Megnyit Dr Lvai Zoltn Professor Emeritus Kedves kollgk

Megnyitó Dr. Lévai Zoltán Professor Emeritus

Kedves kollégák, tisztelettel köszöntök minden megjelent résztvevőt, többek között Plank professzor urat, aki már az első, 1990 -ben rendezett szemináriumon is itt volt. A szeminárium beindításával alapvetően a gépjármű szakértői európai gyakorlatnak megfelelő baleset-rekonstrukciós módszerek hazai alkalmazása volt az elsődleges cél. Ennek érdekében hívtunk meg, és hívunk meg neves külföldi előadókat elsősorban Ausztriából és Szlovákiából, de itt volt Zomotor professzor is Németországból, aki a szűkebb járműmérnöki területen belül magas szintű járműdinamikai előadássorozattal bővítette a témakört. A mostani témák a meghívóban láthatók. Ezt természetesen mindenki ismeri:

Itt most a két nap alatt 22 kollégánk fog szerepelni:

Bocsánat! A 23 -ik én lennék, de már nem fértem rá. Az előadások témaköre eleinte főleg műszaki jellegű volt, ami mostanában is jelentős helyet foglal el, mivel a fejlődés újabb problémákat vet fel, gondolok itt például az autonóm jármű problémakörére. Igaz, ebben az egyetlen kérdésben is felmerülnek pszichológiai, jogi kérdések éppúgy, mint környezet-érzékelés, mivel ezek biztonságkritikus tényezők. De élő téma a passzív biztonság munkaterülete, mivel a gépjárművek ütközéses balesetei során a bent ülők biztonsági kérdéseivel is kell foglalkozni.

Az előadások témaköre jelentősen kibővült az interdiszciplinar-ítás jegyében, mind több más szakterület képviselői vesznek részt szemináriumainkon, például pszichológusok, mivel a közlekedési balesetek hátterében gyakran húzódik meg például az obstruktív alvási apnoé szindróma nevű alvászavar. Jogászaink pedig hangsúlyozzák, hogy bizonyos jogi ügyekben segítené a tényfeltárást, ha már a tanú első meghallgatásakor jelen lenne egy szakértő és műszaki ismereteivel, esetleg kérdések megfogalmazásával támogatná a bíróság munkáját. Önök is jól ismernek egy szakértőt, dr. Kőfalvi Gyula címzetes egyetemi docenst, aki ilyen jellegű tevékenysége során nyílván sok baleseti helyszínrajzot is csinált, például ilyesmiket:

Már az első időszakban voltak Tatán helyszíni ütközési kísérletek: Erről majd beszédem végén egy kis filmet fogok levetíteni.

Meg kell mondjam, hogy ütközési kísérletek máshol is voltak, illetve vannak Magyarországon. Például a tanszékemen Ternai docens csinálta ezt annak idején:

De nagyon komoly kísérletek folynak ma is Gödöllőn, az előbb említett volt tanítványom, Kőfalvi kolléga vállalatánál. A gödöllői ütközési kísérletek gyakorlatilag 2012 -től kezdődtek. Felsorolok néhányat: több szabadtéri személygépkocsi-gyalogos elütés három esetben, személygépkocsi-moped, személygépkocsi-kerékpár teszt egyszer-egyszer, rakományelmozdulás-teszt kétszer, hevederes rakományrögzítés dinamikus terhelésének menetkísérletei tíz esetben, laboratóriumi dinamikus ütközés Hyper G próbapadon, rakomány dinamikus terhelésének vizsgálata szintén Hyper G próbapadon:

Eszembe jutott valami az őskorból. A 90 -es években bizony a modern technika kicsit elmaradott volt Magyarországon. Ezt az akkori szeminárium résztvevői is tapasztalhatták. Míg a külföldi előadók asztalánál már modern laptopok voltak, addig a hazaiak nagyméretű, asztali berendezéseket használtak:

Köztudomású, hogy én minden ilyen és hasonló rendezvényen rengeteget fényképezek. A képekből diaporámákat szoktam csinálni, amiket kiteszek az egyik honlapomra, az automobilizmus. hu-ra:

Most nem tudok fényképezni, de gondolom, majd kapok az itteni fotósoktól képeket, akkor azokat is kirakom ide: Az ikonja már kint van az első sorban, csakhogy még nem működik.

Dicsekvésként megemlítem, hogy az automobilizmus. hu-val együtt 12 webszájtot csináltam, csinálok. Ezek közül a legnagyobb méretű, legterjedelmesebb a lezo. hu:

Innen természetesen elérhető a többi tizenegy. Tartalma nagyon sokrétű, de a mai témához legjobban illik a Gépjárművek szerkezettana című fejezet. Ebből egy kis ízelítő: részlet a „hidraulikus fék” fejezetből. Ezeket az ábrákat természetesen én csináltam, körülbelül öt ezer darabot a 20 év alatt.

Befejezésként azért még megmutatok egy morbid fotót: Remélem, hogy a jelenlévők tevékenységének köszönhetően a jövőben mind kevesebb hasonló sírkövet kell majd készíteni. És most nézzük a filmecskét: