LEHETSGEK A TUDOMNY S TECHNIKATRTNETI RKSG VDELMBEN S
LEHETŐSÉGEK A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKATÖRTÉNETI ÖRÖKSÉG VÉDELMÉBEN ÉS HASZNOSÍTÁSÁBAN Összeállította: Drótos László, a Közép európai Ipari Örökség Útja Egyesület általános alelnöke Elhangzott: A MTESZ Békés Megyei Szervezete és a Társadalmi Egyesületek Országos Szövetsége rendezésében tartott Észak-Alföldi Régiós konferencián 2012. november, 20. Nyíregyháza, Korona Hotel
I. A téma időszerűsége, és ebben Egyesületünk vállalt szerepe II. Lehetőségek és tapasztalatok nemzetközi és hazai területen III. A civil szervezetek szerepe és feladatai
I. A téma időszerűsége, és ebben Egyesületünk vállalt szerepe 1. A nemzet kulturális örökségének védelme, – és ezen belül a gazdasági technikai hagyatékunk, mint speciális örökségünk gondozása – mindig is időszerű volt, bár erről gyakran elfeledkeztünk hazánkban. Most azonban – nemcsak a múlttal szembeni kötelező tisztelet teszi ezt indokolttá, hanem – az ország gazdasága versenyképessége megteremtésének is ez az egyik elengedhetetlen feltétele. (Az itteni térség sajátossága…) Ahhoz, hogy a kormány által megfogalmazott célt: „a munka és innováció társadalmát” megteremtsük, múlhatatlanul szükséges a kreatív értéktermelő munka társadalmi presztizsének növelése, amely – egyéb jogi, közgazdasági intézkedések mellett – ezen tevékenység múltjának, relikviáinak tiszteletét, öröksége védelmét, és a mai céloknak valamint körülményeknek megfelelő hasznosítását is jelenti. E nélkül nem, vagy csak részben sikerülhet az említett szándék!
2. A mi Egyesületünk, a Közép európai Ipari Örökség Útja Egyesület arra vállalkozott, hogy az Európa Tanács által szorgalmazott Európai Kulturális Utak programja keretében – közép európai szinten – foglalkozik a tudomány és technika hagyatékának védelmével, és értékei, tapasztalatai hasznosításával.
Az Európai Kulturális Utak célja és nyilvántartásba vett szereplői: Különböző színvonalú a munka, és annak eredménye, sikere is.
– Egyesületünkben – a belső szervezeti élet vitele és fejlesztése mellett – szakmai konferenciákat, kiállításokat, évfordulós megemlékezéseket rendezünk. – Egyesületünk legrégibb és legaktívabb tagegyesülete a Vaskultúra Útja Egyesület. – Kiadványokat szerkesztünk, emlékhelyeket alakítunk ki az ipari örökség ügyének népszerűsítésére. – Kutatjuk, védjük, ahol lehet hasznosítani igyekszünk az ipari jellegű kultúrtörténeti értékeket. – Diákvetélkedőket és határ menti diákcseréket tartottunk. – Tanulmányokat, szakmai pályázati anyagokat készítettünk az ipari örökség ügyének népszerűsítésére. – Egyik legutóbbi munkánk a Kassa – Borsod megyék jelentősebb ipari üzemeinek szakmatörténeti számbavétele volt, amely alapját képezte a két megye tematikus turisztikai programjának.
…Megyénk és Kassa illetékes idegenforgalmat irányíró szervei – közös programjukkal – a közelmúltban fejezték be a két térség tematikus turisztikai útjai lehetőségeinek, köztük az ipari örökség kultúrtörténeti értékű hagyatékainak Egyesületünk szakembereivel történő számbavételét. Ezek alapján, több intézkedés között 84 db turisztikai barna irányjelző táblát helyeztek el az érintett legforgalmasabb útvo nalakon, útkereszteződésekben. Néhány miskolci és ózdi példa az alábbi képeken látható.
Nem vagyunk elégedettek! Mindezeket az elért eredményeket elsősorban a civil lelkesedéssel, gyakran erőn felüli önkéntes munkával tudtuk felmutatni, miközben nagyon sok nemzeti értékünk veszendőbe ment és még most is sok a pusztulásnak kitett érték. Nagyon sok kudarc, értetlen mellőzés érte, éri ezt a területet, ezt a munkát hazánkban. A befektetett munka hatásfoka alacsony.
II. Lehetőségek és tapasztalatok nemzetközi és hazai területen Az e téren meglévő lehetőségek és tapasztalatok jelentősen különböznek egymástól. Függvénye ez annak, hogy Ø Melyik vidék milyen ipartörténeti múlttal rendelkezik. Ø Mennyire tartják tiszteletben az adott területen hagyományaikat, és mennyire tudják, akarják azokat hasznosítani a mai nemzedék számára. Ø Mennyire van minderre kellő szakmai, üzleti fantázia, hozzáértés, akarat és pénz. 1. Nemzetközi téren: – Az iparilag fejlett országokban általában nagy súlyt helyeznek a szakmatörténeti hagyományokra (Pld: Londoni Olimpia nyitó ünnepsége, a Ruhr vidék stb. )
– Nemzetközi szervezetek jöttek létre, amelyek magas szinten koordinálják ezt a feladatot. A legjelentősebb a • CEITA* = Cooperation of European Iron Trail Associations, vagyis: A Vas Útja Európában Egyesületek Együttműködése, Eisenstrasse (céljuk a nagyközönség érdeklődésének növelése az európai vasgyártás története és kulturális vonatkozása iránt, a technikatörténeti ismeretek cseréjének elősegítése, és a kultúrtörténeti jellegű idegenforgalom bátorítása). • TICCIH** = The International Committee for the Conservation of the Industrial Heritage (amely az ipari örökség feltárásával, kutatásával, megőrzésével és újrahasznosítá sával foglalkozó szakembereket fogja össze). – Jelentős műszaki , technikatörténeti múzeumok, élményparkok jöttek létre és üzletileg is rentábilisan működnek. (Pld. az osztrák élménybányák)
– Külön nagy feladat és szép, fantázia dús megoldások születnek azokon a vidékeken, amelyeken a poszt indusztriális, és válság okozta gazdasági struktúraváltás hatalmas területeket kényszerített a régi üzemek, iparágak leállítására (Térségi rehabilitáció (a régi formákhoz új funkciót rendelnek); Városi megújítás (infrastrukturális fejlesztések, épület helyreállítás); Városi revitalizáció (egy térségben új életet teremtenek) – Mára a Ruhr vidéken 53 település összefogásával, a központi és a tartományi kormányzat segítségével, a vállalkozók és a civil szféra közreműködésével az egykori gigantikus nehézipari létesítmények jelentős része kulturális, vagy szabadidős helyszínné vált, illetve más városi szerepkört (új üzemek, kutatóintézetek, lakónegyedek) kapott. A német fémipar egykori fellegvárában jelenleg: 1000 ipari műemlék 200 múzeum 100 kulturális központ 120 színház, közel ennyi koncert terem található
2. Hazai vonatkozásban: – A Kárpát medence tudomány gazdaság és technikatörténeti értékei – földrajzi és történelmi helyzetéből is adódóan – kimagaslóak. Ennek kellő megbecsülése, hasznosítása azonban, nem csak a gazdagabb országokhoz képest rendkívül alacsony szintű, de még a szomszédos szlovákiai, vagy az erdélyi állapotokhoz képest is egyre növekvő elmaradást mutat. Az okok összetettek, amelyek közül kiemelhető: • Az immár hosszú idő óta tévelygő hazai gazdaságpolitika, amelynek velejárója az értéktermelő reálszakmák jelene mellett, a múltja, az emlékei ápolásának, hagyatéka hasznosításának az elhanyagolása is. • A szakmatörténeti örökség ápolásával hagyományosan foglalkozó civilszervezetek – korábbi anyagi támogatásuk megvonása következtében – legyengültek, vagy megszűntek.
A gondok összefoglalva: • Értékválságos szemlélet, amely alul becsüli ezt a feladatot. • A tudománytörténeti kutatás és publikáció – a gazdaság, a technika fejlődés tekintetében – messze elmarad a többi szakmai területekhez képest. • Az ipari-műemlékek tekintetében nyilvántartásunk szerint is hatalmas a torzulás: Műemlékek száma Magyarországon: 13 400 db o Ebből nyilvántartott ipari műemlék: 316 db Budapesten 49 db Baranya megye 40 db Veszprém megye 30 db Borsod Abaúj Zemplén megye 18 db Vas megye 19 db o Agráripari műemlékek 736 db o
• Az ipari örökségben érintett térségek védelmében és értékei hasznosításában szintén nagy a mulasztásunk (különösen ott, ahol a posztindusztriális, illetve válság okozta átstrukturálódás ment, vagy megy végre). • Szemléletbeli, szakértelmi, anyagi, szervezeti problémák egyaránt közrejátszanak az elmaradásban. (Műszaki múzeumok leminősítése, bezárása, barnamezők hatalmas területe stb. )
• Riasztó, egyik rossz példa a Diósgyőri Vasgyár (az egykori Lenin Kohászati Művek) története, a máig kilátástalan, immár 20 éve tartó kálváriája! (Számvevőszéki megállapítás + újság-cikk + egyéb) A felső kép festményként az 1910. -évi, az alsó fénykép az 1980 -as évek gyári látképét mutatja Diósgyőrben és Ózdon is egyértelműen tapasztalható, hogy bár a kulturális identitás bölcsője a család, a nemzet, de erősségének kialakulása elsősorban a munka, a munkahely, a szakmai elhívatottság, a közösségi tudás, a szolidaritás, az adott környezetnek egy sajátos értelmezése Meghatározóak tehát: AZ ÖRÖKSÉGFÖLDRAJZI TÉNYEZŐK.
– Reményeink: • Minisztériumi kérésre ajánlást készíthettünk „a magyar örökségvédelem korszerű szabályozásának előkészítésére”. Ezt egy biztató jelnek tekintjük. • A nemzetközi jó példák alapján, lassan és ellentmondásosan, de terjed a konstruktív hazai társadalmi felismerés. / A féligazságok, stigmák, sztereotípiák iparunkkal, a műszaki tudománnyal kapcsolatosan még azonban ma is bőségesen léteznek/ • Az ipari örökség gazdag hazai, hasznosuló emlékei között sorolhatunk több jó példát: o Rudabánya, Telkibánya, Vértesszőlős, az Avasi 70 ezer éves kovakő bánya feltárása, a selmecbányai hagyomá nyokat ápoló egyetemeink. o Szakmatörténeti írások, előadássorozatok (köztük az Őszi Ankét mintegy 1200 előadása, több ezer dokumentuma).
o Levéltárak, múzeumok, magángyűjtők tömérdek anyaga (festmények, fényképek, képeslapok, filmek). (OSZK ban http: //dka. oszk. hu címen mintegy 40 ezer db kép; a Magyar Digitális Képkönyvtárban http: //kepkonyvtar. hu címen közel 70. 000 db. dokumentum, 52 intézményből. ) o Közkincs kereső archívum, különböző szakmatörténeti képgyűjteményekből. http: //www. muemlekem. hu/hatareset (1500 db képanyag) Kisebb technikatörténeti emlék és élményparkok alakulnak ki, /Csodák Palotája, skanzenek stb. / Emlékhelyek, emlékművek jöttek létre, megemlékezéseket tartanak ezeken a helyeken /bányászok/. o o • A kormány által kezdeményezett Rubik-kocka ház terve az 1000 éves nemzeti innováció eredményei bemutatására. (Kiállítás és tudományos központ létrehozása. )
III. A civil szervezetek lehetséges szerepe és feladatai A civil szervezetek érdemi szerepének betöltéséhez két feltétel elengedhetetlen: Az egyik: hogy kellően megerősödjenek, tekintélyt és elfogadottságot érjenek el. A másik: – és ez az előbbiből következik, illetve annak feltétele –, hogy az ország, az adott térség és település, illetve az adott embercsoport számára szükséges programot tudjanak kitűzni, valamint az adott közegben megfelelő szakmai, emberi érdek képviseletet tudjanak biztosítani. Természetesen mindkettő különbözik a civil szervezetek eltérő sajátossága szerint. Kérdés: az egyik, vagy a másik az elsődleges? Általában igaz, hogy mindkettőben nagyok a lemaradásaink!
A mi célkitűzésünk, Egyesületünk esetében e két követelmény a következőket jelenti: 1. Szervezeti erősítés – Új vezetőséget kellett választani, az újonnan kialakított stratégiához. – Tagság, és hálózat építés elindítása – Fiatalok aktivizálása (tapasztalat) – Luxemburgi 5 követelmény teljesítése – Külső kapcsolatépítés • Civil szervezetekkel • Állami szervekkel • Vállalkozásokkal és azok képviseletével – Anyagi biztonság megteremtése (tapasztalat)
2. Szakmai, tartalmi célkitűzések: – A hagyományos munkáink további vitele – Új, kormányzati programokhoz való kapcsolódás • Az új köznevelési törvényhez igazított természettudományos társadalmi érdeklődés erősítésében. (Pld. Pedagógusok felkészítése az újszerű helytörténeti oktatásra. ) • A munkára nevelés, a szakoktatás korábbi években bevált módszereinek az újbóli elterjesztésében. (Pld. Didaktikus szakmanépszerűsítő anyagok kidolgozása. ) • A Rubik ház projekt országos hálózattá formálásának kezdeményezésében. – Helyi kezdeményezések serkentése, az ahhoz történő szakmai kapcsolódás • Pld: Önkéntes munka a digitalizáláshoz és archiváláshoz • Építőművész doktorandusok kiállítása a megye ipari térségeinek rehabilitációjára – Lobbi és média tevékenység az ipari örökség védelme és hasznosítása céljából. (tapasztalat: magazinok, hírlevelek, TV, Rádió egyszer)
Van tehát bőven feladat a mi területünkön, és biztosan máshol is, amely a civil szféra önkéntes kezdeményezésére és munkájára vár. Ebben kellene jobban egymásra találnunk! A két szövetségnek minden szinten – hasonlóan a jelenlegi projekthez – jobban lehetne egymásra támaszkodnia! A Közép európai Ipari Örökség Útja Egyesület szívesen partner lenne egy ilyen összefogásban!
KÖSZÖNÖM MEGTISZTELŐ FIGYELMÜKET!
- Slides: 24