Politika a mdiademokrciban Cseresnys Ferenc habilitlt egyetemi docens

Politika a médiademokráciában Cseresnyés Ferenc habilitált egyetemi docens

A politikai tér átalakulása A politikai teret a jelenlegi médiatársadalomban szinte kizárólagosan az esztétikai megjelenítés jellemzi, amely megtervezett, professzionálisan kiszámított, és elsősorban a publikumnál elérni szándékolt hatással számol, az új technológiai lehetőségeknek megfelelően teljesen függetlenül attól, amire a politikai termék előállításának a szintjén a megjelenítés tulajdonképpen valójában vonatkozik! (Korábban a fennálló viszonyok valós lényege, a valós hatalmi viszonyok és társadalmi struktúrák jutottak kifejeződésre a média-bemutatásban is)

Politika és média viszonya A közvélemény szemében a politikai rendszer és a média rendszer két, egymástól független társadalmi működési terület teljesen különböző feladatokkal. Amíg a politikai rendszer a mindenkori választási eredmények függvényében és az alkotmánnyal, valamint a közjó politikájával szembeni felelősséggel működik, addig a média rendszer ezt megfigyeli, kiegyensúlyozott, átfogó, és szakmailag korrekt információkkal, tudósításokkal és kommentárokkal lehetővé teszi a (választó-)polgárok értelmes ítéletalkotását, akik ez alapján megbízzák és ellenőrzik a politikai-intézményi rendszer mandátumés hivatalviselőit. Ez a klasszikus modell a mai média-demokráciában már a múlté. Felpuhult a kapcsolat a két funkcionális rendszer között, amely a politikai bemutatásában és észlelésében a polgárok és maga a politika által messzemenő következményekkel jár. Persze a politika és a média közötti kapcsolat sohasem volt feszültségmentes. A kapcsolat mai jellegére vonatkozóan abban egyetértenek az ítészek, hogy a politika a médiademokráciában már nem lehet független a média rendszer megértésétől és a két rendszer közötti kölcsönhatás megértésétől.

A média rendszer sajátos logikája A modern tömegmédia lényegében két egymást kiegészítő szabályozási rendszer révén kelt társadalmi érdeklődést a közös témák iránt. Az első szabályozási rendszer a hírértékű események kiválasztásából, míg a második szabályozási rendszer a bemutatási formák kötelező mintájából áll annak érdekében, hogy az így kiválasztott híranyag a közérdeklődés maximumát teljesítse. A két szabályrendszer együttműködése jellemzi a médiarendszer sajátos logikáját.

A tömegmédia szelekciós logikája szabályozó rendszerként a számításba jövő események kiválasztását jelenti, mégpedig az úgynevezett hírtényezők igénybe vételével. Az esemény hírértéke annál nagyobb, minél több faktorát érinti az említett hírtényezőknek. Ezek a következő tényezők: - A történés rövid időtartamúsága - Térbeli, politikai és kulturális közelségben álljon a nézővel - A bemutatott téma meglepetésértéke - Konfliktustelítettség - Károk - Váratlan sikerek és teljesítmények - Kriminalitás - Perszonifikáció - A cselekvő személyek előkelősége (Magyarországon „sztároltsága”)

A bemutatatási (prezentációs) logika a bemutatás szabályozási rendszereként médiumtól médiumra változik. Ebben a tekintetben jelentős különbségek vannak a bulvár és a minőségi médiák között. Az alaposabb vizsgálat azonban azt mutatja, hogy az alábbi bemutatási formák minden médiára érvényesek lehetnek, néhány közülük természetesen inkább a képi-, mint a nyomtatott médiákban jellemző: - Perszonifikáció - Mitizált hőskonfliktus - Dráma - Eredeti elbeszélés - Nyelvbotlás - Szociális-szerep dráma - Szimbolikus cselekvés Itt minden esetben a figyelem, a kíváncsiság és a feszültség felkeltéséről van szó, színházi stíluseszközökkel, minél szélesebb publikum megnyerésének és irányításának (megvezetésének) a szándékával.

Médiademokrácia Politikai rendszer Produktum (kötelező döntések) Médiarendszer Megmutatás (szelektálás, megrendezés) Önmegmutatás (megrendezés, reklám) Társadalom Bemutatás (Információk, megértetés)

A média szerepének módosulása A politika növekvő médiahatás alá kerülését mindkét komplementer oldalának együtthatása jellemzi. A médiák oldalán a politika minden bemutatása kizárólagosan hordja magán a két, említett média szűrőrendszer hatásának a nyomait. Felvetődik a kérdés, hogy a politika ilyetén bemutatása a tömegmédiákban a politika saját logikájának a felismerését lehetővé teszi e még a polgároknak, hogy (eredeti feladatának megfelelően) hozzásegítse őket az önálló ítéletalkotásra. Vagy ezt már saját logikája szabályaiban messzemenően felszámolta, és ezzel a politikai folyamatok megértését nem hogy nem könnyítette, megnehezítette.

A politika megértésének esélyei A modern médiademokráciában ezzel két egyformán izgalmas kérdés vetődik fel: az egyik demokratikuspolitikai, a másik demokratikus elméleti kérdés. 1. Az első arra a problémára vonatkozik, hogy a politika maga média reprezentációs formáiban felismerhető e még megfelelő módon? 2. A másik kérdés lényegesen messzebb vezet. Ez arra a problémára vonatkozik, hogy maga a politika is alapvetően megváltozik, ha a médiarendszer befolyása alatt rögzített közvetítési feltételekhez alkalmazkodik.

A politika megértése a médiademokráciában A politika módosulásai a médiademokrácia viszonyai között egy háromszintű modell segítségével írható le, illetve magyarázható. I. szint: A politikacsinálás szintje Intézményi cselekvések, kötelező döntések meghozatala II. szint: Az önmegmutatás szintje A megtett és nem-megtett politika saját elfogadtatása a politikai rendszerben III. szint: A politika külső bemutatása A politika megmutatása a média rendszerben annak szabályai szerint

A politikai közlés logikája Politikai rendszer Politikacsinálás A politika logikája Politikai tényezők … Médiarendszer Közönség Megmutatás I. Szűrő II. Szűrő Kiválasz- Bemutatási logika Hír. Megrendetényezők zési stratégiák …. . . Bemutatás

A politika változásának megértése A politika megértéséhez a fenti három szintű modell több kulcskérdést vet fel: 1. Megváltozik e a médiarendszer visszahatásának hatására (III. szint) a politikai cselekvés logikája jelentősen azokkal a tényezőkkel, amelyek logikája jellemzi működését (I. szint), és ha igen, akkor hogyan? 2. A médiarendszer bemutatásaiban (III. szint) mérhető módon látható e még, hogy a politikai döntési folyamatokban (I. szint) mi történik? 3. Milyen a kapcsolat a politikai döntéshozás és a politika önbemutatása között? (I. és II. szintek) 4. Milyen a kapcsolat a politika önbemutatása és a médiabeli bemutatása között? (II. és III. szintek)

Változási folyamatok a politikában: személyes megjelenítési kompetencia A valódi változások a politika mindhárom dimenziójára (politics, polity, policy) vonatkoznak. 1. Politics dimenzió: Egyes csúcspolitikusok (Gerhard Schröder, Bill Clinton, Tony Blair) sikerkarrierjének egyik vizsgálata szerint, pártjaik vezető pozícióiért folytatott küzdelmükben egyértelműen látható, hogy a személyes megjelenítési kompetencia segítségével összehozott média hatalom volt a legfontosabb, ha nem a kizárólagos támogatás a vezető pozíciókért folytatott sikeres harcban. (A személyes média-karizma egyre inkább adaptálódik demokratikus legitimációs eszközként)

Perszonalizáció / média karizma Ilyen eszközök: - Az imázs kiszámított média hatása - Szimbolikus cselekvések - Hatásos látszatcselekvések A szereplők (aktorok), akik ezekkel a hatalmi támogatásokkal rendelkeznek, jelentős befolyást nyernek mások költségére. Ez a médiademokrácia fogalmának koncepcionális jelentése! Az intézményes politikai cselekvés a programok és a tartalmi döntések szintjén ilyen körülmények közt messzemenően elszakad a politika nyilvános önbemutatásától.

Média karizma versus tapasztalati legitimáció Ez a fejlődés alapvetően megváltoztatja a politikai cselekvés logikájának egyik központi tényezőjét, a legitimációját is. A tapasztalat általi demokratikus legitimáció és a pártokban, a civil társadalomban és a nagy nyilvánosság előtt folytatott kollektív akaratképzés nyilvános megvitatásának a helyére jelentős mértékben a média karizmával való személyes rendelkezés lépett. (A média karizma önálló és gyakran domináns hatalmi támasszá vált)

A hatalmi tényező módosulása A politikai cselekvés logikájában a hatalom tényezője nem gyengült el. Inkább más, új megerősítést nyert olyan tényezőktől, mint tudás, cselekvési kompetencia, megbízhatóság, céltudatosság, hitelesség, vagy pénz, amelyekkel sokat ígérő konkurenciába lépett. A politikai cselekvés saját logikája tehát a politikai folyamat dimenziójában (politics) sokoldalúan módosult a média logika hatására, amely kiegészítette és új hangsúlyokat tett, de semmiképp sem számolta fel azt.

2. A polity dimenzió: A politikai közügy alkotmányos és kulturális dimenziójához is hozzáteszi a médiademokrácia a médiarendszer alkotmányát és kommunikációs kultúráját, részben kiegészítő szereppel, néha meghatározó módon. (Jelentős eltérések vannak a bulvár média, a minőségi nyomtatott média, és a sugárzó médiák között) 3. Policy dimenzió: A politikai cselekvési programok dimenziójában a politikai rendszer média rendszer általi gyarmatosítása új lehetőségekhez vezet. Növekszik a politikai szereplők megtévesztésének a lehetősége: a médiában hatásos látszatcselekvéssel elfedik a nyilvánvaló sikertelenségeket. A mindennapi diskurzusok a saját politikai tapasztalatokról és a politikai rendszerről jelentik a médiademokráciában is az utolsó nélkülözhetetlen kritériumot a politika sikerének (vagy elfogadhatatlanságának) a megítéléséhez. (Cselekvési programok és a cselekvési eredmények realitásának a kérdései)