Krnyezetvdelem a reformkor tkrben Ksztette Kecsks Jnos Az

Környezetvédelem a reformkor tükrében Készítette: Kecskés János

Az erdők helyzete a XVIII. század derekán: • az ország újjáépítése, a városiasodás megindulása sok fát igényelt • megindult a mezőgazdaság fejlődése is • erdőterületeknek mezőgazdasági területté átalakítása • az erdei állattartás (legeltetés, makkoltatás) kiterjesztése • erdei takarmánygyűjtés fokozódása • fokozta a fafogyasztást az iparosodás, különösen a bányászat és kohászat fejlődése is • legnagyobb faigénylő azonban a birodalmi hadsereg volt • elsősorban az udvari haditanács és a hadsereg fővezérsége ösztönözte az uralkodót, hogy adjon ki intézkedést az ország pusztasággá vált középső-déli részeinek beerdősítése érdekében

A szabályozás első kísérletei: • • • legjelentősebb szakmai rendelet a Mária Terézia királynő által, 1769 decemberében kibocsátott „erdőrendtartás" (Holz- und Waldordnung), teljes magyar elnevezésével: „A fáknak és erdőknek neveléséről, és megtartásáról való rendelés" 1770 -ben könyv alakban is megjelent magyar nyelven van benne az erdők felméréséről, a fakitermelésnek szabályos térszakozáson és fafajonként meghatározott vágásfordulón alapuló szabályozásáról, természetes és mesterséges vágásfelújításról, gyorsan növő fafajokkal végzett erdőtelepítésről 1740 -1780

• II. József császár csaknem szó szerint azonos Erdőrendtartást adott ki 1781 -ben Erdély számára • Az Erdőrendtartás nem is volt törvény, a jogszabályok elemi feltételeivel sem rendelkezett, inkább csak uralkodói ajánlás volt. Pl. be nem tartás esetére csak fenyegetéseket tartalmazott itt-ott A „kalapos” király 1780 -1790

Országos Magyar Gazdasági Egyesület: • 1835 júniusában alakult meg • gróf Széchenyi István kezdeményezésére alakult, pályaés lófuttató társaságból • betöltötte hazánkban azt a szakmai érdekképviseleti szerepet, amelyet a fejlettebb kapitalista országokban a mezőgazdasági kamarák láttak el

részletet abból a felterjesztésből, amelyet Magyarország nádorához és a királyi helytartó tanácshoz intézett 1845 októberében, az erdészet ügyének hathatósabb felkarolása ügyében: „. . . A z erdők jelen állapotjára tekintve honunkban. . . nem tagadhatjuk el fájdalmunkat, . . . hogy magánbirtokosaink legtúlnyomóbb része erdei gazdaságunk elhanyagolt s pangó állapotján erélyesen javítani, bár a maguk saját érdekében is képesbülnének…”

A feudalizmus intézkedései: • 1791. március 12 -én hozott, 57. törvénycikket az erdők pusztulásának megakadályozásáról, valamint az ugyancsak a magyar országgyűlés által, 1807. december 15 -én alkotott, 20. és 21. törvénycikket a futóhomokterületek befásításáról és az erdők megóvásáról • jogtörténetünk ezeket a jogszabályokat nevezi az első magyar erdőtörvényeknek • a későbbiekben hozott néhány kiegészítő rendelkezéssel együtt (mint pl. az 1836. évi 6. , 7. , 16. tc. , az 1840. évi 9. tc. a mezőrendőrségről, az 1844. évi 10. tc. ) inkább csak megengedték, hogy ilyen irányú igény jelentkezése esetén valamely érdekelt fél lépéseket tehessen birtokának védelmében a további károk meggátlása

A reformkor: • 1825 -1848 -ig tartott • a Habsburg önkényuralom elleni megmozdulások ideje volt • a reformkor jelentése: Társadalmi átalakulás békés eszközökkel • a célja: Polgáriasodás és kapitalista fejlődés

Programjának pontjai: 1. 2. 3. 4. hitelképesség az ősiség eltörlése a fiscalitas (háramlási jog) megszüntetése jus proprietatis, a birtokbírhatás joga (nem nemes is rendelkezhessen földdel) 5. törvény előtti egyenlőség 6. törvényes pártvéd 7. részleges közteherviselés (idomzat szerint, a házi pénztárba - vármegye költségei) 8. vadvízek szabályozása, utak készítése, a belvámok Országgyűlési hatáskörbe tartozzanak 9. monopóliumok, céhek, hatósági árszabás (limitatio) eltörlése 10. 1835 -től csak a magyar nyelven írott törvények, szerződések legyenek kötelezőek 11. a Helytartó Tanács hatalmának fenntartása 12. a birodalmi egység végett a törvényhozás és a bírósági tárgyalások nyilvánossága Széchenyi István: A reformkor első szakaszának legmeghatározóbb személyisége volt

Folyószabályozás: – a magyarországi folyók nagy része heves vízjárású – a Duna legnagyobb vízhozama hússzor is meghaladja a kisvíz hozamát. Kisebb folyók, pl. a Körösök esetében ez az arány több százszoros – az árvizek gyorsan - a kis vízfolyásokon órák alatt alakulnak ki – a nagy folyókon az árvíz levonulása hónapokig eltarthat. Különösen veszélyesek a rendkívül gyors lefolyású, pusztító jeges árvizek.

Gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1848. augusztus 27 -én vette kezdetét: – szabályozás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett – született 136 km új, épített meder – kialakítottak 589 km holtágat – a folyó esése a kilométerenként 3, 7 cmről 6 cm-re növekedett – a Vaskaput hajózhatóvá tette – irányította a Tisza-szabályozás előkészületeit Vásárhelyi Pál: – vízépítő mérnök – a Tisza szabályozásának mérnöke – az MTA tagja – 1846 -ban a Tisza szabályozásának tervét két változatban is elkészítette – április 8 -án a Tiszavölgyi Társulat ülésén a pesti Károlyi-palotában szívroham végzett vele – a Tisza szabályozása végül az ő tervei alapján készült el. Vásárhelyi Pál 1795 – 1846

A Tisza a szabályozás előtt A Tisza a szabályozás után

A Vaskapu

Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből! Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Kölcsey Ferenc: Himnusz Cseke, 1823. január 22

Köszönöm a figyelmet!