Mennybl az angyal lejtt hozztok psztorok Hogy Betlehembe

Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok.

Istennek Fia, aki született jászolban, Ő leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban.

Gyónom a mindenható Istennek és nektek testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem: gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással. Én vétkem, én igen nagy vétkem.

Kérem ezért a Boldogságos, mindenkor szeplőtelen Szűz Máriát, az összes angyalokat és szenteket, és titeket testvéreim, hogy imádkozzatok érettem Urunkhoz, Istenünkhöz.

Született világ Megváltója, angyalok jöttek, új hírt hoztak Betlehemben Örök Atyának szent Igéje íme hallgat, most nem szólhat, Betlehemben. Üdvösségünknek kútforrása emberré lett, s világra jött Betlehemben

Dicsőség mennyben az Istennek! Az angyali seregek vígan így énekelnek: Dicsőség, dicsőség Istennek.

Békesség földön az embernek! Békesség földön az embernek, Kit az igaz szeretet a kis Jézushoz vezet, Békesség, békesség embernek.

A föld minden határa látta * üdvözítő Urunknak jóságát.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban;

aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették.

Alászállt a poklokra, harmadnapon föltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.

Hiszek Szentlélekben. Hiszem a katolikus Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát; a test föltámadását és az örök életet. Ámen.

Istengyermek, nézd szívemnek forró vágyait: Boldogságot adni másnak nincs hatalma itt, Csak Tenéked, Istenem. Ó, ha arcod megjelen Áldott ostya szent színében, boldog vagyok én.

Fogadja el az Úr kezedből az áldozatot nevének dicséretére és dicsőségére, mindannyiunk és az egész Anyaszentegyház javára!

Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk föltámadásodat, amíg el nem jössz.

Ó gyönyörűszép, titokzatos éj! Égszemű gyermek, csöpp rózsalevél. Kisdedként az édes Úr Jászolában megsimul Szent karácsony éjjel!

Ó fogyhatatlan csodálatos ér! Hópehely ostya, csöpp búzakenyér. Benne, lásd: az édes Úr Téged szomjaz, rád borul, Egy világgal ér fel.

Az Ige megtestesült Názáretben, Kit Mária szűzen szült Betlehemben. Itt vagyon elrejtve kenyérszínben, Imádjuk mindnyájan egyetemben.

Ezt az igaz nagy Isten bölcsessége Mindeneknek javára cselekedte. E dolgon angyalok csodálkoznak, Emberek, állatok álmélkodnak.

Betlehembe ne menjünk, föltaláljuk Jelen e szent oltáron, s magasztaljuk. Mert szívünk, ha tiszta és ártatlan, Kedvesebb az neki, mint az arany.

Dicsőség és dicséret az Atyának, E világra született szent Fiának, És vele a kegyes Szentléleknek, Szentháromságban az egy Istennek.

Csordapásztorok midőn Betlehemben Csordát őriznek éjjel a mezőben,

Isten angyali jövének melléjük, Nagy félelemmel telék meg ő szívük,

„Örömet mondok, nagy örömet néktek, Mert ma született a ti üdvösségtek. ”

„Menjetek el csak gyorsan a városba, Ott találjátok Jézust a jászolba‘ ”

Elindulának és el is jutának, Szűz Máriának jónapot mondának,

Fel nagy örömre! ma született, Aki után a föld epedett. Mária karján égi a fény, Isteni Kisded Szűznek ölén. Egyszerű pásztor, jöjj közelebb, Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik, Bársonyos ágya nincs neki itt. Csak ez a szalma, koldusi hely, Rá meleget a marha lehel. Egyszerű pásztor, térdeden állj! Mert ez az égi s földi király.