Pestalozzi s Schleiermacher Az desanya apotezisa Pestalozzi pedaggijban

Pestalozzi és Schleiermacher,

Az édesanya apoteózisa Pestalozzi pedagógiájában

A 18 -19. század fordulóján a nő társadalmi szerepéről író szerzők közül talán a legnagyobb, legszélesebb körben érvényesülő hatást Johann Heinrich Pestalozzi (1746 -1827) gyakorolta a korszak mentalitásának alakulására. Ø „Lénárd és Gertrúd” című népszerű regényének főhőse az édesanya ideáltípusa. Ø Gertrúd olyan tökéletesen testesíti meg az édesanya eszményét, amennyire az csak lehetséges. Szinte anyjává lesz jó szándékú, ámde korhelykedésre hajlamos férjének is. Ø

Ø Ø Ø Ø A regény a Zürich környéki Bonnal faluban játszódik. Itt él családjával Lénárd, az ügyes kezű kőműves. A jólelkű, de gyenge akaratú ember teljesen kiszolgáltatott a bíró-kocsmáros Hummelnek, aki állandó ivásra, kártyára csábítja. Az ingatag jellemű Lénárdnak pontosan ellentettje felesége, Gertrúd, aki minden fillért megtakarít, hogy hét gyermekük jövőjét megalapozza. Az erős lelkű asszony elkeseredetten harcol a bíró cinikus kapzsisága ellen, igyekszik férjét jó útra téríteni. Amikor már a tönk szélén áll a család, végső kétségbeesésében a falu jóakaratú és felvilágosult gondolkodású földesurától, Arnertól kér segítséget. Arner azonnal intézkedik.

Gertrúd és az új tanító, Glülphi

Ø Jól fizető munkát ad Lénárdnak, Hummelt pedig válaszút elé állítja: a bírói hivatalt tartja-e meg magának vagy a kocsmajogot. Ø Hummel bosszút áll: a sötétség leple alatt megpróbálja eltávolítani Arner birtokának egyik fontos határkövét. Babonás rettegésében azonban holtra rémül egy lámpást tartó paraszttól. Ø Elfut, s mindent bevall a falu lelkészének. Ø A földesúr igazságot szolgáltat, a faluban minden jóra fordul. Lénárd és Gertrúd családjában is helyreáll a béke.

Pestalozzi idealizált hősnője nem polgári sorból származik, ő az egyszerű nép szülötte. Ø Könyvével nem is csak a műveltebb rétegeket akarta megszólítani, hanem parasztságnak azt a rétegét is, amely valamilyen módon kapcsolatba került az írott szóval. Ø Szándéka valóra is vált: a Lénárd és Gertrúd számtalan kiadást ért meg, idéztek belőle kalendáriumokban éppúgy, mint papi szószékről a vasárnapi istentiszteleteken. Ø Hatása elementáris erejű volt. Ø

Az eszményi édesanya archetípusa követendő minta lett egy olyan korban, amikor a nevelés mindenható erejébe vetett hit még a közgondolkodás meghatározó eleme volt. Ø A felvilágosodás nevelés-ethoszához jó illett Pestalozzi meggyőződése, amely szerint az édesanyák családi körben kifejtett nevelőmunkája – áttételesen – az egész társadalom berendezkedését megjobbíthatja. Ø Az anyák által gyermekeikre áthagyományozott jellemvonások közül pedig leginkább a pedantériába hajló rendszeretet az, ami a nagyobb ívű szociális reformokat, a társadalom ügyeinek „rendbe tételét” előkészítheti. Ø

Az újjászervezés Pestalozzi regényében az iskolával kezdődik, ahol a régi bíró bukása után az új elöljáró (Gyapot Meyer) Glülphi, a tanító társaságában új pedagógiai módszerek bevezetéséről dönt. Ø Ehhez a Gertrúd módszerét, a „lakószoba pedagógiáját” hívják segítségül, amelyben az elemi értelmi képzés jól megfér a kétkezi munkára (gyapotfonásra és -szövésre földművelésre, a házi gazdaság vezetésére) való szoktatással. Ø

A munkaoktatás és az elemi képzés összekapcsolása Gertrúd pedagógiájában még egy modern, polgári célokat szolgáló mozzanattal társul: rendszeresen folytat minden egyes gyermekével szívhez szóló erkölcsnemesítő beszélgetéseket jobbításra váró hibáikról, gyarlóságaikról. Ø Az édesanya szeretetbe ágyazott hatalma révén így végső soron a puritánus polgár-ideál: a tökéletesen megbízható, erkölcsileg feddhetetlen, lankadatlanul szorgalmas, szükségleteiben mértéktartó embertípus térhódítását segíti. Ø

Ø Ø Ø Ø „Anya: Hogyan is voltunk, édes gyermekeim, a jócselekedetekkel ezen a héten? A gyermekek egymásra néznek és hallgatnak. Anya: Anneli! Jól viselkedtél ezen a héten? Anneli: Nem, anya! Hisz tudod, az öcsikével. Anya: Anneli! A gyermek rosszul is járhatott volna; már megesett, hogy az így magukra hagyott gyermekek megfulladtak. De ezt nem tekintve, gondold csak meg, hogyan éreznéd magadat, ha egy kamrába bezárnának, és ott étlen, szomjan kiáltozni hagynának. A kis gyermekek is meg tudnak haragudni, és oly szörnyen kiáltoznak, ha sokáig segítség nélkül hagyjuk őket, hogy ettől egész életükre nyomorékká válhatnak. Anneli! így – Isten tudja – egy pillanatig sem távozhatnék nyugodtan hazulról, ha attól kellene félnem, hogy nem viselsz eléggé gondot a gyermekre. Anneli: Hidd el anya, sohasem fogom többé magára hagyni. Anya: remélem is, hogy nem fogsz így többé megijeszteni. ”

Az édesanya apoteózisa Pestalozzinál szinte szakrális méreteket ölt: a családi kör szentéllyé nemesül, amelyben a gyermekeit becsületes, jóravaló polgárrá nevelő asszony alakja isteni attribútumokkal gazdagodva felmagasztosul. Ø A romantikus eszményítésnek olyan mértéke ez, mint amilyet a gyermekkép esetében is megfigyelhetünk a mentalitástörténet egyes korszakaiban. Ø Az „isteni gyermek” ideáljához itt a gyermekeit – azaz az egész emberiséget – minden veszélytől megóvó, bűneitől megváltó édesanya alakja társul. Ø

Schleiermacher a nők társadalmi szerepének lehetséges változásairól

Ø Ø Ø Friedrich Daniel Ernst Schleiermacher (1768– 1834) Herbart mellett - a modern neveléstudomány megteremtője. Az 1800 -as évek elején több ízben tartott pedagógiai tárgyú előadásokat a berlini egyetemen. Az 1826 -ban tartott berlini előadássorozatán foglalkozott a nők társadalomi szerepével, a nőnevelés kérdéseivel. A nevelés általános célja a családon kívüli boldoguláshoz vezető képességek kialakítása és ezzel párhuzamosan a személyes sajátosságok kifejlesztése. Az utóbbi cél tekintetében nincs nagy különbség a két nem nevelésében, az egyéniség kialakítása éppoly fontos a lányok esetében, mint a fiúkéban. A családon kívüli élet porondja, a társadalmi élet színpada azonban nem a nők territóriuma.

Ø Ø Ø Két okot tüntet föl: Az egyik a női nem természetes biológiai meghatározottságából fakad: a nők a gyermekszülésre való felkészüléstől kezdve távol tartják magukat a nyilvánosságtól. A nő azonban édesanyaként, gyermekei nevelőjeként is igen fontos szerepet tölt be a társdalom életében. A másik ok történeti jellegű: a nőket a kulturáltság alacsonyabb fokán álló társadalmakban szinte szolgaságra kárhoztatták. Újabban azonban egyes területeken a nők számára lehetőség nyílik magasabb képzettség megszerzésére, és ez a kihat társadalmi szerepükre is: visszavonultságuk mértéke egyre csökken.

Ø Ø Ø Felállít egy rendszert, amelyben a lányok és fiúk nevelésének-oktatásának folyamatát két szakaszra osztja. Az első szakasz tartalmai azonosak mindkét nem esetében. Eltérések csupán a lányok és a fiúk eltérő testi konstitúciójából adódnak. A második szakasz tartalmainak kidolgozásakor óvatosan egyensúlyoz a korabeli tradicionális felfogás és a csíráiban már kialakulófélben levő új női szerep határvonalán. Ügyel kíván arra, hogy ha a két nem közötti társadalmi különbség tovább csökkenne, akkor annak a nevelés ne szabjon gátat. Olyan nevelési rendszert kíván kidolgozni, amely alkalmazkodni képes a folyamatos társadalmi változásokhoz. ***