ORTODOX KARCSONY Nagy Konstantin egyhzi reformja s a

ORTODOX KARÁCSONY

Nagy Konstantin egyházi reformja, és a kereszténység államvallásként való bevezetése után, a niceai zsinat intézkedései kapcsán 325 és 335 között került sor az ünnep elismerésére. Az ünnep kitűzésének célja az volt, hogy lezárja a Jézus Krisztussal kapcsolatos vitákat, és a niceai zsinat határozatát liturgikus eszközökkel tegye népszerűvé, amely szerint Jézus Krisztus isten is és ember egy személyben. Az ortodox keresztények önmeghatározása szerint az ortodoxia az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, amely egyedüliként őrizte meg Jézus és a 12 apostol tanításait, változtatás nélkül. Az ortodox hívők egy része a julián naptárat követi, amelyben karácsony január 7 -ére esik. Ezt a naptárt az orosz, a szerb és a grúz, örmény ortodoxok használják, valamint a jeruzsálemi patriarchátus. Így amikor a nyugati kereszténység karácsonyi ünnepköre lezárul, az ortodoxok akkor ünneplik Jézus születését. Karácsonykor a pravoszláv vallásúak nem dolgoznak, nem kérnek és adnak kölcsön. Vendégségbe sem mennek, csak majd karácsony másnapján. Az ortodox hívők vallásában a karácsony teljes mértékben vallási ünnep, ezért náluk a december 24 -ei karácsony nem létezik. Oroszországban a karácsonyfa, ajándékozás, és a télapó eljövetele a szilveszterhez tartozik.

Oroszországban karácsonyeste kaviárral és lazaccal töltött palacsinta, borscs és pirog, vagyis darált hússal és káposztával töltött derelye kerül az asztalra, amely után, természetesen, bőven fogy a vodka is. A főétel a férfiak által készített sáfrányos, birkahúsos, zöldséges rizs, a piláf, amelyet a kuglóf és az orosz krémtorta követ. A hagyomány szerint szenteste ki kell dobni az ablakon egy darabka kalácsot, és utána kell önteni egy pohár pálinkát is, hogy a szellemek jóllakjanak. Az ilyenkor a házba betérő első férfinak meg kell kérdeznie: Krisztus megszületett? Mire a válasz? Igen, megszületett. Szerb karácsonyi kalács: A szerb karácsonyi asztal legfőbb tartozéka a böjti kalács, a zdrávje, amely leginkább a foszlós kuglófhoz hasonlít. Közepébe rózsát állítanak – ez valójában egy, a szélein bevagdalt tésztadarab, amely sütéskor szétnyílik. A kalácsot szenteste a családfő vágja fél, miután kereszt alakban meglocsolta borral, az első két darabot a család legidősebb és legifjabb tagja kapja. Karácsonyfát a szerbek nem állítanak, de minden szobába egy-két marék szalmát szórnak, jelezve, hogy készen állnak a kis Jézus fogadására. A szalmát, a közé rejtett ajándékokkal a családfő viszi be egy nagy kosárban, és először az ünnepi asztal közepére helyez egy köteget, miután a teríték négy sarkára csipetnyi sót szórt. Másnap reggel az összes szalmát összeszedik, és a háziállatok alá vagy az udvarra szórják, a kalács morzsáit és maradékát is az állatok kapják.

Azokban az ortodox országokban, melyek átvették a Gergely-naptárat, mint Bulgária vagy Görögország, a papok gyakran feszületet dobnak a folyókba és tavakba, melyekért a hívők lebuknak a jeges vízbe, hogy újra felhozzák azt. A hagyományok szerint a vízbe dobott feszület egészséget és boldogságot hoz annak, aki elsőként találja meg és hozza fel a mélyből.

A bizánci hagyományú egyházakban (Görög Katolikus Egyház) a karácsonyi böjt november 15 -én veszi kezdetét. e naptól december 25 -éig szerda és péntek kivételével a hal fogyasztása megengedett, tejtermékeké és tojásé azonban nem. A böjt utolsó hetében, december 18 -ától már a hal fogyasztásától is tartózkodniuk kell a híveknek. A böjti időszak első és utolsó napján szigorú böjt, „szárazevés” van előírva, hacsak nem szombatra vagy vasárnapra esnek, amikor fölmentés van borra és olajra. November 21 -én, az Istenszülő templomi bemutatásának ünnepén a hal fogyasztása megengedett, bármilyen napra essék is az ünnep. A szenteste napján a mélyen vallásos emberek csak főtt gabonát ehetnek egészen az első csillag megjelenéséig. A háziak a padlón szalmát és gabonát szórnak széjjel, az ünnepi asztalra pedig felkerül a karácsonyi gyertya. Egy nagy tepsibe négy almát tesznek, melyre ráhelyezik az úgy nevezett Karácsonyi kalácsot, melyre a családfő gabonát, kukoricaszemeket, aprópénzt, aszalt szilvát és diót szór, ezek a jólétet jelentik. A karácsonyi kalácsot nem szabad késsel vágni, kézzel kell törni. Sőt, az összes előkészített ételt és italt sem szabad elfogyasztani. A tizenkét apostol tiszteletére tizenkét böjti, azaz húsmentes étel kerül az asztalra. Akik igazán tisztelik a hagyományokat, azok valamilyen főtt gabonát esznek mézzel vagy dióval. Szintén elengedhetetlen kompótot főzni. Létezik egy változata, amely a holodomor, az 1932– 33 -as nagy éhínség ideje alatt a gabonahiány miatt terjedt el, ez gyümölcs-kompótból, mézből és mákból áll:

Egy pap gabonát szór a gyerekekre a szerb ortodox karácsony előestéjén rendezett karácsonyi ünnepségen a Görögkeleti Püspöki Főszékesegyház parókiáján, Szentendrén

Amint láthatóvá válik az első csillag az égen, megkezdődik az énekesek, vagyis a kántálók járása. Ez a szokás azzal áll kapcsolatban, hogy a Biblia szerint a napkeleti bölcseket, más néven a háromkirályokat egy fényes csillag vezette Betlehembe, jelezve Jézus megszületését. Az ukrán népi szokások közül a kántálás rítusa a kereszténység előtti időkből származik, amikor őseik a Napot ünnepelték, és énekekkel köszöntötték az égitestet. A hagyomány szerint a kántálók közül elsőként egy fiút kell beengedni az ajtón, mert ő békét és jólétet hoz a házba.

Az ortodox karácsony egyik leglátványosabb eseménye, amint meggyújtják a száraz tölgyágakat. Január 6 -án kora reggel minden hívő családfő vág magának és családjának badnjakot, „a virrasztás fájaként” szolgáló tölgyet, amelyet a pap megszentel. A hívők hazaviszik a megszentelt fát és a vágásakor keletkezett forgácsot, amelyet szenteste elégetnek. Az ősi hagyományok szerint ezt még régen otthon mindenki a saját udvarában tette meg, ma már azonban a városok főterén gyűlnek össze az emberek, és dobják rá a magukkal hozott tölgyágat a közös nagy tűzre. Az ortodox hagyomány szerint a tölgyfácskát kelet–nyugati irányba állva, egy csapásra kell kivágni. A badnjak az életfa szimbóluma, azé, amit a pásztorok adtak Józsefnek, hogy tüzet gyújthasson a didergő kis Jézusnak, de szimbóluma magának a keresztfának is. Elégetése pedig az áldozat, a megtisztulás jelképe A badnjakégetés tulajdonképpen egy pogány rituáléból ered. Ötven-hatvan évvel ezelőtt nem volt általános, de az utóbbi két évtizedben már szinte minden ortodox karácsonyi ünnep elmaradhatatlan hagyománya. A szokás a család következő évi gyarapodását, egészségét hivatott biztosítani. A résztvevők néha hasítanak e fácskából néhány darabot, hazaviszik, tűzre teszik, vagy megtartják, és az ünnep, esetleg az egész év megszentelt díszévé válik. Régen a badnjak, „a virrasztás fája” parazsát a család egy tagja másnap reggelig őrizte, hogy ki ne aludjék, majd az első látogató sok szerencsét kívánva a háziaknak újra felizzította, hogy csak úgy repüljenek a szikrák.

Tölgyfaágat égetnek a szerb ortodox karácsony előestéjén rendezett karácsonyi ünnepségen a Görögkeleti Püspöki Főszékesegyház parókiáján, Szentendrén

VÉGE BMS 2017