Nvnyrendszertan 12 elads Dr Bartha Dnes 27 October

Növényrendszertan 12. előadás Dr. Bartha Dénes 27 October 2020

Természetvédelem

A természetvédelem alapelvei 1. A biológiai egyensúly elve 2. Az indikátor elv 3. A génbank elv 4. Az élő múzeum elv A természetvédelem tárgyai 1. Földtani értékek 2. Víztani értékek 3. Tájképi értékek 4. Kultúrtörténeti értékek 5. Állattani értékek 6. Növénytani értékek

A természetmegőrzés módjai 1. Területi védelem 1872 - Yellowstone Nemzeti Park 1939 - debreceni Nagyerdő részlete 2. Faji védelem 1971 - erdélyi (volgai) hérics 3. Élőhelyvédelem 4. Biodiverzitás-védelem A. Passzív természetvédelem B. Aktív természetvédelem

A növényfajok védetté nyilvánításának szempontjai 1. A fajban megtestesülő génkészlet pótolhatatlansága • A faj filogenetikai elszigeteltsége • Elterjedési területének nagysága (bennszülöttségi jelleg) • Elterjedési területének diszjunktsága (reliktumjelleg I. ) • Hazai előfordulásainak kora (reliktumjelleg II. ) 2. Veszélyeztetettség 3. Ritkaság 4. Tudományos jelentőség 5. A faj szépsége (dekorativitás, attraktivitás) 6. A faj indikátor-jellege, ökológiai „szerepe” 7. A nemzetközi természetvédelmi egyezmények ajánlásai 8. Ritka, veszélyeztetett rokonfajokkal való összetévesztés lehetősége

A növényvilág védelmének hazai története 1879 - az I. erdőtörvény véderdők 1909 - DEGEN ÁRPÁD javaslata 8 növényfaj védelmére (ciklámen, vetővirág, kunsági bükköny, buglyos boglárka, cseh tyúktaréj, cselling, sárgaliliom, kék szamárkenyér) - KAÁN KÁROLY: Természeti emlékek fenntartása DARÁNYI IGNÁC földmívelésügyi miniszter rendelete 1932 - KAÁN KÁROLY : Természetvédelem és természeti emlékek c. könyve 1934 - a Dunántúli Turista Egyesület soproni csoportja szabályrendelet-tervezete: ZÜGN NÁNDOR: Egyes növények és virágok védelméről (ciklámen, gyöngyvirág, nagylevelű és kislevelű hárs, madárberkenye, hölgypáfrány, erdei pajzsika, papucskosbor) - meghiúsult kezdeményezés 1935 - a II. erdőtörvény (az erdőkről és a természetvédelemről)

1939 - debreceni Nagyerdő részletének (32 ha) védelme 1942 - a ciklámen védelme Sopron környékén 1961 - a III. erdőtörvény (az erdőkről és a vadgazdálkodásról) 1971 - erdélyi (volgai) hérics védelme 1976 - Dél-Dunántúlon 8 faj megyei védettsége (csillagos nárcisz, ciklámen, kakasmandikó, kockásliliom, lónyelvű és szúrós csodabogyó, sárgaliliom, illír sáfrány) 1981 - Zala megyében további védett fajok (téltemető, zergeboglár, henye boroszlán, magasszárú kocsord, osztrák zergevirág) 1982 - természetvédelemről szóló tvr. és OKTH rendelet 30 fokozottan védett növényfaj (5. 000 Ft) 310 védett növényfaj (3. 000, 2. 000, 1. 000 és 500 Ft) „A védetté, ill. fokozottan védetté nyilvánított növényfaj védettségének hatálya kiterjed a faj minden egyedére, az egyed valamennyi részére (gumó, hagyma, gyökér, hajtás, levél, virág, mag, stb. ), bármely állapotára (élő egyed, preparátum). ”

1988 - KVM rendelet (további 75 védett növényfaj) 31 fokozottan védett növényfaj 384 védett növényfaj 1993 - KTM rendelet (további 86 védett növényfaj) 47 fokozottan védett növényfaj (50. 000 és 30. 000 Ft) 453 védett növényfaj (10. 000, 5. 000 és 2. 000 Ft) "a védelem vonatkozik a védett fajok hibridjeire is" 1996 - „A természet védelméről” szóló törvény - KTM rendelet (további 16 védett növényfaj) 52 fokozottan védett növényfaj 464 védett növényfaj - IV. erdőtörvény (az erdőről és az erdő védelméről) 2001 - KöM rendelet 63 fokozottan védett növényfaj (100. 000, 50. 000 és 30. 000 Ft) 632 védett növényfaj (10. 000, 5. 000 és 2. 000 Ft)

Nemzetközi Természetvédelmi Egyezmények 1973 - Washingtoni Egyezmény (CITES): a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok kereskedelmét szabályozó államközi megállapodás (hazánk 1985 -ben csatlakozott hozzá) 1979 - Berni Konvenció: az európai kontinens vadon élő növényei, állatai és természetes élőhelyeik védelmére (hazánk 1990 -ben csatlakozott hozzá) 1992 - „Föld Csúcs” Rio de Janeiróban: biodiverzitás egyezmény

A hazai növényvilágot veszélyeztető tényezők A. A termőhelyet érintő veszélyeztető tényezők 1. Területi igénybevétel 2. Művelési ág megváltozása • bányászat • gyepek feltörése • gyümölcsösök és szőlők telepítése • sziklagyepek, láprétek, sztyepprétek beerdősítése • halastavak létesítése

3. A termőhelyi viszonyok megváltozása • „alullegeltetés” és „túllegeltetés” • mű- és szervestrágyázás • csatornázás, lecsapolás, • műtrágya- és vegyszerbemosódás, tőzegkitermelés • erdők tarvágásos üzemmódja • intenzív gyepgazdálkodás, felülvetés • karsztvíz- és talajvíz-kiemelés • kaszálás, hasznosítás vagy kezelés hiánya vegyszerek elsodródása • tájidegen fafajokkal végzett erdősítés • tájidegen növények és gyomok terjedése • tápanyag-feldúsulás (eutrofizáció) • túlzott létszámú vadállomány • klimatikus változások • tűz • környezetszennyezés • vágásterület tuskózása, • libatartás és -legeltetés mélyszántása

4. A termőhely és a növényzet mechanikus károsítása • intenzív turizmus • katonai tevékenység • járművek okozta taposás (motocross, mountain bike, etc. ) B. Közvetlenül a növényeket veszélyeztető tényezők • virágszedés, növénygyűjtés, kereskedelem • túlzott létszámú vadállomány • elszaporodott rágcsálók kártétele • beolvasztó (introgresszív) hibridizáció • tudományos célú növénygyűjtés • növényfényképezés

A növényvilág veszélyeztetettsége Veszélyeztetettség = egy területegységen a populációk pillanatnyi állapota = milyen messze van a faj a kipusztulástól A növényfajok veszélyeztetettségét befolyásoló tényezők: • a faj állományainak kiterjedése • a populációk genetikai változatossága, egyedszáma • a faj szaporodásbiológiai sajátossága • a faj terjeszkedési-pusztulási tendenciája • a faj degradációtűrése, alkalmazkodóképessége, élőhelyigénye • a faj életmódja, specializáltsága

„Színes listák” A vörös lista - mely a legnagyobb múltra tekint vissza, s a legismertebb a listák közül - a taxonok veszélyeztetettségét (fenyegetettségét) mutatja be. A rózsaszín lista - amit a vörös lista „előszobájának” lehet tekinteni - azokat a taxonokat tartalmazza, amelyek rövid időn belül vélhetően veszélyeztetetté válnak. A kék lista azon taxonokat mutatja be, amelyeknél az elmúlt időszakban - az aktív védelemnek köszönhetően - csökkent a veszélyeztetettség mértéke. A zöld lista az állományaik számában és nagyságában nem, vagy érzékelhetően nem változó fajokat sorolja fel, melyeket általában nem teszünk közzé. A fekete lista a flóraszennyezést okozó elvadult adventív fajokat mutatja be. A szürke lista a flóraszennyezővé váló fajokat tartalmazza, a fekete lista „előszobája”.

Vörös lista, vörös könyv A korábbi nemzetközi veszélyeztetettségi kategóriák (az IUCN korábbi kategóriái) Ex - Extinct (kipusztult) E - Endangered (kipusztulás közvetlen veszélyébe került) V - Vulnerable (sebezhető) R - Rare (ritka) K - Insufficiently known (hiányosan ismert) I - Indeterminate (meghatározatlan veszélyeztetettségű)

A magyarországi veszélyeztetettségi kategóriák (1989) K - kipusztult és eltűnt kipusztult = az utóbbi ötven évben - többszöri keresés ellenére - sem került elő eltűnt = az elmúlt tíz évben nem találták KV - kipusztulással közvetlenül veszélyeztetett Egyetlen, önfennmaradásra képes populációja sincs (kis egyedszám, elszigetelt populációk, erős visszaszorulás), illetve a termőhelyeken állandó, nem vagy csak nagy költséggel kivédhető veszélyforrások működnek.

AV - aktuálisan veszélyeztetett Valamennyi állománya csökkenőben ill. eltűnőben van, majdnem minden élőhelyét veszély fenyegeti, védelem nélkül a kipusztulástól nem menthető meg. PV - potenciálisan veszélyeztetett Populációik általában gyengék, pillanatnyilag nem fenyegeti őket ugyan a kipusztulás veszélye, de bármikor veszélybe kerülhetnek. - létében egyelőre nem veszélyeztetetett - ismeretlen veszélyeztetettségű

A jelenleg alkalmazott veszélyeztetettségi kategóriák (IUCN, 1994 módosítva IUCN/ SCC Criteria Review Working Group, 1999 alapján) Kipusztult (Extinct - EX) Az a taxon kipusztult, amelynek utolsó egyede is minden kétséget kizáróan és bizonyítottan kihalt. Regionálisan kipusztult (Regionally Extinct - RE) Egy taxon regionálisan kipusztultnak tekinthető, amennyiben nem kétséges, hogy az utolsó, reprodukcióra képes egyede is kihalt a régión belül, vagy eltűnt a régióból.

Szabad természetből kipusztult (Extinct in the Wild - EW) A szabad természetből kipusztult az olyan taxon, amely korábbi természetes élőhelyén már nem él, csak tenyészetekben, fogságban található, vagy honosított populációja (populációi) élnek a korábbi előfordulási területén kívül. EW az olyan taxon, amelyet kihaltnak vélnek, mert hosszabb ideje nem figyelték meg. A "hosszabb idő" a taxon egy életciklusánál hosszabb kell, hogy legyen. Súlyosan veszélyeztetett (Critically endangered - CR) Egy taxon súlyosan veszélyeztetett akkor, ha a legközelebbi jövőben természetes környezetében a kihalás veszélyének különösen nagy valószínűséggel kitett.

Veszélyeztetett (Endangered - EN) Veszélyeztetett az a taxon, amely nem súlyosan veszélyeztetett, de a közeli jövőben természetes környezetében a kihalás veszélyének nagy valószínűséggel ki lesz téve. Sebezhető (Vulnerable - VU) Sebezhető az a taxon, amely ugyan nem súlyosan veszélyeztetett vagy veszélyeztetett, de a közép-távoli jövőben természetes környezetében a kihalás veszélyének nagy valószínűséggel ki lesz téve.

Kis veszélyeztetettségű (Lower risk - LR) Egy taxon kis veszélyeztetettségű, ha az előző kategóriákba nem sorolható. Az itt említendő taxonok további három alcsoportba oszthatók: • Védelemfüggő (Conservation dependent - cd): Védelemfüggő az a taxon, amely érdekében folyamatosan taxon-specifikus, vagy élőhely-specifikus védelmi programok működnek, amely programok beszüntetése esetén a kérdéses taxont 5 év alatt a veszélyeztetett kategóriák valamelyikébe át kellene sorolni. • Fenyegetettség közeli (Near threatened - nt): Fenyegetettség közeli az a taxon, amely nem védelemfüggő, de közel áll ahhoz, hogy sebezhetőnek minősítsék. • Legkevésbé veszélyeztetett (Least concern - lc): Legkevésbé veszélyeztetett az a taxon, amely nem tartozik a kis veszélyeztetettségű vagy sebezhető fajok kategóriájába.

Hiányos adat (Data deficient - DD) Hiányos adatú az olyan taxon, amelynek elterjedéséről vagy populációinak státusáról sem közvetlen, sem közvetett adatok nem állnak rendelkezésre, s emiatt nem állapítható meg veszélyeztetettségének foka. Nem felmért (Not evaluated - NE) Nem felmért az a taxon, amelyet még nem soroltak be a fenti kategóriák egyikébe sem.

Rózsaszín Lista Ebbe a csoportba azok a taxonok tartoznak, amelyek a vörös lista kritériumai alapján nem sorozhatók egyik fenyegetettségi kategóriába (CR, EN, VU) sem, de a tapasztalatok szerint a veszélyeztetettség felé sodródnak, s várhatóan egy bizonyos időn belül veszélyeztetetté válnak. Kategóriái: nt = fenyegetettség közeli (near threatened) lc = legkevésbé veszélyeztetett (least concern)

Kék lista A kék lista azon vörös listás fajok jegyzéke, amelyeknél az adott területen tartós állománystabilizálódást vagy -növekedést lehetett tapasztalni. Ez a lista - mint információs bázis - most kezd a természetvédelem eszköztárába bevonulni. Kifejlesztői (GIGON et al. , 1998, 1999) svájci területre alkalmazták először, növény- és állatfajokra egyaránt.

A kék lista kategóriái A természetvédelmi beavatkozások következtében a vörös listáról törölhető. A vörös listáról törölhető, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásnak köszönhető. A természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománynövekedés tapasztalható, de a vörös listáról való törléshez ez még nem elegendő. Tartós állománynövekedés, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhető, a vörös listáról való törléshez pedig még nem elegendő. = A természetvédelmi beavatkozások következtében tartós állománystabilizálódás tapasztalható. = Tartós állománystabilizálódás, de ez nem a természetvédelmi beavatkozásoknak köszönhető.

A természetvédelmi beavatkozások kategóriái T+ A természetvédelmi beavatkozás az adott területen a faj állománygyarapodását előmozdította. T= A természetvédelmi beavatkozás az adott területen a faj megtartását eredményezte. T 0 A természetvédelmi beavatkozás az adott területen eredménytelen vagy negatív hatású. (T) A természetvédelmi beavatkozás hatása az adott területen nem megítélhető vagy nem ismert. T! Hathatós természetvédelmi beavatkozás ismert, de az adott területen nem került alkalmazásra. T? Hathatós természetvédelmi beavatkozás nem ismert.

Fekete Lista A fekete listába azokat az adventív fajokat sorozzuk be, amelyek fellépésükkel biológiai környezetszennyezést (flóraszennyezést) okoznak. Adventívnek tekintjük azokat a fajokat (taxonokat), amelyek adott területen nem természetesen (nem őshonosan) fordulnak elő. Az adventív kategóriába az elvaduló kultúrnövények (hemerophyta = ergasiophyta) és a behurcolt növények (xenophyta) tartoznak. Behurcolt (nem szándékosan behozott) fa- és cserjefajunk nincsen.

Az elvaduló taxonokat a meghódított terület nagysága, a szubspontán terjedés sebessége, az egyedszám és növekedésének mértéke alapján négy kategóriába lehet sorozni: 1. Nagyon gyakran elvaduló, agresszíven terjedő (invazív) faj, az országban sok helyen és tömegesen lép fel, rövid idő alatt nagyobb területeket hódíthat meg. 2. Gyakran elvaduló faj, sok helyen lép fel, de tömeges elszaporodásra és gyors terjedésre (invázióra) nem képes. 3. Szórványosan, kis példányszámban elvaduló, tömegszaporodásra nem képes faj. 4. Nagyon ritkán elvaduló faj, sokszor átmeneti megjelenésű (efemerofiton), egy vagy csak nagyon kevés helyen lép fel.

A magyarországi edényes flóra változása Gyarapodás (+) Csökkenés (-) a. Meghonosodások a. Kipusztulások - legnagyobbrészt gyomnövények - néhány értékes faj: Eranthis hyemalis Lilium bulbiferum (Szigetköz) Crocus heufellianus (Kup) Quercus frainetto Acorus calamus Crocus tommasinianus Inula helenium Telekia speciosa (Zempléni-hg. , Soproni-hg. , Felső-Tisza) - 1750 ? lösz 1750 - 1950 20 faj vizek 1950 - 1975 9 faj 1975 - 1985 7 faj a Föld flórájából kipusztult: Puccinellia pannonica

b. Új felfedezések Osmunda regalis Circaea alpina Hieracium aurantiacum Hammarbya paludosa Calamagrostis purpurea c. Újra felfedezések Aster oleifolius Geranium sylvaticum Cardamine trifolia Thlaspi alpestre Dentaria trifolia Ophrys fuciflora Orobanche nana Nepeta parviflora Orobanche caesia

Az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelve (Habitat Directive) mellékleteiben (Annex II. , IV. , V. ) feltüntetett és hazánkban is előforduló növényfajainak áttekintése rendszertani csoportok szerint A faj magyarországi helyzete Taxon Védett Fokozottan védett Nem védett Összesen Zuzmók – – 31 3 Mohák 252 – 13 26 Harasztok 64 – – 6 Nyitvatermők – – Zárvatermők 145 246 17 39 Összesen 45 24 5 74 1 – 3 Cladonia faj 5 – ebből 7 fajt Magyarország javasolt 2 – ebből 20 tőzegmoha faj (Sphagnum spp. ) 6 – ebből 17 fajt Magyarország javasolt 3 – fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum) 7 – hóvirág (Galanthus nivalis) 4 – ebből 5 korpafű faj (Lycopodium spp. )

Veszélyeztetett edényes növények a Föld flórájában (IUCN Red List of Threatened Plants, 1997) Veszélyeztetettség Világ Magyarország Kipusztult (Ex) 380 1 Kipusztulással fenyegetett (Ex/E) 371 - Veszélyeztetett (E) 6. 522 3 Sebezhető (V) 7. 951 7 14. 504 16 4. 070 4 Összesen 33. 798 31 Az összes faj arányában veszélyeztetett 12, 5 % 1, 4 % Ritka (R) Hiányosan ismert (I) A kipusztult fajok 96, 5 %-a 1 -1 országban 2, 8 %-a 2 -2 országban 0, 7 %-a több mint 2 országban élt

A kipusztult és veszélyeztetett fajok megoszlása rendszertani csoportonként Rendszertani csoport Kipusztult Veszélyeztetett/ összes faj (%) Harasztok 9 770 7, 4 Nyitvatermők 4 477 59, 2 367 32. 170 13, 9 Kétszikűek 272 25. 524 15, 3 Egyszikűek 95 6. 646 10, 4 380 33. 417 13, 8 Zárvatermők Összesen

Veszélyeztetett fajok az egyes országokban (IUCN, 1997) Ország Kipusztult Veszélyeztetett összesen Veszélyeztetett/ összes faj (%) St. Helena 11 68 41, 2 Mauritius 47 294 39, 2 - 78 31, 2 22 4. 669 29, 0 - 744 22, 5 Törökország 10 1. 876 21, 7 Francia Polinézia 12 187 19, 5 Spanyolország 3 985 19, 5 Pitcairn - 14 18, 4 Réunion 6 99 18, 1 71 2. 245 14, 4 Új Kaledónia 5 480 14, 4 Sri Lanka 1 455 13, 7 23 888 13, 6 Panama - 1. 302 13, 1 Japán 5 707 12, 7 Görögország 6 571 11, 4 Seychelles USA Jamaica Ausztrália Kuba

Néhány ismertebb veszélyeztetett család a Föld flórájában (IUCN, 1997) Család Veszélyeztetett/ összes faj (%) Összes faj (db) Brunelliaceae 91, 9 62 Araucariaceae 78, 9 38 Taxaceae 75, 0 20 Cephalotaxaceae 71, 4 7 Taxodiaceae 62, 5 16 Cycadaceae 57, 1 35 Pinaceae 53, 2 250 Ruscaceae 50, 0 8 Cupressaceae 49, 2 130 Corylaceae 45, 5 22 Plumbaginaceae 45, 0 400 Papaveraceae 42, 0 200 Cactaceae 38, 7 1. 500 Paeoniaceae 36, 7 30 Buxaceae 35, 0 60 Liliaceae 32, 4 460 Iridaceae 32, 3 1. 500 Colchicaceae 32, 1 106

A magyarországi flóra besorolása védettség és veszélyeztetettség alapján Világállomány Hazai fajszám Védett Fokozottan Összesen védett Mohák 25. 000 589 78 - 78 Harasztok 13. 000 60 42 1 43 Nyitvatermők 640 4 - 1 1 Zárvatermők 311. 360 2. 343 512 61 573 Összesen 350. 000 3. 000 632 63 695

Kipusztulással Aktuálisan Potenciálisan Kipusztult Összesen veszélyeztetett Mohák 4 32 39 45 120 Harasztok 1 1 13 20 35 Nyitvatermők - - - 2 2 Zárvatermők 35 40 114 384 573 Összesen 40 73 166 451 730

Gombák A nagygombafajok veszélyeztetettsége néhány európai országban Nagygomba fajok száma Veszélyeztetett fajok száma Németország 4. 385 1. 402 Franciaország (nem teljes ter. ) 2. 820 1. 226 Hollandia 3. 502 1. 655 Finnország 3. 000 325 Lengyelország 4. 000 1. 013 Svédország 4. 000 528 1. 4001 536 Ország Magyarország Megj. : 1 - Magyarországon még 1. 500 -1. 600 - eddig fel nem tárt - faj fordulhat elő. • Gombavilág Megőrzésének Európai Tanácsa (ECCF)

A nagygombafajok veszélyeztetettsége Magyarországon (RIMÓCZI, 1997) Kipusztult 30 Kipusztulással Erősen Veszélyeztetett fenyegetett veszélyeztetett 77 181 184 A nagygombák visszahúzódásának okai 1. Természetes okok a. Klímaváltozás b. Aljzattípusok gyakoriságának változása Ritka 64

2. Antropogén okok a. Gombagyűjtés b. Építkezések, ipari tevékenységek c. Vízügyi intézkedések d. Zöldterület-gazdálkodás e. Erdőgazdálkodás - tájidegen fafajok telepítése - elegyfák visszaszorulása - pusztuló és elpusztult törzsek eltávolítása - túlgyérítés - túlzott erdőfeltárás - nagygépek talajtömörítése - tarvágások - talajelőkészítések (pl. rigolírozás) - (híg)trágyázás, meszezés - vegyszeres erdővédelem f. Károsító anyagok felhalmozódása - vízszennyeződés - légszennyeződés

Veszélyeztetett, de gyakran gyűjtött és közismert nagygombafajok • Császárgalóca (Amanita caesarea) • Királyvargánya (Boletus regius) • Sárgahúsú tinóru (Boletus appendiculatus) • Pikkelyes tinóru (Strobilomyces floccopus) • Óriás bocskorosgomba (Volvariella bombycina) • Sárga gerebengomba (Hydnum repandum) • Sziki csiperke (Agaricus bernardii) • Szekszárdi csiperke (Agaricus maskae) • Akácpereszke (Armillaria rickenii) • Kenyérgomba (Lactarius volemus) • Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum)

Mohák A mohafajok veszélyeztetettsége Magyarországon (RAJCZY, 1989) Kipusztult 4 Kipusztulással Aktuálisan fenyegetett veszélyeztetett 32 Potenciálisan veszélyeztetett Összesen 45 120 39 • a magyarországi bryoflóra ma 660 fajt számlál • a Földön mintegy 23. 000 mohafaj él • törvényesen védett valamennyi tőzegmohafajunk (Sphagnum spp. ) (20 faj), továbbá 58 máj- illetve lombosmoha • Európai Bizottság a Mohák Védelméért (ECCB)

Zuzmók A zuzmófajok veszélyeztetettsége Magyarországon (LŐKÖS - TÓTH, 1997) Kipusztult Kritikusan veszélyeztetett Veszélyeztetett Sebezhető Összesen 30 24 44 45 133 • a magyarországi lichenoflóra 700 fajt számlál • 260 fajt - az ismeretek hiánya miatt - nem tudtak besorozni a fenti kategóriákba (ritkák) • a Földön mintegy 18. 000 zuzmófaj él • Zuzmók Védelmének Nemzetközi Bizottsága (ICCL)

A mohák és zuzmók visszahúzódásának okai a. légszennyezés, vízszennyezés b. helytelen erdőművelés c. gyűjtés (pl. dekoráció, táplálék-, gyógyszer-, parfümkészítés) d. élőhely-megsemmisítés és -átalakítás

Növényi meghonosodások, adventív növények

Fogalomtár • Adventív faj / jövevény faj / idegen faj: a vizsgált területre betelepítés, behurcolás vagy bevándorlás útján bekerült nem őshonos faj. • Őshonos faj: az északi mérséklet övben őshonosnak tekintjük azokat a fajokat, amelyek a jégkorszakot helyben átvészelték, vagy azt követően, az ember – közvetlen vagy közvetett – közreműködése nélkül telepedtek vissza. (Neolitikum előtt is előfordultak).

• Betelepítés: szándékos emberi tevékenység, amelynek során a növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre került. • Behurcolás: nem szándékos emberi tevékenység, amelynek során a növény (vagy annak szaporítóképlete) addigi areáján kívüli területre került. • Bevándorlás: az a folyamat, amelynek során az élőlény közvetlen emberi közreműködés nélkül addigi areáján kívüli területen is megjelenik.

• Meghonosodott faj: egy tájegységben a faj meghonosodottnak tekinthető, ha van legalább egy olyan populációja, amely a populáción kivülről származó propagulumok rendszeres beáramlása nélkül is képes fennmaradni. • Inváziós faj / özönnövény (Invazív faj): olyan nem őshonos faj, amelynek elterjedési területe és populációmérete a számára megfelelő élőhelyeken adott területen az adott tér és időskálán monoton módon növekszik. • Átalakító faj: olyan özönnövény, amelynek inváziója során a meghódított közösség vagy táj jellemző sajátosságait – szerkezetét vagy működését jelentősen megváltoztatja.

Az adventív növények csoportosítása a behurcolás/betelepítés ideje szerint Archeofitonok: • Amerika felfedezéséig (1492 -ig, de durván 1500 előtt) behurcolt ill. betelepített növények. • Megjelenésük a neolitikumi mezőgazdaság kialakulásával egyidős. • Megtelepülésüket elősegítette: erdőirtás, kereskedelem, településszerveződés, népvándorlás, háború. Neofitonok vagy kenofitonok (KORNAS MEDWECKA KORNAS 1986): • Amerika felfedezése után behurcolt ill. betelepített növények. • A vasút megjelenésével terjedésük jelentősen felgyorsult. A rendszerbe való besorolás problémás: • Ha az eredeti és a nem őshonos area összeér. • Ha az első előfordulás idejének és helyének meghatározása pontatlan. • Ha egy növény az ország egyes részein neofitonként, másutt őshonosként lép fel.

Németországban meghonosodott fajok első megjelenési adatai, ill. a kihalt fajok száma.

Az adventív növények csoportosítása származásuk szerint Az adventívflóra származásának mennyiségi vonatkozásai. A nyilak vastagsága a fajszámot szimbolizálja.

Páfrányok, fenyők Egyszikűek Kétszikűek Összesen Észak-Amerika 0, 5% 5, 7% 21, 6% 27, 8% Ázsia 0, 2% 3, 4% 18, 6% 22, 2% Dél-Amerika 0, 3% 3, 6% 15, 0% 19, 0% Dél-Afrika - 3, 4% 4, 5% 7, 9% Afrika többi része - 0, 9% 1, 4% 2, 2% Ausztrália - - 2, 2% Új-Zéland - 0, 3% 1, 2% 1, 6% Amerika 0, 2% 0, 5% 2, 8% 3, 4% Észak-Amerika és Ázsia 0, 2% 0, 5% 0, 9% 1, 6% Trópusi területek 0, 2% 1, 7% 1, 0% 2, 9% Egyéb 0, 3% 2, 9% 5, 9% 9, 1% Származási terület Az európai exóta (Európán kívül őshonosak, betelepítettek vagy behurcoltak) növények száma a származási terület szerint csoportosítva. Az egyéb csoportba azok a növények kerültek, melyek eredete nem azonosítható, bizonytalan vagy az előző kategóriák kombinációja. A százalékos értékek az exóta növények összfajszámára (580) vonatkoznak.

• Magyarország tájidegen, agresszív kompetitorainak eloszlása a következő képet mutatja: a fajok közül 64, 3 % amerikai, 17, 9 % dél-európai és 14, 3 % ázsiai eredetű (TAMÁS 1999). A magyarországi vasútvonalak és az adventív növények közötti összefüggés (PRISZTER nyomán).

A szúrós szerbtövis (Xanthium spinosum L. ) terjedését az 1948/49 -es szabadságharc lovainak és a Bécsbe lábon hajtott délvidéki disznócsordáknak köszönhette.

A növények csoportosítása a naturalizáció mértéke szerint WILIAMSON és FITTER (1996) elmélete szerint egy adott területre érkező fajok 10 %-a fordul elő ideiglenesen vadon, ebből 10 % tud tartósan megtelepedni, és ezen fajoknak is csupán 10 %-a terjed el olyan mértékben, hogy gazdasági károkat okoz. 1000 → 10 → 1

Idegen fajok száma Európa országaiban Area (km 2) Idegen fajok Exotikus fajok %-os aránya Albánia 28 748 56 45 80, 4 Ausztria 83 849 293 138 47, 1 Dánia 43 069 239 64 26, 8 Finnország 337 032 171 41 24, 0 Franciaország 543 998 479 301 62, 8 Németország 356 330 339 148 43, 7 Görögország 131 986 85 74 87, 1 Magyarország 93 030 208 109 52, 4 Olaszország 301 262 294 217 73, 8 Norvégia 324 219 194 58 29, 9 Portugália 88 500 244 178 73, 0 Románia 237 500 203 126 62, 1 Spanyolország 504 750 250 187 74, 8 Svédország 449 964 217 53 24, 4 Svájc 41 288 280 116 41, 3 Hollandia 41 160 265 93 35, 1 Országok

SUKOPP (1995) a naturalizáció mértéke szerint öt csoportot különít el: • Ergasiophyta: kizárólag csak mesterséges kultúrában élnek, emberi ápolás nélkül nem tudnak fennmaradni. Egyáltalán nem honosodnak meg. • Ephemerophyta: alkalmilag nagyobb egyedszámban jelenhetnek meg, de nem tudnak megmaradni az új környezetben, pl. : nem télállóak vagy nem szaporodóképesek (nem érlelnek magot). Ide tartoznak az árukísérők, madáreledelmagok, szobanövények. • Epökophyta: kultúrafüggők. Antropogén társulások tagjai, pl. : szántóföldi gyomok, ruderális termőhelyek növényei, de a természetes vegetációban nem tudnak meghonosodni. Az emberi beavatkozás elhagyásával megszűnnek termőhelyeik, és eltűnnek a vegetációból. • Agriophyta: először emberi segítséggel érkeztek, de konkurenciaképesnek bizonyultak, és az emberi hatás megszűnése után is fenn tudtak maradni. Bár az eredeti vegetációnak nem tagjai, de mára már a természetközeli és/vagy a természetes vegetációban is meghonosodtak. • Őshonosak: az eredeti vegetáció tagjai, nem emberi segítséggel telepedtek meg.

A bevándorlás és elterjedés típusai PRISZTER (1960) az elterjedési típusok tárgyalása során három megjelenítési formát különít el: 1. Zonális típus. Ez a legszembetűnőbb: a meghonosodó faj zárt, széles frontban terjed valamely égtáj irányában. Hazánkban ilyen pl. : az parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) a Dunántúlon. 2. Dispers típus. Egyszerre vagy rövid évek alatt sok, de egymástól távol eső ponton bukkan fel. Tipikus esete a vetőmaggal széthurcolt adventíveknek. Pl. : hazánkban terjedése kezdetén a mezei aranka (Cuscuta campestris). 3. Disjunct típus. A szélsőségeket képviselő előbbi két típus között áll, ez a leggyakoribb. Több kisebb előfordulási területről mint centrumból előtörve, gyakran vízgyűrűkhöz hasonló koncentrikus körökben történő tovaterjedés, melynél később az areák lassan összeérnek, és összefolyó continuus areává lesznek. A bevándorlási centrumok jórészt a főváros, nagyobb iparvárosok, közlekedési csomópontok stb.

Zonális típus: az Ambrosia Dispers típus: a Cuscuta campesris YUNCK. artemisiifolia L. terjedésének Előfordulásai a Középduna-medencében fázisai a Dunántúlon. 1898 és 1916 között.

Az elterjedés sebessége SUKOPP (1962) az elterjedés sebességét tekintve négy csoportba sorolja a növényeket: 1. Egyre erőteljesebben, visszaesés nélkül terjednek, pl. : Lactuca tatarica. 2. A kezdeti erőteljes terjedés után ismét normális terjedési sebességet mutatnak, pl. : Anacharis canadensis. 3. Változatlan mértékben terjedő fajok, pl. : Acorus calamus. 4. Egyre csökkenő mértékben terjedő fajok, pl. : Azola caroliniana Hollandiában.

Az elterjedés elősegítő belső tényezők • Filogenetikailag fiatalabb fajok, amelyek azonban hosszabb időn keresztül együtt fejlődtek a mezőgazdasággal és a városiasodással. • Generatív szaporodás jellegzetességei: apomixis, önfertilitás, kleisztogámia. • Genetikai alkalmazkodóképesség következtében progresszív endemizmusok is kialakulhatnak, pl. : a Xanthium albinum az Észak-Amerikából behurcolt Xanthium saccharatum-ból keletkezett viszonylag rövid idő alatt. Az Európában előforduló több, mint tizenöt Oenothera-fajból csupán csak kettő őshonos Amerikában, a többi e két szülőfajból keletkezett a 350 évvel ezelőtt történt behurcolás óta. Az Acorus calamus esetében sem az eredetileg behurcolt maláji genotípus terjedt el, hanem a belőle kialakult triploid. • Kedvező reprodukciós ráta: magas magprodukció lehetővé teszi a távolabbi élőhelyekre való eljutást.

• A diaspórák jó terjedési képessége: pl. : széllel messzire eljut. Legelőnyösebb a vegetatív és a generatív szaporodás kombinációja, pl. : a Solidago esetében. • Csírázás széles ökológiai tartományban. • Elnyújtott csírázási spektrum. • Rövid élettartam, gyors virágzás és termésérlelés: pl. : Lipcse adventívflórájának 65%-a egy- vagy kétéves. • Raktározó szervek jelenléte. • Magasság. • Kedvező morfológiai jellemzők. • Erős vegetatív terjedőképesség. • Mechanikai ápolással szembeni tűrőképesség. • Alkalmazkodás a kultúrnövények életciklusához. • Allelopatikus hatás.

• Herbicidrezisztencia, herbicidtolerancia. • Nagy ökológiai tűrőképesség. Az Európában meghonosodott Asteraceae családba tartozó fajok mindegyike Amerikában is kiterjedt areával rendelkezik. • Variabilitás a térben: a behurcolt növény teljesen új konkurencia-, tápanyag- és termőhelyi viszonyok közé kerül, károsítói, parazitái nélkül. Eközben megváltozhat a környezeti tényezőkkel való kapcsolata, mint pl. az Ailanthus altissima és az Echinochloa cruss-galli esetén is. • Variabilitás az időben: azaz idővel megváltozhat egy növény terjedési esélye. Egy kis populáció könnyebben esik áldozatul egy termőhelyi vagy klímaváltozásnak. A populációméret nem csak az első megjelenés függvénye, hanem függ a populáció kontinuitásától, minőségétől, helyi eloszlásától, pl. : az Impatiens parviflora terjedése.

Variabilitás az időben A kisvirágú nenyúljhozzám (Impatiens parviflora) karrierje TREPL (1984) adatai alapján.

Az elterjedést elősegítő külső tényezők • Melegebb lokálklíma kialakulása: főként nagyvárosokra és iparvidékekre jellemző, Berlin ruderális területein élő növények 3/5 -e melegebb éghajlatú vidékékről származik. • Más mezőgazdasági eljárás bevezetése: pl. : a dél-amerikai atracinnel kezelt kukoricaültetvényeken a Thladiantha dubia olyan mértékben elszaporodott, hogy akár 70%-os hozamkiesést is okozhat. • Az ápolás megszüntetése: a mecklenburgi kastélyparkban az ápolás megszüntetése után a Telekia speciosa erősen elterjedt. • A természetes élőhelyek átalakítása, bolygatás. • Tápanyagdús, jó vízellátottságú, nyitott vagy időszakosan nyitott élőhelyek jelenléte. • Kórokozó és fogyasztó szervezetek hiánya.

A keleti szarkaláb (Consolida orientalis (GAY. ) SCHRÖD. ) hazai elterjedése, összefüggésben a hőklímával. A bevonalkázott terület és a pontok a faj areája; a pontozott vonal a 3100 C° tenyészidőszakbeli hőösszeg vonala; a szaggatott vonal a tenyészidő 17 C°-os izotermája.

Összegzésében SUKOPP (1962!) a következőket jegyzi meg: • Közép-Európa természetes társulásaiban 100 magasabbrendű növényfaj jelenik meg neofitonként, de ebből csak 16 fordul elő nagyobb területen ill. nagyobb egyedszámban. • Nem ember által kialakított társulásokban csak lokális megtelepedés figyelhető meg. • Számos neofiton jelenik meg tengerpartokon, folyópartokon és bolygatott területeken, ezek között sok a kultúrszökevény. • Neofitonmentes társulásokat túlnyomórészt szélsőséges klímájú és/vagy termőhelyi adottságokkal rendelkező élőhelyek közt találunk.

• Nyitott vagy időszakosan nyitott társulások kedvező feltételeket teremtenek a neofitonok megtelepedéséhez. • A neofitonok száma nagyobb síkvidékeken és dombvidékeken, hegységekben sokkal kisebb. • A legtöbb neofiton Észak-Amerika és Ázsia hasonló klímájú területeiről érkezik, de jelentősek a progresszív endemizmusok is. • Csak néhány faj képes önálló társulás (Spartinetum, Impatienti-Solidaginetum) alkotására.

Az adventív növények meghonosodásának hatása az ökoszisztémára Azzal kapcsolatban, hogy egy adott esetben az adventív növény veszélyezteti, netán kiszorítja a honos növényfajokat, illetve diverzitáscsökkenést okoz az ott élő faunában, a kutatók álláspontja sem mindig egységes. Abban azonban egyetértenek, hogy ily módon leginkább a szűktűrésű, kis, ill. diszjunkt areával rendelkező specialisták, endemikus és reliktum fajok veszélyeztetettek. Ugyancsak veszélyben vannak a szigetek kevésbé versenyképes fajai.

A flórára és a vegetációra gyakorolt hatás: • Beilleszkedés a társulásba • Őshonos növényfajok kiszorítása • Kórokozók behurcolása • A honos növények génkészletének befolyásolása Az állatvilágra gyakorolt hatás: • A növény-állat interakciók (fogyasztók, fészkelők, stb. ) számának csökkenése • A növény-állat interakciók számának növekedése • Az interakciók száma közel azonos marad

A termőhelyi tényezőkre gyakorolt hatás: • A talaj nitrogéntartalmának feldúsulása • Az avar- és humuszképződés felgyorsulása • A talaj vízgazdálkodásának megváltozása Az emberre gyakorolt közvetlen hatás: • Allergén hatás • Fito-fotodermatitisz (bőrgyulladás) • Karcinogén (rákkeltő) hatás • Mérgező hatás

Az adventívek kontrollálásának lehetőségei Az adventív növények negatív hatásainak megítéléséhez hasonlóan, kontrollálásuk, visszaszorításuk megítélésében is megoszlanak a vélemények: JOSEPH H. REICHHOLF: „Több toleranciát az idegen fajokkal szemben!” RÜDIGER DISKO: „Több intoleranciát az idegen fajokkal szemben!” Prevenció: • Az idegen fajok behozatalának nemzetközi szabályozása, a behozott növény megtelepedési képességének, lehetséges negatív hatásainak tesztelése. • Természetes és természetközeli növénytársulások megalapozásának elősegítése. • A kezelések szükségességének mérlegelése és a hatás tesztelése. • Természettel összeegyeztethető eljárások alkalmazása, például ügyelni kell a hatás szelektivitására. • A kivitelezés gondos végrehajtása, és a hatás folyamatos figyelemmel követése.

Fizikai kontroll: • Mechanikai ápolás különböző fajtái, pl. : sarlózás, kaszálás • Égetés • Elöntés, lecsapolás • Letakarás Biológiai kontroll: • Legeltetés • Fogyasztók és kórokozók behozatala Kémiai kontroll: • A herbicidek alkalmazása • Allelopatikus növények alkalmazása