Meggyzstechnika rumcaisgmail com http www filozofia bme huMembersrumcaismeggyozestechnika1

Meggyőzéstechnika rumcais@gmail. com http: //www. filozofia. bme. hu/Members/rumcais/meggyozestechnika-1

Konfliktus és kofliktusmegoldás Copyright (c) 2008 Kertész Gergely Ezt az anyagot a Creative Commons Jelöld meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 2. 5 Magyarország Licenc alatt teszem közzé

Miről lesz szó? • Mik a leggyakoribb okai az emberek közötti konfliktusoknak? • Miért hajlamosak eszkalációra a csoportközi konfliktusok?

A konfliktus eredete • A konfliktus célok összeférhetetlensége: a felek kölcsönösen egymás érdekeit sértőnek tartják a másik céljait. – A reális konfliktus elmélete: • A konfliktus szűkös, korlátozott anyagi erőforrásokért folyó küzdelem. -> a természetben a legtöbb konfliktus ezen alapszik. (Ld: darwinizmus) • A csoportok közötti konfliktus gyorsan ellenségességgé alakul, ha versenyhelyzet van és a játék zéró összegű. (amit az egyik nyer a másik elveszíti) • A csoportok kölcsönös percepciója az etnocentrikus szindrómának megfelelően egyre durvábban torzul. • Példa: verseny az állásokért. – Gyakran a kirekesztettekből lesznek kirekesztők: » Feketék – latin-amerikaiak -> kevesebb munkalehetőség -> a feketék ellenállása. » 1992, Los Angeles -> feketék a koreai boltosok ellen.

Szociális konfliktus esete • Verseny szociális javakért: tisztelet, megbecsülés, presztízs. – Konkrét jutalom nélkül, a tevékenység szociális értékelésének önmagában lehet motiváló ereje. – A csoportmechanizmusok, az emberek önkategorizációra, csoportazonosulásra való hajlamán keresztül még a vakcsoportokon is működnek, melyeket akár egyszerű pénzfeldobással alakítottak ki. – A verseny alapja a társas identitás -> az önértékelés nagyban összefügg a csoport értékelésével, így a pozitív identitásra való törekvés erős motorja lehet egy konfliktusnak.

Relatív depriváció (hiány) elmélete • Az elégedettség érzésének szintjét nem külső mérce, hanem társadalmi összehasonlítás határozza meg. – Az alapvető szükségletek kielégítése után kevés objektív támaszunk marad az összehasonlításra. – Tegyük föl, hogy fizetésemelést kapunk és boldogan új autót vásároluk. Ha a szomszédnak így is jobb autót tart mint mi, akkor is lehetünk elégedetlenek, ha mi stabilan többet léptünk előre a társadalmi ranglétrán mint ő. -> relatív egoisztikus depriváció – Az emberek gyakran érzik úgy, hogy csoportjuk nem halad olyan jól, mint ahogyan egy másik csoport. -> relatív fraternalisztikus depriváció. • Egy szegény csoport is lehet elégedett, ha a többiek még szegényebbek. Egy fellendülő gazdaságú ország lakói is lehetnek frusztráltak, mivel a többiek még mindig gazdagabbak.

A csoportok versengőbbek mint az egyének. • Bármi, ami erősíti a csoport identitásának érzését, fokozza annak versenykészségét. – A csoporttagként kategorizálódó egyének versengőbbek, mint a magányos egyének. • Az emberek hajlamosak lemondani az abszolút haszonról a másik csoport fölötti nagyobb fölény elérése érdekében. – Az emberek maximalizálják a külső csoporttal szembeni előnyüket a saját csoport hasznának költségére. -> jobbnak lenni másoknál fontosabb, mint jónak lenni. • A tekintély fontosabb mint a gazdagság. – Ford – Honda elsőbbségi versenye -> az árverseny végül inkább veszteséget okoz, vagy kisebb nyereséget. A harc az elsőbbségért háttérbe tudja szorítani az anyagi javakért folyó versenyt.

A csoportok versengőbbek mint az egyének. • Konfliktushelyzetben a csoport lojalitást, a csoportnormákhoz való szigorú alkalmazkodást követel. Ez szélsőségesebbé teszi a szembenállást. – A bizonytalan helyzetű vezetők általában kihasználják a konfliktus hatását a csoportviselkedésre. (Milosevics 1992) • A csoporttól el is várjuk az erős hajlamot a versengésre. – A csoportoktól az emberek is erősebb versengést várnak, mint egyéntől. – Ennek az elvárásnak önbeteljesítő hatása van. A másik fél megelőző lépésekkel növeli konfliktus intenzitását.

A konfliktus súlyosbodása • Kommunikáció, ami ront a helyzeten: – A csoporton belüli interakció megszilárdítja a csoport véleményét. -> csak megerősítések. – Csoportpolarizáció: a belső kommunikáció hatására a vélemények szélsőségesebbé válhatnak. -> Ha a vélemények kezdetben erősen megoszlanak, annak inkább depolarizáló, erősen mérséklő hatása van. Ha kevéssé oszlanak meg, a kezdeti többségi vélemény erősen befolyásolja a végső döntést: • Felszínes feldolgozás -> a tagok jelentős része nem végez valós következtetéseket, a többiekre hagyatkozik. • Legyen bár szisztematikus a feldolgozás -> a kezdeti vélemények elmélyítése, megerősítése zajlik. • Végül a vélemény a kezdetinél szélsőségesebb lesz. – A belső beszélgetés növeli az elkötelezettséget, a magabiztosságot a saját álláspont helyességével kapcsolatban.

A konfliktus súlyosbodása • Az emberek azt hiszik, hogy a fenyegetés növeli alkudozási hatalmukat. – Ha ezt szembenálló csoportok tagjai gondolják, az eszkalálódó konfliktushoz vezet: • A fenyegetésre alkalmas eszköz puszta rendelkezésre állása elegendő ahhoz, hogy éljenek vele! (atomhatalmak) • Ha van lehetőség a másik korlátozására, a jutalom kereséséről az emberek a versengő viselkedésre váltanak! • A fenyegetés jellemzően viszontfenyegetést szül, csökkenti a kompromisszumkészséget. (chicken game) – A fenyegetés csoportközi konfliktusban könnyen önigazoló visszacsatolást hoz létre: • Ha a fenyegetett reakciója viszontfenyegetés (ez jellemzően, arra a feltevésre alapul, hogy mindegy mit csinál, a konfliktus úgyis elkerülhetetlen), akkor a fenyegető hitei a fenyegetettről megerősítést nyernek, stb. . . • Ha a fenyegetés uralja a kommunikációt, akkor hárítjuk a kooperatív megoldásra felszólító gesztusokat. – Az elrettentés politikája: „Ha békét akarsz, készülj háborúra!” -> ez nyilván eleve fenyegető -> „Ha felkészülsz a háborúra, háborút is kapsz!”

A konfliktus súlyosbodása • A koalíciók alakítása is fenyegető lépés, intenzívebbé teheti a versengést. – I. vh. -> Monarchia szövetsége Németországgal, Oroszország szövetsége Szerbiával. . . • „Szemet szemért, fogat fogért”, vagyis a viszonosság normája áll a háttérben: – Inkább erősíti, semmint tompítja a konfliktust, ahogy a vendetta, vérbosszú esetében is. – A konfliktus öngerjesztő tendenciát mutat • mert a visszafizetés normája eltér a pozitív viselkedés viszonzásának normájától, • a felek többet torolnak meg mint amit kapnak. • a felek azért növelik a tétet, hogy elrettentsenek a további agressziótól. – M. Gandhi: „Ebbe a szemet szemértbe belevakulunk mind. ” (India-Pakisztán)

A konfliktus súlyosbodása • Az észlelés torzulása konfliktushelyzetben: – Kiéleződik az etnocentrikus szindróma. 1. A saját csoport nem tehet semmi rosszat. – (Isten velünk van. . . de a másik csapat is ezt gondolja) 2. A külső csoport nem tehet semmi jót. – (háborús pletyka: Boszniában szerb csecsemőkkel etették az oroszlánokat az állatkertben. . . ) – Ezek önbeteljesítő jóslattá válnak, csak az alátámasztó evidenciákat veszik figyelembe! 3. A saját csoport a legerősebb. – Figyelmen kívül helyezi a cselekedetek morális konzekvenciáit.

A konfliktus súlyosbodása • Az észlelés torzulása konfliktushelyzetben: – Attribúciós problémák lépnek fel. A külső csoport viselkedését ellentétes okokkal magyarázzák: 1. A saját csoport motívumai pozitívak, bátrak, tisztességesek, morálisan igazolhatóak. A másikéi, bár ugyanúgy viselkedik, negatívak -> irracionális, merev, ideológiájuk elvakítja őket. 2. A saját csoport cselekvéseit a helyzet diktálja. Az ellenfél cselekedetinek okai jellembeli hibák. 3. A külső csoport egy „sötét vezér” irányítása alatt áll. (Szaddam Husszein) A nép áldozat, együtt lehet vele érezni, viselkedésének oka a vezér. – Tükörkép-gondolkodás: • • Általában harciasak vagyunk, de békülékenységet várunk másoktól. A korlátozó cselekmények, fenyegetések használatát mindenki hatásosabbnak ítéli a kiegyezésre irányulóknál a másik csoporttal szemben. A saját csoporttal szembeni fellépés esetén éppen fordítva gondolkodunk.

Etnocentrikus szindróma • Saját csoporttal kapcs. attitűdök: – – – Erkölcsösebb, felsőbbrendű Saját csoport értékei univerzálisak Erős, szinte legyőzhetetlen Elfogadják a lopás, gyilkosság elleni szankciókat. Stabil kooperáció a csoporttagokkal Hajlandóak harcolni, meghalni a csoportért. • Idegen csoporttal kapcs. attitűdök: – – Erkölcstelen, alsóbbrendű Gyenge, legyőzhető Távolságtartás a másik csoporttól, xenofóbia, bizalomhiány Elfogadható az idegen csoporttal szembeni erőszak, nem szorul szankcionálásra. – Nincs kooperáció az idegenekkel. – Háborúban erkölcsös az ellenséges csoporttag megölése.

A konfliktus súlyosbodása • A nemzetközi konfliktusok általában felfokozott érzelmi állapotokat is hoznak magukkal -> – Ez rontja a szisztematikus feldolgozás esélyét a döntéshozóknál. – Nyomasztó mennyiségű, rossz minőségű információ alapján kell azonnali döntéseket hozni. – A konfliktus retorikájában radikális egyszerűsödés jelenik meg (R. Reagen: „a Szovjetunió a gonosz birodalma”) • Az ellenségeskedés eredményei (etnocenrikus szindróma szélső esetei): – Morális közöny a másik csoporttal szemben. (passzivitás) – Morális kiközösítés. (külső csoport tagjainak kívülrekesztése az erkölcsi normák érvényességi körén. ) – A hatalom birtokosaként a győztes csoport „végső megoldás”ként a másik csoport elpusztítására tör. (Holocaust, Örmény, Kurdisztáni népirtások Törökországban, stb. ) – Miután a népirtás elfogadottá válik, a győztes csoport torzult érzékeléséből következően megjelenő erkölcsi felsőbbrendűség a tettek megfelelő erkölcsi igazolásának tűnik fel.

Konfliktusmegoldás

Konfliktusmegoldás tárgyalással • Konfliktus kikényszerített megoldása: – A győztes diktátuma érvényesül. A másik fél kiszorul a piacról, elveszti a háborút, stb. • Az a feltevés áll a háttérben, hogy amit az egyik megszerez, azt a másik el kell veszítse. -> nem mindig igaz! • Az ilyen megoldás ritkán hoz megoldást hosszú távon. (-> Az I. vh. utáni békefeltételek vezettek a II. vh. -hoz) • A békés megoldáshoz, le kell mondani a teljes győzelemről. Ehhez hasznos, ha: • a győztes kimenetel kétséges • csitulnak az érzelmek • a konfliktus költségei tudatosításra kerülnek • Disztributív megoldás – Kölcsönös kompromisszum, engedmény: • a megoldás félúton van a felek érdekei között. – a játszmát továbbra is zéró összegűként azonosítják, a „terület” felosztása zajlik.

Tárgyalás Vitatípus Konfliktus Cél Eszköz Veszekedés Érzelmi feszültség A másik legyőzése, feszültség levezetése Személy támadása, megfélemlítés. Törvényszéki tárgyalás Rivalizálás 3. fél jóindulatának elnyerése Aktuális dramaturgia szabályozza. Lehet kötöttebb, kötetlenebb. Racionális vita Véleménykülönbség Az igazság kiderítése, a véleménykülönbség feloldása Bizonyítás és kritika jó minőségű, Helytálló vagy plauzibilis érvekkel. Tárgyalás, megbeszélés Érdekütközés Az érdekkülönbség feloldása, mindenki számára elfogadható kompromisszummal Alkudozás. A másik érdekeit szem előtt tartó kooperatív egyezkedés. A tárgyalás olyan kölcsönös kommunikáció, amelynek célja a megegyezés elérése olyan szituációkban, ahol az érdekek egy része azonos, a többi ellentétes.

Tárgyalás • A sikeres tárgyaláshoz fontos, hogy képesek legyünk megérteni a másik fél valódi álláspontját! – Kísérletekben a vitapartnerek 85%-a nem vette észre, hogy egy adott témában az ellenfél egy tárgyban az övével megegyező álláspontot képvisel! • A másik fél nézőpontjának, érdekeinek pontos észlelése a sikeresség legpontosabb előrejelzője! • Ennek elősegítésére használatos a szerepcsere módszere. – Jellemző a reaktív leértékelés: ha az egyik oldal ajánlatot tesz a másik azt rögtön kedvezőtlen fényben látja: „ha ez nekik jó, akkor nekünk biztosan rossz” -> még akkor is ezt tételezzük fel, ha nincs tudomásunk semmiről, ami ezt megerősítené! – A kemény és a puha alkudozás is rendszerint rossz eredményre vezet, ha a játszmát zéróösszegűként látják a felek és az eljárás a középutat kereső alkudozás. • Ez nyer-veszít, vagy veszít-veszít szituációkat idézhet csak elő. • Hosszú távon csökkenti a tárgyalási hajlandóság esélyét.

Integratív megoldás • Olyan helyzet létrehozása, ami „nyertes-nyertes” szituációt idéz elő, vagyis mindenki jól jár. – Módszerek: • Kölcsönös kedvezés • Költségcsökkentés – Az integratív megoldáshoz általában kreatív gondolkodásra van szükség. • A problémamegoldás kulcsa: lehet, hogy a két fél érdekei összeegyeztethetőek, bár a konkrét kiindulópontjuk nem az. • Pl. : Két olvasó összeveszik a könyvtárban, hogy nyitva legyen-e az ablak, vagy csukva? A könyvtáros kideríti, hogy az egyik friss levegőre vágyik, a másikat viszont zavarja a huzat. Erre könyvtáros javaslata, hogy kinyit egy ablakot a másik teremben, ami mindkét félnek kielégíti az igényeit. • További példák: Golán-fennsík (Izrael-Szíria, 1967)