Kzgazdasgi elmletek trtnete 7 Elads Neoklasszikus ortodoxia a

Közgazdasági elméletek története 7. Előadás . Neoklasszikus ortodoxia a két világháború között 2008. november 7

Vázlat • • • Robbins Vállalatelmélet Fogyasztási elmélet

Az előfeltevések • • A politikai-társadalmi környezet változatlansága Pozitív közgazdaságtan: absztrakt elemzési rendszer, amely egyszerű posztulátumokon alapul, és általánosan alkalmazható

Robbins • • • Neville Keynes nyomán: „a célokat illetően teljesen semleges” A „hedonisztikus doktrina” elvetése (178. o. 278. lábj. ) Gazdaságelmélet és gazdaságtörténet szoros kapcsolata

Robbins • • • A „tiszta” közgazdaságtan tárgya: Nem az okok feltárása, amelyek meghatározzák a termelés és a vagyon elosztását (180. o. 285. lábj. ) ← a társadalmi termék mérése irreleváns Komparatív statika ↔ dinamikus változások tana Smith jelentősége: „megmutatta: a relatív árak mechanizmusai hogyan tartják egyensúlyban a munkamegosztást. ”

Robbins • • • A „tiszta” közgazdaságtan tárgya: → nagyfokú előrelátó képesség „az emberi viselkedést mint a célok és az alternatív módon hasznosítható szűkös erőforrások közötti viszonyt tanulmányozza. ” → kizárja a jóléti gazdaságtant és a gazdasági fejlődés vizsgálatát

• Leading the assault was Lionel Robbins (1932: Ch. 6). He dismissed cardinal utility outright and argued that the Pigovian defense of "equal capacities for satisfaction" was not based on any "scientific" fact. Robbins (1932, 1938) went on to argue that, consequently, social welfare should not be a subject of economic study at all. As utility is not comparable across individuals, then the choice of social optimum is necessarily a normative concern, a value judgment and thus it is not within the scope of economic "science". Economics "is incapable of deciding as between the desirability of different ends. It is fundamentally distinct from Ethics. " (Robbins, 1932: p. 152).

Robbins • • • Egyetlen végső értékítélete: a racionalitáson és ismereteken alapuló döntés kívánatos Állami beavatkozás a jóléti gazdaságtan és a fejlődés kérdéseiben – laissez faire és gazdasági individualizmus a piaci mechanizmusokban A válság megtépázta tekintélyét: az addig központi(nak hitt) problémák háttérbe szorultak, de a mérhetőséggel kapcsolatos fenntartásai aktuálisak (183. o. 297. lábj. )

A piacelmélet fejlődése • • Marshall: a tökéletes verseny feltételezése (normatív!) Problémák: „más” kínálati és keresleti függvények Csökkenő vagy növekvő hozadék → veszélyeztetik a marshalli parciális egyensúlyi elemzést Sraffa (1926): A hozadéki törvény versenyfeltételek mellett

Sraffa gondolata • • Szűkös termelési tényező esete: valamennyi ágazatnak szüksége van rá, vagy helyettesítőket állít elő → az ágazatok a kibocsátás és a költségek szempontjából összefüggő rendszert alkotnak Ha az egységköltség függ a sorozatnagyságtól, akkor a keresletet befolyásoló tényezők a kínálati görbét is befolyásolják (és megfordítva)

Sraffa gondolata • • • Iparági egyensúly helyett vállalati egyensúly Végtelen rugalmasságú keresleti függvénnyel szembenéző „reprezentatív vállalat”(147. o. 235. lábj. ) helyett lejtő keresleti függvény és egyedi termelő Elmozdulás a monopóliumok felé (történelmi háttér)

Robinson • • Joan Robinson (1933): A tökéletlen verseny gazdaságtana A korszerű vállalatelmélet alapja Minden vállalt negatív meredekségű keresleti függvénnyel néz szembe saját termékei piacán; MR=MC → megmagyarázza a termelés-visszatartást és az árnövelést → a piac természetes mozgása nem feltétlenül vezet az erőforrások optimális allokációjához!

Egyensúlyi feltételeinek újdonsága 1. Egyensúlyban MC<p 2. Csökkenő AC-gel bővíthető a termelés 3. Több AC és TR görberendszer alapján való döntés 4. Az egyensúly kialakulásának módja – a vállaltok túl sok vagy túl kevés száma miatt – összetettebb, mert számuk megváltozása valamennyi vállalat keresleti függvényének rugalmasságára hatással van

Következmények • • • „jóléti veszteség” Nem feltétlenül egységes árak Összeegyeztethető a marshalli tanokkal, ha a tökéletes versenyt és a monopóliumot egy kontimuum két végpontjaként fogjuk fel (a belépési korlátok erősödésével, a szereplők számának csökkenésével nő a keresleti függvények meredeksége) → népszerű

Vállalatelmélet • • • Chamberlin (1933) (!): A monopolista verseny elmélete „Nagy tanulság” (190. o. 308. lábj. ) A tökéletes verseny mint idea fontossága (Stigler, 191. o. 309. lábj. )

A fogyasztói viselkedés elmélete • • Marshall keresletelmélete a kardinális hasznosság feltételez (4 pont, 193. o. ) A jövedelmi hatás Hicks és Allen (1934) – Szluckij (1915) (Edgeworth 1881: közömbösségi görbe; Pareto 1904 -ben feléleszti ezt) Hicks (1939): Érték és tőke

Kellemes hétvégét!