Paprkpek Gothr Pter foti a Fugban prilis 30

„Papírképek” Gothár Péter fotói a Fugában

Április 30 -a és május 17 -e között Gothár Péter képeinek adott otthont a FUGA – Budapesti Építészeti Központ. A Budapesti Építész Kamara Petőfi Sándor utcai kiállítóhelyének pinceszintjén berendezett tárlat közel száz, egymástól műfajában is, formátumában is nagyon eltérő fotót mutatott be. Ha az egyes felvételek mögött Gothár filmjeinek konkrét képeit keresnénk, nem járnánk nagy sikerrel. A kapcsolatot inkább valamiféle mélyebb szemléleti azonosságban találhatjuk meg: mindenekelőtt az esztétikai formálás érdességében, „kimódolt keresetlenségében”.

A két helyiségre oszló kiállítás kisebbik termében néhány portré és két görögországi sorozat kapott helyet. Ez utóbbiak dialógusát a zártabb, barlangszerű tér még koncentráltabbá tette.

A görögországi képek persze akár egyetlen sorozat részeiként is értelmezhetők, hiszen közös a helyszínük; a felvételek inkább a középpontjukba állított motívumok mentén különülnek el egymástól, válnak szét két csoportra.

És míg a tengerparti sétányt mutató képek egyfajta időfolyamatot rajzolnak fel, a másik sorozat – installálásának módjával legalábbis – inkább a rész-egész viszonyra, a látvány feldarabolására, a tér játékos kifordítására épül.

A két sorozat elemei mindamellett egymás variációiként is szemlélhetők. Közös kiindulópontjuk a táj és az ember alkotta formák kontrasztja.

A tengerparti felvételek szomszédságában felbukkanó „portrék” teljesen leválnak az előbbi tematikáról, és a maguk többszörös keretezettségével, szokatlan kivágataikkal inkább a képek elhelyezésének, kiállításának problematikusságára játszanak rá.

A kiállítás nagyobb termében változatos összevisszaságban sorakoztak a képek. A legkülönfélébb szobabelsők, ablakok, tájak, arcok, utcarészletek kerültek egymás mellé – ismétlések és variációk sajátos ritmusát hozva létre. Mintha Gothár egy filmvers beállításainak asszociatív struktúráját terítette volna ki elénk.

Egyes darabok távolról rímeltek a másik szoba koncentráltabb motívumkészletére, miközben a tér és az idő megragadásának kérdéseit jelentősen kitágították. Más képek pedig egészen új témákat ragadtak meg.

Az ablakok vagy más belső keretek szervezte kompozíciók különböző fogásokkal eléletlenített képekkel váltakozva jelentek meg.

És akadtak olyan képek is, amelyek esetlegességükkel, nyersességükkel vagy félreszerkesztettségükkel tüntettek. Gothár nem „esztétikus” kompozíciók létrehozására törekedett. Legjobb fotóival legalábbis nem az egyszerű tetszéshez jutott közel, sokkal inkább a képekkel való filozofáláshoz. A fényképek installálásának módjával előbb a szavaktól, a történetektől távolított el bennünket, majd magától a látványtól is.

Az életlen, elmosódott vagy egyéb módon dekomponált felvételek voltaképpen a fényképezés hagyományos alapértékeit tagadják meg. Vélhetően ezek visszatérő, hangsúlyos szerepeltetése osztotta meg a leginkább a kiállítás közönségét.

A fotó megszokott formavilágának ilyen irányú dekonstruálása ugyanakkor másfelől magára a kép létmódjára irányítja figyelmünket, azt sejtetve, hogy a fénykép lényege korántsem az egyszerű ábrázolásban van.

Köszönöm a FUGA munkatársainak, hogy lehetővé tették a kiállításfotók elkészítését. Czirják Pál