Lovak A l hziastsa a korai civilizcik idejn

Lovak A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, KözépÁzsiában kezdődött (botaii kultúra), majd a mai Dél. Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket. Nyugat- és Közép. Európában körülbelül 700 óta, a vaskortóll használják a lovat hátas állatként.

Anatómia A ló páratlanujjú patás állat. Izomzata fejlett, erős. A lónak testéhez képest kis gyomra van, ezért figyelni kell etetésére. Túletetés esetén különböző halálos szövődményű betegségek alakulhatnak ki. A ló fejformái A fejformán a ló fejének oldalnézetét értjük. Ennek ismeretében következtethetünk a ló fajtájára, de csak esztétikai szempontból van jelentősége, a használhatóságot nem befolyásolja. Egyenes fej: a ló feje oldalról egyenes. Kosfej: konvex profilú fej Félkosfej Juhfej: a fejnek domború a homlokcsontja Ékfej: oldalról nézve rövid fej, mely a nagy rágóizom tájékán aránytalanul szélesebb, mint a szájnyílásnál Disznófej: durva, burkolt fej Csukafej: konkáv profilú fej

A ló háta és fara A ló hátát alapvetően a test többi részéhez viszonyított hossza alapján jellemezzük. Az ideális háthossz általában a hasznosítás függvénye: a lovassportokban leginkább a közepesen hosszú hát, a hidegvérű fajtáknál a rövid hát az ideális. A ló "farmotoros jármű": erejét, sebességét és teljesítményét nagyban befolyásolja a far alakja és izmoltsága. A hát és a far formája között nincs összefüggés, mindkét testtáj bármelyik formája kialakulhat egy-egy egyednél. Dinnye alakú far és előremélyedt hát: a dinnye alakú far ideális, mivel a gyors mozgást segíti. Az előremélyedt hát gyakran idősebb lovaknál jelenik meg. Hátaslovak esetében a hosszú hátizom és a hátcsigolyák fokozott terhelését vonhatja magával. Fogatlovaknál nem jelent problémát. Vékony törzs: a vékony törzsű ló gyakran nem megfelelő teherbírású, hiszen kevés hely van a testében a vérkeringés és légzőszervei számára. Csapott far és ideálisan ívelt hát: a csapott far ált. csak szépséghiba, bár bizonyos egyedek a hátsó lábukkal gyakran belelépnek az elülső sarokvánkosba. Vízszintes far és egyenes hát: az ilyen farral rendelkező ló ált. ugrásnál kevés erőt tud kifejteni, és gyakran egyensúlyi problémákkal küzd. Egyenes hát esetén a hát felső vonala majdnem vízszintes. Ált. csak szépséghiba. Pontyhát: a martól lefele lejt egy kicsit a hát és a far is: az ilyen ló számára különösen nagy a lovas hordása, és mozgása is kötött az ideálishoz képest.

Színek A ló szőrének színe attól függ, hogy bőre mennyi pigmentet, vagyis természetes festékanyagot tartalmaz. Szinte minden lónak és póninak sötét a bőre, kivéve a fehér jegyek helyén, például a fejen vagy a lábvégeken, ahol a bőr rózsaszínű, egész testükön. Általában amit fehér lónak mondunk, az valójában szürke. Ezeknek is sötét a bőre, ami azonban csak az orrtájékon látszik. Alapszínek: fekete, pej, sárga és fakó Kevert színek: deres, szürke és tarka A korral a lovak színe is változni szokott. A szürke lovak sötét színűnek születnek, majd egyre több fehér szőrszáluk nő, és idővel egészen fehérnek tűnnek. Egyes szürkék szőrében idős korukra sötét, általában barna pettyek jelennek meg. Az ilyen lovat legyes szürkének nevezzük. A fekete a pej és a sárga színű lovaknál is előfordul, hogy a szőrzetükben, sörényükben és farkukban ősz szálak jelennek meg. Alapszínek Fekete: A fedőszőre fekete, sörényével és farkával együtt. Nyári fekete: a fejen, a hason és a horpaszon a szőrzet sötétbarna, a hosszúszőrök (sörény, farok) feketék. Pej: Sima pej: testén a szőrzet a barna különböző árnyalata, a sörény, a farok és a lábvégek feketék. Világos pej: szőre világosbarna, sárgás árnyalatú. Sötétpej: szőre egész sötétbarna, a has alján világosabb árnyalatú. Gesztenye pej: vöröses árnyalatú barna szőrzet, a hosszúszőrök és a lábvégek feketék Sárga: Sok árnyalata van. A farok, a sörény lehet sötétebb vagy világosabb. Májsárga: a ló színe sötét mélysárga; a farok, sörény és a lábvégek hasonló színűek vagy egy árnyalattal sötétebbek, mint a fedőszőr, fekete szőrszál sehol nem található. Palomino: a fedőszőrök aranysárgák, a farok és a sörény pedig szalmasárga, kívánatosabb a minél világosabb színű.