Reprezentcielmletek 12 A technika reprezentcii Technika s trsadalom

Reprezentációelméletek 12. A technika reprezentációi

Technika és társadalom • A tudományos eredmények alkalmazása és a termelés technológiai átalakulása az első (mechanikai) és a második (vegyi és elektromos), majd a harmadik (elektronikus) ipari forradalom nyomán, a 20. század ’ 80 -as éveiben az empirikus és elméleti vizsgálódás fókuszába emelte a technikai szféra kérdéseit. • Kialakul és diszciplinárisan is körvonalazódik a technika/technológia elméleti reprezentációjával foglalkozó tanulmányok: az STS (science and technology studies), illetve az STSS (science-technologysociety studies) területe (Pinch, Bijker, Rip, Law, Callon, Latour és mások munkái révén). • A tudomány- és tudásszociológiai szemléletmódot a technikai szférára is alkalmazva az STS a technikai szféra bővülését nem öntörvényű, csak saját belső logika által vezérelt folyamatnak tekinti, hanem a társadalmi, gazdasági, politikai tényezők által befolyásoltnak tartja. Ezek meghatározását, feltárását tűzi ki feladatul.

Technika és társadalom A technikai szférára irányuló korábbi (19 -20. századi) reflexiók. A közvéleményben kétféle érzelmi töltetű reprezentáció jelenik meg (pl. a scifik írott, film és videojáték változataiban): • a félelemkeltő és veszélyes technika képe. Regényekben: Mary Shelley: Frankenstein (19. sz. ), H. G. Wells, A. Huxley, R. Bradbury. Filmekben: pl. a Mátrix, a Solaris, a Szárnyas fejvadász, a Terminator stb. Ahogy Mc. Luhan (1964) fogalmaz: az emberek csupán a gépek szaporítószerveivé válnak. • …és a csodálatraméltó, minden társadalmi problémát megoldó lehetőségek tárháza. A technikai optimizmus álláspontja, pl. Verne, Jókai, Clarke, Asimov. • Az első filozofikus szépirodalmi elemzések a (’ 70 -es években), S. Lem: Kiberiada.

Az STS kialakulása • Az STS szakít a technika és a társadalom viszonyára vonatkozó hagyományos technikatörténeti és -filozófiai megközelítéssel, és azt a kölcsönhatást kívánja feltérképezni, ami a két szféra között van. Ez a tudomány, a technika és a társdalom kölcsönös konstrukciójának, oda-vissza hatásának elméleti feltárását jelenti. • A technikai szféra a társadalom egészét, és nem csupán a termelési alrendszereket illetően konstitutív tényezőként jelenik meg. • A technika története a társadalomtörténet integráns része, nem csupán találmánytörténet.

Az STS elméletek közös alaptételei: • A technikai találmányok nem a tudományos eredmények egyszerű alkalmazásai. • A tudományok és a technika kölcsönösen hatnak egymásra. A felfedezés és a feltalálás összefügg, kölcsönhatás eredménye. • Ugyanazt a technikai problémát soha nem csak egyféle képen lehet megoldani. A sokféle megoldás között választani lehet és kell. • A technikai találmányok megvalósulása mindig társadalmi (politikai, gazdasági) tényezőktől is függ. • A technika hagyományos episztemológiai (technikafilozófiai) vizsgálata mellett empirikus alapon nyugvó technikaszociológiai elemzésre van szükség.

A szociálkonstruktivizmus • Trevor Pinch (1996) és V. Bijker (1995): a SCOT (social construction of technology) program. Fő tételei: 1. Az értelmezés rugalmasságának tétele. (Az előző előadásban említett Collins-féle EPOR nyomán. ) Feltételezik, hogy a műszaki tervezés nyílt folyamat, amelynek a társadalmi keretfeltételek függvényében különböző kimenetei lehetnek. Ahogyan az EPOR szerint a tudományos problémák megoldásának is (mivel a Duhem-Quine tétel szerint az elméletek a tapasztalat által aluldetermináltak, ahogy ezt már korábban, a 9. előadásban kifejtettük). A tudományos és a technikai eredmények csoportközi egyeztetések eredményei, a társadalmi alkufolyamatok végén válnak elfogadottá. Pl. a Bijker szerint a bicikli mint közlekedési eszköz. Vagy a nagy technikai rendszerek: vasúti és elektromos hálózatok.

A SCOT program 2. A releváns társadalmi csoport szerepe. Ezek a csoportok a találmány eltérő értelmezésének hordozói, és az ő cselekvésük nyomán válik láthatóvá a technikai termék társadalmi jelentéseinek halmaza. A műszaki fejlesztés a különböző érdekcsoportok közötti egyeztetés, hatalmi alkuk eredményeként valósul meg. 3. A lezárulás és stabilizálódás fázisa. A releváns társadalmi csoportok közötti tárgyalások során a termék különböző fejlesztési irányai rajzolódnak ki. A tárgyalások befejeztével az egyik irány érvényre jut, stabilizálódik, a termék fejlesztési folyamata (K+F) lezárul. 4. A szélesebb kontextusba helyeződés. A technikai termék a releváns csoportok hatókörén kívülre kerül, szélesebb szocio-kulturális körben is hat és továbbfejleszthetővé válik (pl. Bijker elemzésében a bicikli).

A cselekvő-háló elmélet A cselekvő-háló (actor network theory, ANT) elmélet: J. Law (1992), M. Callon (1999), B. Latour (1993, 1999) • A cselekvő (actor) nem racionális abban az értelemben, hogy környezetétől függetlenül hozná meg döntéseit. Mindig hálózatban vesz részt, amely lehetővé teszi és meg is határozza, behatárolja a cselekvési lehetőségeit. Latour szerint a cselekvők (ágensek) nem csak emberi, hanem másélő vagy élettelen létezők és a hálózatban valamennyien hibridek, egyszerre természeti és társadalmi lények. • A hálózat nem a társadalmat jelöli, hanem a hálózatszervező aktorok heterogén elemeket összefogó tevékenységének eredményét. A politikai, gazdasági, társadalmi, technikai és természeti szférák közötti határok (a hagyományos megkülönböztetések) eddig formájukban nem tarthatók fenn. A természettudós, a mérnök és a társadalomtudós és a fogyasztók tevékenysége nem független egymástól, nem különül el élesen.

A cselekvő-háló elmélet • A technikai értelemben vett működőképesség nem oka, hanem eredménye annak, hogy egy technikai eszköz sikeres. A siker társadalmi konstrukció. A cselekvő-hálózaton belüli erők eredője. • Az emberi társadalom nem gondolható el a technikai találmányok jelenléte nélkül. „A technika a megszilárdult, összeállt társadalmi viszonyokat mutatja fel. Teljesen lehetetlen akár egy pillanatra is úgy gondolni a társadalmi kapcsolatokra, hogy azokat ne közvetítenék technikai entitások százai” (Callon-Latour 1992). • A „technikai” és a „társadalmi” közötti különbségtétel az eredménye, nem pedig oka a stabilizációnak. • A technikai lehetőségek és korlátok nem okai, hanem eredményei a társadalmi korlátoknak és kényszereknek.

Technika és társadalom A modern digitális technika hatalmas változást hozott. A világháló és a személyi számítógépek változást hoztak: • a mindennapi életmódban • az emberi kapcsolatokban • az államigazgatás és adatnyilvántartásban • a kultúrafogyasztásban (a média szerepében) • a „valóság” és a virtuális valóság viszonyában • a kommunikáció módjában • az információ mennyiségi és minőségi befogadásának és feldolgozásának módjában. E változások elméleti reprezentációja még a jövő feladata lesz.