdélyi avarszöcske (Pholidoptera transsylvanica): brachypter, erdei, Tornai-karsztig • Bujkáló avarszöcske (Ph. litoralis): védett, erdélyi, Kettős-Körös menti erdők • Erdélyi virágszöcske (Leptophyes discoidalis): szárnyatlan, Kárpátok a nyugati rész kivételével, Bükk

Lomha szöcskék – Phaneropteridae • Általában röpképtelenek (a védettek mind), 17 faj, 8 védett • Fogasfarkú szöcske (Polysarcus denticauda): nagy faj, Dunántúl, megritkult • Pókszöcskék (Poecilimon spp. ): kis, jól ugró fajok, erdei tisztásokon, 65 európai fajból nálunk 4, t-k. bennszülött; keleti psz. (P. intermedius) szűznemző (Sajó-völgy, Mezőföld), P. brunneri, fussi és schmidti mind védett

Tarszák – Isophya spp. • Pohos testű, lassú, röpképtelen növényevők, koraiak, határozás hang alapján, t. m. 40 európai faj, ált. endemikusak, hétből 5 védett • Magyar t. (I. costata) alföldi-középhegységi rétek, fokozottan védett • Erdélyi t. (I. stysi) hegyi réteken, Zemplén, Alföld pereme, fokozottan védett • Illír, pusztai, kárpáti, pienini t. (I. modestior, modesta, brevipennis, pienini): balkáni, ill. kárpáti fajok, pl. Mecsek, Villányi-hg. • Erdei t. (I. pyrenea) leggyakoribb, nem bennszülött: nem védett

Rövidcsápúak – Caelifera • Ásósáskák – Tridactyloidea: szárnyatlan vízparti faj • Tövishátú sáskák – Tetrigidae: az előhát nyúlványa befedi a potrohot, 5 faj • Valódi sáskák – Acrididae: normális előhát, cirpelés, 55 faj, védett 13 faj

Valódi sáskák • Ál-olaszsáska (Paracaloptenus caloptenoides): balkáni, brachypter reliktum, pl. Tornai-karszt, FV • Barbársáska (Calliptamus barbarus): makropter, homoki gyepek • Hegyisáskák – Podismini: szárnyatlan, tarka, hegyi gyepekben, 2 védett, pár ritkább nem védett (pl. Pseudopodisma nagyi) • Vándorsáska (Locusta migratoria): legnagyobb sáska, Nyírség, reliktum • Sisakos sáska (Acrida ungarica): jellegzetes, homokon gyakori

• Áttelelő sáska (Aiolopus strepens): Mecsek, Villányi-hegység • Önbeásó sáska (Acrotylus longipes): homoki, melegkedvelő • Sziki sáska (Epacromius coerulipes pannonicus) (szub)endemikus alfaj • Eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius): szubmakropter, sziklagyepek, keleti faj

Poloskák - Heteroptera • 850 fajból 4 védett, nincs endemikus fajunk • Sárgapajzsú hanyattúszó poloska (Notonecta lutea) és nagy molnárpoloska (Aquarius najas): oligotróf vizek, pár lelőhely, monitorozás

• Lándzsás karimáspoloska (Phyllomorpha laciniata): száraz levél-mimikri, Északi-középhegység néhány meleg andezitgyepe • Ugyanott nem védett, de szép Bagrada stolida címerespoloska • Szőrös pajzsospoloska (Odontoscelis hispidula) homoklakó, védett • Nem védett, dunántúli meleg gyepek: Ancyrosoma albolineatum címerespoloska, Nagusta goedeli rablópoloska

Kabócák – Auchenorhyncha • 550 faj, 2 védett, néhány endemizmus is van • Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) és mannakabóca (Cicada orni): legnagyobbak, mediterrán, nem túl ritka fajok • Endemikus mezeikabócák: Alföldön nehezen határozható Psammotettix aspersa, kihalt(? ) Dorycephalus baeri: Kelenvölgy, 150 éve és Kiskunságból Hecalus kuthyi 70 éve

Növényi tetvek – Sternorhyncha • 700 faj, nehezen határozhatóak, alig ismertek a kártevőkön kívül, védettség értelmetlen, 1 védett faj • Lengyel bíborpajzstetű (Porphyrophora polonica): valamikor Lengyelországban kármin-alapanyag, nálunk csak pár helyen