LUCIAN CUCUIET DUDAS LAURENTIU TIBOR LUMINITA DUDAS Szatmrnmeti
LUCIAN CUCUIET DUDAS LAURENTIU TIBOR LUMINITA DUDAS: Szatmárnémeti fejlődése a 19. század végén és a 20. század első felében a források tükrében
A 18. században a két település, Szatmár és Németi egyesült (1715), létrehozva Szatmárnémetit. A város már létrejöttekor fontos szerepet töltött be a térségben. Amikor ismét megszerezte a szabad királyi város címet ugrásszerű gazdasági, szociális, demográfiai és kulturális fejlődés tapasztalható.
A tanulmány keretében bemutatott időszak, a 19. század vége és a 20. század első fele kiemelkedő időszak a város fejlődésében, különösen akkor, azoknak az urbanisztikiai jellemzőknek az ismeretében, amelyek ekkor valósultak meg (építkezések, városrendezési munkák), és modern várossá tették Szatmárnémetit.
A gazdasági fejlődés minden területen végbement. A város lakosságszáma is növekedésnek indult. Eljött az idő, hogy új szempontokból gondolják át városfejlesztést. A 19. század végén a város lakossága majdnem 27000 főből állt, ami a következő évtizedekben kb. 35000 főre nőt.
Közismert, hogy már a 19. század elején elkezdtek foglalkozni a városrendezés kérdésével, és a munkálatok felügyeletére létrehozták a városrendezési tanácsot. A 19. század végétől jellemző építési konjunktúra idején különös figyelmet szenteltek a városkép kialakításának: a városképet meghatározó magánházak, kulturális, egyházi, oktatási és középületeket emeltek.
Megfigyelhető, hogy építési területeket foglalnak le a zöld területek szépítéséhez, egy pihenő zóna létrehozásához, és hogy fejleszteni tudják az úthálózatot, és be tudják vezetni a modernizálás számos elemét, így az elektromos világítást.
Egy másik inspirációs tényező a város fejlődésében egy folyamatosan jó, kiegyensúlyozott gazdasági tevékenység, mivel a gazdasági fejlődés, a demográfiai növekedés és a városfejlesztés modernizálódása szorosan összefüggenek, és kölcsönös hatást gyakorolnak egymásra.
A város gazdasági fejlődését bizonyítja az alábbi iparvállalatok megjelenése: Gőzmalom (1896) Téglagyár (1894) „Princz Testvérek” Gyára (1906) Unió (1912)
Az 1888 -as évben létesült az Elektromos Telep egyike, elsőként Erdélyben. Megépítésekor a központi piac és a színház világítását biztosította. 1899 és 1900 között a meglévő mellé két másik gőzgépet is beszereltek, hogy át tudjanak állni az utcák közvilágítására és az épületek belső megvilágítására. Ezekkel a teljesítmény hétszeresére nőtt. 1892 -től a már az egész városban volt elektromos világítás.
A gazdasági fejlődés fellendülésével egyre nagyobb igény merült fel a város fejlesztésére, beleértve az utcák kövezését, aszfaltozását és a járdák építését. A gazdaság növekedése magába foglalja a kereskedelem és a szállítás fejlődését is, így 1870 -ben felépült a vasútállomás, majd 1890 -ben egy új, immár 120 méter hosszú vasúti pályaudvar.
1889 -ben elkezdődött az új városháza építése. Egyik szárnyát már 1890 -ben befejezik, majd a teljes épületet 1891. január 5én adják át.
Mivel a bíróság régi épülete sem felelt meg az igényeknek, már 1894 -ben felmerült egy új székház építésének gondolata. Megállapították, hogy az új bírósági palota megépítéséhez az önkormányzatnak biztosítani kell az építési telek megvásárlásához 50000 forintot, az építkezéshez 200000 forint előleget és végül 7700 forintot a bankköltségekhez.
A grandiózus építkezést hét évre tervezték. 1894. november 3 -án az igazságügyi minisztérium jóváhagyta a bírósági épület terveit és ezzel együtt a Rákóczi és a Verbőczi út (jelenleg Mihai Viteazul és Mileniului) kereszteződésénél lévő börtön építésének engedélyét is.
A kulturális épületeknek is nagy figyelmet szenteltek. Az 1889– 1892 -es években épült meg a pápai Vayta Adolf tervei alapján a 763 fős új színház. A belügyminisztérium azonban az építési engedélyt feltételekhez kötötte: be kellett vezetni az elektromos áramot az épületbe és garantálni a tűzvédelmét.
A város felvirágzásával nőtt a zöld területek rendezettsége is: a centrumot parkosítják, létrehoznak ezen kívül még egy parkot és a Kossuth-kertet (ma Római-kert). Ezek ennek a korszaknak a legszebb pihenő területei és sétányai.
A 19. század végén tervbe vették egy közfürdő építését a Kossuth-kertben. 1900. május 15 -ig kellett a kivitelezési terveket benyújtani. Február 20 -án Tóásó Pál terveit fogadta el a városi tanács. A kivitelezéssel Hirsch Miklóst bízták meg. 1900. augusztus 8 -án kezdték meg a munkálatokat és 1901. június 8 -án a terv szerint fejezték be.
A 19. és a 20. század fordulóján olyan új építkezések zajlanak le, amelyek hosszú időre meghatározzák a város arculatát: a régi városháza helyén épül fel 1902 -ben a Pannónia Hotel (ma Dacia Hotel). A szecessziós stílusú épület ma is a város jelképének számít. Az épület előkelő helyet biztosít a városban szervezett különféle rendezvénynek megtartására.
Pannónia Szálló (Dacia Hotel)
A szatmárnémeti Tűzoltó-torony
1903 -ban Meszlenyi Gyula püspök 20000 aranykoronás adományából felépítik a Tűzoltó-tornyot. Az épület kb. 45 m magas, négyszög alakú alapból és egy henger alakú toronyból áll, tetején egy terasszal, ami régen tűzvédelmi megfigyelésére szolgált. Egy másik jelentős épület: a Fehér Ház 1912 -ben épült a Zöld Fa csárda helyén. A Weszelovszky-testvérek építették, és nagy újdonságnak számított, hogy lift is volt az épületben.
A szatmárnémeti Fehér Ház ma (Casa Alba)
A város fejlődése ebben az időszakban elsősorban Böszörményi Károly, Herman Mihály, Rogoz Pap Géza és Vajay Károly polgármesterek munkájának köszönhető. Az első világháború után a város életének új szakasza kezdődött. Az új román városvezetés érdekelt volt a háborús károk helyreállításában, a város fejlődésének folytatásában.
Az Unió üzem és a „Printz testvérek” gyár fejlődése is folytatódott, modernizálták a textilgyárat, az olajfinomítót, a téglagyárat stb. A 19. században a város gazdaságát a Debreceni Ipar és Kereskedelmi Kamara felügyelte. Szatmárnémetiben 1929 -ben alakul meg a Kereskedelmi Ipar és Árutőzsde Kamara.
Az elektromos műveket is modernizálták: 1934 -ben üzembe helyezték az első turbinát, ami a hagyományos rendszerrel párhuzamosan termelte az energiát. A gépházat és a kazánokat újjáépítették és két földalatti tartályt is elhelyeztek még, valamint felszereltek két villanyáram gyűjtő kollektort és egy földalatti szivattyúházat is.
Ebben az időszakban is folytatódik a középületek építése: 1935. július 19 -én kezdik el a megyei elöljáróság új székházának építését, amit 1937 -ben adnak át. Komoly eredmény volt a repülőtér kiépítése 1937 -ben.
Szintén a harmincas években épült az a két egyházi épület, amelyek szimbólumai lettek a városnak. Az ortodox „Patron Nagyboldogasszony” katedrális 1937– 1939 között épült. A görög katolikus „Szent Arkangyalok Michael és Gábriel” katedrális, amelyet Victor Smighelschi és G. P. Liteanu építészmérnökök tervei alapján építettek. 1937. november 7 -én szentelték fel.
A szatmárnémeti görög katolikus katedrális
Az időszak fontos eseménye volt II. Károly román király látogatása 1936. november 2án. Ugyanabban az évben Csehszlovákia elnöke, Eduárd Benes utazása közben állt itt meg. A híresebb román személyiségek közül megfordult a városban Gheorhe Tătărescu, a Miniszteri Tanács elnöke (1937), dr. Valer Pop, Alexandru Lapedatu, Ion Inculeţ, Vintilă Brătianu miniszterek.
A város fejlődése ebben az időszakban elsősorban Augustin Ferenţiu, Ştefan Benea és Victor Moiş polgármesterek tevékenységéhez köthető. A gazdasági növekedés, a városkép kialakítását szolgáló körültekintő városrendezés és az életszínvonal emelése Szatmárnémetiből az említett korszakban modern várost teremtett.
A II. világháború kitörése beárnyékolta a város életét. Az 1944 -ben elszenvedett légitámadások elpusztították a korábban létrehozott értékek egy részét. A Fehér Ház, a Pannónia Hotel, az Igazságügyi Palota, a vasúti pályaudvar, a színház a történelem viharait átvészelve maradtak meg a korszak tanúbizonyságaként. Ezek ma is Szatmárnémeti emblematikus épületei.
Fordította: Novák Zoltán
- Slides: 32
